A feminizmus ma nem túl népszerű: elkoptatott, ugyanakkor mégis indulatokat gerjesztő fogalom lett. Pedig eredetileg ez a női érdekérvényesítő mozgalom fontos érték megvalósítását tűzte ki célul: a férfiak és nők társadalmi esélyegyenlőségét.

Mi lehet az oka, hogy a feminizmust ma a társadalom számos csoportja elutasítja, vagy legalábbis ellenérzéssel fogadja – és nemcsak férfiak, hanem nők is? Feltehetően úgy érzik, hogy a feministák szembemennek az érdekeikkel, vagy nem megfelelően képviselik azokat. A férfiak nagy része veszélyt érez a feminista törekvésekben, a nők egy kisebb(?) része pedig úgy érzi, számára nem jelentenek problémát a feministák által kifogásolt élethelyzetek.

Azok a nők, akik fontosnak tartják a feminizmus eszméit, szintén nem gondolkodnak egységesen. Ma már láthatóan elválik egymástól legalább két főbb irányvonal (nevezzük az egyiket konzervatívnak), és minden fő irányvonal perifériáján vannak szélsőséges, párbeszédre képtelen csoportok.

A mai nyugati civilizáció (Közép- és Nyugat-Európa, valamint Észak-Amerika) valamennyi fő politikai irányvonala rendelkezik keresztény gyökerekkel, hiszen a mai, nyugati értelemben vett demokráciák csak keresztény hagyományú országokban jöttek eddig létre. A gyökereken túl azonban a kötődés a keresztény hagyományhoz már eltérő mértékű. A konzervatív feminizmus sok hasonlóságot, átfedést mutat a keresztény feminizmussal, amelynek alapelveit Slachta Margit és Farkas Edith fogalmazták meg 1918-ban.

A közelmúltban megjelent egy gondolatébresztő interjú Pető Andreával, a CEU gender tanszékének docensével „Ez így alapvetően igazságtalan” címmel (Magyar Narancs, 2014.05.22, 18-20.). A szerző a feminizmus mai hazai, közép-kelet-európai helyzetét tekinti át saját (talán leginkább liberálisként definiálható) nézőpontjából, és arra a következtetésre jut, hogy az általa progresszívnek, modernnek tartott feminista vonulat mára erőtlenné vált, válságban van, miközben a konzervatív vonalba sorolható (általa antimodernistának és az emberi jogi diskurzussal szembenállónak tartott) női szervezetek száma egyre nő.

Ez a témafelvetés bennünket, a Talita szerkesztőit arra ösztönzött, hogy tekintsük át a nem annyira harsány, de kétségkívül létező, növekedést mutató konzervatív feminista mozgalom jellemzőit. Vállalkozásunk csak egy tisztázó folyamat kezdete, távolról sem mutatja a teljes képet.

Mi jellemzi a konzervatív nőmozgalmat?

1. Célja a nők és férfiak egyenlő társadalmi esélyeinek a megteremtése.

2. Elsőrendűen családcentrikus. Hosszú távon úgy látja, hogy a társadalom, sőt, a nyugati típusú civilizáció fenntartását, önreprodukcióját a – minél teljesebb – családban felnövő gyerekek biztosítják. Minden olyan tendenciát, amely a család atomizálásának, háttérbe szorításának, gyengítésének veszélyét hordozza magában, elutasít vagy legalábbis a saját törekvéseivel ellentétesnek tekint. (Ez utóbbiak közé tartozik pl. a törekvés a homoszexuális kapcsolatok egyenrangúsítására a hetero házassággal, az abortuszhoz való jogok, a reproduktív jogok és lehetőségek szélesítése, stb.)

A fenti megfontolás miatt a házasságot (a közösség előtt hivatalosan is felvállalt és kinyilvánított, férfi és nő közötti élettársi kapcsolatot) előnyben részesíti az együttélések másféle formáival szemben. A családcentrikusság nem jelenti az egyedülállók, gyermektelenek problémái iránti érzéketlenséget, pusztán a preferencia-irányt jelzi az előnyösebb társadalmi folyamatok érdekében.

