18+ kategória bejegyzései

Több is belefér 2.

Nem véletlenül 18+ – os cikk ez. Remélem, ha még nem vagy annyi, jól meggondoltad, elolvasod – e? Másokkal, lehetőleg felnőttekkel átbeszélgetni a témáját, segíthet feldolgozni, megérteni.

2013 karácsonyán volt az első fordulópont saját kéjjel, bizalommal és néha kétségekkel teli belső pokol járásom közben. Egyik éjjel, miközben éppen egy anya-lánya és a lány vőlegénye összeállítású pornót néztem, úgy éltem meg, hogy nem tudok semmilyen mértéket megtartani. Természetesen Istenhez fordultam, de nem adott erőt elfordulni a kísértéstől. Ehelyett ezek a szavak fogalmazódtak meg bennem: „Lakj torkig ezzel az édes méreggel! Aztán gyere hozzám, hogy megmoshassalak!” Miért írom ezt le? Mert úgy látom, ez az egyik olyan eset volt, amikor Isten szélsőségesen engedékeny volt a bűnömmel szemben, meggyőződésem, hogy azért, szilárd támpontot adjon a későbbi elengedéshez. Nem mondhattam, hogy bármit is megtagadott volna tőlem, amihez annyira ragaszkodtam. Azt gondolom, megértő volt velem a legvégső határig. De én is követni akartam őt. Biztos vagyok benne, hogy ez szoros feltétele volt a kapott végtelen kegyelmeknek. De időnként figyelmeztetett is, hogy mély lelki szakadékok közt járunk, ne lankadjak, kövessem őt, mert ő megvéd – ha hallgatok rá. Ha összeségében arra törekszem, amit kétezer éve Szent Fia már kihirdetett élő szóban a Földön.

Egy másik sarkalatos élményem nem sokkal ezután volt, még télen. A munkahelyemen annyira rámtört a magány és az egyedüllét érzése, hogy teljesen elment az életkedvem. Savanyú ábrázattal vonszoltam magam egyik feladattól a másikig, és próbáltam túlélni a következő öt percet. A főnököm szánt meg, azt mondta, hogy befizet egy örömlányhoz, csak tudjak túllépni magamon. Mivel nem volt ötletem, miképpen segítsek a helyzeten, (és persze a kaland is vonzott) belementem. Úgy éreztem, megint Isten engedékenységével állok szemben: „Menj, próbáld ki, ismerd meg ezt is!” Szerintem az indítéka ugyanaz volt, mint mindig: ismerjem meg azt, amitől idővel elvon. Soha ne mondhassam azt, hogy bármit visszatartott tőlem, amitől még nem voltam szabad.

Egy nagyon szép moldáv lánnyal voltam, aki jóindulatú is volt. Mikor kiderült, hogy kicsit kevesebb a pénzem, mint amennyiért ő bevállalna, nem küldött el. Két dolog maradt meg bennem ebből a találkozóból: hiába nagyon szép és csodálatos ez a lány, pont ugyanúgy „működik”, mint az összes, akit addig megismertem. Tehát a jövőben bátran kerülhetem, semmi nélkülözhetetlen nem vár itt rám. És azért én kicsit az ismerkedés vágyával mentem hozzá. Na hát erről szó sem lehetett, éreztem, ez üzlet, és nem kockáztatja, nem kockáztathatja személyes kötődéssel. Sokkal magányosabban jöttem tőle el, mint ahogyan hozzá mentem. Mivel azóta sem voltam örömlánynál, és még kísértésem sem volt erre, úgy vélem, tényleg Isten terelt oda.

Van még egy nagyon személyes és csodálatos belső élményem ebből az időből, de ez kicsit nehezen értelmezhető. Mégis szeretném megosztani. Persze megint pornót néztem. Ezúttal azonban egy orosz lány volt a fiatalember partnere, és ez a lány többet is odaadott, mint a testét. Látszott, tényleg szeretne a fiú kedvében járni, elnyerni a tetszését, úgy vélem, a szívéből, az érzéseiből is odaadott egy részt. Ekkor úgy éreztem, belép a helyzetbe a Szűzanya, nagyon intimen megérint, és hazahív. „Zoli, én megértelek téged, és elfogadlak így. De gyere haza, nincs szükséged erre a mocsokra. Mennyei apád is hazavár.” A mai napig megindít ez a mély megértés és együttérzés és elfogadás. De a bűnre sose, de sose hallottam belül, hogy az helyes. Mindig azt hallottam, az lelkem pillanatnyi állapota miatt átmenetileg megtűrt – feltéve, hogy megteszem ellene, amit tudok. Görcsölés nélkül, mert nem az a legfontosabb, hogy ne kövessünk el bűnt, hanem hogy fussunk utána rögtön Istenhez, és hát persze semmiképpen se keressük azt. Sőt kerüljük, ha ez csak egy módon is lehetséges. De ha megtörténik – akkor megtörténik. Van hol megmosakodni utána, és van, aki talpra segítsen minket. Tízezredszer is – és ez megint személyes tapasztalat.

2014 karácsonya volt egy másik nagyon meghatározó élmény a belső megtisztulás útján. Egy pornót néztem éppen, – persze, mi mást, már megint? – amikor kivételesen az a késztetésem támadt, hogy nézzem meg másodszor is, érdemes.

Emlékszem a lányt, akire a figyelmem fókuszált Chestity Linn- nek hívták. Egy nagyon szép, érettebb korú olasz nő, ez a lány és egy srác szerepelt a filmben. Linn alárendelt szerepben volt, főleg a vége felé, azt tette, amit mondtak neki. A végén a srác az olasz nő javaslatára análisan közösült vele, a lány pedig, gondolom, mivel már nagyon fájt neki (méretes szerszáma volt a srácnak, igaz, pornóban mikor nem az?) egy idő után totálisan széttárta magát, és minden porcikájával, a szájával és az arca kifejezésével is szinte szívta a fiú magját, az élvezetét, hogy élvezzen végre el. Ő pedig legyen szabad, érjen véget a forgatás.

