Minden élőlény megszületik, és amikor eljön az ideje, meghal. Ám a vaisnava hagyomány szerint minden élőlény újra megszületik. A reinkarnáció – a megtapasztalt, de elfelejtett születések és halálok körforgása – és a karma („minden tettet egy azzal arányos visszahatás követ”) ezzel szorosan összefüggő fogalma időtlen idők óta szerves része az indiai kultúrának. Az egyik legősibb szentírás, a Satapatha-bráhmana (10.4.3.1.) kijelenti: „Aki ismeri az igazságot, az legyőzi az ismétlődő halált, és elnyeri a tökéletes életet.” A pontos szavak – punar mritju – hagyományosan a reinkarnációra utalnak, mivel az eredeti szanszkrit szerint a megszületést, a meghalást és az újbóli megszületést jelzik (hogy újra meghaljunk).

A reinkarnáció és a hozzá kapcsolódó fogalmak vaisnava értelmezése az alábbi három pontban foglalható össze:

1. Minden élőlény egy anyagi testben élő lélek. A védikus írások pontosan meghatározzák ezt a testben lakó lelket: „Ha egy hajszál felső végének keresztmetszetét száz részre osztjuk, majd az így kapott részeket ismét százra, a kapott egységek azonosak lesznek a lélek nagyságával.” (Svétásvatara-upanisad 5.9) Ennek megfelelően a hagyomány azt tanítja, hogy az univerzum megszámlálhatatlanul sok spirituális atomi részecskét – lelket – hord magában, amelyek mérete a hajszál felső vége keresztmetszetének tízezred része. A védikus irodalom a lélek méretén túlmenően az elhelyezkedéséről is tájékoztat: „A lélek mérete az atoménak felel meg, és csakis tökéletes értelemmel lehet érzékelni.” Ez az atomnyi lélek ötféle levegőben (prána, apána, vjána, szamána és udána) lebeg, a szívben helyezkedik el, és hatását a megtestesült élőlény egész testére kiterjeszti. Lelki hatása akkor nyilvánul meg, amikor megtisztult az ötféle anyagi levegő okozta szennyeződéstől.” (Mundaka-upanisad 3.1.9.) A lélek tehát a testbe szorul, és a születés pillanatától a testtel azonosítja magát. Egy élet alatt az ember sokféle testet ölt magára – csecsemőtestet, gyermektestet, ifjú testet, felnőtt testet, stb. -, ám ugyanaz a személy marad. A Bhagavad-gítá (2.13) kijelenti: „Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik.”
2. A jelenlegi testünkben elkövetett tetteink meghatározzák, hogy milyen testet kapunk a következő születésünkkor. A vaisnava szövegek kijelentik, hogy a lélek testről testre történő vándorlása nem véletlenszerűen történik. A lélekvándorlást finom szintű vágyak indítják el, aminek a kimenetelét a karma szabja meg pontosan. A karma korábbi tetteket jelent, amelyekre egyaránt sor kerülhetett a jelenlegi és valamelyik korábbi életünkben. Ez a magyarázata annak, hogy különböző fajok vannak: minden testtípus más-más többletlehetőséget kínál az érzéki élvezetre. Az egyének ízlésük és vágyaik szerint kapnak új testet. Aki például hajlamos a tunyaságra, és szeret aludni, az könnyebben hódolhat ezeknek az élvezeteknek egy medve testében (aki akár hónapokat is alszik egyfolytában).
3. A lélek oly módon szabadulhat ki a születés és halál körforgásából, hogy istentudatossá válik. Krsna azt mondja a Bhagavad-gítában (8.15.): „Miután elértek Engem, a nagy lelkek, az odaadó jógik soha többé nem születnek meg…” Ezért a vaisnava hagyomány azt tanítja, hogy a bhakti-jógának – az odaadás jógájának – a folyamata kiszabadítja az embert a születés és halál körforgásából. A Brahma-szanhitá (5.59.) kijelenti: „A legmagasabb szintű odaadást úgy érheti el valaki, hogy folyamatosan törekszik az önmegvalósításra, amelyhez a szentírások bizonyítékai, az istenhívő magatartás és az állhatatos gyakorlás nyújt segítséget.”

