Kyky bejegyzései

Domináns nő – szubmisszív férfi

Domináns nő szemszögből

 

Előző cikkemben szubmisszív férfi oldalról láthattuk ezt a D/s kapcsolatot, most a domináns nő oldalról írok.

sex-yaparken-topuklu-ayakkabi-giymek_767820

 

Napjainkban is, de főként emberöltőkkel ezelőtt, a nők voltak a szenvedő felek egy kapcsolatban/házasságban.

A férj dolgozott, eltartotta a családot, cserébe a nő rendelkezésére kellett álljon „házastársi kötelességeinek” eleget téve, ha akarta, hanem, hisz ez egy asszony dolga. Mondanom sem kell ezt nem sok nő élvezte, de beletörődött sorsába, és tűrte. Aki lázadozott ez ellen azt vagy „megfenyítette” a férje, vagy otthagyta a gyerekekkel együtt, ami nagy szégyennek számított akkoriban. Ma már nem szégyen, ha egy nő nem hagyja elnyomni magát, és jogos igénye van arra, hogy ő is élvezze az intim együttléteket. Miért csak a férfiak kiváltsága legyen élvezni a szexet?

Rengeteg férfi nem tudja, mit kell tennie ehhez, mi a jó egy nőnek. Ezért kell a nő irányítsa, elmondja neki, hogy ez most jó, ezt nem így, hanem úgy, stb. Két egyforma nő nincs, ahogy két egyforma férfi sem. Ebből indul ki a női dominancia.

Sok férfi élvezi, ha a nő irányít, így legalább megtudja, mit kell tegyen, hogy elégedetté tehesse az imádott nőt. A szubmisszív férfiakat a fegyelem nyugtatja meg, ahogy a domináns nőket az irányítás. Hogy a kezében tarthatja a dolgok alakulását, és semmi olyan nem történik, amit ő nem akar, ellenben minden olyan, ami neki élvezetet nyújt.

1461804_471176313050832_7679060133971170031_n Melyik nőnek nem imponál, ha egy férfi figyelmes, előzékeny, igazi úriemberként viselkedik? Kinyitja előtte az ajtót, kezet csókol, tisztelettel néz rá, beszél hozzá, nem pedig egy darab húsként, amit miután megszerzett eldobja, mint a használt zsebkendőt. A szubmisszív férfiak többsége igazi úriember (ami a mai világban elég kevés) aki a Nő minden kívánságát lesi, egy közhellyel élve „a tenyerén hordozza”. De ezt a tiszteletet, odaadást, bizalmat ki kell a Nőnek érdemelni! Senki nem hódol be, térdel le akárki előtt, legyen az férfi vagy nő. Itt nem szimplán testi vágyak kielégüléséről beszélünk, hanem lelki, érzelmi és szellemi szükségletekről is. Sokkal összetettebb dolog, mint egy szimpla vanilla szex, vagy párkapcsolat. A Domina keze adhat fájdalmat, de gyengédséget is, büntethet és anyaként óvhat. És hogy épp melyikre van szüksége a szubmisszív férfinek, azzal  teljes mértékben tisztában kell lennie, hisz ismernie kell a férfi aktuális lelkivilágát.

Tulajdonképpen pszichológiai hadviselésről beszélhetünk, ahol az „erősebb kutya baszik” alapelv működik. Amikor egy Férfi behódol egy Dominának, elismeri, hogy a nő erősebb nála (nem fizikailag) nagyobb hatást tud rá gyakorolni, mint ő a Nőre. És melyik nő nem élvezné, ha ilyen hatással tudna lenni egy férfira?

Folytatás hamarosan…

 

Kyky

Domináns nő – szubmisszív férfi

Előző cikkemben a domináns férfi – szubmisszív nő kapcsolatról írtam nagy vonalakban (könyv terjedelemben is kevés lenne kivesézni a témát), ebben a cikkben a „fordítottjáról” a Domina-szub felállásról lesz szó.

Egyik szolgám kapta feladatba, hogy fogalmazza meg ő mit érez alárendelt helyzetben, miért is jó ez neki, mivel szép kerek írás, megérdemli, hogy más is elolvassa:

11224378_461219937379803_1377025694057912142_n

„Nekem, amikor éppen a BDSM szerepekről, a domináns és a szubmisszív partner határairól van szó, önkéntelenül mindig az a filmjelenet jut eszembe, amikor a „Le a fejjel!” című magyar vígjátékban a Hóhér (Ganxsta Zolee) beront a pohárnok házába, az inkognitóban ott bujkáló Királyt a földre teperi, és rárivall: Mars a sarokba!!!  A Király (Bajor Imre) megalázkodó hangon, rémülten sírja a földről:
„I-i-igenis kérem….. de melyikbe?”

A szubmisszív partner, akár férfiről, akár nőről van szó, biztonságot és nyugalmat lel abban, ha ismeri a határait, és ha ért a domináns fél jeleiből, ha tudja, hogy a domináns fél mikor elégedett az engedelmességével. Igen, az előre megbeszélt határok ezért is alapvetőek. Ekkor egy, akár konkrétan kimondott, akár „titkos”, ki nem mondott megegyezés van, amiben mindketten tudják, hogy ami történik, az jó a másiknak is.

A szubmisszív felet ez segíti át a kezdeti félelmeken, a bizalmatlanságon, hogy a domináns esetleg nem fog-e túl messzire menni, kihasználni az önkéntes kiszolgáltatottságot a saját perverz, szadista céljaira. Kedvenc hasonlatommal, olyan ez, mint életünkben először beszállni a világ legnagyobb, legizgalmasabb, számunkra ismeretlen hullámvasútjára. Nem tudjuk, mi vár ránk menet közben a következő kanyarban. Talán egy kacskaringóba visz a vasút, vagy egy hideg vizes medencén hajt át és lefröcsköl, talán vaksötét barlangba kanyarodik. Talán élesen zuhanásba kezdünk, talán fejre állunk egy hurokban. Izgalmas, mert nem tudom, mi jön, ugyanakkor viszont be vagyok kötve a biztonsági övvel, ez egyrészt odacövekel a székhez és mozdulatlanságra ítél, másrészt biztonságot ad, hogy a hullámvasút nem veszélyes, a cél nem az, hogy bajom essen, hanem hogy maximális legyen az élmény.

Ismerni a szubmisszív vágyait, tisztában lenni a határaival a domináns fél részéről, illetve elfogadni és kiszolgálni a domináns fél vágyait a szubmisszív fél részéről, a kölcsönös kommunikáció egyaránt érvényes és jogos igények, függetlenül a nemektől, arra tehát nem specifikus, hogy melyik partner a nő, melyik a férfi (sőt, hogy heteroszexuális kapcsolatról van-e szó).
Mindazonáltal ejtsünk szót a domináns nő és a szubmisszív férfi felállásról.

Társadalmilag elfogadott Domináns-szubmisszív partnerek közötti megegyezés inkább a Domináns nő és szubmisszív férfi szerepekre van. Erotica-House-6Ellentétben az ősasszonyt le-kőbunkózó, hajánál fogva barlangba cipelő ősemberrel, (ahol fel se merül kérdésként, hogy ez jó-e egyáltalán az ősasszonynak) és a nőkkel szemben agresszív erőszakos férfiakkal, akiket a társadalom alapvetően kivet és lenéz. Hagyományosan a férfi az, akinek jelképesen megalázkodni „illik”, a Nő előtt. Ismert és elfogadott kép, amikor az udvarló férfi a nőt virágokkal halmozza el, letérdelve kezet csókol neki, szerenádot ad az ablaka előtt, és mindenekelőtt eltűri, hogy a Nő bizonytalanságban hagyja, mielőtt talán kitünteti kegyeivel és figyelemre méltatja. A férfi az, akitől bizonyos szinten elvárja a társadalmi hagyomány, hogy „kezdeményezzen” azaz elsőként tűrje el az esetleges visszautasítást, és ennek ellenére is kitartó legyen. A férfi az, aki imádja a nőt, aki odaadó, sőt akár nyíltan szubmisszív vágyakkal ragaszkodik és rajong a nő iránt.