Na erre a jelenetre hívta fel Isten a figyelmemet. „Milyen ez a lány?” – kérdezte, „Készséges. Alárendelődő, teljesen megadja magát a fiúnak, és elképesztően befogadóvá válik a számára.”, „Ha szellemileg értem, Zoli, és te vagy a lány kettőnk közül, én, a te Istened, pedig a fiú, (a Biblia gyakran jeleníti meg az Egyházat Krisztus jegyeseként) akkor szerinted mit várok tőled?” „Hogy teljesen rendelődjek alá a te akaratodnak, ami számomra a tisztaság.” válaszoltam. „Akkor tégy így!”, volt a búcsúmondat.

Valamit még el kell mondanom – elvált vagyok, érvényteleníthetetlen egyházi házassággal. Krisztus szavai szerint az Egyház az ágytól, asztaltól elváltak tiszta életét várja tőlem. Nincs szex, nincs szerelem. Természetesen pornó sincs, van még mit gyakorolni itt. Van ima (bensőséges együttlét Istennel) és szolgálat (szeretetteljes interakciók másokkal). Én azonban az exemtől való különélésünk kezdete óta kerestem magam mellé valakit. Elfogadtam az Egyház igazát, csak képtelennek tartottam magam a megtartására. Így nem kaphattam feloldozást gyónáskor, és nem áldozhattam. Aki törekszik Istenhez, és katolikus módon, az tudja, mit jelent ez. A feloldozás szabadsága, Urunk Szent Testének magunkhoz vétele – nagyon tud hiányozni. Viszont mikor nem mentem ki áldozni a templomban senki nem nézett ki, nem súgtak össze a hátam mögött (hallótávolságon belül biztos nem), és járhattam a lelki vezetőmhöz, és Szentmisére. Kőszeg kisváros, sokszor elég mélyen belelátunk egymás életébe. Az Egyház, konkrétan a Kőszegi Egyházközség elfogadott bűnösként is, nem vonták meg a bizalmukat tőlem. Ez nagyon sokat jelent, ha valaki belül vergődik. Hozzáteszem, én sem vontam magam köré falakat, én sem tartottam magam vissza az Egyházközségtől.

Mi történt 2014 karácsonya után? Elfogadtam a jövőm, de tövisszúráshoz hasonló fájdalommal. Aztán megismertem a sokadik kudarccal végződő próbálkozás, és a Karácsonykor Istennek tett ígéret után Andit, aki belém szeretett. Nem voltam szerelmes, de szerettem őt, és végre tartoztam valakihez! Együtt járásunk egy fél évig tartott, 2015 Húsvéttól, az őszig. Egyszerűen túl messze laktunk egymástól, túl kiszámíthatatlan volt, mikor tudunk élőben találkozni, és túl sokszor csak a Skype képernyőről láthattuk egymást. De azóta hogy vele jártam, már nem fáj az egyedüllét gondolata. Talán ő mutatta meg, hogy mennyire szerethető vagyok, és értékes lehetek egy nő számára. Korábbi házasságomból ez nem igazán derült ki a számomra. Szerethető voltam, ha nyújtottam valamit. Önmagamért nem igazán.

És most jöjjön a történet végén a pont. Gabi. Vele nemrégen találkoztam, és ott érintett meg, ahol a legsebezhetőbb voltam: mi tegyek akkor, ha egy nő vággyal közelít felém? Meggyőződésem volt, hogy ez valami fergeteges és lehengerlő valami, egyszerűen lehetetlen kihagyni. Nem tudtam hitben ellenállni.

Már amikor először találkoztunk, tudtam, hogy ez egy kerülőút a számomra, egy újabb a régiek mellé, amiből végül Isten kihoz. A szállodai szobában, ahol találkoztunk, aztán véget is ért a kitérő. Sokkal hamarabb, mint vártam – és őszintén szólva nem bánom. Gabi nagyon szívélyes volt, őszinte és odaadó. De kiderült, hogy ahol valami lehengerlő kalandot vártam, aminek be kell teljesednie, ott ugyanaz van, mint amit már ezerszer átéltem. Lényegében pont, mint a moldáv lánynál.

Talán megoldás lenne egy valódi, kölcsönös vonzalmon alapuló és tartalmas kapcsolat a megfelelő nővel? Biztosan, bizonyos szempontból. Vannak ilyen nők, és gondolom, én is tudnék lenni a megfelelő férfi. De nem arra visz az utam. Az én elhivatásom a gyakorlati cölibátus. Erre van személyes elhívásom, éveken át készített fel rá az Úr, és így összhangban tudok élni a lelkiismeretemmel és az Egyházzal, amely sosem vetett el. Úgy érzem, magas hegyre visz ez az út, és én oda fel akarok jutni.

Dolgoztam és dolgozom azon, hogy természetes, orvosi módszerekkel és józan tanácsokat követve éljek tiszta, tisztuló életet. Egészséges táplálkozás, kellő pihenés, elég testmozgás. És erre épül rá az ima és a szentségi élet. Az az igazság, hogy messze még az a hegycsúcs, de ha halálom napján csak úton is leszek felé: már megérte.

Még ha néha ki is kell engedjem kicsit a gőzt. Visszatérve a helyes útra, tudom: Istennél BELEFÉR.

,-)

Zoli

Több is belefér 1.

Minden vélemény számít!

TÖBB IS BELEFÉR. Így tudnám összefoglalni életem úgy két és féléves periódusát, amikor önmagamban barangolva Isten feltárta azt, milyen is vagyok, milyenek az én férfiösztöneim, és felkészített életem egyik legszebb, legfontosabb és emberileg számomra teljesen lehetetlen feladatára.

2012 karácsonyán egy kis, osztrák faluban helyettesítettem, amikor mindaz, amit a modern pszichiátria pszichózisnak nevez, eluralkodott rajtam. Ennek az állapotnak sokféle fajtája van, nálam azzal jelentkezett, hogy nagyon közel éreztem magamhoz Isten jelenlétét, többször felfedeztem, hogy szinte átragyog rajtam, mint egy fénysugárba állított gyémánton a fény, és elkezd felkészíteni a rám váró jövőre. Intenzív belső képeket kaptam pl. erdei sétáim során, melyek mély nyomot hagytak bennem. Ezek közül később több teljesen hamisnak bizonyult, így le kellett vonnom a következtetést, amit a Szentlélek vezetése (írta Eberhard Mühlan, Marana Tha adta ki) c. könyvből igazából már tudtam: 1. semmilyen intenzív belső élmény, sugallat, látomás nem ok arra, hogy azonnal cselekedni kezdjek. 2. Az idő sok esetben eldönti, amit az ember a pszichéjén belül tapasztal, igaz, megbízható – e, esetleg képzelgés, fantázia, vagy elsuttogott hazugság. 3. Válogassam meg, amíg nem vagyok biztos magamban, hogy kinek és miért mesélem el. 4. Végül: józanság, megítélés – és bátorság. Mert néha minden óvatosság mellett sincs más út az igazság megismerésére, mint követni az impulzív belső késztetést. S ha csalódik az ember, padlót fog, és kiderül: tényleg pszichotikus volt, és nem sugalmazott – nos, attól is bölcsebbé válhat. Van felállás a romok közül. Nem mindig könnyű, elég szégyenteljes is lehet, de az Élet egyetlen bukásnál sem áll meg. Végül is sikerre vagyunk hivatva.