A.L. Herman, a University of Wisconsin-Stevens Point filozófia-professzora a következőképpen érzékelteti a bhakti-jóga jelentőségét:

„A bhakti-jóga, avagy az „imádat útja” azzal kínál megoldást (a reinkarnáció problémájára), hogy felmutatja az Isten előtti odaadás folyamatát. Más szóval a bhakti-jóga… olyan tettekre ösztönöz, amelyek nem termelnek karmikus visszahatásokat, mivel a bhakta a tetteit és azok következményeit egy imádott Istennek ajánlja. Ennek eredményeképpen a tett által létrehozott karma Istené lesz, és nem a bhaktáé. Mindebből az következik, hogy a szenvedés problémája is megoldottnak tekinthető, hiszen az, hogy a munka gyümölcsét felajánlották Istennek, felemészti a duhkha – vágy – okát. Ez pedig szintén azt eredményezi, hogy megnyílnak a mennyek kapui.” (Herman A. L.: A Brief Introduction to Hinduism. San Francisco, 1991, Westview Press, 119. p.)

Krsna kijelenti: „Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalsóbbig a szenvedés birodalma, ahol az ismétlődő születés és halál az úr. Aki azonban… eljut az Én hajlékomra, az sohasem születik meg újra!” (Bhagavad-gíta 8.16.)

Kyky

A szeretet hirdetésével és az osztálytársadalom szerepének tagadásával Jézus az indiai bhakti-mozgalom elveihez hasonló tanokat fogalmazott meg. Jézus tanításainak tartalma és hangulata olyan közel áll vaisnava bhaktihoz, hogy sokan úgy vélik, közvetlen kapcsolat lehetett Jézus és India között.

Ismerünk ősi páli kéziratokat, melyek említést tesznek egy bizonyos „Szent Isszáról”. Egyes vélekedések szerint ez Jézusra történő utalás, aki járt a Gangesz földjén. Korabeli európai és orosz utazók hasonló kéziratokat találtak, amelyek Jézus keleti útjáról tanúskodnak. A keresztény szemléletű C. R. Potter tiszteletes, Edgar Cayce és a muszlim Andreas Faber-Kaiser egybehangzóan azt állítják, hogy életének nem dokumentált 18 évében, vagy keresztre feszítése után (esetleg mindkét esetben) Jézus Indiában járt. Hogy Jézus indiai útjáról szóló beszámolók igazak-e vagy sem, azt a mai napig nem sikerült egyértelműen bizonyítani.

Míg a nyugati teológusok véleménye megoszlik ebben a kérdésben, a Bhavisja-purána című vaisnava szentírás megjövendöli Jézus indiai útját: A híres Maharádzsa, Salivaha megszólít egy vándoraszkétát, hogy fedje fel kilétét. Az aszkéta azt válaszolja, hogy Isszának (Jézus nevének ind változata) hívják, ő Isten Fia, a várva várt Messiás, aki egy szűztől született. Megemlíti még az amalekitákat is, az ősi bibliai törzset.

A Bhavisja-purána tehát megjövendöli Jézus megjelenését, ezért sok vaisnava Isten Fiának tekinti Jézust, mivel Jézus ezt mondja magáról a Bibliában és a puránákban egyaránt. Krsnát Istennek, Jézus Atyjának tekintik. Krsna az alábbiakat nyilatkoztatja ki magáról: „Én vagyok az univerzum atyja, az anya, a fenntartó és az ősatya.” (Bhagavad-gítá 9.17.)

Páli szövegek szerint Jézus ezeken a helyeken járhatott: Kabul, Leh, Lhasza, Kapilavasztu, Benáresz, Radzsabhita, Puri.

