Címke: pornó

Nincs kapcsolat (a Zimbardo könyv) III. rész

Minden vélemény számít!

Megoldások

Csak néhány, a sok javaslat közül, felsorolás szerűen: az államnak támogatni kellene az apaszerepet a társadalomban. Az apák erősítésén túl, általában több követendő férfimintával találkozzanak a fiatalok, pl. a tanárok között is.

Egészséges ételeket az iskolákba! Pl. a büfék kínálatát megreformálni. Több ivókutat kihelyezni.

Bátorítani a fiúkat az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra felé való orientációra.

Az iskolák hatékonyabban készítsenek fel az életre! Pl. a tanárok fizetésében jelenjen meg, mennyi diákjuk végzi el az iskolát. Pályaválasztási tanácsadókat az iskolákba!

Javítani a szexuális felvilágosítás színvonalán. Pl. a fiúkat megtanítani az önmegtartóztatás és türelem jelentőségére, elismerni őket, ha e szerint viselkednek, a lányoknak pedig megerősíteni a tartását, hogy ne a bevállalt szexszel akarjanak szeretetet kapni. Ne egyszeri alkalom legyen a felvilágosítás! Újra és újra elő lehet venni, évente új témákat felvetve. A könyv 320. -321. oldala felsorol egy listát a lehetséges témákról.

Az iskolák biztosítsák, hogy a szakmát tanuló fiatalok, valódi munkatapasztalatot szerezhessenek, valódi körülmények közt. A felnőttekkel együtt ledolgozott idő egyben segít átállni a serdülőkorból a felnőttkorba.

Felmérés során rengeteg diák találta úgy, hogy jó lenne egy tantárgy, ami a mindennapi felnőtt élettel foglalkozna. Kapcsolatkialakítás, fenntartás, megszakítás, hozzátartozó halálával való megküzdés, hétköznapi kötelezettségek, pénzügyek, stb. A Waldorf és a Montessori iskolák jó például szolgálhatnak.

Nemekre szabott tanórák! Mert más és másképp érdekli a fiúkat és a lányokat.

Szórakoztatóbbá tenni a tanulást – el lehet tanulni a videójáték ipartól. Új technológiákat lehet bevezetni, pl. internetes fórumokon megvitatni az órai tananyaggal kapcsolatos kérdéseket, illetve új tananyagot is ott lehet elküldeni, és az olvasottakkal kapcsolatban már csak megbeszélést tartani az órán.

Ne kelljen neveket írni a dolgozatokra! A fiúk, ha anonim dolgozatokat adhatnak be, észrevehetően jobb jegyeket kapnak. Ezenkívül általában helyes dolog megtanítani hatékonyan tanulni, jó időbeosztást készíteni, leszoktatni a halogatásról, és a közös tanulásból a legtöbbet kihozni a diákokat. (Lányokat is.)

Megfelelő férfi mentorok keresése, megtanítani a férfiasság pozitív megélésére a fiúkat, és arra, hogy nincsen abban semmi különös, ha egy lány hívja meg őket randira. (E sorok írójának különösen felszabadító élmény volt, amikor egy alkalommal megtapasztalhatta, hogy tulajdonképpen pontosan ugyanoda vezet, ha engedi, hogy a nő csábítsa el, mintha ő akarta volna meghódítani. Egyszerre értékelődött le a misztikus magasságokból a nő vágya, és vált teljesen természetessé, elfogadhatóvá.)

Zimbardo rengeteg lehetőséget felsorol a felelősségre tanításról: önálló megbízatások adása, vásárlástól, ház körüli munkától kezdve, vagy az önálló tömegközlekedésre tanítás. A jól végzett munkáért dicséret jár, de csak azért! Ezenkívül célszerű a befektetett munkáért elismerni a fiatalokat (illetve gyakorlatilag bárkit), és nem az eredményekért. Ez fenntartja a szívesen vállalt erőfeszítés utáni vágyat, és a tehetséges gyereknek is segít, hogy ne csak a tehetségében bízzon, hanem fejlessze azt.

Középiskolás korban kifejezetten hasznos nyári munkára, illetve önkénteskedésre buzdítani a fiatalokat. Fontosak a társas készségek, és, hogy minkét nemből legyenek barátaik.

Őszintén kell beszélni a szexről, és ami azt megelőzi: az udvarlásról és együtt járásról. (Most a szülők felelősségét boncolgatjuk.) Legyünk nyitottak a kérdésekre, és ne féljünk bevallani, ha valamit nem tudunk! Mi a különbség pornó és valóság között – nagyon fontos téma! Megbeszélni, hogyan tud ellenállni a csoportnyomásnak és kilábalni általa nem kívánt helyzetből. Mindkét szülő vehessen részt a gyerekek nevelésében! Rengeteg kutatás igazolja ennek pozitív voltát. A szerző eléggé sok adatot felsorol a 338. és 339. oldalon. Nagyon, de nagyon fontos, hogy a férjek szeressék a feleségüket (élettársukat) és a feleségek szeressék férjüket (élettársukat)! Erre alapozódik minden a családban, és a családra épül a társadalom. Meglehet ez a kölcsönös szeretet tartja fenn, ha áttételesen is, emberi világunkat.

Apa legfontosabb dolga: az apaság.

Érdemes áttekintést készíttetni a fiainkkal, mire mennyi időt szán. Meglehet, rákényszerülünk, hogy korlátozott mobiltarifacsomagra váltsunk, és a lakás központi részébe kerüljön a fiunk laptopja a hálószoba magányából.

Ha fiatal férfiak vagyunk, nos tanuljunk meg néhány társalgásbevezető formulát, legyen barátnőnk, fedezzük fel a természetet, és tanuljunk meg táncolni! Kapcsoljuk le a pornót, a böjt jól kezeli pl. a pornó miatti merevedési zavart. Ezenkívül ez olyan, mintha újraindítanánk az agyunkat – ismét megtanul természetes módon élvezethez jutni.

Célorientáltság – meg kell tanulni vágyni céljainkra, és motiválni magunkat azok elérésre. A szexuális energiát más célokba fektetni. Sportolni! Rengeteg mindenre megtanít: együttműködés, tisztelet, fair play, akaratedző és egészséget teremtő. De lehet táncolni, énekelni, hangszeren játszani – mind alkalmas társas kapcsolatok kialakítására (is).

Napi szokásaink – NAGYON fontosak, ha sikert akarunk elérni. Repíthetnek céljaink felé, vagy elgáncsolhatnak szüntelen.

Philip Zimbardo ebben a fejezetben össze is foglalja, mit ért az élet értelme alatt:

„Tehát hajszolhatjuk a pillanatnyi örömöket, ám a tartós boldogságunk valójában azokból az értelemmel bíró erőfeszítéseinkből ered, amelyek segítenek abban, hogy feltárjuk gyenge és erős oldalainkat, elérhető célokat tűzzünk ki magunk elé, és olyan helyzeteket tapasztaljunk meg, amelyekben kötődhetünk másokhoz, és velük együtt fejlődhetünk.” 361. old.

Legyen barátunk az ellenkező nemből! Nagyon sokat megtaníthat nekünk szavak nélkül is a nők belső vezérléséről, természetéről. Keressünk mentort, egy idősebb és/vagy tapasztaltabb férfi személyében! Egy jó mentor rengeteget segíthet. De legyünk azért óvatosak: egy rossz mentor összezavarhat.

Legyünk politikailag aktívak! Legyen a politika kedvezőbb a férfiak számára! Ne úgy, mint most, amikor hercegkisasszonyokat nevel, akik el is várják, hogy a világ (és benne a férfiak) szüntelenül körülöttük forogjanak.

Az anyák neveljenek keménykötésű, de érzékenységre kész férfiakat! Férfiak segítségével – akár edzővel, nagybácsival, nagypapával, férfitanárral közösen, ha az apa nem elérhető.

Nagyon fontos: mit is várnak el a nők a férfiaktól? Mert a férfiak többsége ehhez fog idomulni. A szintet meg nem ütő férfiakkal szemben címkézőek – vagy türelmesek, de határozottak az igényeiket illetően? Zimbardo hasznos kérdéseket sorol fel, melyekre még a párkapcsolat elején jó, ha egy nő odafigyel. (370. – 371. oldal) Pl.: a férfi tettei beszélnek! Akármit is mondhat, akármit ígérhet – de mit tesz, vagy nem tesz? Ez árulja el, valójában ki ő. Szóval menjen minden csak a régi recept szerint: annak adja oda a nő magát, aki méltó a szívére – és ezt a tetteivel bizonyítja!

Rengeteget segítene, ha a nők, amikor elutasítanak, szakítanak, annak okát is elmondanák. Így adva esélyt a férfiaknak a fejlődésre, hogy legközelebb jobban menjen. Sok férfi azért lesz MGTOW (a nőnknek, de legalábbis a tartós kapcsolatnak hátat fordító férfi) mert nincs kellő pozitív élménye a nőkről. Próbálkozik, felsül, próbálkozik, felsül, és végén elmegy a kedve az egésztől. És lesz sok magányos férfi és nő… kinek jó ez?

Nyomást kell gyakorolni a médiára a pozitív és élhető férfi szerepminták megjelenítésére. Magától nem fog változni – amíg nyitottak vagyunk a szexista, előítéletesen megalkotott férfi mintákra, addig azokat is fogjuk kapni. Pl. egy Behdel teszthez hasonló „McGywer” teszt: 1. az anya jelenlétében is legyen kompetens az apa, 2. a becsületes, keményen dolgozó férfi érjen el sikereket, ne balekként ábrázolják, 3. a női főszereplő már azelőtt érdeklődjön a férfi főszereplő felé, mielőtt az valami hősiest cselekedne, 4. kreatívan, békére törekedve oldjon meg helyzeteket a férfi főszereplő, az erőszak az utolsó, és ritkán választott eszköz legyen ebben, 5. mennyivel több férfi, mint nő hal meg, illetve mennyi férfi hal meg, hogy megmentse egy nő életét a filmben?

Fontos érzékeltetni a férfiaknak is, a nők után, hogy milyen az ő helyzetük! Kölcsönösen egymásra figyelve, kialakulhat fejlődés és együtt növekedés. Nem teszem ide Zimbardo Jégvarázs elemzését, ahol egy jelenetsorban megcseréli Anna hercegnő és a szegény Kristoff helyzetét. Mi történne akkor, ha egy férfi viselkedne úgy, mint a hercegnő teszi Kristoffal, és egy szegény nő lenne úgy kihasználva, mint Kristoff? Lázadás, hímsovinizmussal vádlás? Mert az eredeti szereposztásban ez ma egy jó poén csak… mondom ezt végtelen szelíden.

Jobb randialkalmazások! Sok nő panaszkodik, hogy az ismerkedős oldalakon számukra érdektelen férfiak bombázzák őket, nem túl eredeti üzeneteikkel. A férfiak pedig, hogy iszonyú sok üzenetet kell elküldeniük, míg végre választ kapnak. (Személyes tapasztalat: egy minőségi oldalon kb. 60 üzenetre két elutasító válasz érkezett. Ez nem táplálja a kitartást senki lelkében.) Nos, mi lenne, ha többet kezdeményeznének a nők? Kevesebb zaklatás a férfiak részéről? Talán. Igényesebb férfiprofilok? Meglehet. Elvégre vadászból prédává válnának, és ha foglyul akarnak esni, bizony adni kell a megjelenésükre.

