Címke: Irgalom

Közeledik, de miért van rá szükség? (BDSM szexről sorozat a lapon)

én

BDSM SZEX

Pornófüggő vagyok. Már lábalok ki belőle, de megjártam a mélységeit. Mit találtam ott? Kéjt, örömet, szabadságot, kiélést. Mivel mindvégig bíztam Istenben, soha nem mulasztottam el, hogy hozzá szaladjak minden egyes pornó nézés után (Apu! Nézd mit csináltam! Megbüntetsz érte?), s a válasz mindig ugyanaz volt: (Nem, de Igazságomat sem rejtem el, viszont megértő, türelmes, irgalmas szívem sem.) így lassan – lassan szabadulást leltem nála.

Miért írom ezt?

Aki a bűn reklámozásától tart, annak tudom mondani, hogy azt, aki hajlandó megbánni a bűnét, aki az Istenbe vetett bizalmát nem adja fel, a bűn sem tudja örökre távol tartani Istentől, és az emberhez méltó, tisztuló élettől.

Aki rabja lesz a bűnnek, van számára szabadulás (én az lettem) csak vágyjon a tiszta (tisztuló) élet után, és kérje azt, maga iránt is türelemmel. Aki pedig a bűnt vágyja mindenáron, és a hétköznapit, tisztességest elutasítja, azon semmi sem tud segíteni. Aki még vágyni sem hajlandó rá, az cikksorozattól függetlenül nagy bajban van.

És még valami.

Sokkal mélyebben megismertem magam, és a kiélés is segített megszabadulni lassan – fokozatosan néhány nem igazán emberi hajlamomtól.

Isten hosszú tűrését és szelíd igazságát tapasztalva pedig Vele mélyült el a kapcsolatom. És egyébként önmagammal is. Sőt! Azzal a csúnya – csúnya Egyházzal is. Nem igaz, mennyi megértést és segítséget tapasztaltam!

Nem a bűn a legrosszabb, ami történhet velünk. Hanem hogy nem bízunk Isten Szerelmében és ezért elutasítjuk Igazságát is.

Tehát, végül is:

Mit remélek a sorozattól?

Párok színesíthetik szexuális repertoárjukat és mélyíthetik el kapcsolatukat.

Önismeret és belső szabadulás fejlődhet hatására. Persze orvosi és vallásos segítség szükséges lehet (én is mindkettőt igénybe vettem és veszem.)

Merünk bízni benne? Annyira is, hogy bűnbánatot kezdjünk tartani? Barátkozni a gondolattal legalább?

Gyónás 2.0 – újratöltve?

 

;-)

 

Zoli

 

 

 

Az újrakezdés filmje: Rambo 4

óvó apaNem a film agressziószintje miatt 18+ – os ez a cikk. Előre szólok, hogy egy helyen mélyen önfeltáró leszek. Mivel az a rész a bűnről és Isten Irgalmáról együtt szól, esetleges nehéz emészthetősége ellenére is elmesélem. A filmben is van egy hasonló jelenet, ezért el kell mondanom, hogy olyat én is átéltem. És, hogy ez mit jelentett nekem. Ha nem vagy elég érett hozzá, pláne ha gyerek, erről még a szüleiddel is nehezen fogsz tudni beszélgetni. Innen még simán vissza lehet fordulni. A lapon sok más is van, amit nyugodt szívvel ajánlok neked. Az internet megőrzi a cikket, és amikor készen állsz rá, hogy piszkos dolgokkal őszintén szembenézz, nehezen hihetőekkel valamiképp megbirkózz: nos, eljött az ideje a filmelemzés és prófétálás elolvasásának. Bár ez a cikk csak egy másik férfi prófétálásának értelmezése.

Ha itt vagy: kezdjük.

rambo 4 aMíg a Rambo első része inkább a valóságot volt hivatott feltárni (valójában a férfiak se háborúznak szívesen, és ennek meg van az oka) a negyedik rész inkább egy vízió, látomás és vágy. Az első rész a jelenről, a negyedik a jövőről szól. Itt már érdemesebb néhány jelenetnél elidőzni, mert mondanivalójuk van.

(Ha a filmmel indítanál, itt találod. Fekete négyszög, bal lent filmindítás, jobb lent teljes képernyőre váltás. Ha nem működik, a Google biztos kidobja, még hol találod meg.)

Eddig többször használtam egy fogalmat, az Igaz Harcosét. Olyasvalakit értek alatta, aki mindent beleadva küzd, tiszteli ellenfelét és sajátmagát is, tud méltósággal győzni és méltósággal veszíteni (majd a haverokkal kiörömködi, vagy kibúsongja magát), kellően tökös, de tiszteli a játékszabályokat is.