Kyky

2. rész folytatása

Karma – cselekvés, tett

Az ember rendelkezik samskarokkal (élményekkel) a tudatban, amit múlt életben, vagy múltkor valamikor szerzett. Ezek az élmények valamikor motiválni fogják az embert, hogy újra megtegyen azonos tettet, és akkor új élményt kap. Például mikor először ettünk pizzát kaptunk egy új élményt, aztán újra és újra ettünk, új és új élményünk lett ezzel kapcsolatban. Akkor megfogalmazódik bennünk, hogy ez jobb, mint a múltkori, vagy rosszabb. Volt a tudatunkban egy ilyen élmény, és újra megtettem, aztán újra meg szeretném tenni. (hogy pizzát eszek)

Ha sokszor ismétlünk egy tettet, akkor az programot alakít ki az emberben. Például munka után, mikor hazamegyünk és csinálunk valamit (lefekszünk aludni) és ezt a dolgot többször megtesszük, ha hazaértünk, egyszer, kétszer, háromszor, negyedik alkalommal mikor a lakásba lépünk már az a környezet felébreszti bennünk a vágyat újra megtenni ezt (elálmosodunk). Vagy ha párszor hazaérkezés után eszek, legközelebb már ahogy belépek felébred bennem a vágy, hogy egyek, éhes leszek, mert az a környezet hatni fog rám. Mert a samskarok – élmények fognak minket inspirálni, hogy újra és újra elkövessük ugyan úgy. Így kezdünk beprogramozódni. Ha megcsinálok egy tettet többször, akkor már nehezen tudok változtatni, mert a körülmény mindig emlékeztetni fog, hogy itt ebben a helységben enni – aludni kell. A körülmények képesek felébreszteni bennünk ezt a samskart, emlékeztetnek valamire. A pizzát nem muszáj látni, elég ha halljuk, hogy pizza, és jó élményünk van róla, akkor rögtön akarunk. Ha egy ember sosem hallott, látott, evett pizzát, és meghallja, hogy pizza, teljesen közömbös marad, mert ha nincs samskar, nem vágyunk.

Vannak olyan dolgok, amit nem könnyű megváltoztatni.  Például, ha meglátom a főnökömet feszült leszek, érzem, hogy nem így kellene, de a körülmények bekapcsolják bennem ezt a programot. És ha már van egy ilyen programom, nem könnyű változtatni rajta, csak ha újra írjuk a programot. A későbbiekben arról is szó lesz, hogy hogyan tudjuk felülírni, újraprogramozni magunkat.

Minden szituációra van egy programunk, hogy hogyan reagálunk rá. Például, ha autót vezetünk, és egy gyerek az autó elé ugrik, akkor nem gondolkodunk rajta, hogy most mit is kéne csináljak, hanem gondolkodás nélkül rátaposok a fékre. Ez egy program. Miért? Mert ezt már begyakoroltuk. Elég párszor megcsinálni, és az egy erős program lesz, ami gondolkodás nélkül beindul. Ha találkozunk valakivel, nem gondolkodunk rajta, hogy így fogunk viselkedni, ezt fogjuk érezni, hanem mikor meglátjuk az illetőt, automatikusan beindul ez a program, amit a vele kapcsolatos élményeim váltanak ki. Sokszor veszélyes is, mert ha az ember nem gondolkodik ezeken, akkor egy zombi lesz belőle, aki csak sodródik az árral.

Ezek a programok összesítve jellemet, karaktert alkotnak. Ezek az automatikus programok lehetnek jók, de van olyan is, ami nem megfelelő program (vírus). A negatív programok vírusos gondolatok. Ha valakinek ártani akarok, utálom, stb.