Ezekkel az erős belső élményekkel együtt tört elő ösztöneim mélyéről a kéjfüggés. Rengeteget maszturbáltam, közben olyan tanyára képzelve magamat, ahol MINDENKI, férfiak és nők, folyamatosan azt csinálják. A favágó tuskón, az udvar közepén, a tanyasi ház minden helyiségében, és egyáltalán valahova mindig be lehet szállni, mert valaki biztos éppen kívánja.

Közben láttam egy karácsonyra készülődő beszélgetést a tévében, ahol egy pap beszélgetett Jézusról egy csinos nővel – nagyon udvarias, számomra erőtlen és unalmas módon. Rettentő hervasztó volt. Valamivel később felmerült bennem, hogy az egyik lehetőség a bennünk és Krisztusban szunnyadó élet szabadon engedésére, ha vállaljuk, hogy szembe nézünk saját árnyékunkkal. Nem egyedül, Istennel, de bátran, elmenni az alagút végéig. Ha nincs is kijárat ebben az alagútban végül, de Istennel mentünk: nos lesz, aki segít minket visszafelé, miközben mi csalódottan, összetörve, de remélhetően bölcsebben és belsőleg szabadabban keressük a hazafelé vezető utat.

De térjünk vissza a történet fő szálához: hazafelé a vonaton két dolgot vettem észre. Először is, egy különös új lélek, vagy lelkület csatlakozott hozzám, egy érzéki, kéjsóvár és vad lélek, akit elneveztem magamban Farkasnak. Farkasról keveset tudok, biztos, hogy nem volt keresztény, pogány volt és kegyetlen: de tisztelte Jézust. Hallgatott rá, később elmondom, ezt pl. miből vettem észre. A másik az, hogy végtelenül kiszolgáltatott helyzetbe kerültem. Egyrészt saját testi természetemnek, mert pl. még a hazaúton sem tudtam megállni, hogy ne menjek be a piszkos, hideg és szürke wc- be, és ne elégítsem ki magam, másrészt: Istennek. Persze az idetartozik, hogy minden önkielégítés után, az első, akit megkerestem gondolatban, az Ő volt. Hová is mehettem volna máshová? Ki segíthetett volna rajtam, ki adhatott volna gerincet az ezredik elbukás után is, amikor századjára is annyit ér az én személyes akaratom, a „nem” mint egy kiszáradt tojáshéj, amely bárki lába alatt összeroppan. Isten SOHA nem volt rest AZONNAL segíteni, vigasztalni és erősíteni. Pedig elvben őt bántottam meg a bűneimmel. És mégis. Ettől függetlenül tetteim következményei valamennyire szinte mindig velem maradtak intő, de szelíd jelként: nyomott kedély, vagy fájó szúrás, enyhe görcs, feszültség zsigeri tájon. Gondolom, nyomai annak, mikor valaki nem osztozik a saját szexuális energiáján, hanem maga éli fel azt. Egyszer majdnem fizikailag rosszul lettem: szédültem és támolyogtam, és az előttem lévő fakereszt tartott meg, amit valójában nekem kellett volna vinnem. Egy élő rózsafűzér imádságon történt ez, amikor a Szatmárnémeti férfiközösség tagjai közül valaki minden állomás között a vállára vett egy erre a célra szolgáló keresztet. Amikor rajtam volt a sor, és végre letehettem magam elé, éreztem, hogy meg kell támaszkodnom rajta, vagy elesem. Őszintén szólva, ezek az élmények nem nagyon támogatják az ember önértékelését. Pedig soha nem kerestem a kéjt, akkor engedtem a kísértésnek, amikor már végképp nem bírtam ellenállni. Viszont – függő voltam.

Akkor, 2012 végén, karácsony után, hazafelé a vonaton is úgy éreztem magam, mint aki bokáig egy mocsárban jár, és nincsen kivezető út a számára, a láp lassan lehúzza. Két kar tartott akkor lelkileg, de mikor kértem a tulajdonosukat, hogy húzzon ki ebből a bódító illatú mocsárból, a válasz az volt: „Nem. Még nem.” Lelkileg ott lógtam a karján, képtelenül az emelkedésre, megmentve a süllyedéstől. Amikor ennek az élménye átjárt, és megértettem, hogy én magamért egyáltalán semmit sem tehetek, most minden Istentől függ – nos, a mocsár képe eltűnt a tudatomból, fellélegezhettem, és egyelőre békében hazautazhattam.

2013 – ban új helyre kerültem dolgozni, és lassan megváltozott a habitusom. Kisugárzásom lett, fellépésem, aminek okának a gyakorolt karatét tudtam be: bátrabb lettem, nem ijedtem meg a kínálkozó konfliktusoktól, illetve csajozó könyvek hatására elkezdtem flörtölni nőkkel. Elszabadult ösztöneim természetesen prédát kívántak, de ezt tényleg nem bírtam volna felvállalni. Mindig a flört szintjén maradtam, mert szexuális kalandokért szíveket törni, vagy kockáztatni, hogy az enyémet törik össze: nem, én nem vagyok ilyen erős. És érzéketlen sem. Tehát maradt a pornó, mint a kaland terepe.

