Nekem ez elég kemény lesz, feltárulkozó és mélyen, helyenként gyomorforgatóan férfias. Nem biztos, hogy tetszeni fog. Mégis fontosnak gondolom elmondani. A végére szerintem egyértelmű lesz, miért. Kedves nem-hívők! Némi toleranciát kérek. Amikor Istenre hivatkozom, szerintem tényleg vele találkoztam. De azért biztos nem vagyok. Mert a hit, az nem a 100% bizonyosság. Nem tudjuk, mi hívők, van-e Isten. Csak hisszük. Vannak egyéni és közös tapasztalataink és átgondolt érveink. Megdönthetetlen bizonyosságunk: nincs. De erre a hitre ráépítjük az életünket, és néha:  a halálunkat is.  Ha úgy veszem, elég őrültek vagyunk. Mégis mi látjuk jól a dolgokat. A szentek élete igazol minket.

Másfél éves lett a Férfiak Lapja. Én ezzel a cikkel ünneplem. Aki azt mondja, morbid és obszcén, valahol megértem. Sajnos az életem nem mindenben rózsaszín és angyali fehér.   A cikk alapja még a lap indulása előtt elkészült. De csak most merem kitenni. Nyíltan bevallani, hogy BŰNÖS vagyok. És BETEG. Az egy év alatt rosszabb lett a helyzet. De mivel tudok magamtól segítséget kérni, ezért mindenkit megkérek, senki ne ajánlja azt fel! Megoldjuk a segítőimmel, egyháziakkal és egyházon kívüliekkel, mi, a problémát. Mert a függés (addikció) nagyon kemény dolog.

 

Férfiból vagyok, és még elég fiatal. Időnként tombolnak bennem az ösztönök. Meglátok egy csinos lányt a tévé képernyőn, és már gondolatban szexuális kalandban is vagyunk. Én is, mint a legtöbb férfi (ez tudományosan bizonyított.) kb. 10 percenként a szexre gondolok, ilyen vagy olyan formában. NMem biztos, hogy komplett aktus zajlik le a fejemben, de mégis valami. Egy szexi mosoly, finom bőr látványa, egy emlék, egy punci képe, vagy ezeknél sokkal több: de jön. 

Azt gondolom, ezekkel nincs is semmi gond. Ez a természetes, ez így normális. De – a feleségem nem mindig akkor akarja, amikor én, ráadásul a munkánk miatt hosszú időre távol is vagyunk egymástól. Mit lehet tenni?

Kell keresni egy másik nőt, csajozni, ismerkedni – hallom a választ. (Khm, khm.) Ez nem megy. Menne, szívesen kipróbálnám Max tanácsait (www.pua.hu – vigyázat, néhol erkölcstelenségre biztat!) az életben, ez korábban kimaradt. De ez a vonat már elment. És jött helyette másik, ami kárpótol amazért.

Maszturbáció. Pornó. Kényes téma. Nem ismeretlen előttem sem Marok kisasszony. De nem megoldás. Egyházam (a katolikus) tiltja. Miért? Mert Férfiakat akar nevelni, akik erősek, fegyelmezettek és nem folyatják a magjukat a WC deszkára.

Mit marad? Aszkézis. Meg lehet tanulni, érdemes okosan gyakorolni. Magasabb nívójú kultúrával foglalkozni, ilyen könyvek zene, kevésbbé fűszeres, könnyebb ételek, a túl édeset, sósat, stb. kerülni. Különösen este óvatosnak lenni, mit néz, mit csinál az ember. Korábban lefeküdni, rákészülni az alvásra, nyugis, klasszikus, vagy vallásos zenét hallgatni. Tojást kerülni, főleg este. Kávé mértékkel. Orvos (pszichiáter) segíthet pl. Rivotril felírásával, de a gyógyszer csak segít, nem oldja meg a problémát. Utána nyugi, alvás, vagy nyugis tevékenység, nincs internet, akciófilm, pláne pornó!  És a gyógyszer használatát is meg kell tanulni, mekkorra belső feszültségnél be kell venni, mekkora adagot, mekkorát már nem szabad, mennyi idő, míg hat. Hideg zuhany, aktív sport, böjt még segít. Legalább valamennyit. Barátok, másoknak segíteni. Eltereli a figyelmet, és leköti az energiát. Alkotni: festeni, rajzolni, írni, filmezni, énekelni, karate katát gyakorolni, stb.

Ami valóban megtörtént. Nagyon személyes, vesetálat készíts, gyomorfennforgás esetére! ;-) :

Átlagos, csinos, fiatal nő volt a tévé képernyőn – és máris fellobbant bennem a vágy. Agyamban a szexuális kaland beindult, a figyelmem is fixálódott a vágyra. Már rég más volt a képernyőn, de bennem nem. A legegyszerűbb technika: elfojtás. Kisebb kísértésnél működik, de most nem akart. A kaland újra és újra beindult, más szereplővel, másképp, de úgy, hogy szabadulni ne lehessen tőle. Tudtam, nem fogom örökké bírni. Csak idő kérdése, és irány a WC magánya!