A pornó videók elé jó ötlet lenne a biztonságos szexről egy kis reklámot illeszteni, ami fizetség ellenében átugorható. Azonkívül a forgalmazók ötleteket kérhetnének a felhasználóiktól, hogy miképpen lehetne pl. művészi, oktató és terapeutikus célokra használni az ipart. Ezenkívül támogathatnák a függők gyógyulását – mint a kaszinók (legalábbis Amerikában) a játékfüggőket.

A játékfejlesztők „kiszervezhetnének” hasznos feladatokat a felhasználóknak. Jó példa erre a The Guardian lapnál történt eset, amikor képviselők pénzügyi visszaéléséről szóló hatalmas, rendszerezetlen adatot hoztak nyilvánosságra, azzal, hogy az oldalon mindenki kedvére kutathat terhelő bizonyítékokért. Három (3!) nap alatt, 20 000 felhasználó rendet tett a 170 000 dokumentum közt.

Következtetések

Először is, nagy kihívás, hogy a technológiával úgy éljünk együtt, hogy az közelebb hozzon minket egymáshoz, és emberek maradjunk, szabadon, felelősen.

Másrészt egy nagyrészt apátlanul felnövekvő társadalomban a fiatal férfiak a börtönnel, a fiatal nők a lányanyasággal néznek szembe. A társadalom pedig azzal, hogy egyre kevesebben kell, hogy egyre többeket eltartsanak.

Fejlesztenünk kell a „Légy Férfi!” felszólítást, mindent megtartva abból, ami eddig jó volt, hozzátéve azt, amire ezek után szükség lesz. Legyen egy férfi sikeres az önmagával folytatott, a családi, a társasági és a társadalmi életében is! Fejlessze ki és használja az ehhez szükséges készségeit!

Úgy tűnik, üdvös a nőknek nagyobb anyagi önállóság kivívása, míg a férfiaknak intenzívebb érzelmi bevonódás a családi életbe. S a férfiak fejlesztése mellett nem szabad szem elől tévesztenünk a nőket sem, hiszen mindkét nem élete kihat a másikra is. Nem szerencsés az sem, ha a lendületbe jövő nők elkezdik felmutatni azokat a sajátságokat, melyeket a korábbi, patriarchális világ férfiai mutattak velük szemben. Pl. elmacsósodnak azon az alapon, hogy igazuk van és ez jogos. A régi világ macsó férfiai pont ugyanezzel indokolták önzésüket és kíméletlenségüket. Nagy kihívás az egyenlőség kontra különbözőség megvalósítása. Melyik nő ne szeretne nőies lenni? És férfi férfias? És ki ne akarna emellett egyenlőséget is? Összetett probléma, figyelni kell rá.

Philip Zimardo utolsó üzenete ez (ebben a művében): VAN megoldás, és ELÉRHETŐ az.

Nincs kapcsolat (a Zimbardo könyv) II. rész

Minden vélemény számít!

A „nagy kiábrándulásról” beszél Zimbardo, amely alatt azt érti, hogy a kamaszkorban elkerülhetetlenül eljön az a pillanat, amikor rádöbben a felnövekvő generáció, hogy nem ők fogják megváltani a világot. Hogy nem lehet belőlük akármi, amit szeretnének, mert képességeik és lehetőségeik mindenképpen korlátokat szabnak nekik. Azok száma, akik boldog extázisban követik a saját álmaikat és az önmegvalósítás útját járják, mindig sokkal kevesebb azokhoz képest, akik kénytelenek többé vagy kevésbé megalkudni az élettel. Az erre való felkészítés terén katasztrofálisan teljesítenek az amerikai szülők. Én úgy látom, hogy Magyarország ebben kényszerűségből jobban teljesít: nekünk nincs elég pénzünk és így lehetőségünk, hogy mesterséges illúziókban ringassuk magunkat – bár a média (főleg a kereskedelmi televíziózás) már itthon is sokat tesz érte, hogy az illúziók kiépüljenek a fejünkben. A kudarcot vallókról (pl. tehetségkutató showkban) szinte soha nem esik szó, arról pedig, hogy kudarcukra milyen megfelelő megküzdési módszert találtak – egyáltalán semmi. A videójátékozás sajnos alkalmas arra, hogy univerzumába szippantsa a játékost, és a külvilágbeli boldogulás (és messze nem a nagy álmok eléréséről írok most) helyett pótlékot nyújtson. A fiatal nem bontakoztatja ki a lehetőségeit, azt, amire valóban képes. Hozzáteszem, ezt az egészségtelen pótlékot bármely szórakozás képes nyújtani – mértéktelen mozifilmnézés, szerepjátékozás, bandázás, szinte bármi.

Csábító a lehetőség, hogy bezárkózzunk a saját világunkba, és ne foglalkozzunk mással, csak, ami a szükségleteinket kielégíti, illetve ami a meggyőződésünket szolgálja. Viszont mi történik, amikor éppen nem tudunk beletemetkezni valamelyik készülékünkbe? Jó eséllyel megjelenik egy különös, viszketéshez hasonló érzés, ami jelez nekünk. De ritkán vállaljuk a fáradságot, hogy magunkba nézzünk: mit is kellene mindezzel kezdenünk? Inkább panaszkodunk, és letagadjuk az egészet.

Zimbardo ezután fejtegeti, hogy a fiatal férfiak mennyire nem alkalmasak a nőkkel való párkapcsolatra, nem törődnek velük és… bizony az jut eszembe, a mai társadalom és média pontosan ugyanezt közvetíti a férfiak felé. Elvárások és kritika, támogatás nélkül. Sav, sav és még sav. Lesz ebből erő változni?

Amúgy elgondolkodtató, hogy sok fiatalember a pornózás után csalódásként élte meg a valódi szexuális együttlétet, és többen inkább a pornót választanák egy élő randi helyett. Felmerül bennem: milyen jövő vár így rájuk? A társadalomra? És bizony nagyon jól tudom: egy kétdimenziós képernyő se kedvességet, gyengédséget, odafigyelést, meghittséget és intimitást nem ad, sem neki nem lehet ezt adni. Talán a meztelenség miatt az intimitás illúzióját tudja a pornó nyújtani. Meg kéjt, és ebben az élő partnert tényleg felül tudja múlni. De ez elég egy életre, miközben lassan, de biztosan függésbe von?

Lehet, hogy erősen korlátozni kellene a pornó hozzáférhetőségét, és inkább tánciskolába és bálozni küldeni a fiatalokat? Megalapítani egy párkapcsolati nap alapjait, ahol zenés szórakozásban lenne részük a férfiaknak és nőknek? Kiegészíteni okosan a működő párkapcsolatok titkának átadásával? Kőszegen volt egy hasonló nap, és mindenki pozitívan beszélt róla.

Ezek után a szerző néhány fontos gondolatot fogalmaz meg. Jó – e, ha a nemek demokráciája nőközpontú? Gyümölcsöző lenne – e a férfiakat is meghallgatni a nemek egyenlőségéről folytatott diskurzusban? Jó lenne – e, ha a kormányzásban számottevően több nő venne részt? Ha a demokrácia munkaközpontú szemlélete helyett jobban családközpontúvá válna? Ha támogatnánk az apák jogait és családon belüli lehetőségeit, az anyákéhoz hasonlóan?

Kiderül, a nők is számos problémával kell, szembe nézzenek, például ők inkább a tévé rabjai, szintén sokan túlsúlyosak közülük, és nem szexuálisan felszabadultak, inkább elribancosodnak, és a figyelem felkeltésére használják a meztelenséget. Ezenkívül gond a nyílt kommunikáció alkalmazásának, a kockázatvállalás és a siker elérésének megtanulása. Szerintem ezek egyikét sem kapja meg egy fiú sem az élettől, csak mert fiú. Ezt nekik is meg kell tanulniuk.

A következő fejezet a patriarchátus mítoszairól szól, és ezt kicsit részletesebben veszem szemügyre. Jól rávilágít, mi is a valóság azzal szemben, amit ma a világ hisz rólunk, férfiakról. Például felmérések igazolják, hogy a fiú csecsemőket később veszik fel, ha sírnak, kevesebb mesét olvasnak nekik, kevesebbet énekelnek nekik – azt sugallva ezzel, hogy a velük való törődés kevésbé számít. Kamaszkorukban a fiúk aztán kezdik megtanulni, hogy jól fizető állásra kell szert tegyenek, mert majd abból kell eltartaniuk a családjukat, ugyanakkor a szintén kereső életre nevelt lányok ezt az üzenetet nem kapják meg. Ezzel együtt a fiúk az otthon maradó apák intézményére kezdenek stigmaként tekinteni. Egy felmérés szerint az emberek 51 százaléka szerint a gyereknek az tesz jót, ha az anyjuk marad otthon velük, és csak 8 százalék gondolja úgy, hogy ez az apára is igaz. Maguk a férfiak sem értékelik túl sokra a saját nevelő-gondoskodó szerepüket, holott már számos apa bizonyította, ha energiát fektet bele, az anyáéhoz hasonló módon helyt tud állni benne.

Míg a nők választhatnak (inkább Amerikában, hazánkban sokkal kevésbé) a család, a munka vagy a „kettő együtt” (pl. részmunkaidőben munka) között, addig a férfiak számára csak a munka lehetősége adott. A nők inkább érzelmi légkörben gondoskodnak a családról, szeretetet adnak és kapnak, míg a férfiak a családtól távol gondoskodnak a családról, és érzelmi és kötődésbeli hátrányhoz jutnak a nőkkel szemben. Felmerül: mire lennének inkább hajlandók a nők: a szeretetbeli előnyt, vagy az anyagi nyomást osztanák meg a férjükkel? Bár úgy tűnik, sok férfi (46%) szívesen maradna többet otthon, és lenne jobb apa és férj, egyelőre még várat magára, hogy ezt ki is mondják. Vajon mikor jutunk el oda, hogy a férfiak végre kiállnak magukért, és közvetítik a társadalom felé jogos és mélyről fakadó igényeiket?

Más kérdés, hogy maguk a nők mennyire szeretnék, hogy a párjuk maradjon otthon, és vezesse a háztartást, valamint nevelje a gyerekeket? Úgy tűnik, szexuálisan egyszerűen a legtöbb nőnek nem vonzó az ilyen férfi. Nos, nem mutatja azokat az alfa hím jegyeket, amelyeket a nők általában szeretnek, és hatnak rájuk.

Nagyon elgondolkodtató társadalmunk sok rejtett üzenete, mellyel ezek a sztereotípiák beépülnek a fiúk (és lányok) fejébe. Jó példa a népszerű Harry Potter sorozat egyik jelenete, amelyben a még kis Harryt megmentik a szülei Voldemorttól, a gonosz varázslótól. Mindkét szülője az életét adja a fiúért, de csak az anya áldozatát emeli ki a könyv. Míg az apa egyszerűen feltartóztatja Voldemortot, és az megöli, addig az anya áldozata részletesebben van ecsetelve, és emiatt kap védelmet és egy különleges jelet Harry a homlokára, valamint Voldemort is veszélyesen, szinte halálosan megsérül. Vajon önfeláldozó apja szeretete miért nincsen ilyen hatással a saját gyerekére?

Valahol a kamaszkor körül tudatosodik a legtöbb fiúban, hogy sok pénzt kell keresnie, mert ettől javulnak a párválasztási esélyei. Még ma is azt várja el a társadalom, (és kiemelem ebből az emancipált nők túlnyomó többségét), hogy ő, vagy elsősorban ő tartsa el a családját.