Akárhogy is, ma már ismeretesek a BDSM alapvetések. Felvilágosultabb világban élünk. Akár férfi, akár nő tölti be bármelyik pozíciót, nem kimondatlan hagyományok szerint, hanem nyíltan megegyezés alapján jelölhetjük ki a határokat.  Értjük, hogy „mars a sarokba”, de bármikor visszakérdezhetünk, igenis kérem, de melyikbe?”

 

Folytatás hamarosan…

 

Kyky

Alapismeretek a valódi BDSM-ről

A BDSM sokak által ismert, még többek által nem ismert, és sajnos a legtöbbek által félreismert, sokszor félreértett világ. Maga a betűszó hat szexuális stílus nevéből kialakult rövidítés:

11403438_995855843778208_8252140079095240018_n

 

Bondage: ki- és megkötözés

Discipline: fegyelem és fegyelmezés

Domination: dominancia, uralkodás, irányítás

Subordination: alárendeltség, alárendelődés, szubmisszivitás

  • Sadism: szadizmus

  • Masochism: mazochizmus

A BDSM lehet szexuális fűszer, titkos vágy, de lehet lelki beállítottság vagy életforma is. A legtöbb ember már megtapasztalhatta, ha tudtán kívül is, a BDSM egy izgalmas részét, amikor bekötötte a partnere szemét, megkötözte a kezét vagy megvette az első bilincset az otthoni kelléktárba.
A BDSM két alapvető stílusa, amely tiszta formájában eléggé eltérő beállítottságokat is jelent.: a D/s és a SM. Aki tisztában van velük, megkímélheti magát kínos félreértésektől, egypár csalódástól a társkeresésben.
D/s: A dominancia, (vagyis az uralkodás) és a szubmisszivitás, (vagyis az alárendelődés) jellemző ebben a partnerkapcsolatban. Aki uralja a párkapcsolatot, az a Dom (ha nő, akkor Domina), aki aláveti magát az uralmának, az a szub. A szub önkéntesen veti alá magát a Dom/Domina akaratának, teljesen hasonlóan ahhoz, ahogy egy nő önként adja oda magát a szexben a kiválasztott férfinak.
Az uralom megszerzése a dominálás: a szub meghódítása, csábítás/udvarlás, majd az elért odaadásának megtartása. Aki kapásból parancsolgat, nem igazi Dom, csak türelmetlen, vagy udvarlásra képtelen alak, aki igazán odaadó szub helyett egy bárkinek könnyen kapható partnerre számíthat. fojtogatós
A D/s a szexuális életre, vagy tágabban az érzelmi kapcsolatra jellemző. A D/s partnerek kezelhetik egymást egyenrangú emberként. A szub felnézhet a Domra mint emberre, ez kedvező a D/s kapcsolat elmélyüléséhez. De a szobalány önmagában nem szub, és a háziúr nem Dom. A szubmisszivitás „A teljes én átadása az Úrnak” elven működik. A szubmisszív félnek nagyon fontos, hogy ne „csak” kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön Domja előtt, hanem valóban szolgálni tudja őt. Olyan apró szolgálatok, mint a reggeli készítés, az Úr fürdővizének elkészítése, a tálalás, a térdelés az Úr előtt stb, még akkor is teljesen kielégítő tud lenni, ha nem történik szexuális együttlét. (Ez az ún. agyi orgazmus.) A fájdalom ennek ellenére a szubmisszivitásnak is a velejárója. Bár a szub a fájdalmat sokszor, mint büntetést fogja fel, nem pedig feltétlen a szexuális kielégülését szolgálja.
SM: A mazochista (mazo) számára a partnere által neki okozott fájdalom szükséges az orgazmusához. A szadista (szado) partner szexuálisan élvezi ezt a fájdalomokozást, illetve a vele előidézett gyönyört. A szado és a mazo partner legtöbbször úgy fogadja el egymást, mint a Dom és a szub. Akármilyen fájdalmat egyformán elviselő, sőt élvező szub nemigen létezik, az ilyen kijelentéseket jobb óvatosan fogadni. A másik érzéseivel nem törődő, önző szadista veszélyes személy, a szexuális indíték nélkül verekedős alak egyszerűen csak brutális.
A D/s és a SM nem zárják ki egymást, sokaknál kombinálódnak, igen változatos formákban. Összepárosíthatóak egymással, az erotikus kötözéssel (Bondage), a fétisszex-el, és a szeretkezés bármilyen formájával. A szubmisszivitás gyakran összefér a mazochizmussal, az ilyen partner mazoszub. (A szadista Domra, aki szintén nem ritka figura, nem alakult ki külön szó.) Általában nehéz megállapítani, hol is van az a határ, amikor a szub már mazoszub. Eléggé igaz, hogy mazo az, aki a fájdalmat kifejezetten igényli a saját kielégüléséhez. A szub csupán elfogadja a fájdalmat és képes arra, hogy úgy élje meg: minden, ami történik, azért van, mert Ura azt szeretné, hogy jó rabnő legyen. Azáltal is, hogy a fájdalmat befogadja, Urának szerez örömet.  Nem könnyű megállapítani azt sem, hogy egy Dom mennyire szadista, esetleg kizárólag az-e. Aki inkább szadista, az a fájdalom okozását, és a vele partnerénél kiváltott gyönyört (ez a „jó” vagy „kéjes” fájdalom) élvezi. Szubjával szemben azért parancsoló, vagy azért kötözi ki, hogy az elfogadja tőle, önkéntelen védekezéssel se nehezítse meg a fájdalomokozást. Ha a szub alárendeltségét, alázatát, kiszolgáltatottságát élvezi inkább, akkor a szadizmustól a dominancia felé tolódik el orgazmusának forrása. Aki elsősorban Dom, azért okoz szubjának fájdalmat, hogy megbüntesse, vagy hogy éreztesse vele, akkor okoz fájdalmat vagy akkor gyengéd, amikor akar.

11143412_484488318386298_7555002690737238953_n
A domináns és szubmisszív szerep váltakozva is jelentkezhet valakinél – hangulatától, partnere viselkedésétől, a helyzettől függően. Ez a személy a switch.
A BDSM minden kedvelőjének „három énje” van. Az egyik a beállítottsága, vágyainak megérzése. A másik, amit mindebből felvállal maga előtt és többé-kevésbé kimutat. A harmadik, amit meg is tud valósítani belőle. A BDSM gyakorlásának alapkövetelménye, hogy törvényt nem sért (a törvénysértő kegyetlenkedést ez a szubkultúra visszautasítja). A BDSM páros célja – ha valamelyikük nem egy önző állat – a kölcsönös örömszerzés. Egymásra, egymás örömére figyelve a BDSM a törvények keretein belül játszható.
szeánsz sem úgy működik, hogy a Dom vagy a szub felizgul és akkor leszeánszozza a párját :D Randevúznak, vagy ha együtt élnek, szeánszos együttléteik úgy illeszkednek bele életükbe, mint egy átlag házaspárnál a szeretkezéseik.
A szeánsz színhelye lehet a BDSM eszközeivel berendezett stúdió, de lehet a hálószoba, a hitvesi ágy is. Szép és kedvelt műfaj a „BDSM a szabadban” is. Az intimitást és a környezet zavartalanságát egyaránt biztosító színhely.

