Címke: Talita

Ez is feminizmus – vendégcikk a Talita.hu-ról

Mit akar, és mit takar a konzervatív feminizmus?

2014. június 04. szerda, 06:46 | Írta: Kölnei Lívia, Kóczián Mária

the new feminist
A feminizmus ma nem túl népszerű: elkoptatott, ugyanakkor mégis indulatokat gerjesztő fogalom lett. Pedig eredetileg ez a női érdekérvényesítő mozgalom fontos érték megvalósítását tűzte ki célul: a férfiak és nők társadalmi esélyegyenlőségét.

 

 

 

 

Mi lehet az oka, hogy a feminizmust ma a társadalom számos csoportja elutasítja, vagy legalábbis ellenérzéssel fogadja – és nemcsak férfiak, hanem nők is? Feltehetően úgy érzik, hogy a feministák szembemennek az érdekeikkel, vagy nem megfelelően képviselik azokat. A férfiak nagy része veszélyt érez a feminista törekvésekben, a nők egy kisebb(?) része pedig úgy érzi, számára nem jelentenek problémát a feministák által kifogásolt élethelyzetek.

Azok a nők, akik fontosnak tartják a feminizmus eszméit, szintén nem gondolkodnak egységesen. Ma már láthatóan elválik egymástól legalább két főbb irányvonal (nevezzük az egyiket konzervatívnak), és minden fő irányvonal perifériáján vannak szélsőséges, párbeszédre képtelen csoportok.

A mai nyugati civilizáció (Közép- és Nyugat-Európa, valamint Észak-Amerika) valamennyi fő politikai irányvonala rendelkezik keresztény gyökerekkel, hiszen a mai, nyugati értelemben vett demokráciák csak keresztény hagyományú országokban jöttek eddig létre. A gyökereken túl azonban a kötődés a keresztény hagyományhoz már eltérő mértékű. A konzervatív feminizmus sok hasonlóságot, átfedést mutat a keresztény feminizmussal, amelynek alapelveit Slachta Margit és Farkas Edith fogalmazták meg 1918-ban.

A közelmúltban megjelent egy gondolatébresztő interjú Pető Andreával, a CEU gender tanszékének docensével „Ez így alapvetően igazságtalan” címmel (Magyar Narancs, 2014.05.22, 18-20.). A szerző a feminizmus mai hazai, közép-kelet-európai helyzetét tekinti át saját (talán leginkább liberálisként definiálható) nézőpontjából, és arra a következtetésre jut, hogy az általa progresszívnek, modernnek tartott feminista vonulat mára erőtlenné vált, válságban van, miközben a konzervatív vonalba sorolható (általa antimodernistának és az emberi jogi diskurzussal szembenállónak tartott) női szervezetek száma egyre nő.

Ez a témafelvetés bennünket, a Talita szerkesztőit arra ösztönzött, hogy tekintsük át a nem annyira harsány, de kétségkívül létező, növekedést mutató konzervatív feminista mozgalom jellemzőit. Vállalkozásunk csak egy tisztázó folyamat kezdete, távolról sem mutatja a teljes képet.

 

Mi jellemzi a konzervatív nőmozgalmat?

1. Célja a nők és férfiak egyenlő társadalmi esélyeinek a megteremtése.

2. Elsőrendűen családcentrikus. Hosszú távon úgy látja, hogy a társadalom, sőt, a nyugati típusú civilizáció fenntartását, önreprodukcióját a – minél teljesebb – családban felnövő gyerekek biztosítják. Minden olyan tendenciát, amely a család atomizálásának, háttérbe szorításának, gyengítésének veszélyét hordozza magában, elutasít vagy legalábbis a saját törekvéseivel ellentétesnek tekint. (Ez utóbbiak közé tartozik pl. a törekvés a homoszexuális kapcsolatok egyenrangúsítására a hetero házassággal, az abortuszhoz való jogok, a reproduktív jogok és lehetőségek szélesítése, stb.)

A fenti megfontolás miatt a házasságot (a közösség előtt hivatalosan is felvállalt és kinyilvánított, férfi és nő közötti élettársi kapcsolatot) előnyben részesíti az együttélések másféle formáival szemben. A családcentrikusság nem jelenti az egyedülállók, gyermektelenek problémái iránti érzéketlenséget, pusztán a preferencia-irányt jelzi az előnyösebb társadalmi folyamatok érdekében.