Általában elmondható, hogy a férfiak egészsége (holott kevesebbet élnek, mint a nők) messze nem kap akkora figyelmet és támogatást, mint a nőké. Több prosztatarákot diagnosztizálnak, mint mellrákot, mégis Amerikában a mellrákkutatás kétszer annyi pénzbeli támogatást élvez, mint a prosztatarákkutatás. A Nemzetközi Férfinap (november 19) megközelítőleg sem rendelkezik akkora támogatottsággal, mint akár egyetlen mellrák elleni séta. Négyszer annyi férfi vet véget az életének, mint nő (80%/20%) – vajon jelez ez arról valamit, mennyire van megelégedve egy férfi az életével? S közben mit hallgathatunk a tévéből, rádióból, újságokból, mozifilmekről, tévésorozatokból és az internetről: minden nap férfinap. Elképesztő a valósággal mennyire nincsen köszönőviszonyban a társadalomban élő kép a férfiakról.

Még mindig azt tanítjuk a fiainknak, hogy nem szabad érezniük, mert az lányos. Így a legtöbb fiú megtanulja magába zárni az érzéseit, és páncélt növeszt maga köré. Aztán felcseperedik, szerelembe esik, és nem érti, miért mondja a szeretett nő neki, hogy olyan távolinak érzi őt. Soha nem nyílt meg senki előtt, nem fogja érteni, mit várnak hirtelen tőle.

Aztán itt van a szexizmus témája. Mi történne, ha egy férfi kiírná az internetre, hogy partnere nem elégítette őt ki eléggé, vagy eléggé sokszor, és szakított vele? Ha egy férfi azt írná, taxitársaságot alapítana, amely csak férfiakat alkalmaz és csak férfiakat szállít? Ha arról írna, hogy micsoda felemelő élmény fiatalabb nővel lefeküdni? Felhördülés és botrány, hímsovinizmussal vádolás? Mert nők ezt mind megtették, és semmi következmény, talán azt leszámítva, hogy gyorsan elterjedtek a neten ezek az írások. Miért van, hogy szexuális erőszak vádjánál egy férfit a felmentéséig bűnösnek tartanak, és a hamis vádnak nincsenek következményei? Miért van, hogy elmegyünk amellett hány és hány férfit kezel a párja sikertárgyként, megmutatva mit is fogott ki vele: érvényesülést, pénzt, presztízst.

Jóllehet a nők sokkal kevésbé érzik magukat biztonságban, valójában jóval több fiú/férfi lesz szexuális bántalmazás, vagy erőszak áldozata. A fiúk/férfiak jóval kevesebbszer jelzik, hogy szexuális erőszak áldozatai lettek, mivel önállónak akarnak látszani, szégyellik a dolgot, félnek, hogy homoszexuálisnak tartják majd őket (ha férfi bántalmazta őket) vagy be kell látniuk, hogy nem voltak elég macsók. Sokszor kiderül: fiatal férfiak a szüzességüket nem épp akart körülmények közt vesztették el. A nő előbb félrevonta a többiektől, majd ráerőszakolta magát, és a férfi azért ment bele, mert muszájnak érezte azt. Zimbardo szerint sokat segítene a mai helyzeten, ha a nők gyakrabban kezdeményeznének párkapcsolati és szexuális téren és megtapasztalhatnák pl. az elutasítással járó fájdalmat, és mit jelent ezt kezelni. Ha megtanítjuk fiainkat, hogy nem kell mindig szexre készen állniuk, ismerjék fel, mikor és hogyan jó nekik és mondjanak nyugodtan nemet. Illetve, ha több családfenntartó nő lenne, a férfiak több időt tölthetnének a gyerekeikkel. „A nőknek is muszáj lesz alapos szemlét tartaniuk a saját előítéleteik, kettős mércéik, valamint a férfiakkal szemben tanúsított fordított szexizmusuk felett, és be kell látniuk ezeket.” (293. old)

„Üvegpince”, írja Dr Warren Farrell a férfiakról utalva arra a jelenségre, amely a legrizikósabb állásokban tartja a férfiakat. Kétségtelen, hogy a nőmozgalom az egyenlő jogok mellett az egyenlő felelősség kérdését nem igazán feszegeti. Ma a nők a férfi felsővezetők fizetését kívánják, ám a kemény fizikai munkát végző férfiak felelősségében már nem kívánnak osztozni. Pedig nagyon függenek (illetve az egész társadalom) tőlük. És kutatásokból kiderült: számos nő is osztozik a nemi sztereotípiákon nőtársaival szemben. Általában kell tenni ellene, nem csupán a férfiaktól elvárni, hogy vetkőzzék le azokat.

Nos, több mint ezer szót adtam ennek a fejezetnek, mivel nagyon jól rámutat, micsoda különbség van aközött, amit hiszünk, és amit a valóságnak hívunk a férfiakat illetően.

Nincs kapcsolat (a Zimbardo könyv) I. rész

Minden vélemény számít!

Philip Zimbardo, az ismert pszichológus és szerzőtársa, Nikita D. Coulombe a vészharangot kongatják könyvükben, a „Nincs kapcsolat – hová lettek a férfiak?” címűben. A fiatal férfiak túl sokat játszanak és pornóznak online, és csökken a képességük a hosszú távon való munkára, összpontosításra és sorozatban buknak ki az iskolákból. Ez az ismertető jóval hosszabb lett egy átlagos ismertetőnél, mivel a közhelybe fulladó egyszerűsítéseket és tartalom összevonásokat igyekeztem kikerülni. Így többet és talán érthetően tudok átnyújtani ezeknek a valóban kiváló szakembereknek a gondolataiból.

Maga a könyv, nagyon értelmesen, három részre van osztva: tünetek ismertetése, okok feltárása, megoldások javaslata. Alapját képezi egy online felmérés, melyet húszezren töltöttek ki, és olyan kérdésekre keresték bennük a választ, hogy miért motiválatlanok a fiatal férfiak, hogyan lehetne rávenni őket, hogy aktívabbak legyenek a tanulásban, és miért olyan népszerű a videojáték és az online pornó a körükben?

Tünetek

Oktatás – jóval kevesebb leckét írnak, mint a lányok, kevesebbet olvasnak, és sokkal nagyobb arányban morzsolódnak le az iskolában a fiatal férfiak. Egyszerűen kevesebb energiát ölnek a tanulásba.

Munkaerőpiac – egyre több naplopó férfi van, akik se pénzt keresni, se az otthoni munkába besegíteni nem akarnak. A munkaerőpiac olyan szegmensei (pl. házi betegápolás) fejlődnek látványosan, melyek a nők munkalehetőségeit fogják javítani.

Túlzásba vitt férfiasság – függést alakíthat ki a férfiközösség iránt, és fokozhatja a félénkséget vegyes csoportban, ha túl sokat vannak a férfiak nőket a soraikból kizáró férfitársaságban. Katonaság, diák vagy sportszövetség soraiban pl.

Túl sok videojáték – kimutatások szerint egy átlagos fiatal 21 éves korára 10000 órányi videojátékot tudhat maga mögött. Ennyi időbefektetéssel két diplomát szerezhetne az USA – ban.

Elhízás – a sok képernyő előtt ülés bevezetője a végtelen nassolásoknak. Világszerte növekszik az elhízott férfiak aránya, az elhízás pedig cukorbetegséget, libidó csökkenést és merevedési zavarokat, valamint autoimmun betegségeket okozhat.

Túl sok pornó – még a könnyű pornófogyasztók (heti egy óra) is bevallották, hogy késtek le találkozót, mert nem tudtak elszakadni a pornótól, de az idő elvesztegetésén túl a barátnők szexuális tárgyként való kezelése is megjelenik a pornófogyasztók között. Függéshez is vezethet, valamint irreális képet és elvárásokat támaszt a szexszel szemben a szexuális tapasztalat nélküli fiatalokban. És terjeszti a pornó a védekezés nélküli szexet is.

Drogok és stimuláló gyógyszerek – sok fiúnál állapítanak meg ADHD-t (figyelemhiányos hiperaktivitás zavart) és kapnak Ritalint, vagy egyéb stimuláló szereket. Ezek segítenek a tanulmányi eredményekben, de szorongást, idegességet okoznak, és rombolják a belső késztetéseket tettekbe fordító agyterületeket. Motiválatlanok lesznek a fiúk. És a szorongásaik ellen egyre erősebb drogokhoz is nyúlnak.

Eddig a tünetek listája. De mi, mik okozzák ezeket? Jöjjön a komplex, egymásra ható okok feltárása.

Okok

Apák nélküli családok – a fiatalok megbízhatatlan szerepmodellekkel találkoznak nagyon sokszor a szüleiknél, a válások (nem is annyira ténye, mind inkább a módja) mélyen beléjük építi, hogy legközelebbi hozzátartozóikban sem lehet maradék nélkül megbízni. Eleve nehezebben kötnek házasságot; az elvált apák pedig nemegyszer azért gályáznak, hogy előteremtsék a tartásdíjat, és cserébe még ellenük is fordulnak azok, akik röviddel azelőtt még a családjukat alkották. Kutatások bizonyítják, hogy a gyermekes családok a társadalom motorja. Ehhez képest a 30 év alatti nők között, akik a gyermekek két harmadát nevelik, 53% teszi ezt egyedül az USA – ban. Hazánkban sincs nagyságrendbeli eltérés. A Grant Study (csaknem élethosszon át tartott vizsgálat férfiakon) résztvevőinél is időskorban az elégedettségi szintjük szignifikáns kapcsolatot mutatott a gyerekkori környezet szeretetteljességével és különösen az apával való kapcsolattal. Egy 27 tesztet tartalmazó felmérésen (társas kompetenciákat mérték) 21 – ben jobban teljesítettek azok, akik az apjukkal éltek, mint azok, akik nem. Akiknek nincsenek gyerekkorban felnőtt férfi bizalmasaik, a férfi önazonosságukat könnyen alkoholban, videojátékban vagy terrorista csoport tagjaként találhatják meg. Dr Warren Farrell (egyik férfimozgalmi könyve recenziója itt) szerint a jövő útja, hogy amint a nők megtanultak helyt állni a munkahelyeken, úgy a férfiaknak is meg kell tanulniuk helytállni odahaza, különösen a gyermekek mellett.

A média is adós azzal, hogy olyan férfiszerepeket mutasson be, ahol a főhős IQ-ja eléri a 100 – as értéket, s ha lehet, még jóval meg is haladja. Lásd McGyver sorozat. A való életből vett, jobban működő példaképek helyett a fiúk fejében káosz alakul ki, mi is az elfogadható férfiviselkedés, különösen az erőszakra és a szexre vonatkozóan. Az életben erről alig beszélünk, míg a médiában felülreprezentált mindkettő. És szinte soha nem a való életben megvalósítható módon. Jobban szeretjük a legendáinkat a működő valóságnál.

Amerikában a segélyezési rendszer ezen felül arra neveli a nőket, hogy ne éljenek gyerekeik vér szerinti apjával együtt, mert akkor segélyektől esnek el. A valódi apán kívül bárki alkalmasabb családfőnek, – ott.

