Ezen cikk előzménye egy másik, a szexuális játszadozásról szóló ölég szabad(os) téma kidolgozású írás. Végül is a sok zűr miatt, amit okozott, célszerű volt törölni a honlapról. Elég lehetetlen vállalkozás minden magyar anyanyelvű embert személyesen megkeresni, hogy ha olvassa a „Hatalmi játékok az ágyban” c. műalkotást (amit páran simán lepornóztak – háát tudja rák, talán még igazuk is volt), és mondjuk forog a gyomruk, megbotránkoznak és hasonlók, akkor próbáljam meggyőzni őket, hogy azt mégis én tudom jobban, meg tutira nekem van igazam. Mert én tök okos vagyok, szegény többiek, meg mind tök buták. És még be se látják. Szörnyű az élet – hát nem tragikus az én sorsom? :-)

Annyira alapinfókat azért nem tartalmazott az a cikk. Jó ez a lap anélkül is. ;-)

Egy karatézó kisfiú anyukája: Szép, szép ez a játszadozás az ágyban, végül is miért ne. De nekem mégis az jutott az eszembe, hogy bennünket, nőket is meghallgathatnátok ti, férfiak. Sokszor tapasztalom (és barátnőim közül is többen mesélik), hogy a férjeink nem tudnak, vagy nem akarnak megérteni minket. Mintha időnként félnétek szembenézni az érzéseinkkel. A szerelem, a csodálat, a szolgálatkészség az kell, de a panasz, a csalódottság, a fájdalom nem. Ehhez mit szólsz, Zoli?

Zoli: Igen, sokszor nehéz szembenézni vele, mit is okozunk nektek. Személyes véleményem (lehet vele vitázni), hogy a női lélek nagyon erős (és nagyon sebezhető) mert rengeteg benne az érzelmi energia. Bizony régebben én sem mertem élőben szakítani a volt barátnőimmel, mert egyszerűen szar érzés volt látni, hogy könnybe lábad a szemük, megrándul a szájuk sarka, vagy csak hirtelen elmélyül a tekintetük, és olyan messzire néző lesz. (És ezek az enyhébb verziók. Van ám: „kikaparom a szemed”, meg „várj, most jöttem rá, hogy régen toltam le a bugyimat neked” fajták is, és néha ez a kettő együtt jön. ;-) Mókás az élet. :-) )  De ez én vagyok, más férfi másképp reagálja le a nők „félelmetes” lelki erőit. Van, akit egyáltalán nem érdekelnek. Különös, nem?

Rengeteg párkapcsolati könyv, előadás szól róla, hogy a férfi és a női lélek másképpen működik! Meg kéne tanulni ezt. Másrészt létezik olyan, hogy önzés. Éretlenség, tudatlanság, kishitűség. Mikor valaki, pl. a párod, teszem azt egy jó orális szex után –amit te önzetlenül adtál, hiszen ez neki volt jó – nem érti, miért kéne pl. olyasmivel honorálni, hogy elmenjen veled egy fél napra a közeli szupermarketbe vásárolni, tolja a kocsit, fizesse a számlát, segítsen választani, ne morogjon (nagyon), és hívjon meg ebédelni téged meg a közösen nevelt gyereketeket. (Aki talán nem is az övé, de ugye, veled jár. És szüksége van egy megbízható férfi közelségére, aki a „húzz odébb” – on kívül mást is szól hozzá.) Kvázi legyen a te barátnőd, férfiverzióban. Hááát, nem könnyű – de nem is igazán nehéz. Izgalmas ám a női világ, és igenis kiismerhető. Nagyjából. Legfeljebb szokatlan az elején.

Egy nő, aki nem a feministáktól tudja, milyen kemény egy férfi ökle:

Ha már érzések: múltkor is itt volt az élettársam egyik barátja. Ő sokkal figyelmesebb a páromnál. Észrevette, hogy miközben beszélgetnek, könnyek úsztak a szememben. Pedig lehajtottam a fejem, hogy ne lássák. Mikor megkérdezte, mi történt, az élettársam kimagyarázta, hogy biztos a lábam fáj, mert elestem reggel. Utána kicsit tényleg sántikáltam (ott rúgott meg a – nevezzük Józsinak – Józsi.)

Nem szólt egy szót sem, de láttam, hogy sejti mi történt, és nem örül neki. Miért olyan kevés az ilyen férfi?

Zoli: Hidd el, többen vannak, mint gondolnád. A Nők Lapja által hozott statisztikák szerint (és én bízom benne, hogy ők megnézik, miből is idéznek) a párkapcsolatok 80%-ban nem történik Családon Belüli Erőszak. Csak ez nem kap sajtót, erre nem terelik a figyelmünket. Mert ugye, ez a természetes, erről minek beszélni? Amúgy a legtöbb nő előbb-utóbb kiábrándul abból a férfiből, aki őt túlságosan tiszteli. Nem feltétlenül a „bátor” nőverőkről beszélek. Aki túlságosan alkalmazkodik, nincsenek önálló elképzelései, mindig meg kell mondani, mit tegyen, és nem mer csalódást okozni.

Másrészt rengeteg a kiábrándult nő. Sokan, főleg a fiatalok, eleve nem akarnak házasodni, a kevésbé fiatalok pedig sokszor túl vannak már legalább egy váláson, és nem akarnak újra házasodni. Nekem, mint konzervatív férfinak, ez bizony fáj. De ebbe nem akarok semmit belemagyarázni, ez van és kész. Azt azért hozzátenném, hogy mindkét nem jeleskedik a másikra mutogatásban, a „te vagy az oka” nézet nagyon elterjedt, és még intelligens, lelkileg képzett párok is könnyen belecsúsznak ebbe a hibába. Mert valóban fáj a másik viselkedése, és zsigerből jön, a tulajdonképpen jogos(nak tűnő) „miattad van” szemlélet. Személyes meggyőződésem, hogy élő Isten kapcsolat nélkül nagyon sok párkapcsolati probléma megoldhatatlan. (Különösen a mai korban, amely az egyéni vágyakat, igényeket az égig srófolja. A társadalmi összérdek mélyen alá van rendelve az egyéni elképzeléseknek.) Ugyan a pszichológia tudja, mit kéne tenni, de nem ad erőt hozzá, és minden marad a régi. A hit – melyből erőt lehet meríteni, méghozzá rengeteget – kialakulása viszont kegyelem.