Most egy új fogalmat szeretnék bevezetni, és ő a Jó Harcos, vagy a Jó Harcosa. Sly őt álmodta meg. Élőben Sam Childers feltűnő módon ilyen, de tágabb értelemben mindenki, aki tesz és küzd a  Közösség Javáért. Sam Afrikában misszionárius és prédikátor, de a gyerekek kényszerkatonaságtól való megmentése sokszor csak géppisztollyal megy.  Sam életéről is készült film, Gedainé  Kölnei Lívia, a Talita.hu-ról írt egy jó cikket róla, mi itt hoztuk le tőle.

A helyszín ezúttal: Burma. Nagyon hosszú idő óta tartó háború és népirtás zajlik ott. (Bakker, de jó a dolgunk Európában! Nemcsak az életszínvonal miatt. Nekünk mennyi mindentől nem kell félnünk, amitől sokaknak igen. És a magyar életszínvonal bizony nagyon sok országét megelőzi a világon.)

rambo 4 bJohn nem túl messze, (motorcsónakkal talán fél nap lehet) éli békés, látszólag harmonikus egyedüllétben mindennapjait; a természet közelében, vérének megfelelő veszélyes módon keresve meg a mindennapit. Mérges kígyók begyűjtésével és eladásával. Közben halászik és a zsákmányból időnként ad pl. a helyi vallás papjainak. Elvégre jut is, marad is…

Egy kis keresztény csoport érkezik, akik halált megvető bátorsággal vállalták, hogy gyógyszert és némi orvosi segítséget visznek az országba. Johnt kérik meg, hogy juttassa be őket az országba. De ő tudja, mit jelentene ez a számukra nagyon de nagyon valószínűen, és nemet mond.

rambo4eEkkor történik meg a csoda. Este a csoport egyetlen nő tagja, mivel más esélyük nincs, hogy teljesítsék küldetésüket, ismét felkeresi Johnt. Egy rövid beszélgetésben elmondja a férfinak, hogy talán csalódott és megkeseredett, de ő hisz benne. Tudni kell, hogy ez a nő szoros kapcsolatban él Istennel. Isten lehel új életet rajta keresztül John, a felszínen békés, de belül sebzett és magányos lelkébe. Majd a végén látjuk meg, mennyire így van ez.

Másnap úton vannak Burma felé.

Nos, én egy pornófilm nézése közben találkoztam Isten ilyen kegyelmével. Nem azt mondom, hogy helyes pornót nézni, hanem azt, hogy az Isten Mindenható. Világos, ha nem küzdök tőlem telően a pornózás vágya ellen, és ha nem járok naponta Ővele, mindez nem történik meg. Ki-ki utána néz, egyik és másik mit is takar. Nem csak elfojtást, illetve többet a Rózsafüzérnél. A lényeg: vannak feltételei az ilyen kegyelmeknek.

Egy orosz lány adta magát oda egy fiúnak. Szerintem nem volt szerelmes a srácba, csak kurválkodott, láttam már szerelmes nőt is pornózni, belőle kiáradt valami plusz a férfiba: itt nem. De a lány őszintén és kedvesen odaadta mindenét a srácnak. A szépségét, a testét, és az önzetlen figyelmét. Mert a pénzt akkor is megkapja, ha lelketlenül csinálja, csak savanyúan ne, mert azt senki nem nézi meg. Ekkor éreztem azt, hogy a Szűzanyán keresztül lehajol hozzám Isten, és azt mondja: „Látod, Zoli, milyen mocskos is vagy? És így kellesz nekem. Csak kövess engem! Majd, ahogy mondom.” Lehet ekkora szerelemnek ellenállni? Biztos, de szerintem nagyon hülye, aki megteszi. A mai napig pornófüggő vagyok, de a helyzet tényleg komolyan és sokat javult, és javul tovább.

Van itt a filmben egy izgalmas jelenet arról, hogy szabad – e erőszakot alkalmazni, de nem mesélem el, nézzétek meg, mi most csak gondoljuk végig! Ha a rendőr nem használ néha fegyvert, ha a szülő nem üt időnként a gyerek fenekére, ha a gyerek a szívóskodó osztálytársát nem tanulja meg időnként helyrerakni, elég pokoli „szelídségben” fogunk élni. Csak azt kell tudni: az az utolsó, hogy ütünk; annyit ütünk, amennyit feltétlen szükséges, és utána illik megpróbálni rendezni a sorokat, ha az szükséges. Néha azonnal, néha kicsit később, embere, helyzete válogatja. Mert nem fájdalmat akartunk okozni, hanem magunkat, vagy a kialakult rendet, vagy a jót megvédeni. Még valami: veszíthetünk is. Ártatlanul kikapunk, és minket vernek földhöz. De van olyan vereség, ami akkor is megéri.