Két személy tűnik így utólag fontosnak az akkori időszakból: Michelle és Traude. Ugyanott dolgoztak, egy kifőzdében, ahová ebédért jártam új munkahelyemről. Michelle egy csinos, tüzes fiatal lány volt (mindig összeégette magát a sütővel, és egy – két ragtapasz állandóan díszitette a kezét), míg Traude egy szőke, nyugodtabb, és érettebb csinos nő. Képzeletben Michelle lett a szeretőm, és Traude a feleségem. Sokszor megfordultam ott, és belül egy történet formálódott hármunkról, ahogyan magamban manőverezek köztük. Az volt a benyomásom, hogy szexualitásom lassú evolúción megy végig, a teljes széteséstől (a paráznák farmja) a poligám és hűtlen férjen át… nos, még nem ismertem a jövőt. 2014 Húsvétja óta nem jártam abban a kifőzdében, addigra a bennem élő (tehát nem az időnként hozzám csapodó) farkas természet kezdett jóllakni, és csendesedni. Én ebben látom a kegyelem munkáját: pusztán flört és képzelet által fokozatosan a helytelen belső késztetések fölé nőni. Ott kell, hogy legyen ebben Isten keze! Másképp hogy működne, és fejtene ki hatást még évekkel később is? Vad szexuális kalandok helyett képzeletjáték. Igaz, közben azért pornóztam én keményen. Annak is lehet ehhez némi köze.

Farkasról csak annyit, hogy egyszer egy szentmisén elnyomta a papból sugárzó szentségi erőt, és ezt ő is észrevette. Az első sorban ültem, és láttam, hogy a figyelmem, és az a jelenlét, amit sugárzok felé, mennyire zavarja. Kicsit ijedten összehúztam magam és belül rászóltam Farkasra, ő is tegyen így. Valójában nem játék, és nem vicces, amit csinál. A mise folytatódott, a zavaró jelenlét megszűnt. Nem tudom, miért csapódott mellém Farkas, alig párszor éreztem a jelenlétét, nem próbált rávenni soha semmi helytelenre, egyszer kezdte zavarni a Szentmisét, egyszer életem első karateversenyén töltött be, egyszer karizmatikus közösségben járt körbe az imádkozó testvérek közt, de ott sem prédára lesett, valójában egy lány hangját erősítette és önbizalmának kisugárzása mögé állt – és kész. Azt az érzést hagyta hátra, hogy vannak a túlvilágon is olyanok, akik félik Istent, de mivel részben pogány indulatoknak adják át magukat, nem élhetnek a közelében. Mindazonáltal Isten használja őket, hiszen valamennyire az övéi, amiért minden bizonnyal megvan a jutalmuk. Az az igazság, hogy iszonyúan pici hozzáférésem van odaátra, és az is a saját érzés, fantázia és gondolati világomon át jön. Nem tudok többet, jobbat adni. Talán sokkal többen Istenéi, mint hisszük. Akárcsak itt a Földön. Rengetegszer tapasztalom, hogy ha korlátozottabb mértékben is, de Isten működik a vallástól (de nem az emberségességtől) nagyon távol álló emberek életében is. Mert sok szempontból teszik az Ő akaratát.

Mert izgalmas ránézni…

Minden vélemény számít!

Ezúttal a női érdeklődőkre is gondoltam. Nincsenek kísérőszövegek. Csak képek.

Az Élet sója – képeken

Minden vélemény számít!

Ismét felkerestem Jizz-t képekért. Volt pár a ládafiában.

Üdvözlöm, kedves Uram! Körbevezetjük tárlatunkon.

Kezdődjék a fűszeres élmény!

No? Tetszem, apukám?

Jane vagyok. Valahol elvesztettem Tarzant.

Meddig is tartsam a deszkádat? Amúgy mit csinálsz a hátam mögött?

Igen, nem véletlenül álltam ki az út szélére. De azért szerethető vagyok?

Eljöttem hozzád. Én, az Éj Királynője.

Ez a hőség… és még a régi pólóm is elszakadt.

Hogy mi? Ja, csak gondolkodom.

Figyelj, én készen állok. Remélem, te is!

Domináns nő – szubmisszív férfi

Minden vélemény számít!

Domináns nő szemszögből

Előző cikkemben szubmisszív férfi oldalról láthattuk ezt a D/s kapcsolatot, most a domináns nő oldalról írok.

sex-yaparken-topuklu-ayakkabi-giymek_767820

Napjainkban is, de főként emberöltőkkel ezelőtt, a nők voltak a szenvedő felek egy kapcsolatban/házasságban.

A férj dolgozott, eltartotta a családot, cserébe a nő rendelkezésére kellett álljon „házastársi kötelességeinek” eleget téve, ha akarta, hanem, hisz ez egy asszony dolga. Mondanom sem kell ezt nem sok nő élvezte, de beletörődött sorsába, és tűrte. Aki lázadozott ez ellen azt vagy „megfenyítette” a férje, vagy otthagyta a gyerekekkel együtt, ami nagy szégyennek számított akkoriban. Ma már nem szégyen, ha egy nő nem hagyja elnyomni magát, és jogos igénye van arra, hogy ő is élvezze az intim együttléteket. Miért csak a férfiak kiváltsága legyen élvezni a szexet?

Rengeteg férfi nem tudja, mit kell tennie ehhez, mi a jó egy nőnek. Ezért kell a nő irányítsa, elmondja neki, hogy ez most jó, ezt nem így, hanem úgy, stb. Két egyforma nő nincs, ahogy két egyforma férfi sem. Ebből indul ki a női dominancia.

Sok férfi élvezi, ha a nő irányít, így legalább megtudja, mit kell tegyen, hogy elégedetté tehesse az imádott nőt. A szubmisszív férfiakat a fegyelem nyugtatja meg, ahogy a domináns nőket az irányítás. Hogy a kezében tarthatja a dolgok alakulását, és semmi olyan nem történik, amit ő nem akar, ellenben minden olyan, ami neki élvezetet nyújt.

Melyik nőnek nem imponál, ha egy férfi figyelmes, előzékeny, igazi úriemberként viselkedik? Kinyitja előtte az ajtót, kezet csókol, tisztelettel néz rá, beszél hozzá, nem pedig egy darab húsként, amit miután megszerzett eldobja, mint a használt zsebkendőt. A szubmisszív férfiak többsége igazi úriember (ami a mai világban elég kevés) aki a Nő minden kívánságát lesi, egy közhellyel élve „a tenyerén hordozza”. De ezt a tiszteletet, odaadást, bizalmat ki kell a Nőnek érdemelni! Senki nem hódol be, térdel le akárki előtt, legyen az férfi vagy nő. Itt nem szimplán testi vágyak kielégüléséről beszélünk, hanem lelki, érzelmi és szellemi szükségletekről is. Sokkal összetettebb dolog, mint egy szimpla vanilla szex, vagy párkapcsolat. A Domina keze adhat fájdalmat, de gyengédséget is, büntethet és anyaként óvhat. És hogy épp melyikre van szüksége a szubmisszív férfinek, azzal teljes mértékben tisztában kell lennie, hisz ismernie kell a férfi aktuális lelkivilágát.

