Eredeti cikk itt olvasható: az Apák az Igazságért közösség honlapján.
Elkövethet-e a családon belüli erőszakot egy anya? Lehet-e ő egy bántalmazó? A megalázással, a megszégyenítéssel, a szavakkal vert áldozat életre szóló traumát él meg. Mennyire árt ez a gyermeknek, férjnek, apának?
Jár az apáknak védelem a családon belüli erőszak esetében? Ki védi meg az apát?
Jár a gyermeknek védelem, ha az anya bántalmazza? Ki védi meg a gyermeket?
A hatóságok az apáknak nem hisznek… Miért? – A gyermek védelme alacsonyabb érdek mint az emancipáció? Helyes ez így?
Hova fordulhatnak a bántalmazott apák és gyermekeik?
Lehet-e jó anya a bántalmazó?
A bántalmazás formái
Verbális bántalmazásról akkor beszélünk, ha valakit hosszabb ideig csúfolnak, viccnek álcázva leszólnak, elveszik az önbizalmát, mert nem ismerik el a teljesítményét, sértő neveken szólítanak, megalázó helyzetekbe hoznak. A verbális erőszak a másik természetét, képességeit támadja. Lehet nyílt és rejtett. A bántalmazó tudatában van annak, hogy rossz érzéseket okoz a másiknak.
Fizikai bántalmazásról akkor van szó, amikor valakit fájdalommal járó testi sérelem ér, megütik, megrúgják, tépik a haját, vagy megitatnak vele több liter vizet, csikket nyomnak el a tenyerében, nem adnak neki enni, szexuálisan bántalmazzák.
Az érzelmi bántalmazás természetesen a fizikai és a szóbeli bántalmazást is magában foglalja, de a személyiséget leginkább károsító formája a személyességet teljesen megvonó magatartás (kirekesztés), a teljes közöny a másik felé, akin keresztülnéznek, akinek a „létére” nem reagálnak, akihez nem szólnak, és egyáltalán nem vonják be a hétköznapi társas helyzetekbe, vagy olyan dolgokra kényszerítik, amelyek megalázóak, rossz érzésekkel járnak.
A szóbeli bántalmazás formái
A kirekesztés, amely a kapcsolat jellegének megfelelő intimitás hiányával jár. Elmarad az érintett bevonása a közös tevékenységbe, és nincs reagálás az ő megnyilvánulásaira, tetteire. A kommunikáció csak a legszükségesebbekre korlátozódik. Távolságtartás, hűvös közöny, lenéző arcjáték kíséri.
Sértő néven való megszólítás, csúfolódás. A sértő becenevek és gúnynevek legtöbbször valamilyen testi jellemzőre, negatív tulajdonságra vagy hiányosságra utalnak. Olykor a viccesnek talált becenevek is sérthetik a másik méltóságát.
Leszólás, amikor leértékelik a másik érzéseit, élményeit, teljesítményét. Mivel ez a visszajelzés tagadja az érintett valóságról és önmagáról szerzett tapasztalatát, az ő énképének, önbecsülésének alakulására nézve rendkívül romboló hatású.
Viccnek álcázott bántalmazás, amikor valaki durván, esetleg szellemesen, de mindig lekicsinylő megjegyzést tesz a másikra, s ezzel elbizonytalanítja, megalázza őt.
A fenyegetés a félelem gerjesztésével manipulál. Olyan történéssel riogat, amely a másiknak lelki vagy testi fájdalmat, veszteséget, rossz érzést okoz.
Az állandó kritizálás, szidalmazás a szóbeli bántalmazás nyílt formája. Minden helyzetben hibáztatja valamiért a másikat. Bármit is tesz a célszemély, csak negatív minősítést kaphat. Gyakran a bűnbakképzés kísérőjelensége.
Elkövethet-e a családon belüli erőszakot egy anya? – igen
Lehet-e ő egy bántalmazó? – igen
A megalázással, a megszégyenítéssel, a szavakkal vert áldozat életre szóló traumát él meg. Mennyire árt ez a gyermeknek, férjnek, apának? – soha nem derül ki, (kit érdekel?)
Jár az apáknak védelem a családon belüli erőszak esetében? – Haha
Ki védi meg az apát? – Hahaha
Jár a gyermeknek védelem, ha az anya bántalmazza? – Ugyan, hazudik az a gyerek…
Ki védi meg a gyermeket? – Senki , egyszer kinövi (talán)
A hatóságok az apáknak nem hisznek… (No comment )
Miért? – A gyermek védelme alacsonyabb érdek mint az emancipáció? A hatósági közvélekedés összemossa a kettőt.
Helyes ez így? Ezt én akarom kérdezni.