Címke: Egység

Ez is feminizmus – vendégcikk a Talita.hu-ról

Mit akar, és mit takar a konzervatív feminizmus?

2014. június 04. szerda, 06:46 | Írta: Kölnei Lívia, Kóczián Mária

the new feminist
A feminizmus ma nem túl népszerű: elkoptatott, ugyanakkor mégis indulatokat gerjesztő fogalom lett. Pedig eredetileg ez a női érdekérvényesítő mozgalom fontos érték megvalósítását tűzte ki célul: a férfiak és nők társadalmi esélyegyenlőségét.

 

 

 

 

Mi lehet az oka, hogy a feminizmust ma a társadalom számos csoportja elutasítja, vagy legalábbis ellenérzéssel fogadja – és nemcsak férfiak, hanem nők is? Feltehetően úgy érzik, hogy a feministák szembemennek az érdekeikkel, vagy nem megfelelően képviselik azokat. A férfiak nagy része veszélyt érez a feminista törekvésekben, a nők egy kisebb(?) része pedig úgy érzi, számára nem jelentenek problémát a feministák által kifogásolt élethelyzetek.

Azok a nők, akik fontosnak tartják a feminizmus eszméit, szintén nem gondolkodnak egységesen. Ma már láthatóan elválik egymástól legalább két főbb irányvonal (nevezzük az egyiket konzervatívnak), és minden fő irányvonal perifériáján vannak szélsőséges, párbeszédre képtelen csoportok.

A mai nyugati civilizáció (Közép- és Nyugat-Európa, valamint Észak-Amerika) valamennyi fő politikai irányvonala rendelkezik keresztény gyökerekkel, hiszen a mai, nyugati értelemben vett demokráciák csak keresztény hagyományú országokban jöttek eddig létre. A gyökereken túl azonban a kötődés a keresztény hagyományhoz már eltérő mértékű. A konzervatív feminizmus sok hasonlóságot, átfedést mutat a keresztény feminizmussal, amelynek alapelveit Slachta Margit és Farkas Edith fogalmazták meg 1918-ban.

A közelmúltban megjelent egy gondolatébresztő interjú Pető Andreával, a CEU gender tanszékének docensével „Ez így alapvetően igazságtalan” címmel (Magyar Narancs, 2014.05.22, 18-20.). A szerző a feminizmus mai hazai, közép-kelet-európai helyzetét tekinti át saját (talán leginkább liberálisként definiálható) nézőpontjából, és arra a következtetésre jut, hogy az általa progresszívnek, modernnek tartott feminista vonulat mára erőtlenné vált, válságban van, miközben a konzervatív vonalba sorolható (általa antimodernistának és az emberi jogi diskurzussal szembenállónak tartott) női szervezetek száma egyre nő.

Ez a témafelvetés bennünket, a Talita szerkesztőit arra ösztönzött, hogy tekintsük át a nem annyira harsány, de kétségkívül létező, növekedést mutató konzervatív feminista mozgalom jellemzőit. Vállalkozásunk csak egy tisztázó folyamat kezdete, távolról sem mutatja a teljes képet.

 

Mi jellemzi a konzervatív nőmozgalmat?

1. Célja a nők és férfiak egyenlő társadalmi esélyeinek a megteremtése.

2. Elsőrendűen családcentrikus. Hosszú távon úgy látja, hogy a társadalom, sőt, a nyugati típusú civilizáció fenntartását, önreprodukcióját a – minél teljesebb – családban felnövő gyerekek biztosítják. Minden olyan tendenciát, amely a család atomizálásának, háttérbe szorításának, gyengítésének veszélyét hordozza magában, elutasít vagy legalábbis a saját törekvéseivel ellentétesnek tekint. (Ez utóbbiak közé tartozik pl. a törekvés a homoszexuális kapcsolatok egyenrangúsítására a hetero házassággal, az abortuszhoz való jogok, a reproduktív jogok és lehetőségek szélesítése, stb.)

A fenti megfontolás miatt a házasságot (a közösség előtt hivatalosan is felvállalt és kinyilvánított, férfi és nő közötti élettársi kapcsolatot) előnyben részesíti az együttélések másféle formáival szemben. A családcentrikusság nem jelenti az egyedülállók, gyermektelenek problémái iránti érzéketlenséget, pusztán a preferencia-irányt jelzi az előnyösebb társadalmi folyamatok érdekében.

3. A nők társadalmi egyenjogúsítására az élet három területén: anyaként, dolgozó nőként és társadalmi szereplőként egyformán nagy szükség van. E területek egyformán értékesek, elkerülendő azonban, hogy utóbbi kettő az anyai szerep rovására menjen, vagy azt lehetetlenné tegye. A gyermekvállalás (vagy örökbefogadás) és gyermeknevelés anyagi és erkölcsi elismertségét egyenrangúvá szeretné tenni a társadalmi karriert építő nőével és férfiéval.

4. A férfiakat semmilyen körülmények között sem tekinti ellenfélnek, akiket „le kell győzni”. Nem akar a férfiakban bűntudatot kelteni az elmúlt évezredek patriarchális társadalmi viszonyai miatt, nem akarja leverni rajtuk azt, hogy eddig egyértelmű „előnyben” voltak, sőt látja és elismeri, hogy a férfiak számára is számos problémát jelent a társadalmi szerepek jelenkori gyors átalakulása. A konzervatív feminizmus törekvéseinek az egész társadalom elégedettebbé tétele a célja. Vallja, hogy a férfi és a gyerek boldogsága a nő boldogságának feltétele, és viszont, tehát mindenképpen a férfiakkal való együttműködésre törekszik.