A mostani jellemünk a múlt életből kialakult programjaink, vagy nevezik ösztönnek is. De honnan van az ösztön, mitől lett? Ezt mi alakítottuk ki előző életünkben. Például vannak nagyon akaratos gyerekek, van olyan, aki mindent elfogad, vannak elevenebbek, van, aki egy helyben is órákig el tud játszani egyedül. Ha ösztönökről beszélünk, miért van valakinél ilyen ösztön, másnál másmilyen ösztön? Mert nem szimpla ösztön, hanem ezek az eredményei az előző életnek. Az élményeken fog múlni, hogy pozitívan vagy negatívan tudok reagálni bizonyos dologra.

A karma úgy alakul, hogy ha van élményem, lesz karmám. Mert az élményből jön a gondolat, a vágy, a vágyból lesz a tett.  Ha mély a samskar, nehezen változtatható, nehezen ellenállható. Vannak olyan vágyak, aminek nem tudunk ellenállni, nem tudjuk mellőzni a vágyat. Van akinél ugyanez a vágy könnyen mellőzhető.

Bármilyen tettet végzek (jót vagy rosszat) azt vissza fogom kapni. Hogy milyen mértékben, az attól függ, hogy milyen mély a samskar. A samscart lehet nevezni élménynek is, vagy lenyomatnak valamiről. Van egy lenyomatom, benyomásom a tortáról, vehetjük úgy a tudatot, mint a viasz, abban vannak jó meg rossz lenyomatok. Hogy milyen mély a samskar azon múlik, hogy milyen tudatban vagyok. Ha a tudatommal figyelek arra, amit csinálok, akkor mély samskar lesz, mert ha a tettre összpontosítva van, akkor puha lesz a viasz, mély lesz a lenyomat. Ha a tudat nem figyel arra, amit csinál, csak mechanikusan csinálja, akkor olyan lesz a tudat, mint a kő. A kőben nehéz lenyomatot hagyni. Például, ha az ember gyorsan eszik munkahelyen az ebédidejében, és oda sem figyel mit eszik, a gondolatai máshol járnak, és megkérdezik tőle milyen volt az ebéd, nem tudja megmondani, mert bár volt élmény, de nem volt mély, mert nem tudatosan cselekedett, hanem mechanikusan. Nem figyelt oda, így nem kapott samskart. Például, ha az ember valami rossz dolgot csinál és nagyon odafigyel hogyan csinálja (kitol valakivel és odafigyel, hogy ne bukjon le) biztos, hogy lesz következménye. De ha valaki nem figyel oda és úgy végez rossz tettet (lever egy drága vázát a könyökével) annak nem biztos, vagy nem olyan mértékben.

Ezeknek a karmikus következményeknek két szintje van. Van tudati szinten, és testi szinten. Testi szinten úgy történik, hogy egészséges leszek vagy beteg, attól függően, hogy pozitív vagy negatív tettet végeztem. Tudati szinten pszichikai hatások; ha én másnak jó élményt okoztam, akkor annak a visszhatása az lesz, hogy én is jó élményt fogok kapni mástól. Ha nem tudatosan végezzük a tettet, nem lesz annyira mély a karma. Ha le akarom cserélni a rossz tulajdonságomat jó tulajdonságra, akkor azt tudatosan kell csinálni. Például, ha feszült leszek, mikor belép a főnök, akkor tudatosan felkészülök rá, hogy kedves leszek, jókedvű stb. és ha ezt tudatosan többször megismételem, akkor felülírtam a rossz programot. Ha tudatosan odafigyelek, akkor a rossz programot jóval helyettesíthetem. A samskar attól lesz, hogy ha valamit csinálok, rajta van a tudatom. Attól függ mennyire figyelek oda. Sok ember mondja, hogy rossz a memóriája, könnyen elfelejt dolgokat. Miért? Mert nem figyel oda. Elég úgy memorizálni a dolgokat, ha csak figyelek.

