Címke: erőszak

Elkövethet-e a családon belüli erőszakot egy anya? Lehet-e ő egy bántalmazó? A megalázással, a megszégyenítéssel, a szavakkal vert áldozat életre szóló traumát él meg. Mennyire árt ez a gyermeknek, férjnek, apának?

Jár az apáknak védelem a családon belüli erőszak esetében? Ki védi meg az apát?

Jár a gyermeknek védelem, ha az anya bántalmazza? Ki védi meg a gyermeket?

A hatóságok az apáknak nem hisznek… Miért? – A gyermek védelme alacsonyabb érdek mint az emancipáció? Helyes ez így?

Hova fordulhatnak a bántalmazott apák és gyermekeik?

Lehet-e jó anya a bántalmazó?

A bántalmazás formái

Verbális bántalmazásról akkor beszélünk, ha valakit hosszabb ideig csúfolnak, viccnek álcázva leszólnak, elveszik az önbizalmát, mert nem ismerik el a teljesítményét, sértő neveken szólítanak, megalázó helyzetekbe hoznak. A verbális erőszak a másik természetét, képességeit támadja. Lehet nyílt és rejtett. A bántalmazó tudatában van annak, hogy rossz érzéseket okoz a másiknak.

Fizikai bántalmazásról akkor van szó, amikor valakit fájdalommal járó testi sérelem ér, megütik, megrúgják, tépik a haját, vagy megitatnak vele több liter vizet, csikket nyomnak el a tenyerében, nem adnak neki enni, szexuálisan bántalmazzák.

Az érzelmi bántalmazás természetesen a fizikai és a szóbeli bántalmazást is magában foglalja, de a személyiséget leginkább károsító formája a személyességet teljesen megvonó magatartás (kirekesztés), a teljes közöny a másik felé, akin keresztülnéznek, akinek a „létére” nem reagálnak, akihez nem szólnak, és egyáltalán nem vonják be a hétköznapi társas helyzetekbe, vagy olyan dolgokra kényszerítik, amelyek megalázóak, rossz érzésekkel járnak.

A szóbeli bántalmazás formái

A kirekesztés, amely a kapcsolat jellegének megfelelő intimitás hiányával jár. Elmarad az érintett bevonása a közös tevékenységbe, és nincs reagálás az ő megnyilvánulásaira, tetteire. A kommunikáció csak a legszükségesebbekre korlátozódik. Távolságtartás, hűvös közöny, lenéző arcjáték kíséri.

Sértő néven való megszólítás, csúfolódás. A sértő becenevek és gúnynevek legtöbbször valamilyen testi jellemzőre, negatív tulajdonságra vagy hiányosságra utalnak. Olykor a viccesnek talált becenevek is sérthetik a másik méltóságát.

Leszólás, amikor leértékelik a másik érzéseit, élményeit, teljesítményét. Mivel ez a visszajelzés tagadja az érintett valóságról és önmagáról szerzett tapasztalatát, az ő énképének, önbecsülésének alakulására nézve rendkívül romboló hatású.

Viccnek álcázott bántalmazás, amikor valaki durván, esetleg szellemesen, de mindig lekicsinylő megjegyzést tesz a másikra, s ezzel elbizonytalanítja, megalázza őt.

A fenyegetés a félelem gerjesztésével manipulál. Olyan történéssel riogat, amely a másiknak lelki vagy testi fájdalmat, veszteséget, rossz érzést okoz.

Az állandó kritizálás, szidalmazás a szóbeli bántalmazás nyílt formája. Minden helyzetben hibáztatja valamiért a másikat. Bármit is tesz a célszemély, csak negatív minősítést kaphat. Gyakran a bűnbakképzés kísérőjelensége.

Egy hős Férfi – vendégcikk a Talita.hu-ról

Minden vélemény számít!

Egy férfi a nőkért Kongóban, az erőszak országában

2014. december 08. hétfő, 06:46 | Írta: Szerkesztő

Denis Mukwege 1998-ban Bukavu (Kongói Demokratikus Köztársaság) városában Panzi néven kórházat alapított, amelyben nemi erőszak, sokszor tömeges nemi erőszak áldozatává vált nőket kezelnek. Tevékenységéért eddig számos elismerést kapott. A Szaharov-díjat november végén vette át Strasbourgban.

Denis Mukwege (1955) édesapja pünkösdi lelkész volt, szülei kilenc gyermekéből Denis a harmadik. Kisgyermekként többször elkísérte apját, amikor betegeket látogatott. Azért lett orvos, mert gyógyítani akarta azokat az embereket, akikért édesapja imádkozott. Először egy vidéki kórházban dolgozott, majd – miután tapasztalta, hogy a kongói nőknek milyen szülési komplikációi vannak a speciális egészségügyi segítség híján – Franciaországba ment, és nőgyógyászatot tanult az Angers-i Egyetemen.