5. A konzervatív feminizmustól távol áll az az elmélet, hogy a nemek közötti egyenlőségért úgy lehet a leghatásosabban küzdeni, ha a biológiai nemek közötti határokat nemlétezőnek tekintjük. Nem osztja más esélyegyenlőségi mozgalmaknak azt a szemléletét sem, amely a nemi szerepeket egyfajta (társadalmi) kényszerként éli meg. A nemek közötti átmeneti, átfedést mutató emberi szerepek, szexuális adottságok nem kérdőjelezik meg, és nem is írják felül a két nemről alkotott felfogást. Ez utóbbi határeseteket nem tekinti általános érvényűnek, és nem is akarja azzá emelni, a norma részévé tenni.

6. A konzervatív női civil szervezetek tevékenységeinek jelentős területei: a családvédelem (pl. válságba kerülő családok segítése, felelős párválasztásra és szexuális életre nevelés); a válságba került várandósok segítése, hogy gyermekük életét lehetőleg ne kelljen kioltaniuk; az anya és újszülött speciális igényeit jobban figyelembe vevő szülészetekért indított mozgalom (ez kiváló terepe a nem konzervatív nőszervezetek tagjaival való együttműködésnek is); valamint segítségnyújtás az anyák visszailleszkedéséhez a munkába, társadalmi életbe.

A konzervatív feminista mozgalmak szélsősége: „A nő dolga kizárólag a férj és a gyerekek ellátása, a háztartás vezetése. A férfi dolga a család anyagi hátterének biztosítása, a döntéshozás”-elvet kizárólagosan vallók, akik rossz néven veszik a nők beleszólását bármilyen közéleti kérdésbe. De úgy látjuk, ők egyre kevesebben vannak, ill. szűk, elsősorban szektákhoz, kisebb szubkulturális, politikai csoportokhoz tatoznak. Létezésük leginkább kétségbeesett válaszreakció a másik oldalon igen hangosan fellépők akcióira, lásd pl. a Femen áldásosnak messze nem mondható tevékenységét, ill. válasz a világban eluralkodó általános értékválságra, az erkölcsi normáknak az egyént és a társadalmat egyaránt veszélyeztető felbomlására. Ezzel együtt a konzervatív feministák úgy gondolják, hogy ez a patriarchális modell nem tudja megállni a helyét – gyakran külső okok miatt (a férfi elveszíti munkáját), ill. olyan zárt életformához, gondolkodáshoz vezet, amely elszigeteltséget, jövőtlenséget eredményez.

A fenti hat alapelv mentén gondolkodó nők (és férfiak) bátran vallhatják magukat konzervatív feministának. Érdemes lenne visszaadni a feminizmus fogalmának és mozgalmának eredeti sokszínűségét – a javunkat szolgálná.

Bedő Imre a Férfiak Klubjáról, Férfiakról, és a kiteljesedés terepéről: a családról 2. rész

A témák párbeszédes formában lettek kifejtve, azonban a kérdések nem a Férfiak Lapja kérdései. Egy jól megformált, terjedelmes és kész anyagot kaptunk. Ezért két részben közöljük.

„Milyen értékeket, viselkedésmintákat örökíthet tovább egy férfi manapság?

Bedő Imre

Bedő Imre

Ma már nincs hadsereg. Ma már például nem lehet bátran kiállni és megharcolni olyan értékekért mind például a hazád. A haza vagy a családod védelmezése nem értelmetlenné, hanem értelmezhetetlenné vált. A politikai „csatározások” is úgy történnek, hogy a résztvevők „életüket és vérüket áldozzák” a Fészbukkon, de férfiként, a való világ tetteinek mezején nagyon kevés lehetőség van, hogy valami kézzelfoghatót alkoss. Ma a munka egyre nagyobb része is virtuális térben történik. Így értékelődik fel ma az olyan minták a nyújtása: mint például a nőkhöz, a feleségedhez, a gyerekekhez való viszonyulás, illetve az élethez, a természethez a munkához és a szabadidőhöz, a barátokhoz és a szomszédokhoz való viszonyulás. Ilyen mélységben vannak már gondok. Ma már hallani olyanról, aki azért nem megy el a barátja lakodalmára (ami a tervek szerint egyszeri alkalom az életben!) mert aznap nincs kedve. Vagy a 12 éves Balázska és apja szövetsége abban tetőzik, hogy a birkozóedző előtt, aki 6 éve edzi Balázskát, az apuka „áll ki” azzal, hogy Balázskának aznap inkább gokartozni van kedve, ezért nem jön edzésre. Vagy írt nekünk egy idős néni, aki szólt a középkorú férfi szomszédjának, hogy a szomszéd fája el fogja nyomni a közös kerítésüket, legyen szíves tenni valamit, mire azt a választ kapta a néni, hogy ha akarja, jöjjön át és tegyen a fával, ami akar, mert bíz a szomszéd férfit nem csak, hogy nem érdekli a téma, hanem még egy fűrésze sincs a kertes házában. Érezzük, hogy történetenként hány meg hány érték sérül? Fel sem tudjuk sorolni…

Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy egyre több nőtől lehet hallani a kérdést, hogy hol vannak a férfiak? Mi lehet ennek az oka?