„Mutasd meg, hogy Isten fia vagy!”, biztattam magam, és belekapaszkodtam abba, amit vágytam, amit reméltem: majd odaát világokat teremteni Istennel, ha létezik duál pár (akit Isten eleve nekünk teremtett – nem keresztény tanítás!) vele lenni, seregeket vezényelni – de fogyott az erőm.

Gondozottam (akivel néztük a tévét) szólt, hogy hozzam elő az utazásairól készült fényképalbumokat. Most van idő, nézzük végig! Megkeményedett ellenállásom  megrepedt. Jó, gondoltam, előhozom, de előbb irány a magány! Befejezzük ezt a kínlódást.

Gondolat állított meg: talán Isten küldte ezt az ötletet a gondozottamnak. Talán ez a mentőkötél nekem. Erőt vettem magamon, nekiálltunk képeket nézegetni. Segített. Kicsit. Csökkent a nyomás, de amikor később megérkeztek gondozottam látogatói, megkönnyebbülten álltam fel. Kész. Vége. Pontot teszünk az ügy végére.

Nem volt merevedésem. Vazze, nem hittem el! Nem szokott vele gond lenni. Ott kínlódtam tíz percig, és semmi. Bakker, nem igaz! Mit akarsz, Uram, mit tegyek? Csend. Hát persze, mindig ugyanazt. Legyen. Mély levegő, és ki a WC-ről. Csak a szobámban tudatosodott bennem, hogy itt és most tényleg nem lesz önkielégítés. De már nem is volt rá szükségem. A korábbi betonsúlyú kereszt fává szelídült, később teljesen eloszlott.

Győztünk. Isten beavatkozott.

Igen, ura maradtam önmagamnak: Férfi voltam, dicsőség Istennek!

Sátán vs Isten-férfi páros: 0-1!

 

Újra tudtam bízni magamban.

 

Ui.: Még aznap éjjel háromszor elbuktam. Jó, hogy Valaki (egész biztosan Ő) őrzi bennem a hitet. Nem tudom, mit tennék nélküle.

 

 

Zárszó: Azt hiszem, új fejezet indul a történetben. A házasságom beteljesíthetetlenné vált. Nem szexuálisan, más és súlyos gondjaink voltak. Belebuktunk. Elköltöztem, és másfél évig próbáltam társat találni. Őszintén és komolyan vágytam egy nő szerelmére, és magam is igazán és őszintén akartam szeretni őt. Sok pofon és csalódás kellett hozzá (épp előttem találtak valakit, minden okén működik, „csak” a szikra hiányzik, váratlan elbizonytalanodások, visszalépések, megbeszélt randin nemmegjelenés, stb.) hogy megrendüljön a bizalmam benne: ugyanazt akarom, mint az Úr? Elvben sose volt kifogásom az ellen, amit Egyházán keresztül tanít: érvényes házasságú ember élhet külön házastársától, de onnantól tisztaságra van kötelezve. Se szex, se szerelem! Csak teljesíthetetlennek tartottam.

Mára jutottam el oda, Isten belülről fakadó szeretetét, hatalmas megértését, elfogadását, és velem való mély azonosulását tapasztalva, hogy mégis ez az Úr akarata, és az Ő erejéből megvalósítható. Városi remete leszek, ami a magánéletemet illeti, amúgy régiesen agglegény féle. Akinek van ugyan felesége, de igazából mégsincs. De attól még van!

Úgyhogy a mai nap megáldoztam – megátalkodott bűnösként eddig nem tehettem, és készülök az első gyónásomra. Eddig lelki beszélgetéseink voltak a lelki vezetőmmel. Aki igazán szereti az Egyházat, az tudja, mi a különbség a kettő között. VAN.

Teljesen véletlenül egy családi szentmisébe botlottam délután. Csak imádkozni akartam menni a kis templomba, de egy házaspár pont a negyvenedik házassági évfordulóját ünnepelte a családjával és barátaikkal a szentmise keretében. Ezen a misén áldoztam először. (Tudod hogy lehet szexelni az Úristennel? Áldozz! Testileg egyesülsz Vele.)

Úgyhogy az Isten lesz a feleségem ezentúl, és bízom benne, a misével azt jelezte, hogy az ő hűsége megingathatatlan, és a segítségével az enyém is az lesz. Jó eséllyel megtarthatjuk majd a végtelenedik házassági évfordulónkat is. Nagy bennem a megbékélés, béke, nyugalom és biztonság – bizonyosság.

Szerintem ez a szám pont ide illik a refrén miatt. És a reményteli (talán kicsit fájdalmas) öröm miatt is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

;-)

Zoli