Hotel Havanna másodszor

hotel havannaez durvaVulgáris kopfot írok. Még át lehet ugrani. Én szóltam.

Egyszer láttam egy pornófilmet, amiben egy speciális szerszámmal a résztvevő hölgy segglyukát kitágították, és lefilmezték, milyen belül. Érdekes látvány volt, pirosas színű belek belülről, mozogtak is picit. Kicsit visszataszító, de tulajdonképpen szép, egészséges. Perverz és gyönyörűséges élmény. Megismerni azt a nőt úgy, ahogy általában nem szokták.

Persze a Hotel Havanna szentebb élmény. Itt nincs testiség, (túl sok) csak lélek és szellem. Mégis számomra ugyanarról szól. A női lélek 16 bugyra. Szent és fájdalmas bugyrok, hétköznapiak és közönségesek, mocskosak és perverzek. ŐSZINTÉK. Szerintem Hidasi Judit bízik benne, és ezért is nézett mélyre, magában és másokban; ezért fejezte ki, amit látott, és ezért tette közzé: bármi van is ott lent, vagy ott bent, az elfogadható. Sőt el is kell fogadni. Persze ami feltárul előttünk, kutakodni veszélyes, nem mindenhez elég erős vagy tiszta az ember. Majd, idővel. Avilai Szent Terézt sem engedte be belső várkastélyában mindenhova az Úristen. Talán a kollektív psziché bújt meg a túloldalon, és egyszem lélek, egyedül oda ne menjen! Majd ha az emberiség kellő mértékben megtisztult, akkor. Vagy ki tudja, csak ötletelek.

Judit, én veled értek egyet. Ami feltárul, ami magától a tudat fénykörébe igyekszik, az már érett arra, hogy megismerjük, szembenézzünk vele. Elfogadjuk, elhordozzuk (ezek fájnak leginkább, és válnak a legszebb gyöngyökké) esetleg – legritkábban – megváltoztassuk. Judit, perverzül gyönyörű volt belétek nézni. És néha fájdalmasan könnyes. Egy helyen a te könyvedet is összefirkáltam, mert azonnal reagálnom kellett az olvasottakra, és nem volt papírom. Erről már írtam korábban. (Tartalomjegyzék) Na, most nézzük kicsit részletesebben!

Ott van, minden nőben. Tessék időt és energiát belefektetni! Mindenkinek jobb lesz .- ha mindketten akarjátok. Mert a tutit nem én mondom meg. Ti kísérletezitekki.

Ott van minden nőben. Tessék időt és energiát belefektetni! Mindenkinek jobb lesz – ha mindketten akarjátok. Mert a tutit nem én mondom meg. Ti kísérletezitek ki.

Az unalmas, kötelességekbe zárt háziasszony, akiből kibújik az érzéki démon. Nem a filmek sugallta, lehengerlő, ellenállhatatlan, hanem a kísérletezni hajlandó, néha nem is igazán vonzó, kicsit undorító; viszont néha a mocskos élvezet a legjobb, olyan intenzív kielégülést adhat, hogy addiktívvá tehet. Aki ráadásul kíváncsi és szolgálatkész – bár lenne bátorság ezt beemelni a családi életbe, bár partner lenne a férj, bár ne kerülőutakon kéne megnyilvánulnia! Itt ugyanis telefonos szexszolgálatot vállal a tisztes háziasszony. És megéli, hogy ő egy gátlástalan kurva. Hetéra, szebben mondva. Kalandornő, aki a társadalmilag elfogadott szabályokon túlra is kimerészkedik. Pedig kellő bátorsággal és bölcsességgel, meg szeretettel beemelhető lenne mindez a „normális” – ba. Épülhetne, tágulhatna a világunk. Tudatosulhatna, ami még nem oldódott meg a mélyben, gyógyulhatna, erősödhetne, tisztulhatna a lélek. A Diéta Forte végén belép a malackodó asszonyhoz a férje. Gátak roppannak meg? Vagy bűntudat és sértődött harag torlaszol el ismét mindent? Nem jóslok. Kishitű vagyok hozzá.

A birtokolni akaró, homoerotikus, anyjába szerelmes dögös kis boszorkány. Aki öregen és csúfan is NŐ-ies anyját végül magáévá teszi. Erőszakkal megeteti, szájból szájba, akár a madarak a fiókáikat. Átéli közben a férfi örömét, amikor megkapja a nő befogadó erejét? Miközben ő most is, tápláló, gondoskodó nő marad. Undorító, izgalmas jelenet, ahogy a megrágott avokádós kenyeret beleöklendezi az anyja szájába. Nehéz is ilyen gubancot a felszínre hozni, nem csodálom, ha tekervényes és hányingerkeltő módon jelenik meg. De legalább megjelenik. Jobb, mintha a mélyben erjedne, és láthatatlanul mozgatná a szálakat kielégülésre, beteljesedésre törekedve. De mi jön a lelki orgazmus után? Elvben megértésnek, tudatosításnak kellene, a saját női lelki énen való munkának, hiszen azt akarná átélni, aminek ő híján van – a potens női energiát. Mély nőiség fejlesztés, kapcsolat a szeretői – és az anyai erőkkel. Na, ott, ott tengermély egy nő. Testileg egy egy másik élettel. Aki totál a hatalmában van. Éppen csak a szíve ver más ütemre, de az sem teljesen. Hm, hm, egy lehetséges irány. Avokádó, az első történet.