Érdekes, hogy mind férfiak mind nők tömegei felteszik már ezt a kérdést.  Fontos látni, hogy ezt a kérdést nem a férfiakkal állandóan versengő, a férfiakat degradáló nők, hanem a férfiakat értékelő, a férfi-értékeket fontosnak tartó nők teszik fel. Magyarországon tényleg sokan vannak. A kérdésfelvetés jogosságát ma tényként kezelhetjük, és erre valamilyen választ kell adni. Én azon az állásponton vagyok, hogy az okokat, hogy miért jutottunk idáig, egyáltalán nem akarom firtatni. Azért nem, mert könyvek és tanulmányok garmadája született ebben a témában, miközben a helyzet egyre csak romlik. Azért sem szeretném ezt firtatni, mert olyan globális méretű problémákba ütköznénk, melyek a mi szintünkön, az egyszerű ember szintjén

"Ha van egy kalapácsom, jól odacsapok a patriarchátusnak!" (Férfiaknak? - FL)

„Ha van egy kalapácsom, jól odacsapok a patriarchátusnak!” (Férfiaknak? – FL)

kezelhetetlenek.  Pontosan ezek a pro és kontra érveket felvonultató esszék, tanulmányok ástak árkot férfi és nő közé, több ezer éves megalapozottnak tűnő visszatekintések hergelik mindkét nemet a másik ellen, egyik nemet a másik ellen uszítva. Én értem, hogy ez jó üzlet, de nekünk, egyszerű embereknek a feszültségek és a nyomás csökkentésére, több nyugalomra, nagyobb harmóniára, sikerekre, örömre, büszkeségre és boldogsága lenne szükségünk. Ezért is javaslunk más utat, mint a globális harc. Én az ilyen harcban nem hiszek, az halottakat és sebesülteket termel – velük körül is vagyunk véve, legtöbbjük gyermek(!) – de megoldást és békét nem. Én a munkában és a józan észben hiszek. Ebből a magyar kultúrkörben jól el vagyunk látva, van mire alapozni. Én abban hiszek, hogy ezek a problémák, melyek férfi és nő között, valamint a férfiasság megnyilvánulásában keletkeztek, mindenkinek elsősorban egyedi problémája lehet, és egyedileg kell tudni megoldani, illetve azzal a társsal, akivel szövetkezett egy életre a családban, illetve a baráti körben. A mai világban, amikor már nincsenek kényszerek sem az emberi, sem a kapcsolati értékek megtartására, sőt sokkal nagyobb a lazítás irányába történő nyomás, csakis a magasabb fokú intelligencia és tudatosság segít. Mindenkit sokkal inkább felelőssé kell tenni azért, hogy a mai szabadságban szabadon és önszántából, (ezáltal nagyobb belső erőfeszítéssel) önmagát tartsa a „helyes pályán”. Csökkenteni kell a közös felelősséget, azt, hogy mindenért az állam, a bizottság, az elnökség, a tanács, a család, a férfiak vagy a nők a hibásak. Egyéni felelősség van, ezek adódnak össze. Önmagunkért, a céljainkért, a szövetségesekkel való kapcsolatainkért mi vagyunk a felelősek. Rá kell jönni, hogy a szerelmet és a szeretetet is csak racionálisan, tudatosan és magas intelligenciával lehet megtartani és ápolni. Ha nem szánunk tudatosan időt egymásra, ha nem tervezzük újra meg újra közös céljainkat, ha nem értelmezzük helyesen a minket ért impulzusokat (hogy pl. fáradtak vagyunk, vagy a másik tényleg meg akar sérteni…), akkor oda lesz a szeretet is. Ma mindenki arról beszél, hogy ha szeretet lenne, minden lenne, és valahogy kihagyják azt a részét, amiért ők a felelősek. Hogy ez nem csak úgy lesz, folyik az égből és valaki elterelte… Ez a tetteinkből, a viszonyulásunkból termelődik, amivel olyan értéket adunk és újra adunk másoknak, amit valóban értékelnek, amitől felnéznek ránk, ami táplálja a szeretet tüzét…  Ezért nem akarjuk annak az okait firtatni, hogy „hová tűntek a férfiak?”, hanem okafogyottá akarjuk tenni a kérdést! Azzal, hogy újra felszínre hozva a férfiasság értékeit, megerősítjük a férfi jelenlétet, a felelősségvállalást, a döntésképességet, a cselekvést, mint kiemelkedő fontossággal bíró fogalmat, és megannyi más olyan értéket, amelyekkel a Férfiak és a Nők: a jövő generációk, a munkatársaik, a barátaik

Alain Delon francia fimszínész (már idősebb)

Alain Delon francia fimszínész (már idősebb)

épülésére, örömére, segítségére tudnak lenni. Arra motiváljuk a férfiakat, hogy tegyük a dolgunkat! Mi abban járjunk élen, hogy nem panaszkodunk, nem olvasgatjuk a tanulmányokat, hanem felállunk, és férfiasan elkezdünk lépkedni, egyik lépést a másik után. Nem a nőkben keressük a hibát, nem a világot szidjuk. Azon a fronton keresünk kiutat, amelyiket mi magunk befolyásolunk. És ez elsősorban a mi belső fejlődésünkről szól, utána arról, hogy konkrétan mikor kelünk és fekszünk, és mit teszünk közben otthon és máshol. Másodsorban attól függ, hogy szövetségeseink valóban azok-e, illetve ezeket a szövetségeket újra és újra meg tudjuk-e újítani? Tudunk-e keménynek lenni ott, ahol kell, és alkalmazkodni ott, ahol arra van szükség? Tudunk-e úgy építeni, értelmes szolgálatot vállalni, gyömölcsöző tetteket végrehajtani úgy, hogy közben férfiak maradunk? Tudunk-e boldogulni nőtársainkkal karöltve, egymással összekapaszkodva? Látható, hogy ezt a képet csak ellehetetlenítí a fölösleges energiavesztéssel járó, romboló, árkot ásó, feszültségnövelő, a nemeket angyali és ördögi alapon egymásnak ugrasztó tanulmányok és cikkek olvasgatása…  Tehát ismét: nem akarjuk megválaszolni a kérdést, hogy hová tűntek a férfiak, hanem okafogyottá akarjuk tenni azt!