Tulajdonképpen pszichológiai hadviselésről beszélhetünk, ahol az „erősebb kutya baszik” alapelv működik. Amikor egy Férfi behódol egy Dominának, elismeri, hogy a nő erősebb nála (nem fizikailag) nagyobb hatást tud rá gyakorolni, mint ő a Nőre. És melyik nő nem élvezné, ha ilyen hatással tudna lenni egy férfira?

Folytatás hamarosan…

Kyky

Domináns nő – szubmisszív férfi

Minden vélemény számít!

Előző cikkemben a domináns férfi – szubmisszív nő kapcsolatról írtam nagy vonalakban (könyv terjedelemben is kevés lenne kivesézni a témát), ebben a cikkben a „fordítottjáról” a Domina-szub felállásról lesz szó.

Egyik szolgám kapta feladatba, hogy fogalmazza meg ő mit érez alárendelt helyzetben, miért is jó ez neki, mivel szép kerek írás, megérdemli, hogy más is elolvassa:

„Nekem, amikor éppen a BDSM szerepekről, a domináns és a szubmisszív partner határairól van szó, önkéntelenül mindig az a filmjelenet jut eszembe, amikor a „Le a fejjel!” című magyar vígjátékban a Hóhér (Ganxsta Zolee) beront a pohárnok házába, az inkognitóban ott bujkáló Királyt a földre teperi, és rárivall: Mars a sarokba!!! A Király (Bajor Imre) megalázkodó hangon, rémülten sírja a földről:
„I-i-igenis kérem….. de melyikbe?”

A szubmisszív partner, akár férfiről, akár nőről van szó, biztonságot és nyugalmat lel abban, ha ismeri a határait, és ha ért a domináns fél jeleiből, ha tudja, hogy a domináns fél mikor elégedett az engedelmességével. Igen, az előre megbeszélt határok ezért is alapvetőek. Ekkor egy, akár konkrétan kimondott, akár „titkos”, ki nem mondott megegyezés van, amiben mindketten tudják, hogy ami történik, az jó a másiknak is.

A szubmisszív felet ez segíti át a kezdeti félelmeken, a bizalmatlanságon, hogy a domináns esetleg nem fog-e túl messzire menni, kihasználni az önkéntes kiszolgáltatottságot a saját perverz, szadista céljaira. Kedvenc hasonlatommal, olyan ez, mint életünkben először beszállni a világ legnagyobb, legizgalmasabb, számunkra ismeretlen hullámvasútjára. Nem tudjuk, mi vár ránk menet közben a következő kanyarban. Talán egy kacskaringóba visz a vasút, vagy egy hideg vizes medencén hajt át és lefröcsköl, talán vaksötét barlangba kanyarodik. Talán élesen zuhanásba kezdünk, talán fejre állunk egy hurokban. Izgalmas, mert nem tudom, mi jön, ugyanakkor viszont be vagyok kötve a biztonsági övvel, ez egyrészt odacövekel a székhez és mozdulatlanságra ítél, másrészt biztonságot ad, hogy a hullámvasút nem veszélyes, a cél nem az, hogy bajom essen, hanem hogy maximális legyen az élmény.

Ismerni a szubmisszív vágyait, tisztában lenni a határaival a domináns fél részéről, illetve elfogadni és kiszolgálni a domináns fél vágyait a szubmisszív fél részéről, a kölcsönös kommunikáció egyaránt érvényes és jogos igények, függetlenül a nemektől, arra tehát nem specifikus, hogy melyik partner a nő, melyik a férfi (sőt, hogy heteroszexuális kapcsolatról van-e szó).
Mindazonáltal ejtsünk szót a domináns nő és a szubmisszív férfi felállásról.

Társadalmilag elfogadott Domináns-szubmisszív partnerek közötti megegyezés inkább a Domináns nő és szubmisszív férfi szerepekre van. Ellentétben az ősasszonyt le-kőbunkózó, hajánál fogva barlangba cipelő ősemberrel, (ahol fel se merül kérdésként, hogy ez jó-e egyáltalán az ősasszonynak) és a nőkkel szemben agresszív erőszakos férfiakkal, akiket a társadalom alapvetően kivet és lenéz. Hagyományosan a férfi az, akinek jelképesen megalázkodni „illik”, a Nő előtt. Ismert és elfogadott kép, amikor az udvarló férfi a nőt virágokkal halmozza el, letérdelve kezet csókol neki, szerenádot ad az ablaka előtt, és mindenekelőtt eltűri, hogy a Nő bizonytalanságban hagyja, mielőtt talán kitünteti kegyeivel és figyelemre méltatja. A férfi az, akitől bizonyos szinten elvárja a társadalmi hagyomány, hogy „kezdeményezzen” azaz elsőként tűrje el az esetleges visszautasítást, és ennek ellenére is kitartó legyen. A férfi az, aki imádja a nőt, aki odaadó, sőt akár nyíltan szubmisszív vágyakkal ragaszkodik és rajong a nő iránt.

Akárhogy is, ma már ismeretesek a BDSM alapvetések. Felvilágosultabb világban élünk. Akár férfi, akár nő tölti be bármelyik pozíciót, nem kimondatlan hagyományok szerint, hanem nyíltan megegyezés alapján jelölhetjük ki a határokat. Értjük, hogy „mars a sarokba”, de bármikor visszakérdezhetünk, igenis kérem, de melyikbe?”

Folytatás hamarosan…

Kyky

Alapismeretek a valódi BDSM-ről

Minden vélemény számít!

