Nem a film agressziószintje miatt 18+ – os ez a cikk. Előre szólok, hogy egy helyen mélyen önfeltáró leszek. Mivel az a rész a bűnről és Isten Irgalmáról együtt szól, esetleges nehéz emészthetősége ellenére is elmesélem. A filmben is van egy hasonló jelenet, ezért el kell mondanom, hogy olyat én is átéltem. És, hogy ez mit jelentett nekem. Ha nem vagy elég érett hozzá, pláne ha gyerek, erről még a szüleiddel is nehezen fogsz tudni beszélgetni. Innen még simán vissza lehet fordulni. A lapon sok más is van, amit nyugodt szívvel ajánlok neked. Az internet megőrzi a cikket, és amikor készen állsz rá, hogy piszkos dolgokkal őszintén szembenézz, nehezen hihetőekkel valamiképp megbirkózz: nos, eljött az ideje a filmelemzés és prófétálás elolvasásának. Bár ez a cikk csak egy másik férfi prófétálásának értelmezése.
Ha itt vagy: kezdjük.
Míg a Rambo első része inkább a valóságot volt hivatott feltárni (valójában a férfiak se háborúznak szívesen, és ennek meg van az oka) a negyedik rész inkább egy vízió, látomás és vágy. Az első rész a jelenről, a negyedik a jövőről szól. Itt már érdemesebb néhány jelenetnél elidőzni, mert mondanivalójuk van.
(Ha a filmmel indítanál, itt találod. Fekete négyszög, bal lent filmindítás, jobb lent teljes képernyőre váltás. Ha nem működik, a Google biztos kidobja, még hol találod meg.)
Eddig többször használtam egy fogalmat, az Igaz Harcosét. Olyasvalakit értek alatta, aki mindent beleadva küzd, tiszteli ellenfelét és sajátmagát is, tud méltósággal győzni és méltósággal veszíteni (majd a haverokkal kiörömködi, vagy kibúsongja magát), kellően tökös, de tiszteli a játékszabályokat is.
Most egy új fogalmat szeretnék bevezetni, és ő a Jó Harcos, vagy a Jó Harcosa. Sly őt álmodta meg. Élőben Sam Childers feltűnő módon ilyen, de tágabb értelemben mindenki, aki tesz és küzd a Közösség Javáért. Sam Afrikában misszionárius és prédikátor, de a gyerekek kényszerkatonaságtól való megmentése sokszor csak géppisztollyal megy. Sam életéről is készült film, Gedainé Kölnei Lívia, a Talita.hu-ról írt egy jó cikket róla, mi itt hoztuk le tőle.
A helyszín ezúttal: Burma. Nagyon hosszú idő óta tartó háború és népirtás zajlik ott. (Bakker, de jó a dolgunk Európában! Nemcsak az életszínvonal miatt. Nekünk mennyi mindentől nem kell félnünk, amitől sokaknak igen. És a magyar életszínvonal bizony nagyon sok országét megelőzi a világon.)
John nem túl messze, (motorcsónakkal talán fél nap lehet) éli békés, látszólag harmonikus egyedüllétben mindennapjait; a természet közelében, vérének megfelelő veszélyes módon keresve meg a mindennapit. Mérges kígyók begyűjtésével és eladásával. Közben halászik és a zsákmányból időnként ad pl. a helyi vallás papjainak. Elvégre jut is, marad is…
Egy kis keresztény csoport érkezik, akik halált megvető bátorsággal vállalták, hogy gyógyszert és némi orvosi segítséget visznek az országba. Johnt kérik meg, hogy juttassa be őket az országba. De ő tudja, mit jelentene ez a számukra nagyon de nagyon valószínűen, és nemet mond.
Ekkor történik meg a csoda. Este a csoport egyetlen nő tagja, mivel más esélyük nincs, hogy teljesítsék küldetésüket, ismét felkeresi Johnt. Egy rövid beszélgetésben elmondja a férfinak, hogy talán csalódott és megkeseredett, de ő hisz benne. Tudni kell, hogy ez a nő szoros kapcsolatban él Istennel. Isten lehel új életet rajta keresztül John, a felszínen békés, de belül sebzett és magányos lelkébe. Majd a végén látjuk meg, mennyire így van ez.
Másnap úton vannak Burma felé.