TIME magazin tavaly év végi vezércikkében, Camille Paglia, társadalomkritikus úgy fogalmaz, hogy „…erős férfi példaképek  nélkül, kiket fel lehet karolni, vagy kiknek ellen lehet állni, a nők soha nem érhetik el és élhetik meg nőiességük fókuszált, mély értelmét”. Azonosulsz ezzel a gondolattal?  

A FK-nak az a lényege, hogy a férfi értékeket ápolni kívánó, erős férfiakkal összegyűlve, egy olyan közös kisugárzást/megjelenést produkáljunk, ami a többiek számára teszi vonzóvá a férfi értékeket. Azt is mondhatjuk, hogyha minden fórumon azt sulykolják, hogy a férfiak „eltűntek”, pipogyák, döntésképtelenek, lusták akkor olyanok is lesznek. De ha mi azt mondjuk, hogy a férfi egy „szikla” akire mindenki más építhet, akkor még azok is „sziklák” akarnak lenni, akik, amúgy, egyáltalán nem „olyan” típusúak.. És a nűanszok is nagyon fontosak! Nem azért vagyok szikla, hogy a tó tükrében csodálhassam magam, hanem ezért vagyok szikla, hogy mások építhessenek rám! Akkor, ha mindenki egy kicsit ilyen lesz, már egy kicsit jobb lesz a világ… Nem nagyapáink korában, hanem a mai világban akarunk Férfiak lenni a Nők, a gyerekeink és közös boldogulásunk érdekében!

Férfiak és Nők közösen - egymásért és a világért.

Férfiak és Nők közösen – egymásért és a világért.

Válaszolva a konkrét kérdésre: Nem tudom, hogy a nők elférfiasodnak-e vagy sem, de a férfiak nem nőiesednek. Inkább semlegesednek, a nemességüket veszítik, nemtelenednek. Ha a mai világot az a vád éri, hogy túlzó a férfi energia dominanciája, akkor az biztosan nem a férfiak tömegeinek köszönhető. Ezen érdemes kicsit gondolkozni… És ezzel párhuzamosan, igazat adva Paglia-nak, az én véleményem az, hogy a női energiákat úgy tudnánk megsokszorozódni a világban, hogy ha a férfiak feltöltenék a maguk térfelét férfi energiával, azáltal több nőnek adva lehetőséget a női energiák kisugárzásának. A világ javítása vagy romlása tehát nem egyik nem dolga vagy felelőssége. Ezen az egyszerű logikán alapulva, az élhetőbb világ megteremtése egyértelműen a férfiak és a nők közös feladata, az Ő együttműködésük sikerén alapul. A Férfiak Klubjában alapvetés, hogy a férfiasság is csak a nők viszonylatában téma, ha csak férfiak élnénk a világon, akkor ez a kérdés fel sem merülne. Deklarált stratégiai céljaink egyike is ehhez tartozik: új egyességért dolgozunk férfi és nő között. Tesszük mi ezt a férfi oldalon, függetlenül a világ folyásától!

Összefoglalásképpen: három szó. FÉRFI. MINTA. PÉLDA. Először is férfivá kell válni, férfiként kell értékeinket valami felettünk álló szolgálatába állítani. A Férfi minta, a családban örökíthető modell, amelyet a közel élők szívnak magukba. Ez a minta lehet boldogságuk alapja, ez alapján tehetik értelmessé a felnőtt életüket. A férfi-minta

Férfiak

Férfiak

egyértelműen az apa szerephez kötődik. A férfinak dolga: férfiként a tágabb környezetének példát mutasson, hogy olyan értékes életet éljen, amely tágabb környezetének példaértékű azáltal, hogy milyen felelősségeket vállal, milyen jövőbe mutató stratégiák mentén éli az életét, hogy úgy viszonyul a többi dologhoz és, hogy tudja, több száz év múlva is van élet. A példa és a minta nem ugyan az! A példa az érték közvetítés kifele a világ fele; a minta a családban hat követést, vagy elutasítást váltva ki. Elég erre a háromra koncentrálni, tudatosan javítani ezeket. Ezek megfelelő itinert (mércét, vezérfonalat) adnak a családban, a munkahelyen, a baráti körben, a tágabb közösségekben. Férfinak, mintának, példának lenni! Mert ne feledjük, akárhogy is élünk, viselkedünk, így is úgy is példa és minta leszünk a körülöttünk élők számára. Ez nem tőlünk függ. A férfi, a minta és a példa minősége áll rajtunk…

És: csakis rajtunk…”

 

Pál György

Csak bajban fogunk össze? (Vendégcikk, eredeti címet lásd a cikkben))

Keresztényüldözés kell az egységhez?