11219079_472379669597163_3963007756498442043_n

A BDSM etikája

A BDSM gyakorlásának saját etikája alakult ki, amely kizárja a társadalomra, a család kiskorú tagjaira, illetve egymásra veszélyes magatartás-formákat:

  • Agresszivitás és gátlástalanság: A BDSM körben is bunkónak tartott alakok magatartása csupán.
  • Szenvedés élvezése: A szubmisszív fél csak akkor szenved, ha a BDSM nem olyan, ami neki örömet szerez, és ha olyan, akkor élvezi azt is, ami egy vanilla (teljesen BDSM nélküli szexuális életet élő) partnernek szenvedés vagy megalázó. (A pszichiáter talán jobban tudja a szubnál, hogy gyönyört vagy gyötrelmet érez?) A szadista Domot pedig nem a szenvedés okozása, hanem a fájdalom útján okozott gyönyör izgatja. Ha ez az egymásra hangolódás nem jön létre, az a BDSM etikája szerint elégséges indok a szakításra.
  • Szenvedés okozása: A domináns fél célja az előzőek értelmében nem testi vagy lelki károsodás, szenvedés okozása, hanem kölcsönös örömszerzés a BDSM gyakorlását tartalmazó szexuális játék útján. A másik fél egyoldalú testi vagy lelki kínzása nem BDSM, hanem kegyetlenkedés a BDSM művelői szerint.
  • Testi vagy lelki károsodás: Ez ellen a BDSM bevallott és tudatos művelése a legjobb biztosíték.
  • Felelős törődés: A BDSM alapszabályai közé tartozik. A Dom felelőssége a játék elfogadható keretek között tartása, mert a szub feltétlen bizalma alapján ő uralja a helyzetet.
  • A BDSM-ben, különösen a kapcsolat kezdetén, szerepe van a partnerlista egyeztetésének. A partnerlista a szexuális vágyak listája, vagyis a BDSM játékok kivánatos határainak egyeztetésére szolgál. Nem étlap, hanem egymás jobb megismerésének eszköze. Amit játékos formában, az udvarlásban is lehet használni.
  • Bűntudat és szégyenérzet: A BDSM páros tagjai egymással szemben nem bűntudatosak és nem szégyellik magukat egymás előtt, mert a másik örömét teljesítik be. Bűntudatot a társadalmi közegük megnemértése, a beléjük nevelt előítéletek miatt érezhetnek. Ez a lélektani háttere az átlagos szexuális kapcsolatot meghaladó mértékű diszkréció igényének a BDSM társaságban. A BDSM körben is terjed viszont az a felfogás, hogy vállaljuk önérzetesen szexuális beállítottságunkat.b18258f81533391b5ac8251eae10ee3b
  • Szociális normák figyelmen kívül hagyása : A BDSM körben nem jellemzőek a bűnözők, a futballhuligánok és más antiszociális alakok. A BDSM páros azoknak a társadalmi köröknek a normáit hagyja figyelmen kívül, amelyek az emberség és a tisztesség normáin túlmenően szabályozni akarják az intim szférát.
  • Önmagának, családjának egzisztenciális és erkölcsi veszélyeztetése: A BDSM páros tagjai önmagukban nem veszélyesek, mert vigyáznak egymásra. A BDSM párosra lehet veszélyes társadalmi közegük intoleranciája. A BDSM művelője akkor hibás ebben, ha provokatívan mutogatja beállítottságát, illetve művelésével ténylegesen zavarja mások életvitelét. A BDSM kör tagjainak többsége elutasítja azonban a demonstratív, provokatív megnyilvánulásokat, egyértelműen preferálja a diszkrét viselkedést (ez nem rejtőzést jelent).

Sem pszichiáterek, sem pszichológusok, sem filozófusok nem alkották meg eddig a szexuális élet olyan etikai kódexét, amelyet Magyarországon közmegegyezés elfogadott volna. A „normális szexuális viselkedés kereteinek” szabatos leírása sem született még meg vagy nem vált közkinccsé.

Karma és reinkarnáció

Minden élőlény megszületik, és amikor eljön az ideje, meghal. Ám a vaisnava hagyomány szerint minden élőlény újra megszületik. A reinkarnáció – a megtapasztalt, de elfelejtett születések és halálok körforgása – és a karma („minden tettet egy azzal arányos visszahatás követ”) ezzel szorosan összefüggő fogalma időtlen idők óta szerves része az indiai kultúrának. Az egyik legősibb szentírás, a Satapatha-bráhmana (10.4.3.1.) kijelenti: „Aki ismeri az igazságot, az legyőzi az ismétlődő halált, és elnyeri a tökéletes életet.” A pontos szavak – punar mritju – hagyományosan a reinkarnációra utalnak, mivel az eredeti szanszkrit szerint a megszületést, a meghalást és az újbóli megszületést jelzik (hogy újra meghaljunk).reinkarnáció1

A reinkarnáció és a hozzá kapcsolódó fogalmak vaisnava értelmezése az alábbi három pontban foglalható össze:

 

  1. Minden élőlény egy anyagi testben élő lélek. A védikus írások pontosan meghatározzák ezt a testben lakó lelket: „Ha egy hajszál felső végének keresztmetszetét száz részre osztjuk, majd az így kapott részeket ismét százra, a kapott egységek azonosak lesszív dobogóznek a lélek nagyságával.” (Svétásvatara-upanisad 5.9) Ennek megfelelően a hagyomány azt tanítja, hogy az univerzum megszámlálhatatlanul sok spirituális atomi részecskét – lelket – hord magában, amelyek mérete a hajszál felső vége keresztmetszetének tízezred része. A védikus irodalom a lélek méretén túlmenően az elhelyezkedéséről is tájékoztat: „A lélek mérete az atoménak felel meg, és csakis tökéletes értelemmel lehet érzékelni.” Ez az atomnyi lélek ötféle levegőben (prána, apána, vjána, szamána és udána) lebeg, a szívben helyezkedik el, és hatását a megtestesült élőlény egész testére kiterjeszti. Lelki hatása akkor nyilvánul meg, amikor megtisztult az ötféle anyagi levegő okozta szennyeződéstől.” (Mundaka-upanisad 3.1.9.) A lélek tehát a testbe szorul, és a születés pillanatától a testtel azonosítja magát. Egy élet alatt az ember sokféle testet ölt magára – csecsemőtestet, gyermektestet, ifjú testet, felnőtt testet, stb. -, ám ugyanaz a személy marad. A Bhagavad-gítá (2.13) kijelenti: „Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik.”
  2. A jelenlegi testünkben elkövetett tetteink meghatározzák, hogy milyen testet kapunk a következő születésünkkor. A vaisnava szövegek kijelentik, hogy a lélek testről testre történő vándorlása nem véletlenszerűen történik. A lélekvándorlást finom szintű vágyak indítják el,reinkarnáció3 aminek a kimenetelét a karma szabja meg pontosan. A karma korábbi tetteket jelent, amelyekre egyaránt sor kerülhetett a jelenlegi és valamelyik korábbi életünkben. Ez a magyarázata annak, hogy különböző fajok vannak: minden testtípus más-más többletlehetőséget kínál az érzéki élvezetre. Az egyének ízlésük és vágyaik szerint kapnak új testet. Aki például hajlamos a tunyaságra, és szeret aludni, az könnyebben hódolhat ezeknek az élvezeteknek egy medve testében (aki akár hónapokat is alszik egyfolytában).
  3. A lélek oly módon szabadulhat ki a születés és halál körforgásából, hogy istentudatossá válik. Krsna azt mondja a Bhagavad-gítában (8.15.): „Miután elértek Engem, a nagy lelkek, az odaadó jógik soha többé nem születnek meg…” Ezért a vaisnava hagyomány azt tanítja, hogy a bhakti-jógának – az odaadás jógájának – a folyamata kiszabadítja az embert a születés és halál körforgásából. A Brahma-szanhitá (5.59.) kijelenti: „A legmagasabb szintű odaadást úgy érheti el valaki, hogy folyamatosan törekszik az önmegvalósításra, amelyhez a szentírások bizonyítékai, az istenhívő magatartás és az állhatatos gyakorlás nyújt segítséget.”

 

A.L. Herman, a University of Wisconsin-Stevens Point filozófia-professzora a következőképpen érzékelteti a bhakti-jóga jelentőségét:

„A bhakti-jóga, avagy az „imádat útja” azzal kínál megoldást (a reinkarnáció problémájára), hogy felmutatja az Isten előtti odaadás folyamatát. Más szóval a bhakti-jóga… olyan tettekre ösztönöz, amelyek nem termelnek karmikus visszahatásokat, mivel a bhakta a tetteit és azok következményeit egy imádott Istennek ajánlja. Ennek eredményeképpen a tett által létrehozott karma Istené lesz, és nem a bhaktáé. Mindebből az következik, hogy a szenvedés problémája is megoldottnak tekinthető, hiszen az, hogy a munka gyümölcsét felajánlották Istennek, felemészti a duhkha – vágy – okát. Ez pedig szintén azt eredményezi, hogy megnyílnak a mennyek kapui.” (Herman A. L.: A Brief Introduction to Hinduism. San Francisco, 1991, Westview Press, 119. p.)64677_274264252699160_960300410_n

Krsna kijelenti: „Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalsóbbig a szenvedés birodalma, ahol az ismétlődő születés és halál az úr. Aki azonban… eljut az Én hajlékomra, az sohasem születik meg újra!” (Bhagavad-gíta 8.16.)