3. A nők társadalmi egyenjogúsítására az élet három területén: anyaként, dolgozó nőként és társadalmi szereplőként egyformán nagy szükség van. E területek egyformán értékesek, elkerülendő azonban, hogy utóbbi kettő az anyai szerep rovására menjen, vagy azt lehetetlenné tegye. A gyermekvállalás (vagy örökbefogadás) és gyermeknevelés anyagi és erkölcsi elismertségét egyenrangúvá szeretné tenni a társadalmi karriert építő nőével és férfiéval.

4. A férfiakat semmilyen körülmények között sem tekinti ellenfélnek, akiket „le kell győzni”. Nem akar a férfiakban bűntudatot kelteni az elmúlt évezredek patriarchális társadalmi viszonyai miatt, nem akarja leverni rajtuk azt, hogy eddig egyértelmű „előnyben” voltak, sőt látja és elismeri, hogy a férfiak számára is számos problémát jelent a társadalmi szerepek jelenkori gyors átalakulása. A konzervatív feminizmus törekvéseinek az egész társadalom elégedettebbé tétele a célja. Vallja, hogy a férfi és a gyerek boldogsága a nő boldogságának feltétele, és viszont, tehát mindenképpen a férfiakkal való együttműködésre törekszik.

5. A konzervatív feminizmustól távol áll az az elmélet, hogy a nemek közötti egyenlőségért úgy lehet a leghatásosabban küzdeni, ha a biológiai nemek közötti határokat nemlétezőnek tekintjük. Nem osztja más esélyegyenlőségi mozgalmaknak azt a szemléletét sem, amely a nemi szerepeket egyfajta (társadalmi) kényszerként éli meg. A nemek közötti átmeneti, átfedést mutató emberi szerepek, szexuális adottságok nem kérdőjelezik meg, és nem is írják felül a két nemről alkotott felfogást. Ez utóbbi határeseteket nem tekinti általános érvényűnek, és nem is akarja azzá emelni, a norma részévé tenni.

6. A konzervatív női civil szervezetek tevékenységeinek jelentős területei: a családvédelem (pl. válságba kerülő családok segítése, felelős párválasztásra és szexuális életre nevelés); a válságba került várandósok segítése, hogy gyermekük életét lehetőleg ne kelljen kioltaniuk; az anya és újszülött speciális igényeit jobban figyelembe vevő szülészetekért indított mozgalom (ez kiváló terepe a nem konzervatív nőszervezetek tagjaival való együttműködésnek is); valamint segítségnyújtás az anyák visszailleszkedéséhez a munkába, társadalmi életbe.

A konzervatív feminista mozgalmak szélsősége: „A nő dolga kizárólag a férj és a gyerekek ellátása, a háztartás vezetése. A férfi dolga a család anyagi hátterének biztosítása, a döntéshozás”-elvet kizárólagosan vallók, akik rossz néven veszik a nők beleszólását bármilyen közéleti kérdésbe. De úgy látjuk, ők egyre kevesebben vannak, ill. szűk, elsősorban szektákhoz, kisebb szubkulturális, politikai csoportokhoz tatoznak. Létezésük leginkább kétségbeesett válaszreakció a másik oldalon igen hangosan fellépők akcióira, lásd pl. a Femen áldásosnak messze nem mondható tevékenységét, ill. válasz a világban eluralkodó általános értékválságra, az erkölcsi normáknak az egyént és a társadalmat egyaránt veszélyeztető felbomlására. Ezzel együtt a konzervatív feministák úgy gondolják, hogy ez a patriarchális modell nem tudja megállni a helyét – gyakran külső okok miatt (a férfi elveszíti munkáját), ill. olyan zárt életformához, gondolkodáshoz vezet, amely elszigeteltséget, jövőtlenséget eredményez.

A fenti hat alapelv mentén gondolkodó nők (és férfiak) bátran vallhatják magukat konzervatív feministának. Érdemes lenne visszaadni a feminizmus fogalmának és mozgalmának eredeti sokszínűségét – a javunkat szolgálná.