Most, csak hirtelen ötlettől vezérelve ragadtam klaviatúrát. A napokban elérte a nyugati sajtót is (illetve az inger küszöbét), az a megdöbbentő hír, hogy a szír és iraki keresztények egyes helyeken, rettenetes üldözésnek vannak kitéve, tömegesen végzik ki, fejezik le, feszítik keresztre őket, ahol a szélsőségesek megvetették a lábukat. Ettől a rémségektől, állítólag még a gyerekeket sem kímélik. Sajnos az iraki helyzet csak egy szelet, a világ kereszténységében. A keresztények körülbelül egynegyede él olyan békés társadalomban, ahol nem kell üldözéssel szembenéznie, egyenlőre.
Forrás: hetek.hu
Miközben mi a nyaralásunkkal vagyunk elfoglalva, nézzük a felhőket, időjárás jelentést, hogy vajon holnap fürdeni megyünk-e, vagy inkább kirándulunk, addig testvéreink ezrei rettenetes borzalmakkal néznek szembe. Az még hagyján, hogy ők, de a kis gyermekeik is, akik árván maradnak, vagy apa nélkül, aki nem jön mert a feje ki van tűzve egy karóra a főtéren(ez nem túlzás!). Ők talán éppen valami tömegszálláson, menekült táborban húzzák meg magukat, rettenetes félelemben. Ezek a borzalmak nem valami extrém ritkaságok, hanem, ma tömegesek. Nem ragozom tovább, az internet világában nem nehéz informálódni, (például, itt és itt).
Arab „N” így jelölték meg Irakban
a keresztény otthonokat

Attól tartok, hogy az „N” betűs szolidaritási akció, messze nem fogja elérni a célját (sőt, ma már, pont az ellenkezője látszik, sikerült ki irtani, teljesen elüldözni a keresztényeket bizonyos iraki területekről) mert, egész egyszerűen a világ azon a felén nem a nyugati demokrácia szerint gondolkodnak. Nem számít a szolidaritás és a jelentős társadalmi támogatottság. Lazán kivégzik a másként gondolkodót, de még a gyanú is elég. Ez még hagyján, hanem felhasználva a modern technika és internet világát, az elnyomók véres kivégzések tömkelegét teszik fel az internetre, vagy levágott fejekkel pózolnak, ezzel is megfélemlítve és pánikot okozva. A nyugati demokrácia, immár kezd megdöbbenni, azon a brutalitás özönön, ami most kezd széles körben ismertté és az internet miatt, nagyon is nyersen, horrorisztikusan megjelenni. A fasiszták és kommunisták, valamint más diktatórikus rendszerek, háborús felek is, rettenetes tömegmészárlásokat hajtottak végre, de van ma egy különbség, hogy régebben álcázták a gyalázatos népirtást (vagy legalábbis megpróbálták), míg ma ezek, videó felvétele és kitevése az internetre, részei a megfélemlítés eszközének, valamint ez üzenet is: te sehol nem lehetsz előlünk biztonságban!  –  és valóban, lehet, hogy tényleg ide is elér az üldöztetés előbb, utóbb. Mert miért lenne az én generációm, vagy a következők valamelyike, kivétel, amikor a többséget üldözik?

Egy-két tanulság ötlik most az eszembe: vajon most, akik meghalnak a hitükért, Isten előtt számít az ő dogmatikai nézetük? Vajon nem úgy van, hogy ez a jóléti kereszténység luxusa? Számít, hogy valamely katolikus egyházhoz, vagy, valamely protestánshoz tartoznak? Mi itt a jólétben, kegyetlen elméleti harcokat vívunk egymással, ki-ki a saját felekezetében, teológiai nézőpontjából kritizálva a másikat, megkérdőjelezve egymás hitének a valóságát is. Éppen a napokban olvastam(itt, itt és itt), hogy egy neves amerikai evangéliumi tesó, szentlélekkáromlással hozta összefüggésbe a karizmatikus táborhoz tartozókat. Nem az döbbent meg, hogy a szesszacionistáknak vannak vitáik a kontinuistákkal (csodás kegyelmi ajándékok ideje lejárt, vagy folytatódik), hanem a vita eldurvulása a probléma, amikor az egyik keresztény a másiktól egyáltalán az örök életet is elvitatja. Vagy: „én az igaz evangéliumot vallom, de te a hamisat” – jó lehet, én is, és a másik is, az élő megváltó Úr Jézus Krisztusban hiszünk. Mintha az evangélium, pusztán egy teológiai rendszer lenne – de nem az! Hanem egy személy, Jézus Krisztus és az Ő megváltói munkája. Van ennek értelme? – mármint az ellenségeskedésnek. Tényleg így kell nekünk élni a keresztény világban, bántva egymást, sarat dobálni (magamnak is mondom), amikor a többség, ráadásul mérget vehetek rá, hogy teológiai értelemben nagyon nem az én felfogásomat követő testvéreim az életüket áldozzák, vagy válnak hontalanná, jobbik esetben is állandó bizonytalanságban és a bármikor bekövetkező rémségek árnyékában élnek? Vajon nem kiált felém Isten, hogy állj! Én elfogadom őket, te miért nem? Sőt, ők sokkal többet és értékelhetőbbet tettek, mert szó szerint az életüket adták értem – mondhatja az Úr.
Attól tartok, hogy egy napon sírni vagy nevetni fogunk magunkon, de inkább sírni fogunk a saját szűk látókörű butaságaink miatt. Erősebben fejezem ki magam: megleszünk ítéltetve a biblikusnak tűnő igazsághajszolásunk, de a valóságban gyűlölködő, egymást kirekesztő teológiai sovinizmusunkért. Mert nem az a kérdés, hogy elméletben teológiai értelemben, ebbe, avagy abba a fiókba tolom be magam és másokat, hanem mire megyek a gyakorlatban, amikor valóságos tettekben mérve elfogadva, szeretnem kéne a testvéremet?
Gulácsy Lajos
Forrás: reformatus.hu

