Címke: Afrika

Egy hős Férfi – vendégcikk a Talita.hu-ról

Egy férfi a nőkért Kongóban, az erőszak országában

2014. december 08. hétfő, 06:46 | Írta: Szerkesztő

mukwege nyitó
Denis Mukwege 1998-ban Bukavu (Kongói Demokratikus Köztársaság) városában Panzi néven kórházat alapított, amelyben nemi erőszak, sokszor tömeges nemi erőszak áldozatává vált nőket kezelnek. Tevékenységéért eddig számos elismerést kapott. A Szaharov-díjat november végén vette át Strasbourgban.

 

Denis Mukwege (1955) édesapja pünkösdi lelkész volt, szülei kilenc gyermekéből Denis a harmadik. Kisgyermekként többször elkísérte apját, amikor betegeket látogatott. Azért lett orvos, mert gyógyítani akarta azokat az embereket, akikért édesapja imádkozott. Először egy vidéki kórházban dolgozott, majd – miután tapasztalta, hogy a kongói nőknek milyen szülési komplikációi vannak a speciális egészségügyi segítség híján – Franciaországba ment, és nőgyógyászatot tanult az Angers-i Egyetemen.

Kongó ásványkincsekben rendkívül gazdag ország. 1885-ben, az Afrikát felosztó berlini konferencia után a belga király, II. Lipót magánbirtoka lett. Az európai nagyhatalmak gyakorlatilag vonalzóval, a nyelvi, törzsi, természeti szempontok teljes figyelmen kívül hagyásával húzták meg az országhatárokat.
II. Lipót a világtól teljesen elzártan, kegyetlen eszközökkel rabszolgamunkára kényszerítette a lakosságot, hatalmas gumiültetvényeket létesített. Becslések szerint uralma alatt 15 millió ember pusztult el a kegyetlen bánásmód miatt. Miután erre fény derült, a nemzetközi tiltakozás hatására Kongó 1908-ban belga gyarmat lett, egészen 1960-ig, amikor elnyerte függetlenségét. Ezután – szinte folyamatos háborúban – több diktatórikus rendszer váltotta egymást. Lumumba, Mobutu voltak a legismertebb vezetői az országnak. Utóbbi megbuktatása, a kilencvenes évek vége óta nem sikerült tartós békét teremteni az országban, különösen annak keleti részén. Forrás.

1998-ban, már a polgárháború idején, Bukavu városában Panzi néven kórházat alapított, amelyben nemi erőszak, sokszor tömeges nemi erőszak áldozatává vált nőket kezelnek a mai napig. Mukwege az intézmény orvos-igazgatója, a helyreállító műtétek mellett hangsúlyozza a pszichikai segítségnyújtás, rehabilitáció szükségességét is.

mukwege túlélők

Túlélők, akiket Mukwege kórházában ápoltak

Az orvos fáradhatatlanul harcol a kongói nők jogaiért. 2012 szeptemberében beszédet mondott az ENSZ-ben is, ahol komoly kritikát fogalmazott meg a kongói kormánnyal és más országokkal szemben is, amiért nem tesznek eleget az ellen, hogy a nők elleni erőszak és általában a nemi erőszak továbbra is a háborús stratégiák egyike. Egy tanulmány szerint Kongóban a nők 12%-át, 1,8 millió nőt erőszakoltak meg életében legalább egyszer.

A következő hónapban, 2012 októberében, négy fegyveres jelent meg az otthonában, lányait túszul ejtették, biztonsági őrét megölték. A hazatérő Mukwege csak azért menekült meg a haláltól, mert a lövések elől a földre vetette magát. Ezután néhány hónapra Európába ment, mialatt a Panzi Kórház nem üzemelt.