Isten választási politikája (vendégcikk – Talita.hu)

Isten választási politikája

2014. szeptember 27. szombat, 11:00 | Írta: Szerkesztő

jesus-our-presidentIsten, mivel maga a szeretet, sehogy se maradt meg az egek lakójának. Szembeszállt tehát a káosszal és nem tisztelte másságunkat. Tüzet hozott, amit lángoltatni akart.

 

Beavatkozott Káin magánéletébe, Ábrahámot rávette a közügyekre, majd Mózest nemzetközi konfliktusba sodorta.

Jeremiás és Ezdrás fedőnevű ügynökeivel ellenállási mozgalmat indított a kisemberekért.

Dánielt, a határokon túli kisebbség képviselőjét, Baltazár lakomáján egyoldalú médiaelőnyhöz juttatta, így megbontotta az addigi erőegyensúlyt, és előkészítette a pogányok Galileáját a Pusztában Kiáltó szavára.

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén személyesen belépett a napi politikába, majd fokozatosan megszállta a világot, mert nem fért el a sekrestyékben. Maga körül feldühítette a hamisakat, és lázba hozta az igazakat. Miatta őrült meg a beépített Júdás, és tőle nem tudott aludni a köztisztviselő Pilátus.
Kampányolt 33 éven át, megbukott nagypénteken, és mégis győzött húsvétkor. Ezzel azonban nem elégedett meg. Ő ugyanis nem győzni, hanem meggyőzni akart. Igényt tartott a világ jobbszélére is, balszélére is, sőt a centrumra is.

Bántotta őt a lakomán üresen maradt hely, fájt neki a piacon ácsorgó, a gyümölcstelen ág és a kamattalan tőke. Tüzet hozott, amit lángoltatni akart. Ehhez viszont vérkönny kellett, majd meghasadt Szív és áradó Lélek.

Mindez megtörtént, részéről minden rendben, részünkről annál kevésbé. A helyzet ezért pocsék, és ezért tart még a történelem.


(Beton – Balás Béla kaposvári püspök gondolatai, 2006.)

Matriarchátusban nőttem fel (vendégcikk a Talita.hu – ról)

Matriarchátusban nőttem fel

2014. szeptember 01. hétfő, 06:00 | Írta: Kölnei Lívia
1942

családi fotó 1942 – ből

Túlzás nélkül állítom, hogy matriarchális családban nőttem fel. A mai napig lenyűgöző számomra anyai dédanyám, nagyanyám és anyám életpéldája – kamaszkoromban mégis úgy döntöttem, hogy megtöröm ezt a családi mintát. Elhatároztam, hogy olyan férfit választok társamul, aki nem ilyen családból származik.

 
A családom teljes család volt. Elődeim – sok generációra visszamenőleg – nem váltak el, és csak a halál választotta el egymástól a házastársakat. A nők dominanciája nem azért alakult ki, mert egyedül maradtak a gyerekeikkel (bár a férj katonáskodása és hosszú özvegység is előfordult), hanem eredendő természetükből fakadt. Erős akaratú, határozott, szívós asszonyok választottak maguknak jó fizikai felépítésű, de kevésbé erős lelkű, érzelmes férfiakat. Pontosabban ilyen típusú férfiakat „vonzottak be, ejtettek rabul”, akik azután megkérték a kezüket.

Előfordult persze, hogy nő-elődeimnek éppen az erős karakterű férfiak tetszettek, nem a szelídek – de ezeknek a vonzalmaiknak nem engedtek, vagy ha mégis, akkor nagyon hamar kihátráltak abból a kapcsolatból.

Mátriárka ősanyáim tehát nem szívből, hanem ésszel mentek férjhez. Erős, munkára termett, de irányítható férfiakat választottak kizárólagos élettársnak. Az irányításért, vagyis akaratuk teljesítéséért cserébe hűséget, jó ételeket, tiszta és rendezett otthont, gondosan nevelt gyerekeket adtak a férjeiknek.

Mit nyertek ezzel a férfiak?