Az előző posztomban utaltam nagymamám testvérére Gulácsy Lajos bácsira, akivel néhányszor találkozhattam is, hallgatva az ő, igen mély hitéből fakadó bizonyságtételeit. Akit fiatalon elhurcoltak  egy szibériai szovjet lágerbe, azért mert lelkészként, de engedély nélkül prédikált. Egy valami igen megütötte a fülemet, hogy azokban az években a lágerben semmilyen felekezeti vita nem volt. Amikor Sztálin halála után némi enyhülés volt a fogságban, akkor együtt úrvacsoráztak a különböző felekezetű elhurcoltak, persze titokban, és bor helyett, vízzel. Egység volt, semmi teológia különbség nem jött elő, de amikor ki-ki visszakerült a saját környezetébe, akkor sajnos folytatódtak azok a felekezeti viták, melyek a fogságban megszűntek. Nos, bizarr a következtetés, mikor egyek igazán a keresztények? Amikor erős üldöztetést élnek át. Mert akkor mindenkit megérint az örömteli, de mégis félelmetes igazság, hogy ők testvérek, de a világ szemetei is, akiktől meg akarnak szabadulni. Komolyan, amikor sorba fektetnek, hogy kivégezzenek még egy tucat kereszténnyel, számít, hogy mi a másik teológiája?

Attól tartok, hogy nem a valóságban élünk, nagyon sokan. Olyan dolgok kötnek le, húzok képzeletbeli határvonalat testvér és testvér közé, magam és a másik közé, amely Isten előtt nincs is.
Foglalkozzak nyugodtan nehéz teológia kérdésekkel, beleáshatom magam az elméletekbe, követhetek általam jónak tartott téziseket, vitázhatok nagyokat, de jó ha tudom, hogy sokaknak ez most luxus és én jelenleg ebben élek, most még. Jó, ha foglalkoztat az a gondolat is, hogy vigyázzak, mert lehet, hogy a határvonalak nem ott vannak, mint ahol képzelem, hanem Isten jobban kiszélesítette azokat!
Nagy L. Zoltán

Hevesi Krisztina: Szextrém – beszámoló

talattjáróborító1Oké, a könyv felén túl vagyok. Eddig izgalmas lelki képes könyv volt. Most viszont úgy érzem, töményedik, közeledünk a mélyvízhez. A 18+ – os bevezetést olvasd el, kérlek, a többi hasonló cikk elé írottaknál!

Hűtött Sangria bekészítve, igaz vízzel higítva, (pornófüggő gondolja meg, miből mennyit enged meg magának), kis egzotikus gyümölcs, a közeli Sparban kapható érett, mézédes körte éppen jó. A médialejátszó játssza az „Öröm” fájlt: a Balkan Fanatic – tól a „Feljött a nap” és az „Áldjad én lelkem az urat” izmos dicsőítő éneket (ami mellesleg karabiner számomra felfelé). Szentcsalád szobra előtt ég a mécses, délelőtt bűnbánatot tartottunk az Úrral, a könyvjelzőn kismacsek húsz megtermett farkaskutya előtt, idézettel, hogy a halál árnyékában sem félek, mert az Úr velem. Ennél jobban nem lehet felkészülni pszichésen a könyv tartalmának befogadására és arra, amit esetleg felszínre hoz belőlem.Nem a könyvtől félek. Önmagamtól. De akkor is megyünk.

Irány a Mariana-árok! Vágyak és félelmek sötétje. A tengeralattjáró parancsnoka ezúttal Hevesi Krisztina, egészségfejlesztő szakpszichológus. Téma: „perverziók, szexfüggőség, és ártalmatlan különcségeink”. A tengeralattjáró speciális felszerelése a Megvilágító Reflektor, amit direkt erre az útra terveztek.

Zsilipek nyitva: Merülés!

Hevesi Krisztina

Hevesi Krisztina

Legyen mindennapi életünk bevallott része a Teljes Szexualitás! Egy mondatban így fogalmaznám meg a könyv mondandóját.

Először is: a megfelelő helyeken és módokon igenis beszéljünk róla! Iskola, otthon, barátok közt. (Ma már terjed az önfeltáró irodalom, szóval ott is lehet.) Akár napi szinten. Őszintén, a hallottakat inkább csak megőrizve, mint reagálva rá, pláne továbbadva. De merev szabályok nem állíthatók fel. (Az igazság az, hogy Krisztina gondolatait már fűzöm tovább.) Tanuljuk meg, hogy működik! A férfi, és a nő, és kettejük együttese.

Teljes Szexualitást írtam? Akkor az intimitás ki nem maradhat. A lelki összetevők. A felvezetés a nőknek (ami bizony lehet, hogy reggel kezdődik, ágyba vitt reggelivel, érdekes napi programokkal, amit EGYÜTT töltenek el – vagyis nem a nőről szól az egész nap, hanem a férfi és nő KÖZÖSSÉGÉRŐL – és lehet, hogy nem is aznap teljesedik be öleléssel, na de akkor minden bizonnyal hamarosan. Meg az is lehet, hogy hamarabb a tervezettnél, aztán megint hamarabb, és végül este még kétszer, másnap reggel pedig újra. Mert ez a rész meg nem a férfiról szól, hanem férfi és nő KÖZÖSSÉGÉRŐL. Sokmegoldásos képlet ez.) és pl. a lelki megnyílása a kielégült férfinek. Akinek meg kell szoknia, hogy lelkében új látogatót fogadhat – saját párját.