Oktatási rendszer – tömören: kevés az aktív tevékenység, túl korán szorítják olvasásra a fiúkat, ezáltal kudarcot, ellenállást és lázadást váltanak ki a tanulással szemben bennük; ráadásul a fiúk féktelen energiái a kevés mozgás miatt az osztályteremben törnek a felszínre. A tanárokról is az derült ki, hogy ha névtelenül osztályozzák a dolgozatokat, akkor a fiúknak 30 % – al jobb jegyeket adnak. Előítéletesség? A legtöbb tanár nő…

Úgy tűnik, a jó munkamorált a legtöbb szülő ma már nem tanítja meg a gyerekének. Ezenkívül úgy tűnik, azok fognak jól keresni, akik szellemi tőkéjüket kamatoztatják, vagyis tanulnak. Tehát jó munkamorálra pont a fiataloknak van szükségük, hogy megalapozzák jövőjüket. A nők az USA – ban is egyre jobb eredményeket érnek el a felsőoktatásban, míg a fiatalemberek egyre hanyatlót.

Az iskolai szexuális felvilágosításról szólva, azt látjuk, hogy a fiúkat sokszor a pornó avatja be, és a szexuális érdeklődésük bevésődésekor már a pornó határozza meg azt. Előfordulhat, hogy a tényleges szexuális aktus alatt a pornóbeli aktusról kell fantáziálnia az ifjúnak, mert annyira idegen számára a testi érintkezés.

Ezenkívül úgy tűnik, hatékonyabb az átfogóbb, a biztonságos szexről és a védekezésről is felvilágosító oktatás, mint a pusztán önmegtartóztatásra nevelő. Az ilyent hallgatott iskolások kevesebbet és jobban védekezve szexelnek.

Környezeti változások – az elhízás, alkoholfogyasztás, drogfogyasztás, édesanyjuk terhesség alatti dohányzása számos férfinál vezetett pl. alacsony spermiumszámhoz. Ám úgy tűnik, hogy a káros vegyi anyagok további fejtörést okozhatnak. Az utóbbi években felfigyeltek az endokrin diszruptorokra, melyek a hormonrendszert csaphatják be: hatásukra bizonyos hormonból túl sokat vagy túl keveset termel a szervezet. Előfordulhat, hogy a túl kevés tesztoszteron miatt a fiúk nemi szervei rendellenesen fejlődnek.

Az utóbbi időben a hererákos esetek megkét- sőt helyenként megháromszorozódtak, az alacsony spermium számú férfiak száma is növekvőben, és a nemi szervek fejlődési rendellenességei is egyre gyakoribbak. Sok méreganyag lerakódik a test zsírszövetében, majd ennek elégetésekor beleoldódik a véráramba. S ma még senki se tudja e vegyszerkoktélok hogyan hatnak egymásra és a szervezetre.

Technológia és arousalfüggőség – a pornó és videojáték világa folytonosan jutalmazza az ott töltött időt. Orgazmus és izgalmi szint. Fejlődésre késztető jutalmazással találkoznak a fiatal férfiak (szintlépés, erős fegyverek birtoklása.) A veszélye ennek az, hogy a természetes, belülről jövő ösztönzés a társaskapcsolatok, a nők társasága, és a való életben elérendő sikerek iránt megcsappan, sőt, el is tűnhet. A mesterséges ingerek felé viszont függés alakulhat ki.

Számos igényünket (pl. önmegvalósítás, teljesítmény) kielégíthetjük a virtuális világban, de közben ez a világ magányossá, elszigeteltté tesz. A pornó sok férfiból szorongást válthat ki a saját méreteit illetően, illetve irreális elvárásokat támaszt a fiatalokban a szex iránt (a lányok miért nem olyan hangosak, a fiúk miért nem bírják olyan sokáig?) Nagyon fontos, hogy a pornó a szexualitás érzelmi oldaláról semmit nem mutat, és hogy a nőket partnerként kellene benne kezelni. A beszéd, érintések, alkudozások, csókok, udvarlás jelentősége nem kerül ábrázolásra. Több kutatás összefüggést mutatott ki a pornófogyasztás és a stressz, szorongás, depresszió és a társaséletben mutatkozó problémák közt – a pornó ugyanis elszigetel. Szexuális védekezésről szó sem esik benne.

Pozitívuma, hogy a félénkebb férfiaknak pótlékul szolgálhat a szexuális élet terén, illetve felhívhatja a figyelmet, hogy mennyi lehetőségünk is van a szexuális játékok megélésében. Viszont rontja a monogám párkapcsolathoz való képességeinket (nyitottság, intimitásra való készség). Erekcióra is képtelenné válhat a férfi, illetve nem jön izgalomba a természetes szexpartnertől. (Érdekes adalék a pornóipar lépéskényszeréről: újabbnál újabb és akár bizarabbnál bizarabb témákat kell felvetnie, mert bizony már rögzülnek a korábbi képek, megtanuljuk azokat, és kell az újdonság, hogy a laptop képernyőjéhez rögzítsék a fogyasztókat.)

Mi az igazi gond a túl sok online idővel? 191.oldal: „Azok az arousalfüggőség jeleit mutató fiatalemberek, akikkel beszéltünk, általában véve rendkívüli mértékű szorongást éltek meg a különféle társashelyzetekben, kevesebb motivációt mutattak a célok kitűzésére és teljesítésére, úgy érezték, nem urai egyes helyzeteknek, és mindennek tetejébe még öngyilkossági gondolataikról is beszámoltak.” Elég felrázó, nemdebár?

Allan Reiss és stanfordi kollégái arra mutattak rá, hogy videojátékozás közben a férfiak agyában a keletkező jutalomérzet erősebb, mint a nőkében, és két- háromszoros eséllyel alakul ki függőség. Játék közben a férfiak jelentős többletmotivációt mutattak a sikerre.

210. old: „Amikor „jól sül el” a játék, olyankor ösztönző környezetet biztosít a tanuláshoz, sikerélményben részesít, lehetőséget ad a társas kötődések kiépítésére, és közben különféle jutalmakban részesülhetünk.” Jó példa erre az „Olaj nélküli világ” (WorldWithoutOil.org), ahol a játékosok az olaj nélküli világban szembesülnek ezzel a kihívással, és sokan elkötelezett híveivé váltak a problémával való aktív foglalkozásnak.

Amikor rosszul sül el a játék, akkor például „barlanglakóvá” válik a fiatal, vagyis a szobájában gubbaszt, és pl. amikor a távoli rokonok eljönnek látogatóba, arra se képes, hogy köszönni kimenjen.

Az egyik játékfüggésből kijött férfi maga foglalja jól össze azt a komplex és összességében elég ijesztő élményt, amit a függés kialakulása, és a társaskapcsolatok elsorvadása jelent. (217. old.)

Több is belefér 2.

Minden vélemény számít!

Nem véletlenül 18+ – os cikk ez. Remélem, ha még nem vagy annyi, jól meggondoltad, elolvasod – e? Másokkal, lehetőleg felnőttekkel átbeszélgetni a témáját, segíthet feldolgozni, megérteni.

2013 karácsonyán volt az első fordulópont saját kéjjel, bizalommal és néha kétségekkel teli belső pokol járásom közben. Egyik éjjel, miközben éppen egy anya-lánya és a lány vőlegénye összeállítású pornót néztem, úgy éltem meg, hogy nem tudok semmilyen mértéket megtartani. Természetesen Istenhez fordultam, de nem adott erőt elfordulni a kísértéstől. Ehelyett ezek a szavak fogalmazódtak meg bennem: „Lakj torkig ezzel az édes méreggel! Aztán gyere hozzám, hogy megmoshassalak!” Miért írom ezt le? Mert úgy látom, ez az egyik olyan eset volt, amikor Isten szélsőségesen engedékeny volt a bűnömmel szemben, meggyőződésem, hogy azért, szilárd támpontot adjon a későbbi elengedéshez. Nem mondhattam, hogy bármit is megtagadott volna tőlem, amihez annyira ragaszkodtam. Azt gondolom, megértő volt velem a legvégső határig. De én is követni akartam őt. Biztos vagyok benne, hogy ez szoros feltétele volt a kapott végtelen kegyelmeknek. De időnként figyelmeztetett is, hogy mély lelki szakadékok közt járunk, ne lankadjak, kövessem őt, mert ő megvéd – ha hallgatok rá. Ha összeségében arra törekszem, amit kétezer éve Szent Fia már kihirdetett élő szóban a Földön.

Egy másik sarkalatos élményem nem sokkal ezután volt, még télen. A munkahelyemen annyira rámtört a magány és az egyedüllét érzése, hogy teljesen elment az életkedvem. Savanyú ábrázattal vonszoltam magam egyik feladattól a másikig, és próbáltam túlélni a következő öt percet. A főnököm szánt meg, azt mondta, hogy befizet egy örömlányhoz, csak tudjak túllépni magamon. Mivel nem volt ötletem, miképpen segítsek a helyzeten, (és persze a kaland is vonzott) belementem. Úgy éreztem, megint Isten engedékenységével állok szemben: „Menj, próbáld ki, ismerd meg ezt is!” Szerintem az indítéka ugyanaz volt, mint mindig: ismerjem meg azt, amitől idővel elvon. Soha ne mondhassam azt, hogy bármit visszatartott tőlem, amitől még nem voltam szabad.

Egy nagyon szép moldáv lánnyal voltam, aki jóindulatú is volt. Mikor kiderült, hogy kicsit kevesebb a pénzem, mint amennyiért ő bevállalna, nem küldött el. Két dolog maradt meg bennem ebből a találkozóból: hiába nagyon szép és csodálatos ez a lány, pont ugyanúgy „működik”, mint az összes, akit addig megismertem. Tehát a jövőben bátran kerülhetem, semmi nélkülözhetetlen nem vár itt rám. És azért én kicsit az ismerkedés vágyával mentem hozzá. Na hát erről szó sem lehetett, éreztem, ez üzlet, és nem kockáztatja, nem kockáztathatja személyes kötődéssel. Sokkal magányosabban jöttem tőle el, mint ahogyan hozzá mentem. Mivel azóta sem voltam örömlánynál, és még kísértésem sem volt erre, úgy vélem, tényleg Isten terelt oda.

Van még egy nagyon személyes és csodálatos belső élményem ebből az időből, de ez kicsit nehezen értelmezhető. Mégis szeretném megosztani. Persze megint pornót néztem. Ezúttal azonban egy orosz lány volt a fiatalember partnere, és ez a lány többet is odaadott, mint a testét. Látszott, tényleg szeretne a fiú kedvében járni, elnyerni a tetszését, úgy vélem, a szívéből, az érzéseiből is odaadott egy részt. Ekkor úgy éreztem, belép a helyzetbe a Szűzanya, nagyon intimen megérint, és hazahív. „Zoli, én megértelek téged, és elfogadlak így. De gyere haza, nincs szükséged erre a mocsokra. Mennyei apád is hazavár.” A mai napig megindít ez a mély megértés és együttérzés és elfogadás. De a bűnre sose, de sose hallottam belül, hogy az helyes. Mindig azt hallottam, az lelkem pillanatnyi állapota miatt átmenetileg megtűrt – feltéve, hogy megteszem ellene, amit tudok. Görcsölés nélkül, mert nem az a legfontosabb, hogy ne kövessünk el bűnt, hanem hogy fussunk utána rögtön Istenhez, és hát persze semmiképpen se keressük azt. Sőt kerüljük, ha ez csak egy módon is lehetséges. De ha megtörténik – akkor megtörténik. Van hol megmosakodni utána, és van, aki talpra segítsen minket. Tízezredszer is – és ez megint személyes tapasztalat.