testépítőHagyni valami nyomot. A feminista ideál – a férfimód teljesítő nő. Megcsinálja. Tényleg utánozza a férfiakat, és olyan kiemelkedőt alkot, mint ők. És széthullik körülötte a család. Érzelmileg sérült lánya az utolsó pillanatban nem okoz anyja sikerének csúcsán balesetet (vagy terrortámadást?) Anyaság, vagy karrier? Miután ezt gyerekként én is végigszenvedtem, és felnőtt férfiként is szenvedem, nem tudok semlegesen szólni a témához. Talán igaza van az Egyháznak, amikor az odaadó, gondoskodó anyai szeretet méltatja. És talán az értelmiségi emancipált nőknek is, amikor hozzáteszik: oké, csak nem ész nélkül! Némi jogos önszeretettel! Nem jó anya, a kimerült, önmagát kirabolt, depressziós anya. Lehet és kell tenni ellene!

Víz alatt. Az intimitásra törekvő, mégis apróságokon félresikló emberi szeretet története. Amikor legszebb vágyaink, intim örömeink nem teljesednek be, vagy nem úgy. És mégis – az az érzésem, hogy ez a remény novellája. Nem a legszebb vágyaink, vagy csak néha – teljesednek be, még a legjobb párkapcsolatokban sem, de valahogy ott vannak velünk félresikerült lépéseink is. Működik az egész, egy láthatatlan Égi Mester strigulázza: megpróbálta, nem sikerült, mert objektíve lehetetlen volt, de én az eredményét láthatatlanul, de sejthetően odaadom. Ezer csalódáson és reményen keresztül is zakatol a vonat, és érezzük: van végállomás, van beteljesedés. Kell lennie, mert egyértelműen mozgat bennünk. Mi hihetőbb: önáltató,ostoba, romantikus lények vagyunk, vagy a lényeg elrejtőzött előlünk a mélybe, és szelíd illatát küldi csak, hogy mutassa az utat, melynek a végén odaadja magát teljesen nekünk? Emberi kapcsolataink nem erre a végső találkozásra készítenek fel, tízezer intim pillanatukkal? Az okos: „ez lehetetlen és naiv ábrándozás” végül is nem gyávaság és cinizmus? Persze aki nem járja az utat, aki nem tanulja meg és gyakorolja be szabályait, annak veszélyes is lehet. Hogy mondta Jézus? Aki tornyot akar építeni, üljön le, és vessen számot vele, meg tudja – e tenni, mert lesz fáradsága és költségei. Aki hadba vonul tízezerrel húszezer ellen, gondolja meg, ne kérjen-e inkább békét, mint csúfos és fájdalmas vereség várja. Azt én teszem hozzá, hogy elszántságot, erőt mindig lehet kérni odafentről. Szóval a „vágyom rá, és bízom benned Istenem – vágjunk bele!” fontosabb, mint darabra kiszámolni a téglákat.

Szűzmária kozmetika – mit írjak? Van ilyen. Hallottam pár hasonló történetet. Aki beengedi Istent az életébe, azt átformálja. Vágyait a helyes irányba tereli, és aztán betejesíti. Ja, evvan. Tapasztaljátok meg sokan! Ámen.

Lányok az uszodában. Igen, van olyan pontja az életeteknek, amit mi, férfiak soha úgy nem élünk meg, mint ti. Anyaság, de nő-nő barátság is. Hallhatunk róla, láthatjuk, de soha úgy át nem élhetjük, mint ti. Az egy ábránd: lelkileg teljesen birtokolni titeket. Hallhatunk róla, láthatjuk, de soha nem lesz igazán a miénk. Nem kell különben a boldogságunkhoz, csak ilyen csúnya arabus énem van, kiszürcsölne mindent belőletek, ami nő.

Néha szívem szerint egyszerre lennék nőgyógyász és nőkre szakosodott pszichológus, és olyan pap, aki csak nőket gyóntat.

Néha szívem szerint egyszerre lennék nőgyógyász és nőkre szakosodott pszichológus, és olyan pap, aki csak nőket gyóntat. A képen a férfi nem én vagyok. De lennék.

 

 

Igen, én sem vagyok 100-as.

 

Folyt köv.

 

;-)

 

Zoli

 

Vélemény, hozzászólás?