Krisztina teljesen meggyőzött róla, elborzasztó adataival, hogy az iszonyú mértékben terjedő devianciákat mi megállítani nem fogjuk. Az internetes szexforgalom, az új és új változatok megjelenése és futótűzszerű terjedése emberileg megállíthatatlan. Egyúttal abban is megerősített, hogy tenni ellene akkor is kutya kötelességünk. És nem csak blokkolva a rosszat. Építve a jót. Ld. fentebb.

női orgazmus

Bocs az ingyenreklámért. De a művész úr és a modell jól ábrázolták.

Kimondani: a nők is szeretik a szexet; nem kielégíthetetlenek; tudnak megértők lenni; meg lehet tanulni, hogyan jó egy nőnek; és a férfi is képes szexuálisan fegyelmezett életre. Nem szégyen, pl. ha egy pár „megvédi” egymást, a riválist bármelyikük helyre teheti, határozottan, durvaság nélkül. (Ez az én gondolatom volt, Krisztina ilyet nem írt. Persze lehet, hogy gondolt.)

Örülök, hogy Krisztina feltárja azt a tényt (végre már van ennyi tapasztalatunk, tudom, ronda dolog, hogy ennek örülök, de b….a meg, akkor is örülök neki) hogy a pornó nem levezeti a feszültséget, és kielégülést nyújt egyébként ki nem elégíthetetlen igényekhez, hanem hosszú távon rászoktat a kétdimenziós képernyővel való szexre, a gyors kielégülésre, merevedési zavarokat okoz, és egyre messzebb visz a valódi szexuális egyesülés lehetőségétől. Meg folyamatos hamis mintáival (mindig csak a férfifantáziák teljesednek be, illetve eleve elfogadván a pornó résztvevői hogy ők az erkölcsi renden kívüliek, kifejezetten sokszor propagálnak családokat szétvető lehetőségeket. Nős férfiakat kereső nőket ajánlanak, tiltott kalandokat, stb. Nem tudom, lesz – e jó vége a pornónak, de ha már van, és iszonyú erővel beleépült a társadalmunkba, talán a női igények bemutatásával lehet segíteni valamit a dolgon. Az eredmény kétséges (már nők is pornófüggővé válhatnak esetleg) de halvány remény van a továbblépésre. Célszerű lenne országos méretűvé fejleszteni a szexuális felvilágosító tevékenységet, a mélyebb lelki igényekre is kitérve, majd a köztudat előkészítése után törvényi erővel is korlátozni a pornó tartalmakat, megválogatni, mi kerüljön ki, és milyen céllal. Férfi és női igényeknek egyaránt megfelelően. Lágy, művészibb, és kemény, belemenősebb filmek. Mert ami és ahogy most van, az szörnyen ijesztő, még egy kezdetben rossz irányba tett lépés is jobb, mint semmit nem tenni. No, de beszéljen ismét Krisztina!

netfüggésLeírja a szenvedélybetegség kialakulásának menetét, és tömörítve én is ideírom.

1. Felfedezés – nini, mi ez? Biztos valami jó.

2. Kísérletezés, „belenövekedés” – Á! Nincs itt semmi veszély! Sok okostojás pampog, ő se tudja, miért.

3. Kiterjesztésnek írta Krisztina, én hozzászokásnak nevezném. Fokozni kell az ingert. Lassan a sok is kevés.

4. Kontrollvesztés. A szenvedély az úr. Idő, energia áramlik a fenntartására onnan, ahonnan nem mehetne (család, munka, barátok, stb) és akkor, amikor a szenvedély mondja. Amikor fellobban.

Ezek után a pszichológusnő még sokáig taglalja a netes pornó veszélyeit, hozzátéve, hogy alkalmilag, új ötletek merítésének eszközeként, átmeneti vágyfokozóként el lehet képzelni a használatát. Viszont ebből nem fognak pornómogulok dúsgazdagon megélni.

Érdekes következtétesekre lehet jutni a férfiak és a nők pornóhasználatát illetően. Elsősorban a férfiakra jellemző, ott inkább a dominancia megélésének vágya motivál. Az alárendelődő nő, az arcra élvezéstől (finom módja a megalázásnak), a durva bántalmazásokig. A tárgyiasítás is ennek jele lehet szerintem, ahol megint „használni” lehet a másikat, nem kell figyelembe venni: ő egy érző lény. A pénisz szájjal történő hosszú ideig való ingerlése pl szintén ezt hivatott tapasztalatba áttenni.

A nőket más motiválja. Inkább a fantáziájukat pörgetik fel, újat akarnak látni, a lágyabb tartalmakat keresik fel, a művészibb elemek dominálnak, szép jelmezek, tánc, kiegészítők alkalmazása. A szerető kedvesség, intimitás, vagy annak pótléka, és főleg hogy átéljék: ők a vágy tárgyai. Szépek és elevenek. (Kínai váza is szép, mégse kívánja meg senki.) A férfi érdeklődésének felkeltésének az igénye. Esetleg női dominancia megélése.

dél tengerUtazásunk során meglepő parancsszó hangzik fel: „Szivattyúkat elindítani! Emelkedés!” Zavartan nézek körbe, még nem értünk vissza a kikötőbe, hogyhogy emelkedünk? Közben megkönnyebbülve sóhajtok, semmi olyan szörnnyel nem találkoztunk, akitől félnem kellett volna. Vagy már évek óta püfölöm, vagy sose jelentett veszélyt. De mi jön most?

Szex – szabadon (de nem szabadosan.)