Nos, John visszatér a házába, és éli az életét, míg a csoport tiszteletese meg nem jelenik nála a hírrel, hogy a csapatnak tíz napja otthon kellene lennie, de semmi hír róluk. Szeretné, ha John elkísérné a felbérelt zsoldosokat, akik kiszabadítják a híveket.

rambo4gA zsoldosokban nem teng túl a harci morál, és ha John nem tekintené szívügyének a nő, és a nő hozzátartozói és barátai kimentését, a lelkészt meglopva (pénzét megtartva, a vállalt feladatot meg sem próbálva teljesíteni) távoznának a veszélyes területről. De John rákényszeríti a csapatot, egy a parancsnok szemétől centiméterre lévő nyílheggyel, melynek szára egy pattanásig feszített íjhúrhoz kapcsolódik, hogy teljesítsék a kötelességüket, és harcoljanak Isten Népért, ha már egyszer elvállalták.

A szabadítás közben van egy durva akciójelenet. A keresztény nőt éppen meg akarja erőszakolni az egyik katona, amikor John odaér. A jelenet szerint a volt katona puszta kézzel kitépi a másik férfi torkát. Ennyire felháborítja, amit az tenni készül. Persze gondolhatna rá, mekkora öröm ezt a nőnek végignézni – de ez nem az a pillanat. Amúgy meg: nincs mese, beleszeretett.

Végül, bár nem mindenkit, de sikerül kimenteni, és a helyi burmai ezred is megsemmisül. John szerény búcsúja a nőtől mélyértelmű még. Nincsenek is egymás közelében, de John látja a kezet, amely hálásan int, és ő öntudatosan visszabólint. Nem vette el, ami a másé, és megőrizte a tisztaságot.

S hogy a nő lelki csókja mennyi életet támasztott végül a férfiben? Az utolsó jelenetben John épp úton van a még életben lévő apja farmjának kapuja felé, akihez tán az első rész óta nem ért oda…

rambo4f

;-)

 

Zoli

 

 

Ítélet: Halál! És Feltámadás! Csak kis adagokban, és hosszú távon.

Mély énünk egy darabja. Róla írok.

Mély énem egy darabja. Róla írok.

Ez az írás nem az út végén készül, egy kiszögelésnél megállva nézek vissza az eltelt másfél évre, és az előtte eltelt évtizedekre. És aztán röpke pillantásra méltatom az utat, mely még előttem áll. Hunyorítva a távoli cél felé. Mely mintha a Kilimandzsáró csúcsa lenne, elhinni is nehéz, hogy oda fel lehet jutni, pláne nekem, tapasztalatlan hegymászónak. De Isten mentsen, hogy korlátozzam az Ő hatalmát! Istennél nincs lehetetlen – mondta Jézus, mikor a tanítványai arról kérdezték, ki juthat be a Mennyországba. Maga erejéből senki, de Istennél minden lehetséges – volt a válasz. Szóval valahol biztos van egy beépített lift. Tuti. Különben nem tudok hinni a sikerben.

A kirakó első részlete Soma könyve, az „Új egyensúly”. Olvasva annak a mai, modern nőnek a képe alakult ki bennem, akit tudok tisztelni, szeretni, de együtt élni vele nem. És ő se velem. Mert nem tud és akar annyira be és elfogadó lenni, mint amennyire én szeretném. De amennyire én szeretném, annyira egyetlen férfit sem szabad el és befogadni. Mert nincs bennem egészséges mérték. Nem az értelmem vagy a szívem szintjén. Mélyebben, az ösztönök mélyéről néz rám ő, generációkkal ezelőtt kialakult férfiénem, egy háremúr, aki nők tucatjainak érzelmi és szexuális energiájából táplálta énjét. Egy fekete mágus, szultán, lelki vámpír férfi. Mesélek róla, hogyan ismertem meg őt.

jézus3Talán húsz éve álmodtam a következőt. Egy sötét barlangban úszkáltam néhány haltársammal. A sötétben az egyikük egyszerre csak megiramodott lefelé, egy keskeny alagúton. A farka elemlámpaként világított, azt követtem. Szédítő sebességgel rohantunk, éreztem, hogy néha hajszálon múlt, hogy egy-egy kiálló szirtet elkerültünk. Aztán egy szobába érkeztünk, amelynek egyik fala leomlott, és kiégett, lebombázott városra lehetett látni. Két férfi volt ott, sötét öltönyben, vállas fickók, napszemüvegben. Két maffiafőnök. Egyikük, amint meglátta a vezetőmet, a halat, rögtön mohó csápokat növesztett felé: tudta, ő az áldozati Bárány, és táplálkozni akart az erejéből.