 

Kyky

Jézus Indiában?

A szeretet hirdetésével és az osztálytársadalom szerepének tagadásával Jézus az indiai bhakti-mozgalom elveihez hasonló tanokat fogalmazott meg. Jézus tanításainak tartalma és hangulata olyan közel áll vaisnava bhaktihoz, hogy sokan úgy vélik, közvetlen kapcsolat lehetett Jézus és India között.

524588_268646393260946_1426571880_n

Ismerünk ősi páli kéziratokat, melyek említést tesznek egy bizonyos „Szent Isszáról”. Egyes vélekedések szerint ez Jézusra történő utalás, aki járt a Gangesz földjén. Korabeli európai és orosz utazók hasonló kéziratokat találtak, amelyek Jézus keleti útjáról tanúskodnak. A keresztény szemléletű C. R. Potter tiszteletes, Edgar Cayce és a muszlim Andreas Faber-Kaiser egybehangzóan azt állítják, hogy életének nem dokumentált 18 évében, vagy keresztre feszítése után (esetleg mindkét esetben) Jézus Indiában járt. Hogy Jézus indiai útjáról szóló beszámolók igazak-e vagy sem, azt a mai napig nem sikerült egyértelműen bizonyítani.

Míg a nyugati teológusok véleménye megoszlik ebben a kérdésben, a Bhavisja-purána című vaisnava szentírás megjövendöli Jézus indiai útját: A híres Maharádzsa, Salivaha megszólít egy vándoraszkétát, hogy fedje fel kilétét. Az aszkéta azt válaszolja, hogy Isszának (Jézus nevének ind változata) hívják, ő Isten Fia, a várva várt Messiás, aki egy szűztől született. Megemlíti még az amalekitákat is, az ősi bibliai törzset.

A Bhavisja-purána tehát megjövendöli Jézus megjelenését, ezért sok vaisnava Isten Fiának tekinti Jézust, mivel Jézus ezt mondja magáról a Bibliában és a puránákban egyaránt. Krsnát Istennek, Jézus Atyjának tekintik. Krsna az alábbiakat nyilatkoztatja ki magáról: „Én vagyok az univerzum atyja, az anya, a fenntartó és az ősatya.” (Bhagavad-gítá 9.17.)

Páli szövegek szerint Jézus ezeken a helyeken járhatott: Kabul, Leh, Lhasza, Kapilavasztu, Benáresz, Radzsabhita, Puri.

 

Kyky

A karma (cikk sorozat 3. rész)

2. rész folytatása

 

Karma – cselekvés, tett

 

Az ember rendelkezik samskarokkal (élményekkel) a tudatban, amit múlt életben, vagy múltkor valamikor szerzett. Ezek az élmények valamikor motiválni fogják az embert, hogy újra megtegyen azonos tettet, és akkor új élményt kap. Például mikor először ettünk pizzát kaptunk egy új élményt, aztán újra és újra ettünk, új és új élményünk lett ezzel kapcsolatban. Akkor megfogalmazódik bennünk, hogy ez jobb, mint a múltkori, vagy rosszabb. Volt a tudatunkban egy ilyen élmény, és újra megtettem, aztán újra meg szeretném tenni. (hogy pizzát eszek)

Ha sokszor ismétlünk egy tettet, akkor az programot alakít ki az emberben. Például munka után, mikor hazamegyünk ésasitas csinálunk valamit (lefekszünk aludni) és ezt a dolgot többször megtesszük, ha hazaértünk, egyszer, kétszer, háromszor, negyedik alkalommal mikor a lakásba lépünk már az a környezet felébreszti bennünk a vágyat újra megtenni ezt (elálmosodunk). Vagy ha párszor hazaérkezés után eszek, legközelebb már ahogy belépek felébred bennem a vágy, hogy egyek, éhes leszek, mert az a környezet hatni fog rám. Mert a samskarok – élmények fognak minket inspirálni, hogy újra és újra elkövessük ugyan úgy. Így kezdünk beprogramozódni. Ha megcsinálok egy tettet többször, akkor már nehezen tudok változtatni, mert a körülmény mindig emlékeztetni fog, hogy itt ebben a helységben enni – aludni kell. A körülmények képesek felébreszteni bennünk ezt a samskart, emlékeztetnek valamire. A pizzát nem muszáj látni, elég ha halljuk, hogy pizza, és jó élményünk van róla, akkor rögtön akarunk. Ha egy ember sosem hallott, látott, evett pizzát, és meghallja, hogy pizza, teljesen közömbös marad, mert ha nincs samskar, nem vágyunk.

Vannak olyan dolgok, amit nem könnyű megváltoztatni.  Például, ha meglátom a főnökömet feszült leszek, érzem, hogy nem így kellene, de a körülmények bekapcsolják bennem ezt a programot. És ha már van egy ilyen programom, nem könnyű változtatni rajta, csak ha újra írjuk a programot. A későbbiekben arról is szó lesz, hogy hogyan tudjuk felülírni, újraprogramozni magunkat.

úttestMinden szituációra van egy programunk, hogy hogyan reagálunk rá. Például, ha autót vezetünk, és egy gyerek az autó elé ugrik, akkor nem gondolkodunk rajta, hogy most mit is kéne csináljak, hanem gondolkodás nélkül rátaposok a fékre. Ez egy program. Miért? Mert ezt már begyakoroltuk. Elég párszor megcsinálni, és az egy erős program lesz, ami gondolkodás nélkül beindul. Ha találkozunk valakivel, nem gondolkodunk rajta, hogy így fogunk viselkedni, ezt fogjuk érezni, hanem mikor meglátjuk az illetőt, automatikusan beindul ez a program, amit a vele kapcsolatos élményeim váltanak ki. Sokszor veszélyes is, mert ha az ember nem gondolkodik ezeken, akkor egy zombi lesz belőle, aki csak sodródik az árral.

Ezek a programok összesítve jellemet, karaktert alkotnak. Ezek az automatikus programok lehetnek jók, de van olyan is, ami nem megfelelő program (vírus). A negatív programok vírusos gondolatok. Ha valakinek ártani akarok, utálom, stb.

A mostani jellemünk a múlt életből kialakult programjaink, vagy nevezik ösztönnek is. De honnan van az ösztön, mitől lett? Ezt mi alakítottuk ki előző életünkben. Például vannak nagyon akaratos gyerekek, van olyan, aki mindent elfogad, vannak elevenebbek, van, aki egy helyben is órákig el tud játszani egyedül. Ha ösztönökről beszélünk, miért van valakinél ilyen ösztön, másnál másmilyen ösztön? Mert nem szimpla ösztön, hanem ezek az eredményei az előző életnek. Az élményeken fog múlni, hogy pozitívan vagy negatívan tudok reagálni bizonyos dologra.

A karma úgy alakul, hogy ha van élményem, lesz karmám. Mert az élményből jön a gondolat, a vágy, a vágyból lesz a tett.  Ha mély a samskar, nehezen változtatható, nehezen ellenállható. Vannak olyan vágyak, aminek nem tudunk ellenállni, nem tudjuk mellőzni a vágyat. Van akinél ugyanez a vágy könnyen mellőzhető.