A BDSM sokak által ismert, még többek által nem ismert, és sajnos a legtöbbek által félreismert, sokszor félreértett világ. Maga a betűszó hat szexuális stílus nevéből kialakult rövidítés:

Bondage: ki- és megkötözés

Discipline: fegyelem és fegyelmezés

Domination: dominancia, uralkodás, irányítás

Subordination: alárendeltség, alárendelődés, szubmisszivitás

Sadism: szadizmus
Masochism: mazochizmus

A BDSM lehet szexuális fűszer, titkos vágy, de lehet lelki beállítottság vagy életforma is. A legtöbb ember már megtapasztalhatta, ha tudtán kívül is, a BDSM egy izgalmas részét, amikor bekötötte a partnere szemét, megkötözte a kezét vagy megvette az első bilincset az otthoni kelléktárba.
A BDSM két alapvető stílusa, amely tiszta formájában eléggé eltérő beállítottságokat is jelent.: a D/s és a SM. Aki tisztában van velük, megkímélheti magát kínos félreértésektől, egypár csalódástól a társkeresésben.
D/s: A dominancia, (vagyis az uralkodás) és a szubmisszivitás, (vagyis az alárendelődés) jellemző ebben a partnerkapcsolatban. Aki uralja a párkapcsolatot, az a Dom (ha nő, akkor Domina), aki aláveti magát az uralmának, az a szub. A szub önkéntesen veti alá magát a Dom/Domina akaratának, teljesen hasonlóan ahhoz, ahogy egy nő önként adja oda magát a szexben a kiválasztott férfinak.
Az uralom megszerzése a dominálás: a szub meghódítása, csábítás/udvarlás, majd az elért odaadásának megtartása. Aki kapásból parancsolgat, nem igazi Dom, csak türelmetlen, vagy udvarlásra képtelen alak, aki igazán odaadó szub helyett egy bárkinek könnyen kapható partnerre számíthat.
A D/s a szexuális életre, vagy tágabban az érzelmi kapcsolatra jellemző. A D/s partnerek kezelhetik egymást egyenrangú emberként. A szub felnézhet a Domra mint emberre, ez kedvező a D/s kapcsolat elmélyüléséhez. De a szobalány önmagában nem szub, és a háziúr nem Dom. A szubmisszivitás „A teljes én átadása az Úrnak” elven működik. A szubmisszív félnek nagyon fontos, hogy ne „csak” kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön Domja előtt, hanem valóban szolgálni tudja őt. Olyan apró szolgálatok, mint a reggeli készítés, az Úr fürdővizének elkészítése, a tálalás, a térdelés az Úr előtt stb, még akkor is teljesen kielégítő tud lenni, ha nem történik szexuális együttlét. (Ez az ún. agyi orgazmus.) A fájdalom ennek ellenére a szubmisszivitásnak is a velejárója. Bár a szub a fájdalmat sokszor, mint büntetést fogja fel, nem pedig feltétlen a szexuális kielégülését szolgálja.
SM: A mazochista (mazo) számára a partnere által neki okozott fájdalom szükséges az orgazmusához. A szadista (szado) partner szexuálisan élvezi ezt a fájdalomokozást, illetve a vele előidézett gyönyört. A szado és a mazo partner legtöbbször úgy fogadja el egymást, mint a Dom és a szub. Akármilyen fájdalmat egyformán elviselő, sőt élvező szub nemigen létezik, az ilyen kijelentéseket jobb óvatosan fogadni. A másik érzéseivel nem törődő, önző szadista veszélyes személy, a szexuális indíték nélkül verekedős alak egyszerűen csak brutális.
A D/s és a SM nem zárják ki egymást, sokaknál kombinálódnak, igen változatos formákban. Összepárosíthatóak egymással, az erotikus kötözéssel (Bondage), a fétisszex-el, és a szeretkezés bármilyen formájával. A szubmisszivitás gyakran összefér a mazochizmussal, az ilyen partner mazoszub. (A szadista Domra, aki szintén nem ritka figura, nem alakult ki külön szó.) Általában nehéz megállapítani, hol is van az a határ, amikor a szub már mazoszub. Eléggé igaz, hogy mazo az, aki a fájdalmat kifejezetten igényli a saját kielégüléséhez. A szub csupán elfogadja a fájdalmat és képes arra, hogy úgy élje meg: minden, ami történik, azért van, mert Ura azt szeretné, hogy jó rabnő legyen. Azáltal is, hogy a fájdalmat befogadja, Urának szerez örömet. Nem könnyű megállapítani azt sem, hogy egy Dom mennyire szadista, esetleg kizárólag az-e. Aki inkább szadista, az a fájdalom okozását, és a vele partnerénél kiváltott gyönyört (ez a „jó” vagy „kéjes” fájdalom) élvezi. Szubjával szemben azért parancsoló, vagy azért kötözi ki, hogy az elfogadja tőle, önkéntelen védekezéssel se nehezítse meg a fájdalomokozást. Ha a szub alárendeltségét, alázatát, kiszolgáltatottságát élvezi inkább, akkor a szadizmustól a dominancia felé tolódik el orgazmusának forrása. Aki elsősorban Dom, azért okoz szubjának fájdalmat, hogy megbüntesse, vagy hogy éreztesse vele, akkor okoz fájdalmat vagy akkor gyengéd, amikor akar.

A domináns és szubmisszív szerep váltakozva is jelentkezhet valakinél – hangulatától, partnere viselkedésétől, a helyzettől függően. Ez a személy a switch.
A BDSM minden kedvelőjének „három énje” van. Az egyik a beállítottsága, vágyainak megérzése. A másik, amit mindebből felvállal maga előtt és többé-kevésbé kimutat. A harmadik, amit meg is tud valósítani belőle. A BDSM gyakorlásának alapkövetelménye, hogy törvényt nem sért (a törvénysértő kegyetlenkedést ez a szubkultúra visszautasítja). A BDSM páros célja – ha valamelyikük nem egy önző állat – a kölcsönös örömszerzés. Egymásra, egymás örömére figyelve a BDSM a törvények keretein belül játszható.
A szeánsz sem úgy működik, hogy a Dom vagy a szub felizgul és akkor leszeánszozza a párját :D Randevúznak, vagy ha együtt élnek, szeánszos együttléteik úgy illeszkednek bele életükbe, mint egy átlag házaspárnál a szeretkezéseik.
A szeánsz színhelye lehet a BDSM eszközeivel berendezett stúdió, de lehet a hálószoba, a hitvesi ágy is. Szép és kedvelt műfaj a „BDSM a szabadban” is. Az intimitást és a környezet zavartalanságát egyaránt biztosító színhely.