A gondolkodás 3 féle minőségben van; sattva – jóság, rajas – szenvedély, tamas – tudatlanság

Tamas – tudatlanság: Ha a gondolatainkat tudatlanságra építjük, abból mindig szenvedés lesz. Mi a tudatlanság? A tudatlanság pusztító energiával rendelkezik. Ha például két ember állandóan veszekszik, ott aktiválódik a pusztító energia és romlik a kapcsolat a két ember között.

A rajas – szenvedély azt jelenti, hogy nincs egyensúly, mindig önző, élvező vágy irányítja az embert (addig szeretek valakit, amíg kapok tőle valamit) Ez a kapcsolat nem fenntartható, és ha azt akarom, hogy engem szeressenek, akkor mindig próbálok megfelelni, és ez sem lesz fenntartható.

Sattva – jóság: Harmónia, ahol egyensúlyban van minden, hosszútávon működő. Harmóniában van a teste, a tudata, a környezete. A sattvának teremtő energiája van (segíteni valakinek, megdicsérni stb.) Mikor kedves szavakat mond egymásnak a férj és feleség, akkor a kapcsolat erősebb lesz. A samskarok ebben a három kategóriában lehetnek.

A védák azt mondják, hogy az emberi test egy ksetra – mező, ahol az ember cselekvéssel veti a magot, amit a jövőben le fog aratni. Minden egyes tett egy mag (samskar) amit elvetek. Az élmény magként elraktározódik a tudatban vagy tudatalattiban, amit viszünk magunkkal a következő életbe, és utána learatjuk. Az a különbség az ember és más élőlények között, hogy az állat nem tud változtatni a saját sorsán. Nincs választási lehetősége, ő már fut a forgatókönyv alapján. A tudatuk nagyon korlátozott. Nem tudja megkérdezni, hogy „jó-e ez nekem, ahogy élek?”. Az ember igen. Fel tudja tenni azokat a kérdéseket, hogy: Ki vagyok én? Miért szenvedek? Mi az életem célja? Honnan jöttem? stb. Ezt csak az emberek tudják megtenni. A védák azt mondják, ezért van az emberi test. Ha az ember nem kezd kérdezni, csak végzi az alap szükségleteket (eszik, alszik, védekezik, szaporodik), akkor olyan, mint az állatok. Az emberek köztes állapotba kerülhetnek, ha nem gondolkodnak, nem kérdeznek, akkor csak egy nagyon vékony határ választja el az állatoktól, hogy most épp emberi testben van, de feleslegesen. Attól ember valaki, ha kérdez, gondolkodik, nem attól, hogy beszél. Az állatok is beszélnek, a kutya ugat, a macska nyávog stb.

Az ember akkor is új karmát fog kialakítani, ha beteljesítetlen vágyai vannak. Mikor nagyon akartam valamit, és nem kaptam meg, nem teljesítettem, akkor ez is ad egy nagyon erős vágyat, samskart. Ez sokszor két élet között kapcsolódik. Ebben az életben újra ismételjük azt, ami nagyon tetszett nekünk az előző életben, és próbáljuk elérni azt, amit nagyon akartunk, de nem sikerült. Az előző élet és a mostani élet között nagyon szoros a kapcsolat, sőt a fiatal kor és az időskor között is erős karmikus kapcsolat van. Amit csinálok fiatal korban, azt kapom idős korban. Pl. Nem fizetek nyugdíjat, nem lesz nyugdíjam. Ha nem vigyázok fiatal korban a testemre, tele leszek betegséggel idős koromban. Ki mint vet, úgy arat. Most ezen a test mezőn vetjük a magokat, amit később fogunk learatni. Szokták az embert sárkánynak is ábrázolni, aki beleharap a saját farkába, mert ha azzal a módszerrel, amivel a problémákat okozzuk, akarjuk helyre is hozni őket, az nem fog működni. Ha vízzel eloltottam a tűzet, és megint vizet öntök, ha meg akarom gyújtani, az nem fog menni.