Bármilyen tettet végzek (jót vagy rosszat) azt vissza fogom kapni. Hogy milyen mértékben, az attól függ, hogy milyen mély a samskar. A samscart lehet nevezni élménynek is, vagy lenyomatnak valamiről. Van egy lenyomatom, benyomásom a tortáról, vehetjük úgy a tudatot, mint a viasz, abban vannak jó meg rossz lenyomatok. Hogy milyen mély a samskar azon múlik, hogy milyen tudatban vagyok. Ha a tudatommal figyelek arra, amit csinálok, akkor mély samskar lesz, mert ha a tettre összpontosítva van, akkor puha lesz a viasz, mély lesz a lenyomat. Ha a tudat nem figyel arra, amit csinál, csak mechanikusan csinálja, akkor olyan lesz a tudat, mint a kő. A kőben nehéz lenyomatot hagyni. Például, ha az ember gyorsan eszik munkahelyen az ebédidejében, és oda sem figyel mit eszik, a gondolatai máshol járnak, és megkérdezik tőle milyen volt az ebéd, nem tudja megmondani, mert bár volt élmény, de nem volt mély, mert nem tudatosan cselekedett, hanem mechanikusan. Nem figyelt oda, így nem kapott samskart. Például, ha az ember valami rossz dolgot csinál és nagyon odafigyel hogyan csinálja (kitol valakivel és odafigyel, hogy ne bukjon le) biztos, hogy lesz következménye. De ha valaki nem figyel oda és úgy végez rossz tettet (lever egy drága vázát a könyökével) annak nem biztos, vagy nem olyan mértékben.viasz

Ezeknek a karmikus következményeknek két szintje van. Van tudati szinten, és testi szinten. Testi szinten úgy történik, hogy egészséges leszek vagy beteg, attól függően, hogy pozitív vagy negatív tettet végeztem. Tudati szinten pszichikai hatások; ha én másnak jó élményt okoztam, akkor annak a visszhatása az lesz, hogy én is jó élményt fogok kapni mástól. Ha nem tudatosan végezzük a tettet, nem lesz annyira mély a karma. Ha le akarom cserélni a rossz tulajdonságomat jó tulajdonságra, akkor azt tudatosan kell csinálni. Például, ha feszült leszek, mikor belép a főnök, akkor tudatosan felkészülök rá, hogy kedves leszek, jókedvű stb. és ha ezt tudatosan többször megismételem, akkor felülírtam a rossz programot. Ha tudatosan odafigyelek, akkor a rossz programot jóval helyettesíthetem. A samskar attól lesz, hogy ha valamit csinálok, rajta van a tudatom. Attól függ mennyire figyelek oda. Sok ember mondja, hogy rossz a memóriája, könnyen elfelejt dolgokat. Miért? Mert nem figyel oda. Elég úgy memorizálni a dolgokat, ha csak figyelek.

A gondolkodás 3 féle minőségben van; sattva – jóság, rajas – szenvedély, tamas – tudatlanság

Tamas – tudatlanság: Ha a gondolatainkat tudatlanságra építjük, abból mindig szenvedés lesz. Mi a tudatlanság? A tudatlanság pusztító energiával rendelkezik. Ha például két ember állandóan veszekszik, ott aktiválódik a pusztító energia és romlik a kapcsolat a két ember között.

A rajas – szenvedély azt jelenti, hogy nincs egyensúly, mindig önző, élvező vágy irányítja az embert (addig szeretek valakit, amíg kapok tőle valamit) Ez a kapcsolat nem fenntartható, és ha azt akarom, hogy engem szeressenek, akkor mindig próbálok megfelelni, és ez sem lesz fenntartható.

Sattva – jóság: Harmónia, ahol egyensúlyban van minden, hosszútávon működő. Harmóniában van a teste, a tudata, a környezete. A sattvának teremtő energiája van (segíteni valakinek, megdicsérni stb.) Mikor kedves szavakat mond egymásnak a férj és feleség, akkor a kapcsolat erősebb lesz. A samskarok ebben a három kategóriában lehetnek.

vetés

A védák azt mondják, hogy az emberi test egy ksetra – mező, ahol az ember cselekvéssel veti a magot, amit a jövőben le fog aratni. Minden egyes tett egy mag (samskar) amit elvetek. Az élmény magként elraktározódik a tudatban vagy tudatalattiban, amit viszünk magunkkal a következő életbe, és utána learatjuk. Az a különbség az ember és más élőlények között, hogy az állat nem tud változtatni a saját sorsán. Nincs választási lehetősége, ő már fut a forgatókönyv alapján. A tudatuk nagyon korlátozott. Nem tudja megkérdezni, hogy „jó-e ez nekem, ahogy élek?”. Az ember igen. Fel tudja tenni azokat a kérdéseket, hogy: Ki vagyok én? Miért szenvedek? Mi az életem célja? Honnan jöttem? stb. Ezt csak az emberek tudják megtenni. A védák azt mondják, ezért van az emberi test. Ha az ember nem kezd kérdezni, csak végzi az alap szükségleteket (eszik, alszik, védekezik, szaporodik), akkor olyan, mint az állatok. Az emberek köztes állapotba kerülhetnek, ha nem gondolkodnak, nem kérdeznek, akkor csak egy nagyon vékony határ választja el az állatoktól, hogy most épp emberi testben van, de feleslegesen. Attól ember valaki, ha kérdez, gondolkodik, nem attól, hogy beszél. Az állatok is beszélnek, a kutya ugat, a macska nyávog stb.

Az ember akkor is új karmát fog kialakítani, ha beteljesítetlen vágyai vannak. Mikor nagyon akartam valamit, és nem kaptam meg, nem teljesítettem, akkor ez is ad egy nagyon erős vágyat, samskart. Ez sokszor két élet között kapcsolódik. Ebben az életben újra ismételjük azt, ami nagyon tetszett nekünk az előző életben, és próbáljuk elérni azt, amit nagyon akartunk, de nem sikerült. Az előző élet és a mostani élet között nagyon szoros a kapcsolat, sőt a fiatal kor és az időskor sárkányközött is erős karmikus kapcsolat van. Amit csinálok fiatal korban, azt kapom idős korban. Pl. Nem fizetek nyugdíjat, nem lesz nyugdíjam. Ha nem vigyázok fiatal korban a testemre, tele leszek betegséggel idős koromban. Ki mint vet, úgy arat. Most ezen a test mezőn vetjük a magokat, amit később fogunk learatni. Szokták az embert sárkánynak is ábrázolni, aki beleharap a saját farkába, mert ha azzal a módszerrel, amivel a problémákat okozzuk, akarjuk helyre is hozni őket, az nem fog működni. Ha vízzel eloltottam a tűzet, és megint vizet öntök, ha meg akarom gyújtani, az nem fog menni.

Az ember élete a két pólus között mozog, jó – rossz, szeretem – nem szeretem. Amit szeretek azt akarom, ragaszkodok hozzá (raga), amit nem szeretek, azt nem akarom, elutasítom (dvesa) Ezek a félelemmel kapcsolatosak. Amit szeretek, félek elveszíteni, amit nem szeretek, félek újra találkozni vele, újra csinálni. Ebből a körforgásból nem tudunk kilépni.

 

3 eredménye van a karmának:

–          fizikai szinten például betegségek – ezek sincsenek véletlenül – lehet akár milyen fejlett az orvostudomány, mindig lesznek olyan betegségek, amiket nem lehet gyógyítani. Vannak annyira gyógyítható betegségek, amennyire a karma engedi. Ez nem azt jelenti, hogy meg se kell próbálnunk gyógyítani, mert van, amikor már túlmentünk egy ponton, és a karma már engedi a gyógyulást. A test, ahogy kinézünk, ez is fizikai szinten megnyilvánult karma. Ha valaki elveszíti a kezét vagy lábát élete során, vagy a látását, vagy nagyothalló, süket lesz, az is fizikai szintű karma. Vagy fordítva, nagyon jó lesz a látása, hallása, stb.

–          mentális szinten a pszichikai programozás, amiről már írtam, mire/kire hogy reagálok, mik a szokásaim

–          ok – okozati szinten azt jelenti, ha csinálok valamit, két szinten kapok vissza karmát. Fizikai, mentális és az új vágy, hogy ezt még egyszer megcsináljam. Ettől lesz mély egy samskar, és merev a karma. Érdemes megfigyelnünk mikre vágyunk, és ezek jó vágyak, vagy sem, mert akkor érdemes kicserélni jó vágyakra. Az ember nem tud megszabadulni a vágyaitól, de helyettesíthető, kicserélhető más vágyra.

kameraVan egy személy, akinek az a neve, hogy Citra Gupta (citra – kép gupta – rejtett) – őt a mi szemünkkel nem lehet látni – tehát modern értelemben „rejtett kamera”. Minden tettünket rejtett kamera előtt csináljuk, ha senki sem lát, hall, a rejtett kamera akkor is mindent felvesz. Minden rögzítve van, semmi nem tűnik el nyomtalanul.