Mai párhuzam. Kép az Éhezők Viadalának férfi főszereplőjéről

Mai párhuzam. Kép az Éhezők Viadalának férfi főszereplőjéről

Kezdetben boldogította őket a szerelem. Férfi-őseim általában szerelemből nősültek, esetenként társadalmi rangjuk alatt, és életük asszonyának tartották a feleségüket. Előfordult, hogy később kiábrándultak, és csak beletörődésből, meg a gyerek miatt maradtak a hitvestársuk mellett, de volt olyan férfi ősöm is, aki egész életén át bálványozta uralkodó természetű hitvesét. Ez a 20. századi magyar matriarchátus kisebbrendűségi érzést keltett családom férfiaiban. Azonban az elnyomottakkal való együttérzésre is sarkallta őket, kifinomult az igazságérzetük, és valódi szeretetkapcsolatuk alakult ki a gyerekeikkel. Kényelmes otthont kaptak, ahol azonban ugyanúgy folyton meg kellett felelniük feleségük igényeinek, mint a munkahelyeiken, a társadalomban. Nem nagyon engedhették el magukat. Kevés boldogság jutott nekik.
Mit adott mindez a nőknek?

Sok hétköznapi harcot, nagy felelősséget, küzdelmes megélhetést, különösen az I. világháború és az 1960-as évek közötti időszakban. Sok aggodalmat, és szintén kevés boldogságot.

A gyerekek pedig szilárd, biztonságot adó környezetben nőttek fel, és még felnőtt korukban is számíthattak szüleik támogatására. Anyjuktól kevés gyengédséget tapasztaltak, de sok intést kaptak. Apjuk gyengédebb lénye oldotta kissé az érzelemszegénységet. Máskor az anya minden szeretetét rároskasztotta gyermekére, kizárólagos igényt tartott rá, nem hagyva, hogy az apa vagy bárki más is hozzáférjen.

"Tartsd a hatalmadban! Megbízhatatlan!" Akárcsak a mai feminizmus főáramlatának üzenete.

„Tartsd a hatalmadban! Megbízhatatlan!” Akárcsak a mai feminizmus főáramlatának üzenete.

A lányok örökségül kapták a „jég hátán is meg kell élned!” – bizakodását és a férfiak irányításának tudományát. Néhány intés: „A férfi megbízhatatlan. Korlátozd a férjed családon kívüli életét, tartsd ellenőrzésed alatt! Minél kevesebb barát, minél kevesebb munkahelyi szórakozás… A lehető legkevesebbszer utazzon messzebbre egyedül! Semmi meccs, semmi kocsma, lehetőleg semmi családon kívül űzhető hobbi! Kizárólag te oszd be a pénzt, te fizesd be a számlákat!”

A mai napig lenyűgöző számomra anyai dédanyám, nagyanyám és anyám életpéldája – kamaszkoromban mégis úgy döntöttem, hogy megtöröm ezt a családi mintát. Elhatároztam, hogy olyan férfit választok társamul, aki nem matriarchális családban nőtt fel. Hogy miért? Mert ez a berendezkedés nem hozott boldogságot a benne élőknek. Hideg, kemény szívű, szigorú, számító gondolkodású, sokáig élő asszonyokat – és érzékeny, okos, de frusztrált, rövidebb ideig élő férfiakat termelt ki ez a családi modell.

Mielőtt valaki félreértené: nem a patriarchális családmodell mellett tettem le a voksomat, hiszen az ugyanúgy vezethet szeretetlenséghez, egyoldalúsághoz, mint az anya-központú életvitel. A jó és szép élet titka valahol máshol: az emberek lelkében rejlik.

Másképp csinálom – határoztam el. Megtartom az erő, a bizakodás („lesz ez még jobb, csak tedd meg, ami rajtad múlik!”), a túlélés képességének örökségét, de nem a társam feletti uralkodás árán.

Férjemmel megpróbálunk egyenrangú társakként élni, egymás emberi méltóságát nap mint nap tiszteletben tartani. Kényes egyensúly ez. Hogy sikerül-e életünk végéig a kisebb-nagyobb kilengések ellenére is megtartani? Azt majd a gyerekeink fogják megítélni – utólag.