Az ember élete a két pólus között mozog, jó – rossz, szeretem – nem szeretem. Amit szeretek azt akarom, ragaszkodok hozzá (raga), amit nem szeretek, azt nem akarom, elutasítom (dvesa) Ezek a félelemmel kapcsolatosak. Amit szeretek, félek elveszíteni, amit nem szeretek, félek újra találkozni vele, újra csinálni. Ebből a körforgásból nem tudunk kilépni.

3 eredménye van a karmának:

–          fizikai szinten például betegségek – ezek sincsenek véletlenül – lehet akár milyen fejlett az orvostudomány, mindig lesznek olyan betegségek, amiket nem lehet gyógyítani. Vannak annyira gyógyítható betegségek, amennyire a karma engedi. Ez nem azt jelenti, hogy meg se kell próbálnunk gyógyítani, mert van, amikor már túlmentünk egy ponton, és a karma már engedi a gyógyulást. A test, ahogy kinézünk, ez is fizikai szinten megnyilvánult karma. Ha valaki elveszíti a kezét vagy lábát élete során, vagy a látását, vagy nagyothalló, süket lesz, az is fizikai szintű karma. Vagy fordítva, nagyon jó lesz a látása, hallása, stb.

–          mentális szinten a pszichikai programozás, amiről már írtam, mire/kire hogy reagálok, mik a szokásaim

–          ok – okozati szinten azt jelenti, ha csinálok valamit, két szinten kapok vissza karmát. Fizikai, mentális és az új vágy, hogy ezt még egyszer megcsináljam. Ettől lesz mély egy samskar, és merev a karma. Érdemes megfigyelnünk mikre vágyunk, és ezek jó vágyak, vagy sem, mert akkor érdemes kicserélni jó vágyakra. Az ember nem tud megszabadulni a vágyaitól, de helyettesíthető, kicserélhető más vágyra.

Van egy személy, akinek az a neve, hogy Citra Gupta (citra – kép gupta – rejtett) – őt a mi szemünkkel nem lehet látni – tehát modern értelemben „rejtett kamera”. Minden tettünket rejtett kamera előtt csináljuk, ha senki sem lát, hall, a rejtett kamera akkor is mindent felvesz. Minden rögzítve van, semmi nem tűnik el nyomtalanul.

Összegezve, a tudatunk a karma alapján működik, és nem mindegy, hogy az ember milyen tetteket végez, és hogyan gondolkodik, mert a gondolkodás mindig tettet eredményez, a tett következményeket von maga után, vágyat, pszichikai és fizikai eredményeket, szenvedéseket vagy boldogságot. Tehát a karma sokszor lehet merev, de tudatosan lehet ezen változtatni, megszabadulni tőle, elégetni, de ezekről esetleg másik cikkben lesz szó, ha van iránta érdeklődés.

Kyky

Mi is a karma és hogyan keletkezik? (bevezetés)

Kevés ember tudja mi is pontosan a karma, hogy keletkezik, hogyan működik, hogyan lehet megtisztítani, megszabadulni tőle. A karma törvénye nagyon szövevényes, ezért több cikkben fogom részletezni.

Vannak durvafizikai törvények (gravitáció, ellenállás, stb.) ezek rögtön megnyilvánulnak (ha kiejtünk a kezünkből egy almát az 1. emeletről nagyon gyorsan földet ér) és finomfizikai törvények (karma) amik nem rögtön nyilvánulnak meg, és nem mérhetőek gépekkel. Ezek a törvények minden élőlényre vonatkoznak. Pl. gravitáció sem csak Európában van, és az embereken kívül az állatokra, növényekre is hat, tehát mindenhol minden élőlényre. Ahogyan a karma is.

Először is, ha nem tudom megérteni ki vagyok, (előző cikkem – Kik vagyunk valójában?) nem tudom megérteni azt sem, hogyan működök. A karma egy működtető mechanizmus az ember életében. Ahhoz, hogy megértsük, meg kell értenünk az ember felépítését.