A BDSM etikája

A BDSM gyakorlásának saját etikája alakult ki, amely kizárja a társadalomra, a család kiskorú tagjaira, illetve egymásra veszélyes magatartás-formákat:

Agresszivitás és gátlástalanság: A BDSM körben is bunkónak tartott alakok magatartása csupán.
Szenvedés élvezése: A szubmisszív fél csak akkor szenved, ha a BDSM nem olyan, ami neki örömet szerez, és ha olyan, akkor élvezi azt is, ami egy vanilla (teljesen BDSM nélküli szexuális életet élő) partnernek szenvedés vagy megalázó. (A pszichiáter talán jobban tudja a szubnál, hogy gyönyört vagy gyötrelmet érez?) A szadista Domot pedig nem a szenvedés okozása, hanem a fájdalom útján okozott gyönyör izgatja. Ha ez az egymásra hangolódás nem jön létre, az a BDSM etikája szerint elégséges indok a szakításra.
Szenvedés okozása: A domináns fél célja az előzőek értelmében nem testi vagy lelki károsodás, szenvedés okozása, hanem kölcsönös örömszerzés a BDSM gyakorlását tartalmazó szexuális játék útján. A másik fél egyoldalú testi vagy lelki kínzása nem BDSM, hanem kegyetlenkedés a BDSM művelői szerint.
Testi vagy lelki károsodás: Ez ellen a BDSM bevallott és tudatos művelése a legjobb biztosíték.
Felelős törődés: A BDSM alapszabályai közé tartozik. A Dom felelőssége a játék elfogadható keretek között tartása, mert a szub feltétlen bizalma alapján ő uralja a helyzetet.
A BDSM-ben, különösen a kapcsolat kezdetén, szerepe van a partnerlista egyeztetésének. A partnerlista a szexuális vágyak listája, vagyis a BDSM játékok kivánatos határainak egyeztetésére szolgál. Nem étlap, hanem egymás jobb megismerésének eszköze. Amit játékos formában, az udvarlásban is lehet használni.
Bűntudat és szégyenérzet: A BDSM páros tagjai egymással szemben nem bűntudatosak és nem szégyellik magukat egymás előtt, mert a másik örömét teljesítik be. Bűntudatot a társadalmi közegük megnemértése, a beléjük nevelt előítéletek miatt érezhetnek. Ez a lélektani háttere az átlagos szexuális kapcsolatot meghaladó mértékű diszkréció igényének a BDSM társaságban. A BDSM körben is terjed viszont az a felfogás, hogy vállaljuk önérzetesen szexuális beállítottságunkat.
Szociális normák figyelmen kívül hagyása : A BDSM körben nem jellemzőek a bűnözők, a futballhuligánok és más antiszociális alakok. A BDSM páros azoknak a társadalmi köröknek a normáit hagyja figyelmen kívül, amelyek az emberség és a tisztesség normáin túlmenően szabályozni akarják az intim szférát.
Önmagának, családjának egzisztenciális és erkölcsi veszélyeztetése: A BDSM páros tagjai önmagukban nem veszélyesek, mert vigyáznak egymásra. A BDSM párosra lehet veszélyes társadalmi közegük intoleranciája. A BDSM művelője akkor hibás ebben, ha provokatívan mutogatja beállítottságát, illetve művelésével ténylegesen zavarja mások életvitelét. A BDSM kör tagjainak többsége elutasítja azonban a demonstratív, provokatív megnyilvánulásokat, egyértelműen preferálja a diszkrét viselkedést (ez nem rejtőzést jelent).

Sem pszichiáterek, sem pszichológusok, sem filozófusok nem alkották meg eddig a szexuális élet olyan etikai kódexét, amelyet Magyarországon közmegegyezés elfogadott volna. A „normális szexuális viselkedés kereteinek” szabatos leírása sem született még meg vagy nem vált közkinccsé.

Domináns – szubmisszív kapcsolat

Minden vélemény számít!

Domináns férfi – szubmisszív nő

Társadalmilag alapvetően az az elfogadott, hogy a férfi a domináns fél, hisz az ősidőktől kezdve a férfi vadászott, a nő őrizte a tüzet és nevelte a gyerekeket. Később sem volt ez másként, a férfi volt a családfenntartó, a nő pedig végezte a házimunkát, nevelte a gyerekeket és kiszolgálta a férjet. Ezért a domináns férfi – szubmisszív nő kapcsolatról írok most, a következő cikkben pedig kifejtem a domináns nő – szubmisszív férfi kapcsolatot, és a két viszony közti alapvető különbségeket.

Az ősember levadászta a prédáját, ahogyan a párját is, kupán vágta az asszonyt a furkósbotjával és hajánál fogva behúzta a barlangba. Ez mostanra finomodott, (a prédát már udvarlással cserkészi be) de nagyban visszavezethető erre.

Ne keverjük össze a határozott férfit a domináns férfivel. Attól, hogy valaki egy párkapcsolatban határozott, szeret irányítani, az nem jelenti azt, hogy jól tudja kezelni a teljes odaadást amit egy szubmisszívtől kaphat. Ez nagyobb felelőséggel jár mint azt sokan gondolnák. Dominánsnak lenni azt jelenti, hogy az előre megbeszélt határok között azt tehetjük a szubmisszív féllel, amit akarunk és amikor akarjunk. Ez idáig jól hangzik ugye? Ellenben ha megállunk itt, az nem más mint a partnerünk kihasználása. Tisztában kell lennünk a szub vágyaival, határaival és lelki világával, és eköré kell szerveznünk a saját vágyaink kielégítésére szolgáló tevékenységeket. Sok szub igényli a törődést játékon kívül is. Ahogy a szub elmerül abban az örömben, hogy szolgálhatja a domináns felet (és a tevékenységekben amit csinál, átél), a játék után akár kihasználva is érezheti magát, ha nem kapja meg a kellő törődést, odafigyelést, tiszteletet. Dominánsként ezt tudni kell kezelni, és cserébe örömmel veti magát a lábunk elé legközelebb is.