2014 karácsonya volt egy másik nagyon meghatározó élmény a belső megtisztulás útján. Egy pornót néztem éppen, – persze, mi mást, már megint? – amikor kivételesen az a késztetésem támadt, hogy nézzem meg másodszor is, érdemes.

Emlékszem a lányt, akire a figyelmem fókuszált Chestity Linn- nek hívták. Egy nagyon szép, érettebb korú olasz nő, ez a lány és egy srác szerepelt a filmben. Linn alárendelt szerepben volt, főleg a vége felé, azt tette, amit mondtak neki. A végén a srác az olasz nő javaslatára análisan közösült vele, a lány pedig, gondolom, mivel már nagyon fájt neki (méretes szerszáma volt a srácnak, igaz, pornóban mikor nem az?) egy idő után totálisan széttárta magát, és minden porcikájával, a szájával és az arca kifejezésével is szinte szívta a fiú magját, az élvezetét, hogy élvezzen végre el. Ő pedig legyen szabad, érjen véget a forgatás.

Na erre a jelenetre hívta fel Isten a figyelmemet. „Milyen ez a lány?” – kérdezte, „Készséges. Alárendelődő, teljesen megadja magát a fiúnak, és elképesztően befogadóvá válik a számára.”, „Ha szellemileg értem, Zoli, és te vagy a lány kettőnk közül, én, a te Istened, pedig a fiú, (a Biblia gyakran jeleníti meg az Egyházat Krisztus jegyeseként) akkor szerinted mit várok tőled?” „Hogy teljesen rendelődjek alá a te akaratodnak, ami számomra a tisztaság.” válaszoltam. „Akkor tégy így!”, volt a búcsúmondat.

Valamit még el kell mondanom – elvált vagyok, érvényteleníthetetlen egyházi házassággal. Krisztus szavai szerint az Egyház az ágytól, asztaltól elváltak tiszta életét várja tőlem. Nincs szex, nincs szerelem. Természetesen pornó sincs, van még mit gyakorolni itt. Van ima (bensőséges együttlét Istennel) és szolgálat (szeretetteljes interakciók másokkal). Én azonban az exemtől való különélésünk kezdete óta kerestem magam mellé valakit. Elfogadtam az Egyház igazát, csak képtelennek tartottam magam a megtartására. Így nem kaphattam feloldozást gyónáskor, és nem áldozhattam. Aki törekszik Istenhez, és katolikus módon, az tudja, mit jelent ez. A feloldozás szabadsága, Urunk Szent Testének magunkhoz vétele – nagyon tud hiányozni. Viszont mikor nem mentem ki áldozni a templomban senki nem nézett ki, nem súgtak össze a hátam mögött (hallótávolságon belül biztos nem), és járhattam a lelki vezetőmhöz, és Szentmisére. Kőszeg kisváros, sokszor elég mélyen belelátunk egymás életébe. Az Egyház, konkrétan a Kőszegi Egyházközség elfogadott bűnösként is, nem vonták meg a bizalmukat tőlem. Ez nagyon sokat jelent, ha valaki belül vergődik. Hozzáteszem, én sem vontam magam köré falakat, én sem tartottam magam vissza az Egyházközségtől.

Mi történt 2014 karácsonya után? Elfogadtam a jövőm, de tövisszúráshoz hasonló fájdalommal. Aztán megismertem a sokadik kudarccal végződő próbálkozás, és a Karácsonykor Istennek tett ígéret után Andit, aki belém szeretett. Nem voltam szerelmes, de szerettem őt, és végre tartoztam valakihez! Együtt járásunk egy fél évig tartott, 2015 Húsvéttól, az őszig. Egyszerűen túl messze laktunk egymástól, túl kiszámíthatatlan volt, mikor tudunk élőben találkozni, és túl sokszor csak a Skype képernyőről láthattuk egymást. De azóta hogy vele jártam, már nem fáj az egyedüllét gondolata. Talán ő mutatta meg, hogy mennyire szerethető vagyok, és értékes lehetek egy nő számára. Korábbi házasságomból ez nem igazán derült ki a számomra. Szerethető voltam, ha nyújtottam valamit. Önmagamért nem igazán.

És most jöjjön a történet végén a pont. Gabi. Vele nemrégen találkoztam, és ott érintett meg, ahol a legsebezhetőbb voltam: mi tegyek akkor, ha egy nő vággyal közelít felém? Meggyőződésem volt, hogy ez valami fergeteges és lehengerlő valami, egyszerűen lehetetlen kihagyni. Nem tudtam hitben ellenállni.

Már amikor először találkoztunk, tudtam, hogy ez egy kerülőút a számomra, egy újabb a régiek mellé, amiből végül Isten kihoz. A szállodai szobában, ahol találkoztunk, aztán véget is ért a kitérő. Sokkal hamarabb, mint vártam – és őszintén szólva nem bánom. Gabi nagyon szívélyes volt, őszinte és odaadó. De kiderült, hogy ahol valami lehengerlő kalandot vártam, aminek be kell teljesednie, ott ugyanaz van, mint amit már ezerszer átéltem. Lényegében pont, mint a moldáv lánynál.

Talán megoldás lenne egy valódi, kölcsönös vonzalmon alapuló és tartalmas kapcsolat a megfelelő nővel? Biztosan, bizonyos szempontból. Vannak ilyen nők, és gondolom, én is tudnék lenni a megfelelő férfi. De nem arra visz az utam. Az én elhivatásom a gyakorlati cölibátus. Erre van személyes elhívásom, éveken át készített fel rá az Úr, és így összhangban tudok élni a lelkiismeretemmel és az Egyházzal, amely sosem vetett el. Úgy érzem, magas hegyre visz ez az út, és én oda fel akarok jutni.

Dolgoztam és dolgozom azon, hogy természetes, orvosi módszerekkel és józan tanácsokat követve éljek tiszta, tisztuló életet. Egészséges táplálkozás, kellő pihenés, elég testmozgás. És erre épül rá az ima és a szentségi élet. Az az igazság, hogy messze még az a hegycsúcs, de ha halálom napján csak úton is leszek felé: már megérte.

Még ha néha ki is kell engedjem kicsit a gőzt. Visszatérve a helyes útra, tudom: Istennél BELEFÉR.

,-)

Zoli

Több is belefér 1.

Minden vélemény számít!

Nem véletlenül 18+ – os cikk ez. Remélem, ha még nem vagy annyi, jól meggondoltad, elolvasod – e? Másokkal, lehetőleg felnőttekkel átbeszélgetni a témáját, segíthet feldolgozni, megérteni.

TÖBB IS BELEFÉR. Így tudnám összefoglalni életem úgy két és féléves periódusát, amikor önmagamban barangolva Isten feltárta azt, milyen is vagyok, milyenek az én férfiösztöneim, és felkészített életem egyik legszebb, legfontosabb és emberileg számomra teljesen lehetetlen feladatára.

2012 karácsonyán egy kis, osztrák faluban helyettesítettem, amikor mindaz, amit a modern pszichiátria pszichózisnak nevez, eluralkodott rajtam. Ennek az állapotnak sokféle fajtája van, nálam azzal jelentkezett, hogy nagyon közel éreztem magamhoz Isten jelenlétét, többször felfedeztem, hogy szinte átragyog rajtam, mint egy fénysugárba állított gyémánton a fény, és elkezd felkészíteni a rám váró jövőre. Intenzív belső képeket kaptam pl. erdei sétáim során, melyek mély nyomot hagytak bennem. Ezek közül később több teljesen hamisnak bizonyult, így le kellett vonnom a következtetést, amit a Szentlélek vezetése (írta Eberhard Mühlan, Marana Tha adta ki) c. könyvből igazából már tudtam: 1. semmilyen intenzív belső élmény, sugallat, látomás nem ok arra, hogy azonnal cselekedni kezdjek. 2. Az idő sok esetben eldönti, amit az ember a pszichéjén belül tapasztal, igaz, megbízható – e, esetleg képzelgés, fantázia, vagy elsuttogott hazugság. 3. Válogassam meg, amíg nem vagyok biztos magamban, hogy kinek és miért mesélem el. 4. Végül: józanság, megítélés – és bátorság. Mert néha minden óvatosság mellett sincs más út az igazság megismerésére, mint követni az impulzív belső késztetést. S ha csalódik az ember, padlót fog, és kiderül: tényleg pszichotikus volt, és nem sugalmazott – nos, attól is bölcsebbé válhat. Van felállás a romok közül. Nem mindig könnyű, elég szégyenteljes is lehet, de az Élet egyetlen bukásnál sem áll meg. Végül is sikerre vagyunk hivatva.

Ezekkel az erős belső élményekkel együtt tört elő ösztöneim mélyéről a kéjfüggés. Rengeteget maszturbáltam, közben olyan tanyára képzelve magamat, ahol MINDENKI, férfiak és nők, folyamatosan azt csinálják. A favágó tuskón, az udvar közepén, a tanyasi ház minden helyiségében, és egyáltalán valahova mindig be lehet szállni, mert valaki biztos éppen kívánja.

Közben láttam egy karácsonyra készülődő beszélgetést a tévében, ahol egy pap beszélgetett Jézusról egy csinos nővel – nagyon udvarias, számomra erőtlen és unalmas módon. Rettentő hervasztó volt. Valamivel később felmerült bennem, hogy az egyik lehetőség a bennünk és Krisztusban szunnyadó élet szabadon engedésére, ha vállaljuk, hogy szembe nézünk saját árnyékunkkal. Nem egyedül, Istennel, de bátran, elmenni az alagút végéig. Ha nincs is kijárat ebben az alagútban végül, de Istennel mentünk: nos lesz, aki segít minket visszafelé, miközben mi csalódottan, összetörve, de remélhetően bölcsebben és belsőleg szabadabban keressük a hazafelé vezető utat.

De térjünk vissza a történet fő szálához: hazafelé a vonaton két dolgot vettem észre. Először is, egy különös új lélek, vagy lelkület csatlakozott hozzám, egy érzéki, kéjsóvár és vad lélek, akit elneveztem magamban Farkasnak. Farkasról keveset tudok, biztos, hogy nem volt keresztény, pogány volt és kegyetlen: de tisztelte Jézust. Hallgatott rá, később elmondom, ezt pl. miből vettem észre. A másik az, hogy végtelenül kiszolgáltatott helyzetbe kerültem. Egyrészt saját testi természetemnek, mert pl. még a hazaúton sem tudtam megállni, hogy ne menjek be a piszkos, hideg és szürke wc- be, és ne elégítsem ki magam, másrészt: Istennek. Persze az idetartozik, hogy minden önkielégítés után, az első, akit megkerestem gondolatban, az Ő volt. Hová is mehettem volna máshová? Ki segíthetett volna rajtam, ki adhatott volna gerincet az ezredik elbukás után is, amikor századjára is annyit ér az én személyes akaratom, a „nem” mint egy kiszáradt tojáshéj, amely bárki lába alatt összeroppan. Isten SOHA nem volt rest AZONNAL segíteni, vigasztalni és erősíteni. Pedig elvben őt bántottam meg a bűneimmel. És mégis. Ettől függetlenül tetteim következményei valamennyire szinte mindig velem maradtak intő, de szelíd jelként: nyomott kedély, vagy fájó szúrás, enyhe görcs, feszültség zsigeri tájon. Gondolom, nyomai annak, mikor valaki nem osztozik a saját szexuális energiáján, hanem maga éli fel azt. Egyszer majdnem fizikailag rosszul lettem: szédültem és támolyogtam, és az előttem lévő fakereszt tartott meg, amit valójában nekem kellett volna vinnem. Egy élő rózsafűzér imádságon történt ez, amikor a Szatmárnémeti férfiközösség tagjai közül valaki minden állomás között a vállára vett egy erre a célra szolgáló keresztet. Amikor rajtam volt a sor, és végre letehettem magam elé, éreztem, hogy meg kell támaszkodnom rajta, vagy elesem. Őszintén szólva, ezek az élmények nem nagyon támogatják az ember önértékelését. Pedig soha nem kerestem a kéjt, akkor engedtem a kísértésnek, amikor már végképp nem bírtam ellenállni. Viszont – függő voltam.