Szintén ezidőtájt, talán egy-két évvel előbb vagy később történt: angolból korrepetált egy régi ismerősöm, egy csinos, fiatal nő. Hangja lágyan fuvolázott, maga volt megtestesült szépség és szelídség. És ekkor azt éreztem, hogy egy hatalmas fekete csáp nő ki a hátamból, és belecsap a nő lelkébe. Éhesen, mohón, ártani akarón. Leizzadtam, és vártam, mi lesz. A nő elsápadt, láttam, rosszullét környékezi, egy haragvó pillantást vetett rám, szerintem érezte, hogy közöm van a dologhoz – de én fülem-farkam behúzva ültem a helyemen: Úristen, akkor most mi történt? Nóri másfele nézett, és megkért, hogy halasszuk el a korrepetálást. Hát – nem kellett kétszer mondania.

Ilyen agyament azért nem vagyok, de a mély én-re jó kép.

Ilyen agyament azért nem vagyok, de a mély én-re jó kép.

Az utolsó mozaik, amit megemlítek, most, nem régen történt. A fizetésemért voltunk a közeli bankba, a gondozottam utalta át a számlámra. Az én fellépésem a magabiztosabb, a néni csak szerényen ült a széken, gyakorlatilag mondtam, mit kell tennie a banki alkalmazottnak. Ő ezt láthatta: egy félig törökös küllemű, hajlott orrú, szakállas, magabiztos férfi bejön egy öreg nénivel a bankba, és átutaltat a saját számlájára tetemes pénzt. Ő osztja a lapokat, a néni engedelmesen teszi, amit kell. (Több mint egy éve csináljuk, már rutinunk van ott.) Most új ügyintézőhöz kerültünk. Szerintem abszolút egy megfélemlítő, kifelé képmutató, és a kizsákmányoltat képmutatásra kényszerítő közel-keleti mentalitású férfinek tűnhettem, aki egy kiszolgáltatott, idős emberből él. Az ügyintéző, amint lehetett, húzott el.

Itt éppen sensei Kanazawa ural egy gyors akciót.

Itt éppen sensei Kanazawa ural egy gyors akciót.

Mosolyognék ezen az egészen, ha az eddigiek alapján nem érezném úgy, hogy valahol mélyen tényleg bennem él ez a Juszuf. Erőszakos, kegyetlen és megfélemlítő, de megnevelhető. Nem véletlenül kerültem én a Budokába, a karate szövetségbe, ahol pont ezt a mélyről jövő energiát fejlesztjük ki, és tereljük korlátok közé; a tudat kontrollja alá rendeljük. Mert ez az erő védi meg otthonaink; őrzi családjaink biztonságát. (Egy mesternek, már a tiszta (teljes erejű) támadását pontosan ott kell tudnia megállítani, ahol eredetileg akarta – pl.) A karate alapja a hara, a csípő, a szexuális energia. Az ölő és baszó energia. Az ön és fajfenntartó erő, a zsigerek világa. Az az ütés, rúgás, védés, amelyben a csípő nem mozdul meg, erőtlen és értelmetlen. Ott a testsúly mozdulatlan, az izmok önmagukban pedig igazi küzdelemhez gyengék.

"A tízezer mérföldes utazás is az első lépéssel kezdődik." és: "Még soha ilyen közel nem volt a vége." :-)

„A tízezer mérföldes utazás is az első lépéssel kezdődik.” és: „Még soha ilyen közel nem volt a vége.” :-)

És mivel generációs örökségem torz, erőszakkal és kéjvággyal, hatalmaskodással terhelt, ezért az ítélet: böjt. Urbánus remeteség, régiesen szólva: agglegényélet – a tisztaságra törekedve. Amit egyébként a Katolikus Egyház az én esetemre, világilag elvált, egyházilag érvényteleníthetetlen házasságban élő ember esetére előír.

És ahogy én az Istent ismerem, a végére nem csak az egyensúly fog helyreállni. Befektetésként fogja kezelni az ügyet, és kamatosan adja vissza, szerető apaként bőkezű ajándékkal megtoldva. Mert Ő ilyen.

Valahol be van építve az a lift. Legalább a legnehezebb szakaszokon. Mert én ezt a meredélyt Isten különleges segítsége nélkül meg nem mászom.

Ott kell lennie. És ott is lesz.

 

;-)

 

Zoli