Kongó ásványkincsekben rendkívül gazdag ország. 1885-ben, az Afrikát felosztó berlini konferencia után a belga király, II. Lipót magánbirtoka lett. Az európai nagyhatalmak gyakorlatilag vonalzóval, a nyelvi, törzsi, természeti szempontok teljes figyelmen kívül hagyásával húzták meg az országhatárokat.
II. Lipót a világtól teljesen elzártan, kegyetlen eszközökkel rabszolgamunkára kényszerítette a lakosságot, hatalmas gumiültetvényeket létesített. Becslések szerint uralma alatt 15 millió ember pusztult el a kegyetlen bánásmód miatt. Miután erre fény derült, a nemzetközi tiltakozás hatására Kongó 1908-ban belga gyarmat lett, egészen 1960-ig, amikor elnyerte függetlenségét. Ezután – szinte folyamatos háborúban – több diktatórikus rendszer váltotta egymást. Lumumba, Mobutu voltak a legismertebb vezetői az országnak. Utóbbi megbuktatása, a kilencvenes évek vége óta nem sikerült tartós békét teremteni az országban, különösen annak keleti részén. Forrás.

1998-ban, már a polgárháború idején, Bukavu városában Panzi néven kórházat alapított, amelyben nemi erőszak, sokszor tömeges nemi erőszak áldozatává vált nőket kezelnek a mai napig. Mukwege az intézmény orvos-igazgatója, a helyreállító műtétek mellett hangsúlyozza a pszichikai segítségnyújtás, rehabilitáció szükségességét is.

mukwege túlélők

Túlélők, akiket Mukwege kórházában ápoltak

Az orvos fáradhatatlanul harcol a kongói nők jogaiért. 2012 szeptemberében beszédet mondott az ENSZ-ben is, ahol komoly kritikát fogalmazott meg a kongói kormánnyal és más országokkal szemben is, amiért nem tesznek eleget az ellen, hogy a nők elleni erőszak és általában a nemi erőszak továbbra is a háborús stratégiák egyike. Egy tanulmány szerint Kongóban a nők 12%-át, 1,8 millió nőt erőszakoltak meg életében legalább egyszer.

A következő hónapban, 2012 októberében, négy fegyveres jelent meg az otthonában, lányait túszul ejtették, biztonsági őrét megölték. A hazatérő Mukwege csak azért menekült meg a haláltól, mert a lövések elől a földre vetette magát. Ezután néhány hónapra Európába ment, mialatt a Panzi Kórház nem üzemelt.

Amikor 2013. január 14-én visszatért, az emberek szeretettel fogadták, több ezren a 20 km-re lévő reptérről a városig kísérték. Régi betegei egy alapot létesítettek, hogy kifizessék neki a repülőjegyet vissza, hazájába. Ananászt és hagymát árultak, így jött össze a pénz.

mukwege fogadtatása

Így fogadták Mukwegét a reptéren

A Kongói Demokratikus Köztársaságban „gazdag arany -, réz-, gyémántbányák találhatók, de a modern híradástechnikai eszközök (okostelefonok, játékkonzolok) előállításához nélkülözhetetlen tantalum ásványának, a koltánnak is itt vannak a leggazdagabb lelőhelyei a világon. /…/
A Mobutu Sese Seko diktatúráját 1996-ban megdöntő, a szomszédos Ruanda által tüzelt forradalom alatt és az azt követő második kongói háborúban több környékbeli ország is katonai erővel próbált részesedést szerezni az ország keleti felében található, busás hasznot hajtó bányákból. Ebben az időszakban tízszerezte meg Uganda gyémántkivitelét, jóllehet egyetlen gyémántbánya sem található a területén, és hasonló volt a helyzet Ruanda koltánkivitelével is. A második világháború óta nem dúlt a világon ilyen sok áldozattal járó háború, mint Kongóban: közel öt és félmillió ember vesztette életét (2011-ig, a szerk.). Forrás.

Mukwege tevékenységéért eddig számos elismerést, díjat kapott. Ezek egyike a Szaharov-díj, amit november végén vett át Strasbourgban. Úgy gondolja, hogy ezek segítségével jobban fel tudja hívni a figyelmet a nemi erőszak elterjedésére a háborús övezetekben, sőt, stratégiaként való alkalmazására.

mukwege életkép

Piaci életkép katonákkal

A megerőszakolt nőktől megtudottak alapján teljes képet ad arról, hogy mi is történik valójában: Az erőszak megfosztja a nőket emberségüktől, a nyilvános erőszak a megszégyenítés eszköze. Az áldozatok elmenekülnek lakóhelyükről. Megváltozik a közösség demográfiai összetétele. Az áldozat már nem biztos, hogy szül majd. Ha az erőszak során nemi betegséggel is megfertőződnek, azt másoknak is átadhatják majd, sőt, ha szülnek, gyermeküknek is. Ha az erőszak következtében esnek teherbe, a megszülető gyermeknek – ha az anya nem hagyja el – csak egy szülője lesz, vagyis a társadalmi háló is sérül.