Akkor, 2012 végén, karácsony után, hazafelé a vonaton is úgy éreztem magam, mint aki bokáig egy mocsárban jár, és nincsen kivezető út a számára, a láp lassan lehúzza. Két kar tartott akkor lelkileg, de mikor kértem a tulajdonosukat, hogy húzzon ki ebből a bódító illatú mocsárból, a válasz az volt: „Nem. Még nem.” Lelkileg ott lógtam a karján, képtelenül az emelkedésre, megmentve a süllyedéstől. Amikor ennek az élménye átjárt, és megértettem, hogy én magamért egyáltalán semmit sem tehetek, most minden Istentől függ – nos, a mocsár képe eltűnt a tudatomból, fellélegezhettem, és egyelőre békében hazautazhattam.

2013 – ban új helyre kerültem dolgozni, és lassan megváltozott a habitusom. Kisugárzásom lett, fellépésem, aminek okának a gyakorolt karatét tudtam be: bátrabb lettem, nem ijedtem meg a kínálkozó konfliktusoktól, illetve csajozó könyvek hatására elkezdtem flörtölni nőkkel. Elszabadult ösztöneim természetesen prédát kívántak, de ezt tényleg nem bírtam volna felvállalni. Mindig a flört szintjén maradtam, mert szexuális kalandokért szíveket törni, vagy kockáztatni, hogy az enyémet törik össze: nem, én nem vagyok ilyen erős. És érzéketlen sem. Tehát maradt a pornó, mint a kaland terepe.

Két személy tűnik így utólag fontosnak az akkori időszakból: Michelle és Traude. Ugyanott dolgoztak, egy kifőzdében, ahová ebédért jártam új munkahelyemről. Michelle egy csinos, tüzes fiatal lány volt (mindig összeégette magát a sütővel, és egy – két ragtapasz állandóan díszitette a kezét), míg Traude egy szőke, nyugodtabb, és érettebb csinos nő. Képzeletben Michelle lett a szeretőm, és Traude a feleségem. Sokszor megfordultam ott, és belül egy történet formálódott hármunkról, ahogyan magamban manőverezek köztük. Az volt a benyomásom, hogy szexualitásom lassú evolúción megy végig, a teljes széteséstől (a paráznák farmja) a poligám és hűtlen férjen át… nos, még nem ismertem a jövőt. 2014 Húsvétja óta nem jártam abban a kifőzdében, addigra a bennem élő (tehát nem az időnként hozzám csapodó) farkas természet kezdett jóllakni, és csendesedni. Én ebben látom a kegyelem munkáját: pusztán flört és képzelet által fokozatosan a helytelen belső késztetések fölé nőni. Ott kell, hogy legyen ebben Isten keze! Másképp hogy működne, és fejtene ki hatást még évekkel később is? Vad szexuális kalandok helyett képzeletjáték. Igaz, közben azért pornóztam én keményen. Annak is lehet ehhez némi köze.

Farkasról csak annyit, hogy egyszer egy szentmisén elnyomta a papból sugárzó szentségi erőt, és ezt ő is észrevette. Az első sorban ültem, és láttam, hogy a figyelmem, és az a jelenlét, amit sugárzok felé, mennyire zavarja. Kicsit ijedten összehúztam magam és belül rászóltam Farkasra, ő is tegyen így. Valójában nem játék, és nem vicces, amit csinál. A mise folytatódott, a zavaró jelenlét megszűnt. Nem tudom, miért csapódott mellém Farkas, alig párszor éreztem a jelenlétét, nem próbált rávenni soha semmi helytelenre, egyszer kezdte zavarni a Szentmisét, egyszer életem első karateversenyén töltött be, egyszer karizmatikus közösségben járt körbe az imádkozó testvérek közt, de ott sem prédára lesett, valójában egy lány hangját erősítette és önbizalmának kisugárzása mögé állt – és kész. Azt az érzést hagyta hátra, hogy vannak a túlvilágon is olyanok, akik félik Istent, de mivel részben pogány indulatoknak adják át magukat, nem élhetnek a közelében. Mindazonáltal Isten használja őket, hiszen valamennyire az övéi, amiért minden bizonnyal megvan a jutalmuk. Az az igazság, hogy iszonyúan pici hozzáférésem van odaátra, és az is a saját érzés, fantázia és gondolati világomon át jön. Nem tudok többet, jobbat adni. Talán sokkal többen Istenéi, mint hisszük. Akárcsak itt a Földön. Rengetegszer tapasztalom, hogy ha korlátozottabb mértékben is, de Isten működik a vallástól (de nem az emberségességtől) nagyon távol álló emberek életében is. Mert sok szempontból teszik az Ő akaratát.

Havas Henrik: Pornó 1. – olvasói beszámoló

Minden vélemény számít!

A szokásos védőoltás,mielőtt szakadéktúrára megyünk. Keresztény lap, ez van.

A szokásos védőoltás,mielőtt szakadéktúrára megyünk. Keresztény lap, ez van.

Ha még nem élsz rendszeres szexuális életet, hidd el, nem való ez a cikk neked! Nem fogsz minden szót érteni, nem lesz kielégítő képed arról, mi is, és hogyan történik akkor férfi és nő között. Ha nem feküdtél még le szerelemből lánnyal, még rosszabb a helyzet, az ideálishoz közelítőről sincs tapasztalatod, amid van, az inkább visz félre, mint a valódi beteljesülés felé. Még nehezebb lesz megérteni a cikket. Ha olvasol: beszélgess másokkal arról, amit itt olvastál, de megbízható emberekkel! Akik legalább komolyan vesznek, meghallgatnak, ha okosat nem is tudnak mondani. De még jobb olyan valaki, aki tud okosat is mondani, megértően, türelmesen. Ha mindezekre tényleg hajlandó vagy – menj tovább! Esélyed van rá, hogy bölcsebb legyél. Nem most rögtön; idővel, amikor már magad is felteszel kérdéseket és kiválasztod azokat a forrásokat, ahonnan működő, valódi válaszokat kapsz.

És most a cikk:

Pornófüggő vagyok.

Nem az a fajta, aki ezt helyesnek tartja, vagy belenyugszik, de ez egyelőre akkor is így van. Számos eszköz van küzdeni ellene: lelkivezetés, gyónás, áldozás, ima (nem csak kérő! általában őszinte kommunikáció Istennel. Meg magammal.) És természetes eszközök: pszichiáter, magatartásterápia (pl. elalvás körül jön az ellenállhatatlan inger a pornónézésre és önkielégítésre, tehát akkor azt az időt célszerű átvariálni; gyógyszeres segítség (én 2 mg – os Rivotrilt használok, <szigorúan orvosi rendelvényre!> és tényleg segít, bár önmagában kevés. És van, hogy hármat kell bevenni. Az már 6 mg! Szerencsére ritkán, de… ), és a legjobb, legősibb – a működő párkapcsolat, kielégítő szellemi, érzelmi és ezekből fakadó szexuális élettel. Mert egy kétdimenziós képernyőnek nincs íze, illata, testmelege, lágysága, hullámos haja, amit meg lehet simítani, és a csók egy képernyővel… elég röhejes ötlet.

Na, így álltam neki a könyvet olvasni.

Havas Henrik

Havas Henrik

Először is főhajtásom Havas úr előtt, hogy utánamegy a nemszeretem, kényelmetlen témáknak is. Vannak, akik lenézik érte, kritizálják, hogy két hét alatt, hogy a p…ba lehet megírni egy könyvet, de én úgy vélem, hogy elvégzi a dolgát. Olyan dolgot, amiért nem állnak sorba a kollégák. És olvasás közben csak egyszer tört rám az ellenállhatatlan inger. Akkor azért nem lehet olyan rossz a stílusa és tartalma.

No, akkor rögtön egy kritika: minek vegyem azt, hogy az alcím: „Prűdek legyünk, vagy…” Havas úr, nem ön tette helyre Pákót, mikor az csokipéniszt akart szopogattatni egy kereskedelmi tévé vetélkedő showjában a játék veszteseivel? Akkor most hol az erkölcsi tartás? A pornó a szabad, vagy a szabados kategóriába tartozik? Állandó partnerváltások, 90%-ban a férfiak élvezete körül forog, érzéki lángolásba sodorja a lakosság jó részét, a szexről valójában alig tudunk meg valamit, mert mindig ugyanaz történik (szinte). Érzelmek zéró, amatőr videóban talán. És akkor még igazán beteg pornót nem is láttam. (És nem is akarok. Nem vagyok annyira szent.) Hm?

Egyébként érdekes párhuzamot vélek felfedezni a középkori kódexek ocsmányka lapszéli grafikái (fenékbe mindenféle beledugva, meg ördögpofák, meg hasonló ijesztő, izgató, felkavaró szexuális jellegű rajzok) és a pornó műfaj között. Amivel nem nézünk szembe önmagunkban (kellő bölcsességgel, melynek nagy részét NEM előre, hanem menet közben szerezzük meg. Ez van – mennyei Atyánk kalandnak találta ki az Életet, ha ezerrel védekezünk ellene, akkor is) és elfojtjuk, az előjön máshol. Ha jól tudom, áttolásnak hívja ezt a pszichológia.

kézenfogva

Kölcsönös és kizárólagos birtoklás – egyben kölcsönös tisztelet és szeretet. Az ideális házasság alapja.

Ma a nyugati típusú társadalmak szégyenletesnek tartják, hogy a férfiak dominálni akarják a nőket – bölcs nő simán visszadominál, de nőiesen – és nem feltétlen büszkeségből, vagy gőgből, hanem mert az Élet így működik. A férfi tartja és fogja a nőt, és a nő tartja és fogja a férfit. Ez a család alapja, és elképesztően sok minden ebből nő ki: apró és fontos, valamint nagy és fontos dolgok tengere. Egy egymást ismerő és szerető pár elképesztően potens.

Szóval mifelénk rusnya dög minden tökös, domináns férfi, hát jön a pornó, ahol pénzért megkapják testi szinten, amit főleg lelkin kéne megélni. Teljesen meztelen nő, megkötözött karokkal, felöltözött férfival szemben, akiből csak a pénisze meztelen, vagy barátnő, aki a barátja kedvéért a fél haveri társaságot is kielégíti.

A dolog összetettségére jellemző, hogy egy MILF, (Anya típusú, középkorú, erős csípőjű, formás, nagy mellű szerető) aki egyszerre négy férfivel volt együtt, és olyan tiszta tekintettel nézett a kamerába, amilyet csak ritkán látok. Kék szeméből, mintha Élő Víz áradt volna. Az egyik fiú kicsit később, mikor alulról „dolgozta” és hozzásimult a nőhöz; lehunyta a szemét, és olyan boldog mosoly terült szét az arcán, mint egy éppen megszoptatott csecsemőnek. Tök – komolyan. Hát ez a nő le is merült a végére, mert tényleg a lelkével táplálta a fiúkat, az utolsó öt perc, mikor már minden fiúnak jó volt, arról szólt, hogy bebújt egy sötét szobába, a forgatás helyszíne mellett, és próbálta az idétlenkedő férfiakat kizavarni. Végül is sikerrel. Mert kellett az idő most magára – vissza kellett töltődnie.