 

Összegezve, a tudatunk a karma alapján működik, és nem mindegy, hogy az ember milyen tetteket végez, és hogyan gondolkodik, mert a gondolkodás mindig tettet eredményez, a tett következményeket von maga után, vágyat, pszichikai és fizikai eredményeket, szenvedéseket vagy boldogságot. Tehát a karma sokszor lehet merev, de tudatosan lehet ezen változtatni, megszabadulni tőle, elégetni, de ezekről esetleg másik cikkben lesz szó, ha van iránta érdeklődés.

 

Kyky

A karma (cikk sorozat 2. rész)

A karma pszichológiai mechanizmusa

Bevezető cikk folytatása

Ismerünk rengeteg mechanizmust (autó, óra, stb.) A karma is az, csak finommechanizmus. Akkor lehet valaki teljes mértékben pszichológus, ha megérti még ezt is, különben nagyon szűk paraméterek között tud csak segíteni, mert az ember teljes életéről kell legyen képe.

Samskara – élmény: Az elme keres valamit, amiből élményt meríthet. Például, ha valaki eszik valamit, azt mondja – ez finom. Ez egy élmény. Az embernek több ilyen élménye van, amit két csoportba rendszerez: jó élmény – rossz élmény. Mikor összegyűjtök sok samskarat, az a tudatalattiba (némelyik a tudatba) megy tömörített formában, (mint a számítógépben egy archivált fájl, ami most nem kell, azt tömörítem és elrakom egy alkönyvtárban) A tapasztalat ott van, és majd valamikor előszedem, ha kell. Így semmilyen élmény – amit az életünk során kapunk – nem múlik el, hanem el van rakva tömörítve, mint egy csomó, aminek a neve: vasana.

10717802-천연-삼-베-헤센-sacking의-배경

Vasana – karmasaya: Magyarul a vászon szó megfelelő rá, mert a vászon anyaga is sok kis csomóból áll, szövetek kereszteződésénél, mintha csomók lennének. Az élmények vagy a tudatban, vagy a tudat alattiban (melyik itt, melyik ott) összegyűlnek, és karma csomókat alkotnak, ezek alkotják a karma szövetet (karmasaya). Minden egyes élmény kialakul bennünk, és mikor már van olyan információnk, hogy jó vagy rossz, azok fogják kialakítani a tudatunkban a vrittit – gondolkodást. Egy ember nem tud azon gondolkodni, amit nem hallott, látott, nincs élménye róla. Úgy alakul a finomtestben a gondolat, hogy van egy információnk, és ez az információ a vasana – élmények összessége. Ha valaki megdicsér minket, akkor ez jó élmény és ebből jó gondolatok lesznek, ezek a vrittik harmónikusak, jól vibrálnak. Mikor megszidnak, az rossz élmény, ebből rossz gondolatok lesznek, akkor össze-vissza mennek a hullámok, nem harmónikusak, amik problémát okozhatnak nekünk.

karma_domino

Ezek szabják meg a gondolatainkat. Például ha az emberekkel mindig rossz élményeim voltak, akkor milyen gondolataim lesznek? Utálom az embereket. Ebből lesz a cselekvés. Nem megyek emberek közé, elítélem őket, vagy rögtön támadok – védekezésként. Mikor az emberekkel kapcsolatba lépek, újabb samskarokat szerzek, újabb karma csomók keletkeznek, új gondolkodás lesz, és megint újra cselekszek. Ez ciklikusan követi egymást, így éljük az életünket. Biztos megfigyeltük már, hogy vannak dolgok, amik mindig megismétlődnek az életünkben. A karma vasana olyan, mint egy film, bizonyos kockák megvannak most, de az előző kockák közül több hasonlóképpen megismétlődik, tehát elő fognak jönni még. Előre írjuk a forgatókönyvet, mert ezek a karma csomók már ott vannak, csakKarma idő kérdése, hogy mikor jönnek újra elő. Ezek határozzák meg, hogy milyen viselkedésem, tulajdonságaim lesznek.

„Ismerd a gondolataidat, mert azok szabják meg szavaidat,
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,
Figyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,
Változtasd a szokásaidat, mert azok szabják meg jellemedet, és
Tudd, a jellemed az, ami megszabja a sorsodat.”

Összefoglalva, az ember boldogan szeretne élni, ezért elkezd használni dolgokat, amiből élményei lesznek, az elraktározódik és meghatározza a gondolkodásunkat. Ez attól függ, hogy milyen samskarokat – élményeket gyűjtöttünk össze. Ezeket a gondolatformákat már elértük, a mostani állapotunk az eredménye az előző élményeknek. Ezért is van, hogy két ember teljesen különböző véleménnyel lehet ugyanarról a dologról. Mert mások a samskarjai, az ő előző tapasztalatai ezt a reakciót váltják ki belőle.

Folytatása a következő cikkben…

Kyky

A karma (cikk sorozat bevezető 1. rész)

Mi is a karma és hogyan keletkezik? (bevezetés)

 

Kevés ember tudja mi is pontosan a karma, hogy keletkezik, hogyan működik, hogyan lehet megtisztítani, megszabadulni tőle. A karma törvénye nagyon szövevényes, ezért több cikkben fogom részletezni.

Vannak durvafizikai törvények (gravitáció, ellenállás, stb.) ezek rögtön megnyilvánulnak (ha kiejtünk a kezünkből egy almát az 1. emeletről nagyon gyorsan földet ér) és finomfizikai törvények (karma) amik nem rögtön nyilvánulnak meg, és nem mérhetőek gépekkel. Ezek a törvények minden élőlényre vonatkoznak. Pl. gravitáció sem csak Európában van, és az embereken kívül az állatokra, növényekre is hat, tehát mindenhol minden élőlényre. Ahogyan a karma is.

Először is, ha nem tudom megérteni ki vagyok, (előző cikkem – Kik vagyunk valójában?) nem tudom megérteni azt sem, hogyan működök. A karma egy működtető mechanizmus az ember életében. Ahhoz, hogy megértsük, meg kell értenünk az ember felépítését.

Minden élőlény (atma) rendelkezik tudattal állat, növény, ember, stb. Magában az élőlény 3 tulajdonsággal rendelkezik: sat (örökkévaló), cit (tudatos), ananda (boldogsággal teli) de mikor megnyilvánul az anyagi világban (anyagi testet vesz fel) a tudata beszennyeződik, így: asat (teste véges), acit (tudatlan), nirananda (boldogtalan) tulajdonságokkal fog rendelkezni.

Az élőlény (lélek) boldog akar lenni, de a körülmények (anyagi világ) befolyásolja. Az anyagi energia hatással van rá és ő is az anyagi energiára (hatás-visszhatás) így a karma szövevényébe bonyolódva elfelejti ki is valójában.

Finom fizikai testünk 4 dologból épül fel: manas – elme (víz), buddhi – intelligencia (tűz), chitta – tudat (levegő), ahamkara – hamis egó (föld).

manas-buddhi-chitta-ahamkara

A manas – elme: Érzékeinken keresztül szerzett tapasztalatainkról az elmében dőlnek el, hogy jók vagy rosszak. Például, ha az ember lát egy finom tortát, akkor az elméjében megfogalmazódik, hogy – Hú, de finom, szeretnék! – Az elme nagyon nagy információ tárhellyel rendelkezik, nagyon sok információ van benne, mint élmények, a múlt tapasztalatainak emlékei. – Mikor az ember meglátja a tortát, a szeme leolvasta a tulajdonságait (habos, kerek, stb.) továbbítja a leolvasott információt az elmének, és az elme rögtön az információ tárban megkeresi a tulajdonságokra illő képet, emléket. Miután beazonosította, a két kategóriától függően reagál rá (jó élmény-rossz élmény). Ha a jó élmények közt van, akkor felmerül a vágy, hogy szeretnénk még egyszer átélni ezt a jó élményt. Ha a rossz élmények közt van (mert pl. valaki elaludt benne, és majdnem megfulladt) akkor az elme tiltakozni kezd, és próbálja elkerülni, hogy a rossz élmény megismétlődjön. Ez annyira erősen működik az elmében, hogy kialakulhatnak fóbiák is. Pl. klausztrofóbia (zárt helyektől való félelem) előző rossz élmények miatt alakult ki. (gyereket kis időre bezártak a szobába, vagy előző életből maradt) Vannak dolgok, amikkel először találkozunk, és rögtön tetszik, mostani életünkben való megtapasztalása nélkül. Ezek az élmények az elmében nem tudatosan megmaradnak, hisz a halál pillanatában a finomfizikai test (melynek része az elme is) szállítja tovább a lelket a következő durvafizikai testbe. Az elme mindig keresi az élményeket, meg akarja ismételni a jó élményeket, vagy megtapasztalni új jó élményeket, a rossz élményeket pedig elkerülni.