Kultúránk nagyon kevés igazán használható információval rendelkezik a kiteljesedett szexualitás megélésével kapcsolatosan. Krisztina így ennek művészetté, sőt filozófiává nemesedett ágához, a tantrikus jógához fordul.

Röviden: az életenergia alapvetően szexuális jellegű. Komplex rendszerben élünk, ahol mindenki hat ilyen vagy olyan kapcsolásokon keresztül mindenkire. A legfontosabb kapcsolás (kapcsolat) férfi és nő között van, ami az ember szintet érinti. (Azok vagyunk, ez a mi szintünk a Teremtésben.) Fel kell ébresztenünk szexuális természetünket (a Kundalini kígyót – bár kamaszkorban ébred az magától – amit a tudomány gerincvelői szexuális reflexnek nevez.)

ápolónőFontos szabály a változatos nemi élet, ami nem a partnerek változatosságát, hanem az élmények változatosságát jelenti: helyszínek, időpontok, jelmezek, szerepjátékok, technikák, bevezető élmények, melyek lelkileg ráhangolnak. Krisztina nem említi (nő létére, különös nekem) a hűséget. Tehát egy időben egy partner, ha pedig komolyabb a kapcsolat, akkor mélyülő egymás és önmegismeréssel. Ahogy az egykori szombathelyi káplán mondta: egyre mélyebben tekintünk egymás szemébe, ahogy telik az együtt töltött idő. Ugyan a házasság előtti nemi életet az Egyház elítéli, de személyes véleményem, hogy kellő körültekintetéssel és mértékletességgel korábban is el lehet kezdeni, viszont kellő hangsúlyt helyezve a bátorságra (akkor most tényleg csináljuk), védekezésre, lemondani tudásra, (átmeneti terhek növekedése, pl. vizsgaidőszak, piros betűs napok) illetve a párkapcsolat egyéb követelményeire. A másikra és magunkra való őszinte odafigyelésre; az egymással való kellő tapintatú és őszinte kommunikációra. Ami alap.

Tegyünk érte férfiak és nők, hogy legyen rendszeres és kielégítő nemi életünk! (Nem fűvel-fával.) Nem terem magától. Időnként meglehet, őszinte beszélgetések fogják megelőzni. Időt, energiát, ésszerű mennyiségű pénzt áldozzunk rá!

Kerüld a mástól jövő kísértést, és tartsd izgalomban a párod! Így könnyű hűségesnek lenni.

A tantra négy szinten zajlik:

Fizikai: technikák gyakorlása

Mentális: Az élménybe való belemerülés, csak az itt és most van, csak a másik és vele én.

Érzések: Kontroll feladása, és megnyílás egymás felé, illetve pszichénk mélységei felé.

Energetikai sík: Testünkön keresztül MI nyilvánulunk meg, egybeolvadásunk folyamata teljessé válik. (Ez folyamat, nem biztos, hogy elsőre sikerül.)

női testFontos, hogy a női test elfogadott, szeretett, dédelgetett legyen az aktusban részt vevők számára. A nő számára is! Például ápolja testét, foglalkozzon szeméremtestével is, ismerje meg magát! Nem lesz nehéz erre párját is rávenni. Itt alakul ki a kölcsönös függés, mely viszont helyeslendő: a nő párja szemében látja meg saját csodáját, és ezt az élményt visszasugározva teszi félistenné a férfit. És ez túlmutat az ágyon: a nőnek így nem gond mosolyogva gőzölgő vacsorával várni a férjet (bár ehhez a munkahelyi kötelességek mértékét csökkenteni jó volna a nők számára), és a nő létében kibomlana mint egy szép virág.

Kell a másik ember a boldogságunkhoz: elfogad, megerősít abban, ami vagyok, és finoman segít többé válni.

Mit ad még nekünk a tantra? A vágyni és várakozni tudás örömét, az élmények valódi megélését. A felduzzasztott energiák gazdag kiáradásának örömét.

Azzal kezdtem, hogy a könyv felén már túl vagyok. Nos az első fele tőmondatokban:

„Érték a Mérték!” – lehet tág, lehet szűk, teljesen változó, de a szex mellett is teljes életet kell élni! („8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozááás”); „Sportoljatok fiúk! Férfiasodtok – lelkileg is, ha jó a csapat – és vonzóbbakká váltok ” – bár a nőknek sem árt a rendszeres mozgás.

Végül a könyv zárszava:

„Szeretkezésben mindent szabad, ami a feleknek megfelel. Ne tukmálj szerelembéli társadra ötletet, amitől ő fanyalog! Semmit se művelj, amiről tudod, hogy egyiketeknek, vagy másikatoknak nem jó, de ne zárkózz el semmitől se, amiről még nem tudod, hogy gyönyört okoz-e vagy sem. Figyeld szerelembéli társad óhajait, tapasztald meg, mire zsong, mire nem. A férfi, ha nem önmaga kéjét keresi, hanem ha kéjt akar okozni, örömöt, gyönyört, a nő gyönyörén át nyeri el önmagának a legszebbet. Mert visszahat rá a lélek szárnysuhogásával.”

Magyarul: „Józsikám, ha sikítva megy el alattad a Rozi, akkor dolgoztál jól! Először is sík szerelmes lesz beléd, megtesz szeretetből olyat, amit addig nem is hittél volna, és még szép otthont is varázsol neked. Igaz, karbantartanod már neked kell. Az otthont is, meg a Rozit is, a lelkével együtt. ”

Megéri.

 

;-)

 

Zoli