Nos, én egy pornófilm nézése közben találkoztam Isten ilyen kegyelmével. Nem azt mondom, hogy helyes pornót nézni, hanem azt, hogy az Isten Mindenható. Világos, ha nem küzdök tőlem telően a pornózás vágya ellen, és ha nem járok naponta Ővele, mindez nem történik meg. Ki-ki utána néz, egyik és másik mit is takar. Nem csak elfojtást, illetve többet a Rózsafüzérnél. A lényeg: vannak feltételei az ilyen kegyelmeknek.
Egy orosz lány adta magát oda egy fiúnak. Szerintem nem volt szerelmes a srácba, csak kurválkodott, láttam már szerelmes nőt is pornózni, belőle kiáradt valami plusz a férfiba: itt nem. De a lány őszintén és kedvesen odaadta mindenét a srácnak. A szépségét, a testét, és az önzetlen figyelmét. Mert a pénzt akkor is megkapja, ha lelketlenül csinálja, csak savanyúan ne, mert azt senki nem nézi meg. Ekkor éreztem azt, hogy a Szűzanyán keresztül lehajol hozzám Isten, és azt mondja: „Látod, Zoli, milyen mocskos is vagy? És így kellesz nekem. Csak kövess engem! Majd, ahogy mondom.” Lehet ekkora szerelemnek ellenállni? Biztos, de szerintem nagyon hülye, aki megteszi. A mai napig pornófüggő vagyok, de a helyzet tényleg komolyan és sokat javult, és javul tovább.
Van itt a filmben egy izgalmas jelenet arról, hogy szabad – e erőszakot alkalmazni, de nem mesélem el, nézzétek meg, mi most csak gondoljuk végig! Ha a rendőr nem használ néha fegyvert, ha a szülő nem üt időnként a gyerek fenekére, ha a gyerek a szívóskodó osztálytársát nem tanulja meg időnként helyrerakni, elég pokoli „szelídségben” fogunk élni. Csak azt kell tudni: az az utolsó, hogy ütünk; annyit ütünk, amennyit feltétlen szükséges, és utána illik megpróbálni rendezni a sorokat, ha az szükséges. Néha azonnal, néha kicsit később, embere, helyzete válogatja. Mert nem fájdalmat akartunk okozni, hanem magunkat, vagy a kialakult rendet, vagy a jót megvédeni. Még valami: veszíthetünk is. Ártatlanul kikapunk, és minket vernek földhöz. De van olyan vereség, ami akkor is megéri.
Nos, John visszatér a házába, és éli az életét, míg a csoport tiszteletese meg nem jelenik nála a hírrel, hogy a csapatnak tíz napja otthon kellene lennie, de semmi hír róluk. Szeretné, ha John elkísérné a felbérelt zsoldosokat, akik kiszabadítják a híveket.
A zsoldosokban nem teng túl a harci morál, és ha John nem tekintené szívügyének a nő, és a nő hozzátartozói és barátai kimentését, a lelkészt meglopva (pénzét megtartva, a vállalt feladatot meg sem próbálva teljesíteni) távoznának a veszélyes területről. De John rákényszeríti a csapatot, egy a parancsnok szemétől centiméterre lévő nyílheggyel, melynek szára egy pattanásig feszített íjhúrhoz kapcsolódik, hogy teljesítsék a kötelességüket, és harcoljanak Isten Népért, ha már egyszer elvállalták.
A szabadítás közben van egy durva akciójelenet. A keresztény nőt éppen meg akarja erőszakolni az egyik katona, amikor John odaér. A jelenet szerint a volt katona puszta kézzel kitépi a másik férfi torkát. Ennyire felháborítja, amit az tenni készül. Persze gondolhatna rá, mekkora öröm ezt a nőnek végignézni – de ez nem az a pillanat. Amúgy meg: nincs mese, beleszeretett.
Végül, bár nem mindenkit, de sikerül kimenteni, és a helyi burmai ezred is megsemmisül. John szerény búcsúja a nőtől mélyértelmű még. Nincsenek is egymás közelében, de John látja a kezet, amely hálásan int, és ő öntudatosan visszabólint. Nem vette el, ami a másé, és megőrizte a tisztaságot.
S hogy a nő lelki csókja mennyi életet támasztott végül a férfiben? Az utolsó jelenetben John épp úton van a még életben lévő apja farmjának kapuja felé, akihez tán az első rész óta nem ért oda…
;-)
Zoli