Minden élőlény (atma) rendelkezik tudattal állat, növény, ember, stb. Magában az élőlény 3 tulajdonsággal rendelkezik: sat (örökkévaló), cit (tudatos), ananda (boldogsággal teli) de mikor megnyilvánul az anyagi világban (anyagi testet vesz fel) a tudata beszennyeződik, így: asat (teste véges), acit (tudatlan), nirananda (boldogtalan) tulajdonságokkal fog rendelkezni.

Az élőlény (lélek) boldog akar lenni, de a körülmények (anyagi világ) befolyásolja. Az anyagi energia hatással van rá és ő is az anyagi energiára (hatás-visszhatás) így a karma szövevényébe bonyolódva elfelejti ki is valójában.

Finom fizikai testünk 4 dologból épül fel: manas – elme (víz), buddhi – intelligencia (tűz), chitta – tudat (levegő), ahamkara – hamis egó (föld).

A manas – elme: Érzékeinken keresztül szerzett tapasztalatainkról az elmében dőlnek el, hogy jók vagy rosszak. Például, ha az ember lát egy finom tortát, akkor az elméjében megfogalmazódik, hogy – Hú, de finom, szeretnék! – Az elme nagyon nagy információ tárhellyel rendelkezik, nagyon sok információ van benne, mint élmények, a múlt tapasztalatainak emlékei. – Mikor az ember meglátja a tortát, a szeme leolvasta a tulajdonságait (habos, kerek, stb.) továbbítja a leolvasott információt az elmének, és az elme rögtön az információ tárban megkeresi a tulajdonságokra illő képet, emléket. Miután beazonosította, a két kategóriától függően reagál rá (jó élmény-rossz élmény). Ha a jó élmények közt van, akkor felmerül a vágy, hogy szeretnénk még egyszer átélni ezt a jó élményt. Ha a rossz élmények közt van (mert pl. valaki elaludt benne, és majdnem megfulladt) akkor az elme tiltakozni kezd, és próbálja elkerülni, hogy a rossz élmény megismétlődjön. Ez annyira erősen működik az elmében, hogy kialakulhatnak fóbiák is. Pl. klausztrofóbia (zárt helyektől való félelem) előző rossz élmények miatt alakult ki. (gyereket kis időre bezártak a szobába, vagy előző életből maradt) Vannak dolgok, amikkel először találkozunk, és rögtön tetszik, mostani életünkben való megtapasztalása nélkül. Ezek az élmények az elmében nem tudatosan megmaradnak, hisz a halál pillanatában a finomfizikai test (melynek része az elme is) szállítja tovább a lelket a következő durvafizikai testbe. Az elme mindig keresi az élményeket, meg akarja ismételni a jó élményeket, vagy megtapasztalni új jó élményeket, a rossz élményeket pedig elkerülni.

Buddhi – intelligencia (józanész): Az a funkciója a finom testnek, amellyel az ember megérti a dolgokat. Az intelligencia mély információra vár. A buddhi be tud hatolni az információba, feldolgozni (megemészteni) ezáltal különbséget tud tenni, hogy kell nekem, vagy nem kell, jó ez nekem vagy rossz. Mert az elme azt mondja, persze, hogy kell, ha jól érzem magam, de az intelligencia mérlegeli, hogy most lehet, hogy jó nekem, de függő, vagy beteg lehetek tőle később stb. Az intelligencia józanul tudja összerakni az egész képet az életről (következetesség). Az elmének az a lényeg, hogy pillanatnyilag jó legyen.