Fontos a folyamatos kommunikáció! Érdemes tudni, hogy a szubmisszív fél hogyan szeret(ne) szolgálni, milyen vágyai vannak, és kis fantáziával meg lehet ezt úgy valósítani, hogy a dom vágyának is megfelő legyen. A Duke of Burgundi c. film jól szemlélteti a domináns-szubmisszív kapcsolatot, bár ha előre leírja a szub a domnak, hogy mit szeretne, az már veszít a varázsából, hisz várható. Az izgalmat az fokozza, hogy a szub nem tudja mi fog történni vele, teljesen kiszolgáltatott helyzetben van, és akár olyan utasítást is kaphat, ami nem feltétlenül tetszik neki.

A teljes odaadás arról szól, hogy ha nem igazán tetszik a dolog, akkor is megteszem a domomnak, hogy a kedvébe járjak és ezt ő értékelni fogja, megjutalmaz, ellenkező esetben megbüntet. Szóban és testben alázás is része lehet a kapcsolatnak, ha mindkét fél élvezi, de ezt sem szabad túlzásba vinni, tudni kell hol a határa a szubnak. Például egy pofon után egy csók vagy simogatás. Érdemes váltogatni a durvaságot és a gyengédséget, mert ha túlsúlyban van az egyik, az nem mindenkinek tetszik.

A domináns félnek mindig józanul kell gondolkodni, uralkodnia kell magán is, és a szub örömét is szem előtt kell tartania, főként egy párkapcsolatban. A cél az, hogy mindkét fél elégedett legyen, és azt kapja, amire vágyik.

Következő cikkben a domináns nő – szubmisszív férfi viszonyról fogok írni.

A szürke ötven árnyalata vs. a valóság – Azaz tévhitek a bdsm-mel kapcsolatban

Minden vélemény számít!

Mostanság még a csapból is A szürke ötven árnyalata folyik eltérő véleményezéssel, ugyanis akik csak a filmet látták azok leszólják – teszem hozzá joggal – akik pedig csak a könyvet olvasták odáig vannak érte. Én azon szerencsések – vagy szerencsétlenek – közé tartozom, akiknek volt része mindkettőben. Nos, a film alapján az jön le, hogy milyen jó dolog is, ha elverhetek egy ártatlannak tűnő lányt, mert egy jóképű szadista állat vagyok és piszok gazdag, így bármit megtehetek. Természetesen ennek semmi köze a könyvhöz, még közelről sem, a bdsm-hez meg aztán pláne. Hiszen a háromnegyede ki lett hagyva belőle (persze csak a lényeg) és az érzelmi,- pszichológiai oldalát figyelembe sem vették. Pedig a bdsm-nek pont ez a lényege. Egy D/S kapcsolat (dominant-submissive) alapja a maximális bizalom és tisztelet mindkét irányba, és nagy odafigyelést, törődést igényel. A domináns félnek tudnia kell az alávetett fél határait, és vágyait. Teljes mértékben ismernie kell a párja testét, erogén zónáit, mit, hol, hogyan, milyen intenzitással jó csinálni. Értenie kell akár egy levegővételből vagy rezdülésből, épp ezért csak tapasztalt személyeknek ajánlom (Mert ugye hogyan „jutalmazzon” valaki, ha nem ismeri az alapvető erogén zónákat sem?) kellő utánajárással kipróbálni, akár a legveszélytelenebb részét is, mint például egy egyszerű kötözés vagy bilincselés.

Egy bdsm szeánszot nem lehet elkapkodni és 3 perc alatt lerendezni, az izgalomi állapot elnyújtása és fokozása türelmet és önuralmat igényel. Ez egy játék, ami mindkét fél beleegyezésével, közösen felállított határokkal (játékszabály) történik mindkét fél örömére. Szerződést persze nem kell írni róla, viszont egy biztonsági szó még jól jöhet, ha ismeretlen, új területre tévedünk, vagy még nem ismerjük saját határainkat – vagy partnerünket.

Játék, viszont komolyan kell venni, mert felelősséggel tartozunk a másik fél iránt, aki teljesen ránk bízza magát, átadja magát nekünk, és nem célszerű visszaélni valaki bizalmával, mert anélkül már nem működik a kapcsolat.

Nem kell mazochistának lennünk, hogy élvezzünk egy kis fájdalmat, finom harapást, paskolást. Egy kis fájdalom fokozza a kéjt, a nagyobb mértékű akár csökkentheti is. Ezért érdemes próbálgatni kinek hol a határ, amíg még jó. Nem kell rögtön korbáccsal kezdeni (bár amilyen durvának tűnik, annyira veszélytelen, ha odafigyelő kezekben van) egy kis popsi paskolás meg még senkinek nem ártott ;)

Egy d/s kapcsolat az irányításról-irányítottságról szól. Teszed, amit mondok szó nélkül (szolgálsz), ha engedelmes vagy megjutalmazlak (gyönyörrel) ha engedetlen, akkor megbüntetlek (fenekelés, korbácsolás, orgazmus megvonása stb.). Bár kérdés az, hogy mennyire számít büntetésnek egy elfenekelés, annak a személynek, aki ezt szereti? Tehát a „büntetés” csak annak tűnik, hiszen ha az alárendelt félnek nem tetszik a dolog, akkor bármikor leállíthatja a domináns felet a biztonsági szó kimondásával, vagy beszédkorlátozás esetén (szájgolyó, szájpecek, ragasztószalag, stb.) a jel leadásával. Szóban- és testben alázás is lehet büntetés, de valójában kihívás a másik félnek, hogy képes-e teljesíteni, és átlépni a saját korlátait. Ahány ember, annyi féleképp változik, hogy ki mit tart megalázónak.

Fontos tudni azt mindkét félnek, hogy ez csak egy szerepjáték, és bármikor véget lehet neki vetni. De a cél az, hogy minél hitelesebben elhitessük a partnerünkkel, hogy ő most valóban egy ilyen helyzetbe „kényszerült”. Például egyik nő sem örülne neki, ha valaki megerőszakolná, (sem férfi) ellenben ha tudja, hogy bármikor vége lehet, kíváncsivá teszi a durvaság, tehetetlenség érzése.

De ez csak egy példa a lehetőségek tárházából, aminek csak a saját és partnerünk fantázia szabhat határt.

Következő cikkeimben részletesebben kitérek a bdsm-en belül mindenre, pl. a fetisizmusra, a dominanciára, engedelmességre, D/s és M/s kapcsolatokra és ezek pszichológiai hátterére is.