A szürke ötven árnyalata vs. a valóság – Azaz tévhitek a bdsm-mel kapcsolatban

szürke50Mostanság még a csapból is A szürke ötven árnyalata folyik eltérő véleményezéssel, ugyanis akik csak a filmet látták azok leszólják – teszem hozzá joggal – akik pedig csak a könyvet olvasták odáig vannak érte. Én azon szerencsések – vagy szerencsétlenek – közé tartozom, akiknek volt része mindkettőben. Nos, a film alapján az jön le, hogy milyen jó dolog is, ha elverhetek egy ártatlannak tűnő lányt, mert egy jóképű szadista állat vagyok és piszok gazdag, így bármit megtehetek. Természetesen ennek semmi köze a könyvhöz, még közelről sem, a bdsm-hez meg aztán pláne. Hiszen a háromnegyede ki lett hagyva belőle (persze csak a lényeg) és az érzelmi,- pszichológiai oldalát figyelembe sem vették. Pedig a bdsm-nek pont ez a lényege. Egy D/S kapcsolat (dominant-submissive) alapja a maximális bizalom és tisztelet mindkét irányba, és nagy odafigyelést, törődést igényel. A domináns félnek tudnia kell az alávetett fél határait, és vágyait. Teljes mértékben ismernie kell a párja testét, erogén zónáit, mit, hol, hogyan, milyen intenzitással jó csinálni. Értenie kell akár egy levegővételből vagy rezdülésből, épp ezért csak tapasztalt személyeknek ajánlom (Mert ugye hogyan „jutalmazzon” valaki, ha nem ismeri az alapvető erogén zónákat sem?) kellő utánajárással kipróbálni, akár a legveszélytelenebb részét is, mint például egy egyszerű kötözés vagy bilincselés.

Egy bdsm szeánszot nem lehet elkapkodni és 3 perc alatt lerendezni, az izgalomi állapot elnyújtása és fokozása türelmet és önuralmat igényel. Ez egy játék, ami mindkét fél beleegyezésével, közösen felállított határokkal (játékszabály) történik mindkét fél örömére. Szerződést persze nem kell írni róla, viszont egy biztonsági szó még jól jöhet, ha ismeretlen, új területre tévedünk, vagy még nem ismerjük saját határainkat – vagy partnerünket.

bdsm4Játék, viszont komolyan kell venni, mert felelősséggel tartozunk a másik fél iránt, aki teljesen ránk bízza magát, átadja magát nekünk, és nem célszerű visszaélni valaki bizalmával, mert anélkül már nem működik a kapcsolat.

Nem kell mazochistának lennünk, hogy élvezzünk egy kis fájdalmat, finom harapást, paskolást. Egy kis fájdalom fokozza a kéjt, a nagyobb mértékű akár csökkentheti is. Ezért érdemes próbálgatni kinek hol a határ, amíg még jó. Nem kell rögtön korbáccsal kezdeni (bár amilyen durvának tűnik, annyira veszélytelen, ha odafigyelő kezekben van) egy kis popsi paskolás meg még senkinek nem ártott ;)

Egy d/s kapcsolat az irányításról-irányítottságról szól. Teszed, amit mondok szó nélkül (szolgálsz), ha engedelmes vagy megjutalmazlak (gyönyörrel) ha engedetlen, akkor megbüntetlek (fenekelés, korbácsolás, orgazmus megvonása stb.). Bár kérdés az, hogy mennyire számít büntetésnek egy elfenekelés, annak a személynek, aki ezt szereti? Tehát a „büntetés” csak annak tűnik, hiszen ha az alárendelt félnek nem tetszik a dolog, akkor bármikor leállíthatja a domináns felet a biztonsági szó kimondásával, vagy beszédkorlátozás esetén (szájgolyó, szájpecek, ragasztószalag, stb.) a jel leadásával. Szóban- és testben alázás is lehet büntetés, de valójában kihívás a másik félnek, hogy képes-e teljesíteni, és átlépni a saját korlátait. Ahány ember, annyi féleképp változik, hogy ki mit tart megalázónak.

Fontos tudni azt mindkét félnek, hogy ez csak egy szerepjáték, és bármikor véget lehet neki vetni. De a cél az, hogy minél hitelesebben elhitessük a partnerünkkel, hogy ő most valóban egy ilyen helyzetbe „kényszerült”. Például egyik nő sem örülne neki, ha valaki megerőszakolná, (sem férfi) ellenben ha tudja, hogy bármikor vége lehet, kíváncsivá teszi a durvaság, tehetetlenség érzése.

De ez csak egy példa a lehetőségek tárházából, aminek csak a saját és partnerünk fantázia szabhat határt.

Következő cikkeimben részletesebben kitérek a bdsm-en belül mindenre, pl. a fetisizmusra, a dominanciára, engedelmességre, D/s és M/s kapcsolatokra és ezek pszichológiai hátterére is.

bdsm3

 

Kyky

Vélemény, hozzászólás?