Otthon szült a feleségem! – cikk a Talita.hu – ról

2014. július 14. hétfő, 05:05 | Írta: Tóth Szabolcs

apas szulesJúnius 10-én reggel 6 óra 20 perckor megszületett második kislányunk, Julianna. Maga a szülés nagyon izgalmasra sikeredett.

Hajnal 4-kor Évi már érezte a hasát, de akkor még csak a tegnapi vacsorát tette felelőssé. Engem 5-kor ébresztett, hogy „szerinte ma szülni fog”. Ezt a férfi agyammal nem vettem szigorú parancsnak. Negyed 6-kor azért felhívtam anyukámat, hogy „úgy tűnik, Évi szülni fog”, jöjjenek át vigyázni Mártira, nagyobbik lányunkra. Én addig lezuhanyoztam megborotválkoztam. Mire elkészültem, Évi már az ágyon feküdt, és erős, 5 perces fájásai voltak. Felvetette, hogy jó volna hívni a mentőket. Én bíztam abban, hogy autóval is beérhetünk. A következő percben Évi kiment a WC-re, mert elkezdett erősen vérezni. Most már én is elhittem a mai szülést, és elkezdtem hívni a 104-et. Ez a vonal azonban már csak gyerekorom tananyagában létezik. A helyes megfejtést orvos sógorom adta: 112 az egységes segélyhívó. Míg én a diszpécser kisasszonnyal vitatkoztam, aki érdeklődött, hogy félórás vagy tízperces fájásai vannak-e az anyukának, Évi kétségbeesetten közölte, hogy érzi a baba fejét. Ennek hatására a telefonos hölgy beleegyezett, hogy küld egy mentőautót. Amikor letettem a telefont, nyílt a kisszoba ajtaja, és megjelent Márti. Nem értette, mi ez a reggeli zajongás.

Innentől az események felgyorsultak: egyik kezemben Márti, másikkal támogattam Évit a hálószobába. Miután Évi lefeküdt az ágyra, láttam, hogy a kisbabának tényleg látszik a feje, és rohamosan jön előre. Mártit leraktam az ágy mellé, én meg próbáltam segíteni a kisbabának, hogy kijöjjön. Amikor előbukkant a feje, a köldökzsinórt letekertem a nyakáról. Ezután teljesen előbújt a baba. Gyorsan Évi hasára fektettem, ahol aranyosan felsírt, majd betakartuk egy törülközővel.

Márti az ágy szélén csak annyit mondott a kisbabára mutatva: „baba, baba”. (Még aznap anyukáméknál a bilin pisilt, és közben lefelé mutatva ismételte: „baba”.) A gyors szülés után eszembe jutott, hogy még a baba nemét sem tudom. (Évinek már az ultrahangon elmondta az orvos, de én nem akartam előre tudni.) Megkérdeztem Évit, hasán a kisbabával: „fiú-lány”? Évi azt mondta, ő úgy tudja, kislány.

Még konzultáltam telefonon a sógorommal, aki megnyugtatott, nem baj, ha majd az orvos vágja el a köldökzsinórt. A szülés után öt perccel érkeztek meg szüleim. Anyukám átvette Mártit, apukám (aki irtózik a vértől), jobbnak látta, ha a mentőket fogadja. Az első rohammentő tíz perc múlva érkezett. Látva a helyzetet, értesítettek egy olyan mentőautót, amelyben orvos is volt. És kijött még egy csecsemőszállító mentőautó is. Reggel 7-kor a fél lakótelep kint volt az erkélyen, nézve, miért érkezik három mentőautó.

Félóra után vitték be Évit a Margit Kórházba, itt szülte meg a méhlepényt, amely már nagyon nyomta belülről. Mivel a szülés túl gyors volt, és elmaradt a „gátvédelem”, súlyosan megrepedt a gátja, ezért altatás után összevarrták. A kisbabánk egy picit kihűlt, ezért néhány órára inkubátorba tették. Délután már szopizott is, és Évi is sokkal jobban érezte magát.

Nekem meg a kórház orvosai gratuláltak: „Jó reggelt, kolléga”! Pedig az igazi érdem Évié, meg Mártié, aki teljes természetességgel vette tudomásul a korai ébresztőt.

Szuszog, kipufog, lenyugszik. „Mit akar a nő?” – lezárás.