Most hosszú prédikáció jön a meg-kéne-térni dologról, úgyhogy sok kávét készítsen be, aki végigolvassa. Meg egy vekkert is. Ciki ráaludni a billentyűzetre.

Ha én lennék Isten, boldog-boldogtalannak osztogatnám a hitet, de ő ezt valamiért alig teszi. Túl racionálisak vagyunk? Azt hisszük, Isten valahol messze, a felhők közt trónol, felfoghatatlan messzeségben? Túl merész gondolat lenne feltételezni, hogy ő ott ül a szívünk közepén, és sóvárogva várja, hogy felfedezzük? Ugyanakkor a felhők feletti szakállas bácsi is ő, aki kormányozza a fekete lyukakat, a galaxisokat, a Naprendszer pályáját, a földi történelmet (feltűnt, hogy a sok rossz, emberkínzás, népirtás és egyebek ellenére, összességében az életünk, anyagilag és lelkileg is egyre jobb lett?)és a te életedet: Józsi asszonya. Mert ő ilyen kreatív. És neki a te életed végtelen izgalmas és érdekes. Főleg a benne lévő lehetőségek miatt. Meg a már megvalósult lehetőségeid miatt. Nem igaz, hogy minden rossz és bűnös, ami belülről jön, és nem igaz, hogy minden tiszta és ártatlan, ami belülről jön. (Ez az újság, pl 2007-ben egy délelőtt, a munkahelyemen indult azzal a picinyke vággyal, hogy tenni kéne valamit. A férfiakért. Mondjuk indítani egy blogot. És elindult a Férfivilág, melynek három éve alatt megtanultam megfogalmazni az érzéseimet és a belső élményeimet. Aztán egy antifeminista magazin jött, ahol segítettek kivakarni magamat a rám tapadt sok emancipált tévedésből, és jött ez: a Férfiak Lapja. Látjátok, sok minden belülről indul, akár csak egy piciny, nyugtalanító és gyönyörűséget okozó gondolatcsírával.)

Ha hitre akarnék jutni, én ezt tenném:  szereznék magamnak valami tisztes örömöt. Pl. filmet fogok nézni. Ebbe még a Django elszabadul c. film is belefér, amiben pl. egy butuska nőt vadállati módon lelő a bosszúszomjas néger srác, aki miután lemészárol sértett önérzetből mindenkit, jól megtáncoltatja a lovát a felrobbant udvarház égő romjainak fényében, és okos és szép szerelme gyerekesen tapsol hozzá – de szórakozni szeretnék, így ez a sok butaság elmegy, mert Tarantino nagyon ügyes, és jól odahat hiú és vadállati ösztöneinkre, és ennyiben – végül is miért ne? (Naponta azért nem néznék Tarantinot.) Így már lesz erőm, ahhoz, hogy – segítsek másokon. Nem nagy dologban, kicsiben, de azt őszintén. Ekkor már bennem van az Úr Lelke, mert szeretni nélküle lehetetlen. És ez világnézettől független, ez meggyőződésem. Tanulnám a szeretést, mert bizony, annak szabályai is vannak, azt csak hisszük, hogy lehet olyan hűbelebalázs módjára. Lehet, csak nekünk fog fájni. És végül ennyit kipréselnék magamból: Segíts Uram, rajtam! Mert ez ártani aligha árt. Ennyi. Ezt kéne csinálni kimerülésig. Ha erre se válaszol az Isten, akkor nyugodtan el lehet felejteni. Mi megadtuk az esélyt neki. Ja, egy utolsó: tanulni is kell a hitet. Én Eberhard Mühlan: Hogyan vezet minket a Szentlélek? munkájával kezdeném, ugyanis töki kis alkotás (vagy az ez alapján készült „Keresztény metódus” cikksorozattal, de ez nagyon tömény,mivel csak kivonata a könyvnek, és amely egyébként itt, a honlapon olvasható) mert felépíti az alapoktól a tetőig a keresztény életet. Ez nem a templomi – bocs, hívő tesók – lebutított kereszténység, ez az eredeti, élő verzió. Melynek része a templomi is, de csak része. Fontos része, de akkor is csak része. Aki ezen az úton elindul, az sok csodás és emberarcú kalandot fog átélni, de sokan fogják félreérteni, és bolondnak tartani. Ezekkel szemben jó érv rámutatni az épülő életére, melyből egyre több fény sugárzik ki. Vagy hagyni őket a csodába. J Lo (Jennifer Lopez) – nek is csak addig fájt, hogy nagyseggűnek hívják őt Hollywoodban, míg komolyan vette őket. Aztán rájött – úgy vélem – hogy kisebbrendűségben szenvedő gyerekbanda veszi őt körbe, és át tudott váltani türelmesbe. Mert ezek szenvednek a belső ürességtől, ezért bántják őt. Szánni érdemes őket, és nem szidni. Akkor pár közülük talán megbékél, mert érzi a megbántott művésznő türelmét.

Megint jó hosszú voltam, mint szinte mindig. Remélem, nem aludtatok el a gondolataimat olvasva. Bár, ha elaludtatok is – talán szépeket álmodtok.

Zoli