„Az egyik legnehezebb esetünk az volt, amikor az önkéntesek a faluban találtak egy 15 éves kislányt, akit megerőszakoltak, miközben hét hónapos terhes volt, és ettől megszült. Sok vért vesztett, és a kisbaba is csak egykilós volt. Kórházba kellett vinni, az adminisztrációt elintézni, hogy felvegyék a projektbe, hogy egyáltalán kórházba kerülhessen. Az én projektem orvosi részéhez viszont kórházi ellátás nem tartozott, csak gyógyszerosztásra volt lehetőség nemi betegségek kezelésére és megelőzésére. Az ellátás pénzbe kerül, és ebben nincs benne az élelem. A kislányt végül ugyan felvették a kórházba, kezelték, de három nap múlva jelentette az őt látogató önkéntes, hogy senki nem visz neki enni. Fel kellett venni az élelmezését is a projektbe, ami nem ment egyszerűen. /…/ Közben meg kellett keresni a kislány családját is az ország másik részében, ehhez megint fel kellett venni a kapcsolatot más szervezetekkel, hogy küldjenek ki csapatokat. Aztán az ENSZ-től repülőt igényeltünk, hogy vigyék is haza a kislányt, és közben megszerveztem, hogy abban a faluban, ahol leszáll a repülő, várja egy másik szervezet autója, aki az apját odaszállítja. Végül sikerült a kislányt felépülten, a kisbabát pedig két kilósan kihoznunk a kórházból. Az egy sikerélmény volt.” Forrás.

Mukwege szerint ugyanúgy határt kell szabni a nemi erőszak háborús stratégiaként való alkalmazásának, ahogy azt a nemzetközi közösség a vegyi- nukleáris és biológiai fegyverek esetében már megtette. Különösen is fontos ez, mert, amint mondta, a nemi erőszak olcsó, könnyen elérhető, ám mérhetetlen pusztítást okozó fegyver. Szerinte a kongói békefolyamatban az igazságszolgáltatásnak is fontos szerepet kell játszania, nem szabad, hogy a bűnök büntetlenül maradjanak. A következő, megrázó sorait tekinthetjük hitvallásának:

„Minden megerőszakolt nőt a feleségemmel, minden megerőszakolt anyát az édesanyámmal, minden megerőszakolt gyermeket a gyermekeimmel azonosítok.”

dennis1

Bayer Zsolt: A tanúk

3 hozzászólás

Néztem a televízióban P. László megkezdődött büntetőperét. Illetve azt, amit abból látni lehetett. Néztem, és nem hittem a szememnek, de nem hittem a fülemnek sem. Ezért másnap elolvastam minden újságot, mert kíváncsi …voltam, hogy vajon mindenki azt látta és azt hallotta-e, amit én láttam és hallottam.

Bayer Zsolt

Igen, mindenki. Nem titok, a beidézett tanúk vallomásairól beszélek. Az egyik hosszan és meglepő részletességgel meséli el mindazt, amit LÁTOTT azon a borzalmas éjszakán. Azt látta, hogy egy fiatal lány és egy fiatal férfi megy az utcán. Illetve… Nem csak úgy megy – ugyanis a fiatal lány szemmel láthatóan menekülni igyekszik. Ahogy a tanú mondja: A férfi átkarolta a lány vállát, de az meggörnyedt, és ki akart szabadulni abból az ölelésből. „A haja egészen égnek állt” – idézi a látottakat a tanú, majd megismétli, hogy a lány menekülni igyekezett. Minden erejével, de kevés volt az ereje. Ennek a tanúnak ki van takarva az arca, hangja és alakja alapján középkorú férfi lehet. Egy másik tanú szintúgy részletesen mesél arról, amit látott és hallott. „Ne, ne csináljátok ezt!” – eleveníti fel Bándy Kata rendőrségi pszichológusnő éjszakai segélykiáltását, sikolyát a tanú. Ez a tanú fiatalabb, mint a másik. Fiatalember. Azt vallja, hogy hallotta az éjszakában a lány segélykiáltásait, később pedig a nyöszörgését.