Amikor 2013. január 14-én visszatért, az emberek szeretettel fogadták, több ezren a 20 km-re lévő reptérről a városig kísérték. Régi betegei egy alapot létesítettek, hogy kifizessék neki a repülőjegyet vissza, hazájába. Ananászt és hagymát árultak, így jött össze a pénz.

mukwege fogadtatása

Így fogadták Mukwegét a reptéren

A Kongói Demokratikus Köztársaságban „gazdag arany -, réz-, gyémántbányák találhatók, de a modern híradástechnikai eszközök (okostelefonok, játékkonzolok) előállításához nélkülözhetetlen tantalum ásványának, a koltánnak is itt vannak a leggazdagabb lelőhelyei a világon. /…/
A Mobutu Sese Seko diktatúráját 1996-ban megdöntő, a szomszédos Ruanda által tüzelt forradalom alatt és az azt követő második kongói háborúban több környékbeli ország is katonai erővel próbált részesedést szerezni az ország keleti felében található, busás hasznot hajtó bányákból. Ebben az időszakban tízszerezte meg Uganda gyémántkivitelét, jóllehet egyetlen gyémántbánya sem található a területén, és hasonló volt a helyzet Ruanda koltánkivitelével is. A második világháború óta nem dúlt a világon ilyen sok áldozattal járó háború, mint Kongóban: közel öt és félmillió ember vesztette életét (2011-ig, a szerk.). Forrás.

Mukwege tevékenységéért eddig számos elismerést, díjat kapott. Ezek egyike a Szaharov-díj, amit november végén vett át Strasbourgban. Úgy gondolja, hogy ezek segítségével jobban fel tudja hívni a figyelmet a nemi erőszak elterjedésére a háborús övezetekben, sőt, stratégiaként való alkalmazására.

mukwege életkép

Piaci életkép katonákkal

A megerőszakolt nőktől megtudottak alapján teljes képet ad arról, hogy mi is történik valójában: Az erőszak megfosztja a nőket emberségüktől, a nyilvános erőszak a megszégyenítés eszköze. Az áldozatok elmenekülnek lakóhelyükről. Megváltozik a közösség demográfiai összetétele. Az áldozat már nem biztos, hogy szül majd. Ha az erőszak során nemi betegséggel is megfertőződnek, azt másoknak is átadhatják majd, sőt, ha szülnek, gyermeküknek is. Ha az erőszak következtében esnek teherbe, a megszülető gyermeknek – ha az anya nem hagyja el – csak egy szülője lesz, vagyis a társadalmi háló is sérül.

„Az egyik legnehezebb esetünk az volt, amikor az önkéntesek a faluban találtak egy 15 éves kislányt, akit megerőszakoltak, miközben hét hónapos terhes volt, és ettől megszült. Sok vért vesztett, és a kisbaba is csak egykilós volt. Kórházba kellett vinni, az adminisztrációt elintézni, hogy felvegyék a projektbe, hogy egyáltalán kórházba kerülhessen. Az én projektem orvosi részéhez viszont kórházi ellátás nem tartozott, csak gyógyszerosztásra volt lehetőség nemi betegségek kezelésére és megelőzésére. Az ellátás pénzbe kerül, és ebben nincs benne az élelem. A kislányt végül ugyan felvették a kórházba, kezelték, de három nap múlva jelentette az őt látogató önkéntes, hogy senki nem visz neki enni. Fel kellett venni az élelmezését is a projektbe, ami nem ment egyszerűen. /…/ Közben meg kellett keresni a kislány családját is az ország másik részében, ehhez megint fel kellett venni a kapcsolatot más szervezetekkel, hogy küldjenek ki csapatokat. Aztán az ENSZ-től repülőt igényeltünk, hogy vigyék is haza a kislányt, és közben megszerveztem, hogy abban a faluban, ahol leszáll a repülő, várja egy másik szervezet autója, aki az apját odaszállítja. Végül sikerült a kislányt felépülten, a kisbabát pedig két kilósan kihoznunk a kórházból. Az egy sikerélmény volt.” Forrás.

Mukwege szerint ugyanúgy határt kell szabni a nemi erőszak háborús stratégiaként való alkalmazásának, ahogy azt a nemzetközi közösség a vegyi- nukleáris és biológiai fegyverek esetében már megtette. Különösen is fontos ez, mert, amint mondta, a nemi erőszak olcsó, könnyen elérhető, ám mérhetetlen pusztítást okozó fegyver. Szerinte a kongói békefolyamatban az igazságszolgáltatásnak is fontos szerepet kell játszania, nem szabad, hogy a bűnök büntetlenül maradjanak. A következő, megrázó sorait tekinthetjük hitvallásának:

„Minden megerőszakolt nőt a feleségemmel, minden megerőszakolt anyát az édesanyámmal, minden megerőszakolt gyermeket a gyermekeimmel azonosítok.”

dennis1