De vissza a könyvhöz!

Nagyrészt technikai részletekkel van teli, nem, nem mit hová és hogyan, inkább szokásos karriertörténeteket ismerünk meg. Céltudatosság, feltűnő, illetve erős egyéniség, intelligencia, kitartás, gyűrődésállás, ami általában kell. És a magánélet beáldozása. Ami szerintem hatalmas hiba. A kollégák, szakmabeliek soha sem lesznek igazi családdá. Szerintem soha. Családias, bensőséges lehet a légkör, de intimen családi – nem. Tízezer apró részlet kell ahhoz, mikor már a pórusaimből is Ő árad, nem is biztos, hogy mindig örülök neki – de akkor is JÓ.

Három embert emelnék ki a szereplők közül.

Monique Covet

Monique Covet. K kemény helyzeteken ment keresztül. Volt, hogy az élettársa napokon át a szadista, hatalmaskodó ösztöneit élte ki rajta. Kikötözte, megverte, megb..ta. Kikötözte, megverte, megb..ta. Kikötözte….stb. És a nő túlélte, (lelkileg is) kijött a helyzetből, és újrakezdte. Igaz, ha jól emlékszem, pszichiátriai segítséggel tudta csak megoldani a helyzetet, de én örülök, hogy nem egyedül kínlódott, hanem segítséget kért és kapott.

Michelle Wild

Michelle Wild. Sokkal mélyebben gondolkozik, mint vártam. Ő kért segítséget Havas úrtól, hogy akkor ő most ez az egészet hogyan helyezze el a fejében? Hááát, Havas úr, szerintem nem sokat segített. Talán néha ő se olyan bátor… vagy mittudomén. Úgy tűnt, Michelle mintha az Életből is többet felfogna, mint a többiek, mármint a valódiból. Sejti talán a mélységeket? Végül is nem tudom, de ezt ő mondta: „Úgy veszik a lépcsőfokokat, mint mások a levegőt. Pedig időnként meg kellene állni, és létrehozni valamit azon a szinten, ahova az illető eljutott. A minőség gyakran a rohanás miatt vész el, még akkor is, ha a képességek megvolnának.” Pornótündérekről mondta. Érzi, hogy ritmusa van az Életnek? Hogy aki rohan, az értéket veszít? Nem a célba érkezés a fontos, és a célvonal mögötti ácsorgás, hanem maga az út, és végül persze a célba érés is. Ha a kutya nem látja, akkor is. Michelle is volt pszichiáternél, mint a pornóban élők közül sokan. (És mint egyébként én is, sőt részemről a dolog még nem lefutott. De javuló.)

Dr Csernus Imre

Dr Csernus Imre

Dr Csernus Imre. Nagyon jó ötlet volt őt is megkérdezni. Szerinte a pornóban érdekeltek (inkább a szereplőkre gondolhatott) érzelmileg igen nehezen nyitnak. Ők testileg mindent megmutatnak nekünk, néha még annál is többet. Nagyon kell, kapaszkodjanak a lelkükbe. Ha azt kirabolják, (juk) mi marad nekik? Mert mi nem fogjuk fel, mit is veszünk el tőlük. Legintimebb testrészeiket látjuk, néha még többet is. Elég tiszták vagyunk hozzá? Másrészt egyetlen felvételen szereplő pár, idővel több ezer másik emberrel bújik ágyba – invitálja meg kettőjük közé, mellé, fölé. Tutira bölcs dolog?

Más.

Toplak Zoltán – Zoli

Michelle! Megkérdezted Havas Henriket, jobbak vagytok – e a kurváknál? Úgy rémlik, ő érdemleges választ nem adott, te viszont azt mondtad, hogy végül is igen, mert itt több a minőség, forgatókönyv, díszletek, stb.

Michelle – ember vagy. Ez azt jelenti, hogy nem csak szeretetre, de tiszteletre is szükséged van. Téged érdekel az Igazság. (Mélységek, írtam ugye fentebb.) Hát megtisztellek azzal a részletével, amit én látok, de Kemény lesz.

Rosszabbak vagytok. Sokkal. Ha négyszemközt lennénk, most gondolatban a hónod alá nyúlnék, hogy biztos legyek benne, elbírod az Igazság terhét. Folytatom. A sima kurva eldugott helyen intézi, bokor alatt, szobában, kupiban, ami történik, nagyrészt közte és az ügyfél között marad. Ti viszont telehintitek vele a világot. Bűnrészesek vagytok rengeteg maszturbálásban. A szexuális erőt intim kapcsolatban kellene megélni, kölcsönösen örömet adni egymásnak, illetve gyermekeknek életet adni, nevelni őket, és kultúrát építeni vele – vagyis szublimálni. A wc deszka és a rezgő vibrátor, nem az a hely, ahová anyagi kifejezője való. Azonkívül közötök van jó pár erőszaktételhez, amit a felpörgetett és túlfeszített férfiak védtelen nőkön elkövettek, a lányok lelki értékének romlásában, hogy előbb szopnak, mint csókolóznak (tisztelet a kivételnek) és természetesnek veszik, hogy nekik ez a dolguk, mert tőletek (is) ezt tanulják. És még tudnék írni. Írjak? Kis nyomozás kérdése az interneten az egész. De minek?

És most tényleg a hónod alá szeretnék nyúlni. Belőled kinézem, hogy kell, mert szerintem van benned annyi lelki tisztaság. Kicsit Máté fiamra emlékeztetsz, akit egyszer megfegyelmezendő fejbe csaptam. Látszott rajta, az elején próbálja magát tartani, „mit nekem, csak egy ütés volt”, de aztán összetört. Mert az apja ütötte meg, akit szeret, és akire felnéz, és hát… Apa kicsit kegyetlen volt. Mint mondjak, én sem voltam túl boldog abban a pillanatban. Úgyhogy most azt kapod, amit ő kapott: „Bocsáss meg, ha megbántottalak.” Ha olyan vagy, amilyennek hiszlek, akkor téged jobban sebez az Igazság, ha kárhoztató. De jobban is épít, ha buzdító. Most jöjjön az a rész.

bizakodó Szamár

bizakodó Szamár

„Ahol nagy a szükség, ott közel a segítség”, mondta Szamár Shreknek, és Pál apostol is azt írta: „ahol túláradt a bűn, ott kiáradt a kegyelem”. Szóval fel a fejjel – a legfontosabb rajtad múlik, utána pedig legyűrhetetlen segítséged lesz! Ha – akarod.

Pál apostol - nem sokat volt nővel. Folyton úton volt.

Pál apostol – nem sokat volt nővel. Folyton úton volt. Mégis derűs, életerős ember hírében járta.

Én elkezdenék beszélgetni Istennel a helyedben. Lehet, hogy sok elfojtott bűntudat alatt bukkansz majd rá. De ugye elhiszed, hogy abban az emberben, aki, noha egy szavával vihart csendesített le, egy másikkal négynapos hullát támasztott fel (Lázárt), vakon születettnek látást adott, vagyis K..VA NAGY HATALOMMAL RENDELKEZETT, és mégis, amikor a SZERETET úgy kívánta, önként széttárta a karját, hogy átszögezzék, kifeszítsék, és így lassan megfojtsák; szóval ebben az emberben, aki azért Isten is – lehet bízni?

Kezdj el Vele beszélgetni! Én már leb…talak, kétlem, hogy ezzel folytatná. A bűntudat nem Istentől van, az az ördög kedvenc fegyvere, mert a bűntudatos ember fölött hatalmat lehet gyakorolni. Isten is ezt akar gyakorolni, csak ő úgy, hogy ezt nyíltan megmondja, és megpróbál meggyőzni, hogy önként ad át a hatalmat neki életed felett, amit ő rögtön megoszt veled. Mert mindig is ez volt a terve. És egyedül Ő – valóban Boldoggá tesz, Maradéktalanul és Örökké – bár a Földön elsősorban épülünk efelé. Beszélgess Vele, ahogy jön, csak egy idő múlva vedd hozzá a négy Evangéliumot is! Nehogy megtévesszen a túlzott emberies gondolkodásmód, vagy a Gonosz Lélek. És nem kell csak a pornóról beszélgetni – egész életedről lehet és ajánlott beszélgetni. Türelmesen, lassan, kitartóan. Néha fájni fog, sokszor lesz édes, még többször vigasztaló, amit mond.

Az én Uram. Öntsünk tisztavizet a pohárba! Épp most próbállak megtéríteni. Bocs, de sokkal jobb, hogy kimondtam.

Az én Uram. Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Épp most próbállak megtéríteni. Bocs, de sokkal könnyebb nekem, hogy kimondtam.

A könyv borítója

A könyv borítója

Főleg, ha ezer éve működő ima módszereket is hozzátanulsz, idővel. De aszerint is kell próbálni élni! Napról-napra, ahogy eszik az ember, minden nap valamennyit. Ha nem megy, akkor is újra próbálni. Máris egy újabb téma, amit át lehet Vele beszélgetni. Nekem volt, hogy mikor nagyon kimerültem, adott kis szabit. Kiélhettem lelkem szennyesebb indíttatásait. Az így erőre kapott bűnös lelkemmel, aztán spuriztam is vissza hozzá (lélekben mindig is velem volt, csak aktívan nem tudott, mert a bűnt ideig eltűri, de soha nem műveli.) És akkor már megint ment, főleg mert közben megtapasztaltam, mennyire megért, szeret, véd és türelmes. Persze gyónni azért kellett, meg időnként rámnehezedett a keze, csak hogy tényleg higgyem: a jó a jó, és a rossz a rossz. Erről bővebben a Bibliában.

Zárszó.

A könyvnek van második része is, a betegebb pornóról szól. Nem fogom elolvasni; kétlem, hogy alapvetően újat közölne, másrészt az sokszor a mély pszichiátriai esetek kategóriája. Ami nem gond, csak a kiélés mellett gyógyítani is kéne. Mert ott valami eleve jó és természetes próbál megnyilatkozni, ami kibontakozás közben valószínű többszörösen félrecsúszott és rögzült. És így rombolódik az egyén, az ő kiszolgálója, és hosszú távon a társadalom is.

;-)

Zoli

Férfiak és szex – adomák

Minden vélemény számít!

Kell ez a kis lelki gyógyszer, mielőtt belemerülünk.

Kell ez a kis lelki gyógyszer, mielőtt belemerülünk.

Ha tizennyolc alatti vagy: apu, anyu tudja, hogy ezt olvasod? Ha tudná, mit szólna hozzá?

Amúgy: egy kis bulvár ;-)

Tudjátok, Zoli hogyan szokta: vigyázz magadra, ha felhevülsz: séta, sport, böjt, ima. Bár jobb mindezt a cikk elolvasása előtt megtenni. Szóval mehetsz, készülj elő a cikkre! Ha megvan, hajrá, tovább! (Ti is csajok! Messze nem vagytok olyan védettek, mint hiszitek.) Még valami, itt kivételesen bűnös dolgokról is olvashatsz. Ne tekintsd mintának! De ez is van, ennyi, remélem, belefér, ez még csak híradás, nem reklámozás. Szerintünk. No, és itt mélyen intim élményekről is olvashatsz. Nem mindenki szereti az ilyet. Ők esetleg ne olvassák el.