Azért hallotta mindezt, mert az ablakában állt és cigarettázott. Most csak két tanút idéztem. És még rengeteg van hátra. Azok vajon mit fognak elmondani? Vajon mind-mind látta és hallotta, mint ez a kettő?

Mert most az a helyzet, hogy két férfi, egy középkorú és egy fiatalabb látta és hallotta egy fiatal lány vergődését, menekülési kísérletét, hallották a segélykiáltásokat és a nyöszörgéseket – és aztán nem történt semmi. Az égvilágon semmi. Pontosabban: mintha mi sem történt volna.

Két férfi ebben az országban végignézte és végighallgatta mindezt, majd mindketten folytatták, amit addig csináltak. Gondolom, végigszítták a félig szítt cigarettát (csókok íze helyett?), merengtek még a langy nyári éjszakán, tettek‑vettek, talán ittak egy fröccsöt, aztán elhelyezkedtek az ágyukban, ledőltek, megkeresték a kényelmes pozíciót, agyuk lassan elzsibbadt, zsongott benne az elmúlt nap, ott zsongott még egy lány segélykiáltása és nyöszörgése, de már egyre távolabbról, már elhatalmasodott a „mindennapi agyvérszegénység”, nyöszörög még az a lány, vagy ez már csak álom… És aztán süket csönd.

És reggel megébredtek ezek a férfiak, mentek a dolgukra annak biztos tudatában, hogy ők hasznos tagjai a társadalomnak. Érezték a bizonyosságot, hogy létezésük biztos alapokon nyugszik, és fontos is. Aztán két nap múlva hallották a hírt, hogy egy elhagyott, bokros területen megtalálták az eltűnt Bándy Kata meggyalázott holttestét.

Ahogy meghallották a hírt, bizonyosan felhorgadt bennük a jogos felháborodás, s nyilván mondták odahaza, mondták a szeretteiknek, hogy azért ez már tényleg sok, ez már tűrhetetlen. S szinte azonnal összerakták fejben a történteket. Összerakták, és meglelték az összefüggést a két nappal korábban hallott és látott dolgokkal. „Te! – szólították meg önmagukat. – Ez csak az a lány lehet, akit láttam menekülni! Ez csak az a lány lehet, akit hallottam sikoltozni és nyöszörögni! És nyilván már mentek is a rendőrségre, s jó és jogkövető állampolgárként jelentkeztek nyomban tanúnak. És most ott állnak a bíróság színe előtt, és mondják, amit láttak és hallottak. És bennük van a jóleső érzés, hogy nem ülnek ott a vádlottak padján, és hogy mennyire hasznos tagjai a társadalomnak. És még mindig, még most sem jut eszükbe, hogy ha akkor, azon a forró és rettenetes éjszakán nemcsak bámulnak és hallgatóznak, hanem felemelik a rohadt valagukat és a lány segítségére sietnek, vagy ha ahhoz gyávák, hát legalább felemelik a telefont és riasztják a rendőrséget, akkor Bándy Kata rendőrségi pszichológusnő talán ma is élne.

Nem, ez nem jut eszükbe. Helyette tanúskodnak. Büszkén. És férfiként gondolnak önmagukra. Istenem, micsoda világ ez…

Bayer Zsolt, Magyar Hírlap

Anonim nő levele a Családon Belüli Erőszakról

Minden vélemény számít!

Apu 20 éve ment el tőlünk egy másik nő miatt. Sajnos a második házassága nem sikerült. Az új felesége agresszív, közönséges egyéniség, aki emellett sokat iszik. Mivel aput fizikailag bántalmazta is, apu úgy döntött, 22 év együttélés után elköltözik tőle. Mi, a lányai ebben maximálisan segítettük. Mivel egy szál ruhában rakta ki a neje, átirányíttatuk az új lakhelyére a nyugdíját, betegkártyáját. Berendeztünk neki egy kis fészket – ami azok után, hogy 10 évig gyakorlatilag nem sokat tudtunk az életérő, nagyvonalú gesztus volt részünkről. Szóval 20 év után visszakaptuk apánkat – 3 hónapra. Merthogy a felesége egy szép napon beállított hozzá és rábeszélte, költözzön vissza hozzá. Ez meg is történt.
Padlóra vágott minket a hír. Egy agresszív, ordenáré nő a győztes??? Mi van a férfiakban, hogy egy apa a 20 éve elhagyott lányai helyett mégiscsak az alkoholista, mocskos szájú feleségét választja, aki meg is verte őt? Az egész rokonság összefogott, hogy mellé álljunk, minden közeli rokon felajánlotta a segítségét – de hiába. És az a legrosszabb, hogy eszköztelenek vagyunk. Egy felnőtt ember azt tesz, amit akar. A törvény a feleség jogait védi – mindenáron.