Buddhi – intelligencia (józanész): Az a funkciója a finom testnek, amellyel az ember megérti a dolgokat. Az intelligencia mély információra vár. A buddhi be tud hatolni az információba, feldolgozni (megemészteni) ezáltal különbséget tud tenni, hogy kell nekem, vagy nem kell, jó ez nekem vagy rossz. Mert az elme azt mondja, persze, hogy kell, ha jól érzem magam, de az intelligencia mérlegeli, hogy most lehet, hogy jó nekem, de függő, vagy beteg lehetek tőle később stb. Az intelligencia józanul tudja összerakni az egész képet az életről (következetesség). Az elmének az a lényeg, hogy pillanatnyilag jó legyen.

Chitta – tudat: Tudat alatti tárhely, ami hasonlóan működik, mint egy winchester. A winchester benne van a számítógépben, töltögetünk rá adatokat az internetről (információ közeg), vannak olyan fájlok, amikről már el is feledkeztünk, hogy ott vannak, vagy rejtve lettek. A mi tudatunk is csatlakozva van a környezetünkre, rossz információnál mi is összeszedhetünk egy-két vírust, és van, hogy néha resetelni kell. Az a különbség a chitta és a számítógép winchestere között, hogy az utóbbi korlátozva van.  A chitta – tudat korlátlan, annyi információt el lehet benne menteni, amennyi csak van. Emlékszünk régen mekkora volt egy floppy, amire 1,44 Mb-nyi adatot tudtunk elmenteni, most pedig egy micro sd kártyán (ami akkora, mint egy köröm) már 64 Gb-nyi adatot is el tudunk menteni. Ha itt az anyagi világban ennyi idő alatt ennyit fejlődött ez a rendszer, akkor el tudjuk képzelni mennyire fejlett lehet egy korlátlan tárhely. Az ember magával viszi az összes életéről az információkat benne, de mivel ez a tudat alattiban van, ezért nem emlékszünk rá. Az elme az az információtár, amihez tudatosan hozzá tudok férni, tudom manipulálni, a chitta az az információ tár, amihez tudatosan nem tudunk hozzáférni.

Körülöttünk mindenhol információ van – akár az internet, bárhol vagyunk, ha van wifi rá tudunk csatlakozni és letölteni az információt – így a tudatunk is bármikor rá tudna csatlakozni erre a nagy információ forrásra ami bárhol elérhető, csak nincs meg hozzá a  megfelelő wifi jelszavunk, antennánk vagy wifi készletünk.

Ahamkara – hamis ego: Van, amikor az ember érti, hogy ki valójában, van mikor nem. Mikor az ember tisztán azonosítja magát, az a tiszta ego – Én egy lélek vagyok, van egy testem és bizonyos feladatokat kell végezzek. Amikor az ember azt gondolja, hogy – Én ez a test vagyok, magyar vagyok, alacsony vagyok, Józsi, Kati, stb. vagyok, akkor ez hamis ego. Igen, most ennek a testnek ez a neve, ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, de ez nem én vagyok, csak egy test, amit használok.

4elem

Ezek a finom összetevők asztrológia és ayurveda szempontjából is kapcsolódva vannak a finom fizikai testhez.

Elme – víz: Az elme olyan könnyen folydogál össze-vissza, gyorsan változtatja a formáját, mint a víz. Mindig oda akar folyni, ahol élvezhet valamit. Mindig keres, mindig mozgásban van.

Intelligencia – tűz: Saddaka agni – az intelligencia tüze. Ezzel az energiával az ember képes megemészteni az információkat, és értelmezni.

Tudat – levegő: Mozgékony, sok a tárolóhelye, mindenhol ott van.

Hamis ego – föld: Nagyon merev és nagyon érzékeny. Megváltoztatni magamról az elképzelésemet nagyon nehéz. Pl. a legnagyobb hamis ego az, hogy én vagyok a legokosabb, vagy legszebb. És milyen fájdalmas, ha valaki azt mondja, hogy „Ne haragudj, de ez nem volt egy okos dolog tőled.” Micsoda? De hát én nem hibázhatok, mindenki más hibázhat, de én nem. :D Épp ezért nehéz megváltoztatni a hamis egót, de ha megtudjuk, akkor kell a boldog élethez.

 

Az ember élete ezzel a finom testtel zajlik. Ezt a testet, csak úgy használjuk, mint egy eszközt. Ugyanúgy, mint az evéshez kanalat használunk, mégsem vagyunk a kanál. Ahhoz, hogy ebben a világban kompatibilisek legyünk (pl. megfogjunk tárgyakat) ahhoz kell egy ilyen „szerszám”, eszköz. Ezt az eszközt az ember a finomfizikai testen (elme, intelligencia, tudat, hamis egó) keresztül használja.

Ezek tudatában tudjuk megérteni a karma pszichológiai mechanizmusát, amire következő cikkemben kerül sor.

Létezik-e barátság férfi és nő között? És ha igen, miért nem?

Mikor szimpatikus számunkra egy ember (nőnek férfi, férfinek nő) mi miatt találjuk szimpatikusnak?

nő-férfi3

 

Első körben a fizikai testét látjuk, agyunk érzékeli ezt (látom őt, érzem az illatát, stb.) és reagál rá. Főként a férfiakra jellemző, hogy vizuális típusúak, így egy számukra szép nő rögtön szimpatikussá válik :D

Aztán mikor elkezdünk beszélgetni vele, és jobban megismerjük a tulajdonságait, gondolkodásmódját stb. és az megegyezik a miénkkel, egyre jobban kezd érdekelni minket az a személy, elkezdünk vonzódni hozzá. Szeretnénk több időt tölteni a társaságában, mert ez kellemes érzéssel tölt el minket. Mint mondtam az agyunk reagál rá, hormonok beindulnak. Itt kezdődik a férfi-nő közti barátság.

Szerintem minden ember életében van/volt ilyenre példa már. Kedvelünk valakit, jó vele beszélgetni, úgy érezzük megért minket, hasonlóan gondolkodunk, vélekedünk dolgokról. Ez az alapja minden párkapcsolatnak is. Éppen ezért könnyű vonzódni, beleszeretni egy ilyen emberbe, és előbb vagy utóbb meg is történik. Ha ez kölcsönös, akkor a barátságból szerelem lesz, majd kapcsolat, ha nem akkor „maradunk barátok”. Mert ha a másik felet nem tudjuk elképzelni a párunknak, nem leszünk belé szerelmesek, viszont kedveljük, így felajánljuk a

nő-férfi

barátságunkat neki, hogy ne bántsuk meg nagyon. A másik fél, aki többet érez ennél, pedig beletörődik a dologba és beéri a barátságunkkal is, csak ne veszítsen el minket véglegesen. De a vonzalom továbbra is megmarad kimondatlanul is, hisz két különböző nemről van szó.

„Nem akarom a barátságunkat tönkre tenni egy kapcsolattal!” vagy „Fontosabb a barátságod, minthogy elveszítsem, ha mégsem működik a kapcsolatunk.” stb. gondolom sokszor mondtuk, hallottuk már ezt.