Van lehetőség privát kérdést feltenni, a hsz-eknél van ez az opció. Azt csak a szerző és az admin látja. Jó ha valakivel meg tudod beszélni az itt olvasottakat, főleg ha megbízható felnőttel. De tőlünk is kérdezhetsz.

Úgy vélem, azért tesszük ki ezeket a sajtóba (bulvárba), mert túlságosan magányosak vagyunk, kevés az igazi, őszinte emberi kapcsolat, és így próbáljuk azokat pótolni. Vágyunk mások elfogadására, hogy „meggyónhassunk” nekik. Én ezt elfogadom, mértékkel kiszolgálom. De – egyetlen cikk sem tudja pótolni az igazi baráti társaságot, ahol mindezt szemtől-szembe mondhatjuk el, és a titkaink a csapatban maradnak. És ez nem gyónás! Mert feloldozást csak a pap adhat. Bizonyos dolgokat pedig nem elég pusztán kimondani, meggyónni. Változtatni is kell rajtuk, lehetőleg Isten segítségével. Vagy, ahogy tudunk. Mert az a legfontosabb, hogy próbáljuk meg, és igyekezzünk kitartani a jóban, legalább a szívünk mélyén, hogy amikor valóban lehetőségünk adódik változtatni, éljünk vele. Ekkor dől el, komolyan gondoltuk-e a változást, vagy csak elhitettük magunkat.

De akkor most, végre: kezdjük!

Barátom meséli, hogy nagyon odaadó, készséges a felesége, könnyen rááll a szexre, nem kell érte könyörögni – de. Nincsen benne meglepetés, izgalom, újdonság. Megy a strandon, és látja a jobbnál jobb nőket, a kedves büfés lány mosolyát, a szingli lány formás fenekét. Nagyon nagy a kísértés. Sajnos a felesége a megszokottat szereti, évek óta ugyanazok a mozdulatok, ő elő sem mer jönni vele, hogy hát drágám, lehetne másképp is, esetleg kicsit extrémebbül… Talán meg is sértődne az asszony, hogy mit akar tőle.

Másik barátom meséli, hogy a felesége már egyáltalán nem kívánja a szexet. Ötvenen túl van, már nem kell. Ő meg még tele van vággyal. Az önkielégítést szégyelli, de mit tehet? Állítólag orvosilag is ajánlott, mert a sperma időnkénti kiürítése kifejezetten egészséges. (Hívőkben rögtön felmerülhet a dilemma, hogy akkor most egészséges legyen, vagy szent? )

Egy másik barátom tartós kapcsolatban él, két kicsi pulyája van, de kalandra éhes. Meséli spanyol útját, ahol a tengerparton rengeteg becsiccsentett, könnyű droggal belőtt nőt lehet felszedni. Állítólag rögtön orálisan kezdik… Még keleti nője nem volt, de lesz, addig nem nyugszik. (Ez volt a rossz példa! Tudom, szájbarágós vagyok…)

Megint másik huszonhat évesen vesztette el a szüzességét: addig nem mert komolyabban közeledni a nőkhöz. Úgy érezte, őt nem tudná egy nő sem igazán szeretni és elfogadni. (Állítólag egyre több férfi küzd pl. Amerikában ilyen mentális problémával. Ezért is növekszik a nemi erőszakok száma. Legalábbis Richard Rohr: A férfi útja c. könyvében ezt állítja. Az ilyen férfi magában nem hisz, tehát nem hódít, – EMANCIPÁCIÓ, EMANCIPÁCIÓ, EMANCIPÁCIÓ! – meglenni viszont nem tud nélküle, tehát erőszakkal szerzi meg – a semmit. Mert a lényeg: a nő vonzalma, vágya elmarad útközben. Pedig ez táplálná a férfi lelkét.)

Egyszerű? Kis tálalás, és izgalmas.

Egyszerű? Kis tálalás, és izgalmas.

Elmosolyodtam, mikor azt mesélte, a köv. jó barát, hogy akkor csodálkozott, mikor az Elsőnél látta, hogy a teste milyen egyszerű. Felül a két mell, alul a punci, közben a sima has. Pedig látott pornót. Más az életben és más a képernyőn.

Állítólag a pornó függést okozhat. Persze ezt a pornó készítői tagadják (mily meglepő!) de én elhiszem. Nem kell kínlódni, udvarolni, buliba menni, csak bekapcsolni a pornóadót, és máris készséges nőket láthat, különböző pózokban az ember. (Rettentő fárasztó, hogy mindig csak a férfiaknak jó. Uncsi, önző; uncsi, önző! Igaz, Varga Péter (a Spielhózni, ismerkedési és párkapcsolati könyv szerzője) szerint ez olyan, mint befőttesüvegben fagyit nyalni, de azért hozzátenném, akkor az az üveg ereszt egy kicsit. (Tényleg veszélyes és erkölcstelen pornót nézni. Talán, néha az asszonnyal. Lehet ötleteket meríteni, felkelti a kölcsönös érdeklődést. De személytelenné teheti az együttlétet – ciki, amikor a pár egyik, vagy mindkét tagja egymás arca helyett a képernyőt, és idegenek arcát, egyebét bámulja. Főleg a férfiak hajlamosak erre, de nem mert rosszak, hanem mert férfiak. Tudjátok, fokozottabb igény az újra, a változatosságra. És a férfi elsődleges nemi szerve: a szeme.)

Szegény következő barátom, aki imacsoportba jár! Jól megmosták a fejét, mert lefektette az éppen aktuális barátnőjét. Ő belátta, hogy ez gáz, de ma már a nők többsége ezt várja el! A múlté a tartózkodó, pláne a házasságig váró nők tömege. Hebegve mesélte ez a barátom, hogy ha megtartja a tisztaságot, egyszerűen nem kell a nőknek. Atyavilág, mikor ez még csak a lányok dilemmája volt! Voá, fejlődünk, nincs mese! EMANCIPÁCIÓ és FEMINIZMUS! Hajrá, éljen! (Ugye világos? Hiába ciki, ez megint a rossz példa volt. Van ilyen, nehéz megküzdeni vele, de akkor is fontos. Legalább megpróbálni.)

„Én volt, hogy függtem a pornótól. Nem bírtam elaludni, míg egyet meg nem néztem. Komolyan gondolkodtam, orvoshoz kéne mennem. Valahogy megúsztam, igaz sok ima kellett hozzá. A gyönyörről és izgalomról nagyon nehéz volt lemondani. Állítólag az élő szex jobb a pornónál. Hát nem feltétlenül. Olyan partner is kell hozzá. Nekem nagyon élénk a fantáziám, a valóság ritkán múlja felül. Bár társsal lenni, tényleg más, mint a magányos gyönyör. Kéj terén elmaradhat, de a léleknek valódi táplálék. Megfogni, beszívni az illatát, akár ott, alul is, érezni a bőrét… és mindeközben szeretni őt… Na, ezt egy pornócsatorna se adja meg.” – meséli másik ismerősöm.

„Én azt szeretem – meséli következő barátom – amikor a páromon fekszem, „dolgozom” rajta alul, átölelem a vállát, és csókolózunk. Ilyenkor teljesen úgy érzem, hogy ő most az enyém.”

Következő ismerősömék nem szoktak védekezni. A tabletta veszélyes, a gumi kényelmetlen. Így azokon a napokon az asszonyka megkéri férjecskéjét, hogy ugyan már, amikor közel van, rántsa ki nyugodtan. Igen ám, de mi van, ha az asszonynak is épp akkor jó? Állítólag barátom bátortalansága miatt már kellett (sutyiban, ismerősön keresztül) esemény utáni tablettát venni, mert hát, amikor éppen sóhajtozik az asszony, és felnyög, mert JÓ, akkor abbahagyni… Férfi legyen a talpán, aki erre képes. (Meg szembenézni az asszony csalódott arckifejezésével. Esetleg haragjával: „Jó jó, én mondtam, de nem tudtál volna még egy picit várni?)

„Van, hogy nem mindegy, milyen szögben, milyen ritmusban, és milyen gyorsan csinálom. Az elején még így kell, a végén már úgy. Végül is meg van neki, de megkaphatom: lehetett volna jobb is. Elképesztőek a csajok!” Ja, azok. Szerencsére. Hidd el, uncsi lenne egy másik férfival! Meg természetellenes is.

„A szex nekem kicsit olyan, mint egy közös kirándulás. Ha együtt akar haladni a csapat, a leglassúbbhoz kell igazodni: vagyis a nőhöz. Ha neki megvolt a biológiailag bonyolultabb orgazmusa, már nyugodt szívvel jövök én. Ha már nem olyan tág, megoldom kézzel. Mindenre van megoldás.” – Mr Ezermester. De jó, hogy jártatja azt a mérnöki agyát! Mert a másikért, a feleségéért teszi. Szép ám a nő őszinte mosolya az aktus után!

Utolsó barátom nagyon szereti partnerét orálisan ingerelni. „Számomra izgalmas és csodálatos érzés a legintimebb testrészén megcsókolni a választottamat. Egyszerűen a nedvessége… hu, vazze!” – mondja.

Mmmm… nos, megértem.

;-)

férfi

Főszerkesztői utóirat:

A legeslegvégére valami igazán kemény. Talán tévedek, és a poklot szabadítanám a világra, ha ezt a pornómogulok komolyan vennék. Úgy vagyok velük, mint a várőrség tagja, aki látta, amikor bátor üvöltéssel áttörték a vár falát, és vad örömmel kirohantak a SZABADSÁGBA. Egyenesen a falak melletti döglesztő mocsárba. És szabadság címén azóta is ott kornyadoznak. Pedig a mocsár után ott a vadon, aztán a ködös távol, ahol szakadékok és hegycsúcsok egyaránt lehetnek. Mi lenne ha fantáziát vinnének a dologba? Ha kultúrát nyújtanának? Ha elindulnának a meghittség felé? Ha feltárnák, mit akar egymástól szexuálisan a férfi és a nő? Ha kimondanák a nevét ezeknek? Miért csak a látványos technikák vannak?

Tanuljunk róla, és az érzelmi, és kötődésbeli részéről is! Ne csak technikákat!

Tanuljunk róla, és az érzelmi, és kötődésbeli részéről is! Ne csak technikákat!

Finomabbak, rejtettek miért nincsenek? Esetleg érzelmileg elkezdenének kötődni egymáshoz a párok? Ha valódi orgazmust élnének át a nők a filmen? Bonyolódna képlet? Megnyílna a férfi és női psziché?

Mit veszíthetünk? Amerikai felmérések szerint a lelkipásztorok 40%-a küzd a pornó rabságával! És nekik van feleségük! És imádságos életet élnek!

Nem tudom, ez az ötlet működne-e? De nagyon itt zakatolt az agyamban, hogy minden út Istenhez vezet. De járni kell rajta. Útszélen üldögélők, fel! Ha már elindultatok, járjatok rajta! Tényleg van bennetek spiritusz, vagy csak mondjátok? Tényleg bátrabbak és szabadabbak vagytok, mint mi, vagy csak üres hencegés az egész?

Mert nem látom az eredményt. Romboljátok a kultúrát és nem építitek.

;-)

Zoli