Chitta – tudat: Tudat alatti tárhely, ami hasonlóan működik, mint egy winchester. A winchester benne van a számítógépben, töltögetünk rá adatokat az internetről (információ közeg), vannak olyan fájlok, amikről már el is feledkeztünk, hogy ott vannak, vagy rejtve lettek. A mi tudatunk is csatlakozva van a környezetünkre, rossz információnál mi is összeszedhetünk egy-két vírust, és van, hogy néha resetelni kell. Az a különbség a chitta és a számítógép winchestere között, hogy az utóbbi korlátozva van.  A chitta – tudat korlátlan, annyi információt el lehet benne menteni, amennyi csak van. Emlékszünk régen mekkora volt egy floppy, amire 1,44 Mb-nyi adatot tudtunk elmenteni, most pedig egy micro sd kártyán (ami akkora, mint egy köröm) már 64 Gb-nyi adatot is el tudunk menteni. Ha itt az anyagi világban ennyi idő alatt ennyit fejlődött ez a rendszer, akkor el tudjuk képzelni mennyire fejlett lehet egy korlátlan tárhely. Az ember magával viszi az összes életéről az információkat benne, de mivel ez a tudat alattiban van, ezért nem emlékszünk rá. Az elme az az információtár, amihez tudatosan hozzá tudok férni, tudom manipulálni, a chitta az az információ tár, amihez tudatosan nem tudunk hozzáférni.

Körülöttünk mindenhol információ van – akár az internet, bárhol vagyunk, ha van wifi rá tudunk csatlakozni és letölteni az információt – így a tudatunk is bármikor rá tudna csatlakozni erre a nagy információ forrásra ami bárhol elérhető, csak nincs meg hozzá a  megfelelő wifi jelszavunk, antennánk vagy wifi készletünk.

Ahamkara – hamis ego: Van, amikor az ember érti, hogy ki valójában, van mikor nem. Mikor az ember tisztán azonosítja magát, az a tiszta ego – Én egy lélek vagyok, van egy testem és bizonyos feladatokat kell végezzek. Amikor az ember azt gondolja, hogy – Én ez a test vagyok, magyar vagyok, alacsony vagyok, Józsi, Kati, stb. vagyok, akkor ez hamis ego. Igen, most ennek a testnek ez a neve, ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, de ez nem én vagyok, csak egy test, amit használok.

Ezek a finom összetevők asztrológia és ayurveda szempontjából is kapcsolódva vannak a finom fizikai testhez.

Elme – víz: Az elme olyan könnyen folydogál össze-vissza, gyorsan változtatja a formáját, mint a víz. Mindig oda akar folyni, ahol élvezhet valamit. Mindig keres, mindig mozgásban van.

Intelligencia – tűz: Saddaka agni – az intelligencia tüze. Ezzel az energiával az ember képes megemészteni az információkat, és értelmezni.

Tudat – levegő: Mozgékony, sok a tárolóhelye, mindenhol ott van.

Hamis ego – föld: Nagyon merev és nagyon érzékeny. Megváltoztatni magamról az elképzelésemet nagyon nehéz. Pl. a legnagyobb hamis ego az, hogy én vagyok a legokosabb, vagy legszebb. És milyen fájdalmas, ha valaki azt mondja, hogy „Ne haragudj, de ez nem volt egy okos dolog tőled.” Micsoda? De hát én nem hibázhatok, mindenki más hibázhat, de én nem. :D Épp ezért nehéz megváltoztatni a hamis egót, de ha megtudjuk, akkor kell a boldog élethez.

Az ember élete ezzel a finom testtel zajlik. Ezt a testet, csak úgy használjuk, mint egy eszközt. Ugyanúgy, mint az evéshez kanalat használunk, mégsem vagyunk a kanál. Ahhoz, hogy ebben a világban kompatibilisek legyünk (pl. megfogjunk tárgyakat) ahhoz kell egy ilyen „szerszám”, eszköz. Ezt az eszközt az ember a finomfizikai testen (elme, intelligencia, tudat, hamis egó) keresztül használja.

Ezek tudatában tudjuk megérteni a karma pszichológiai mechanizmusát, amire következő cikkemben kerül sor.