3. A nők társadalmi egyenjogúsítására az élet három területén: anyaként, dolgozó nőként és társadalmi szereplőként egyformán nagy szükség van. E területek egyformán értékesek, elkerülendő azonban, hogy utóbbi kettő az anyai szerep rovására menjen, vagy azt lehetetlenné tegye. A gyermekvállalás (vagy örökbefogadás) és gyermeknevelés anyagi és erkölcsi elismertségét egyenrangúvá szeretné tenni a társadalmi karriert építő nőével és férfiéval.

4. A férfiakat semmilyen körülmények között sem tekinti ellenfélnek, akiket „le kell győzni”. Nem akar a férfiakban bűntudatot kelteni az elmúlt évezredek patriarchális társadalmi viszonyai miatt, nem akarja leverni rajtuk azt, hogy eddig egyértelmű „előnyben” voltak, sőt látja és elismeri, hogy a férfiak számára is számos problémát jelent a társadalmi szerepek jelenkori gyors átalakulása. A konzervatív feminizmus törekvéseinek az egész társadalom elégedettebbé tétele a célja. Vallja, hogy a férfi és a gyerek boldogsága a nő boldogságának feltétele, és viszont, tehát mindenképpen a férfiakkal való együttműködésre törekszik.

5. A konzervatív feminizmustól távol áll az az elmélet, hogy a nemek közötti egyenlőségért úgy lehet a leghatásosabban küzdeni, ha a biológiai nemek közötti határokat nemlétezőnek tekintjük. Nem osztja más esélyegyenlőségi mozgalmaknak azt a szemléletét sem, amely a nemi szerepeket egyfajta (társadalmi) kényszerként éli meg. A nemek közötti átmeneti, átfedést mutató emberi szerepek, szexuális adottságok nem kérdőjelezik meg, és nem is írják felül a két nemről alkotott felfogást. Ez utóbbi határeseteket nem tekinti általános érvényűnek, és nem is akarja azzá emelni, a norma részévé tenni.

6. A konzervatív női civil szervezetek tevékenységeinek jelentős területei: a családvédelem (pl. válságba kerülő családok segítése, felelős párválasztásra és szexuális életre nevelés); a válságba került várandósok segítése, hogy gyermekük életét lehetőleg ne kelljen kioltaniuk; az anya és újszülött speciális igényeit jobban figyelembe vevő szülészetekért indított mozgalom (ez kiváló terepe a nem konzervatív nőszervezetek tagjaival való együttműködésnek is); valamint segítségnyújtás az anyák visszailleszkedéséhez a munkába, társadalmi életbe.

A konzervatív feminista mozgalmak szélsősége: „A nő dolga kizárólag a férj és a gyerekek ellátása, a háztartás vezetése. A férfi dolga a család anyagi hátterének biztosítása, a döntéshozás”-elvet kizárólagosan vallók, akik rossz néven veszik a nők beleszólását bármilyen közéleti kérdésbe. De úgy látjuk, ők egyre kevesebben vannak, ill. szűk, elsősorban szektákhoz, kisebb szubkulturális, politikai csoportokhoz tatoznak. Létezésük leginkább kétségbeesett válaszreakció a másik oldalon igen hangosan fellépők akcióira, lásd pl. a Femen áldásosnak messze nem mondható tevékenységét, ill. válasz a világban eluralkodó általános értékválságra, az erkölcsi normáknak az egyént és a társadalmat egyaránt veszélyeztető felbomlására. Ezzel együtt a konzervatív feministák úgy gondolják, hogy ez a patriarchális modell nem tudja megállni a helyét – gyakran külső okok miatt (a férfi elveszíti munkáját), ill. olyan zárt életformához, gondolkodáshoz vezet, amely elszigeteltséget, jövőtlenséget eredményez.

A fenti hat alapelv mentén gondolkodó nők (és férfiak) bátran vallhatják magukat konzervatív feministának. Érdemes lenne visszaadni a feminizmus fogalmának és mozgalmának eredeti sokszínűségét – a javunkat szolgálná.