Lefordítva: Nem Te vagy számomra a megfelelő társ, de nem akarlak azzal megbántani, hogy kimondjam ezt, mert kedvellek. Inkább barátkozok veled és szurkolok neked, hogy találj magadnak valakit és tegyél le rólam, mert ha lesz egy párod/párom valószínűleg már amúgy sem fogunk találkozni. Ideális esetben. Mert melyik fél párja nézné jó szemmel a szerelme ellenkező nemű CSAK barátját?nő-férfi2

Isten birodalma – A lelki és az anyagi világ

A Krisna-tudat (védikus filozófia) alapvetően két részre osztja a világmindenséget: a lelki és az anyagi világra. A lelki birodalomban számtalan, saját fényében ragyogó lelki bolygó található. A lelki világ jellemzője, hogy minden alkotóeleme sat (örökkévaló), cit (tudatos) és ánanda (boldogsággal teli).

Az anyagi világ a lelki égbolton lévő felhőhöz hasonlítható. Ezt a világot megszámlálhatatlanul sok univerzum alkotja. A miénk csak egy ezek közül a gömb alakú, vastag burokkal körülvett univerzumok közül, de mérete a mi léptékeink szerint így is óriási. E világ jellemzői: aszat (átmenetiség), acsit (tudatlanság) és niránanda (boldogtalanság).univerzum

A lelki világban örök, lelki testtel rendelkező élőlények élnek, akik mindannyian önzetlenül szeretik Istent. Számukra nem létezik születés, betegség, öregség és halál. A lelki világban lelki bolygók találhatók, melyeken Krisna (Isten) személyes kiterjedései uralkodnak.

„A lelki világ legfelsőbb bolygóján, Gólóka Vrindávanában lakik Krisna örök társaival együtt, s mindannyian állandóan örömteli, játékos eseményekben vesznek részt. Abban a világban minden lépés tánc, minden szó egy ének, a tehenek korlátlan mennyiségű tejet adnak, az erdőket pedig kívánságteljesítő fák alkotják. Krisna szolgái, szülei, barátai és szeretői társaságában véget nem érő, örökké megújuló kedvteléseinek hódol.”

 

Az anyagi világban az Istentől elfordult lelkek laknak. Az itt élő lények egymás után veszik fel az anyagi testeket, mindaddig, amíg úgy nem döntenek, hogy újra Isten felé fordulnak, és visszatérnek Hozzá. Az anyagi testek átmenetiek: megszületnek, megbetegszenek, megöregszenek, majd elpusztulnak.

univerzum-294A szentírások szerint az anyagi világ a lelki világ torz tükörképe. Ahogyan az anyagi világban vannak formák és élőlények, úgy a lelki világban is vannak. Ott azonban minden transzcendentális, vagyis nem anyagi, hanem ideális, örök lelki természetű. (Az anyagi világban megnyilvánuló kéjvágy például az élőlények Isten iránti szeretetének eltorzult formája, amelyben az önérdek és az élvezetre való önző vágy dominál.) A lelki világ „nem anyagi” jellege azonban nem azt jelenti, hogy ott ne lennének változatos formák, színek, és önálló személyiséggel rendelkező élőlények. Sőt, ez a legváltozatosabb és legcsodálatosabb birodalom, amelyben minden lehetséges, amit Krisna szolgálata szükségessé tesz.

A lelki világ kezdet nélkül, öröktől fogva létezik. Az anyagi világ megteremtésére pedig azok miatt a parányi élőlények miatt van szükség, akik Isten nélküli életre vágynak. Az anyagi világot Isten úgy alakította ki, mint egy börtönt, amely megbünteti az eltévelyedett élőlényeket, ugyanakkor azonban lehetőséget teremt nekik arra is, hogy megjavuljanak. Megértve a világ átmeneti és szenvedésekkel teli természetét, a felvilágosult lelkek a lelki élet gyakorlásába fognak, és visszatérnek eredeti helyzetükbe.

Az anyagi világ tehát teremtés útján jön létre. Visnu (Krisna egyik személyes kiterjedése) hozza létre az univerzumok anyagi elemeit, és alkotja meg az univerzumokat. Az univerzumok belsejében Brahmá, az első teremtett lény folytatja a teremtést. Létrehozza a bolygókat, a különféle élőlények testét, és első teremtményei segítségével fokozatosan benépesül a világegyetem. Az anyagi univerzum teremtése és pusztulása ciklikus, örökké ismétlődő folyamat.

Az anyagi világot azért teremti Isten, hogy teret adjon az Istentől elfordult lelkeknek a látszólag független életre. Ugyanakkor ez a világ eszközként szolgálhat e lelkek felszabadulásához is, mert az anyagi világban élve megtanulhatják, hogy Istentől függetlenül sohasem lehetnek boldogok. Ha megfelelő módon élnek ebben a világban, akkor anyagi környezetük helyes használatával kiszabadulhatnak korlátokhoz kötött helyzetükből.

A szentírások szerint az anyagi világban semmi sem örök: idővel minden anyagi dolog tönkremegy, végül pedig (legkésőbb az univerzum megsemmisülésekor) elpusztul. Ilyenkor az anyagi világ megnyilvánulatlanná válik, majd az újabb teremtéskor újra megnyilvánul.

univerzum-258
Hogyan jöttek létre a fajok?

A Védák leírása szerint nyolcmillió-négyszázezer létforma létezik az univerzumban, amelyek közül négyszázezer az emberi típusú létforma. Brahmá, az első teremtett élőlény létrehoz néhány különleges lényt, akik azzal a képességgel rendelkeznek, hogy el tudnak jutni más helyekre az univerzumban, és bármilyen – állati, növényi, stb. – utódot képesek nemzeni. Általuk népesült be az egész univerzum. A lelki élőlények a lélekvándorlás törvényei szerint öltenek magukra különböző testeket.

A védikus írások kijelentik, hogy gyakorlatilag minden bolygó lakott. A más égitesteken élők olyan testtel rendelkeznek, amely megfelel az adott bolygó környezeti viszonyainak. Azok a testek azonban eltérő anyagi összetételük miatt többnyire nem érzékelhetőek a más helyeken élők számára, így számunkra sem.


Világkorszakok a Krisna-tudat (védikus filozófia) szerint:

Alapvetően négy nagy korszak váltja egymást körforgásszerűen – a Satya-yuga (aranykor), a Tretá-yuga (ezüstkor), a Dvápara-yuga (rézkor) és a Kali-yuga (vaskor) –, amelyek egymáshoz képest egyre rövidebbek. A négy korszak együttesen négymillió-háromszázhúszezer évig tart. A jelenlegi korszak a Kali-yuga, amely négyszázharminckétezer év hosszúságú. Ebből eddig mindössze bő ötezer év telt el.

A védikus megközelítés szerint az univerzum különböző régióiban másféleképpen telik az idő. Például a négy földi korszak együttes hosszának ezerszerese mindössze tizenkét órát tesz ki Brahmá, az univerzum „kivitelezőjének” életéből. Brahmá (a saját időszámítása szerint) száz évig él, halálakor az univerzum is megsemmisül. Ebből kiszámítható, hogy a földi időszámítás szerint az egész univerzum háromszáztizenegybillió-negyvenmilliárd éven keresztül létezik.

A jelenlegi vaskor – a Kali-yuga – legfőbb jellemzője az, hogy az emberek emlékezete, élethossza, vitalitása és fizikai ereje generációról generációra csökken. Egyre jobban elfordulnak a vallásos élettől, és a szentírásokat figyelmen kívül hagyva, önfejűen cselekszenek. A kor előrehaladtával az emberek között egyre inkább erősödik a veszekedés és a képmutatás.Univerzum192

Hogy néz ki az univerzum?

Az univerzumunk közel gömb alakú, és az anyagi elemekből álló, vastag burkok veszik körül. Végtelenül sok ehhez hasonló univerzum létezik, és nem lehet átlátni vagy átjutni az egyikből a másikba.

A gömbszerű univerzum alsó felét kozmikus víz tölti ki, a bolygók a felső felében lebegnek. Az égitestek bolygórendszereket alkotnak, amelyek egymás felett helyezkednek el. Földünk egy középső szintű bolygórendszerhez tartozik.

 

Kyky