Mörk Leonóra - Milyen szép ezen a képen... Tudom, ez erős váltás, de kit érdekel. Telt, érett, mély színek közt, egy nyugodt, derűs, nőiesen magabiztos és érett Nő. Mint egy érett barack, esküszöm kedvem támadna megkóstolni. Biztos lédús. Na, álmodott a nyomor egyet ;-)

Mörk Leonóra – Milyen szép ezen a képen… Tudom, ez erős váltás, de kit érdekel. Telt, érett, mély színek közt, egy nyugodt, derűs, nőiesen magabiztos és érett Nő. Mint egy érett barack, esküszöm kedvem támadna megkóstolni. Biztos lédús. Na, álmodott a nyomor egyet ;-)

A Férfiak Lapja kétségtelenül erős blogos jelleggel bír. Aki nem ismer eléggé, könnyen félreértheti egy – egy cikk mondandóját (meg néha hüjeséget is írok, azt aztán ki nem lehet magyarázni, legfeljebb belátni, és megpróbálni helyrehozni.) Gedainé Kölnei Líviával, a Talita.hu keresztény feminista portál egyik alapítójával és szerzőjével beszélgettünk a neten, az ezt megelőző, Nők Lapja cikkre reagáló cikkről. (Jó mondat volt, ugye? Megismételjem? :-) ) Segített a beszélgetés kicsit magamba nézni, megvizsgálni, mi is történt bennem, miért reagáltam úgy, ahogy? A nyitó írás a Nők Lapja ezévi (2014 – es) július 2. – i számában van, Mörk (vagy Merk? Ma adtam oda a Nagymamának azt a lapszámot, utánanézni se tudok. Így kell jópofaságnak feltünteti a lustaságot.) Leonórától, „Mit akar a nő?” címmel. A kiadótól a lapszám egész biztosan a megjelenés után még jó ideig megrendelhető. (Tökre becsszó, hogy nem kapok százalékot utána, de nem szeretem a túlságosan passzív olvasót. Iszonyúan rá vagyunk szoktatva, hogy ki van nyalva a hátsónk. Aki nem hiszi, tényleg járjon utána! Pont, mint a népmesében.)

Tehát Leonóra („904 – ből” – aki nem érti, kérdezze Szűcs Juditot!): jól végsorozta (tuti akaratlanul, hiszen nem is ismer) a patriarchális ösztöneimet. Kb. mint mikor Julcsi Apa elé áll, hogy márpedig igenis miniszoknyában és tanga bugyiban megy a dizsibe Jocóval. Apa persze üvölt, mint sakál, Julcsi hallgatja, míg el nem unja, aztán szépen elmegy miniben és tangában a Jocóval a dizsibe. Mert tudja, hogy az apja úgyse nyúlna hozzá egy ujjal se, csak a szája nagy.

Apuci pedig szépen leül a konyhaasztalhoz és azon gondolkozik, hogy 1. nincs semmi hatalma ezen a lányon, azt csinál, amit akar. 2. baszki hazajön felcsinálva – ennyire húzza a Jocót, az vagy fél kiló nyugtatót kell, bevegyen, vagy ami jön, annak majd a végén lesz köze némi elnyugváshoz. 3. ez a Jocó egyáltalán nem biztos, hogy érett az apaságra 4. mert a kurva kölke választhat, hogy akar-e apa lenni. De a Julcsi nem. Vagy meg kell ölnie a saját gyerekét.

Ugye, milyen jó, hogy a nők tökre felszabadulnak szexuálisan? Szabadon lehet belevinni a férfiakat a felelőtlen szexbe. Mert egy férfi baromi könnyen tűzbe jön. És innen már cefetül bonyolódik a képlet, mert pl. egy férfit is meg lehet alázni azzal, hogy olyan helyzetbe viszik bele, amiben már nem tud leállni, de valójában nem akarja. És utána szembe kell néznie magával, és ha senkinek egy szót se szól, akkor is bele kell néznie addigi barátai, és legközvetlenebb hozzátartozói szemébe. Csak míg azok képesek lesznek ezt nyíltan megtenni, ő már többet nem. És ez egy lelkiismeretes férfi!

Viszont nagyon sok férfire igaz, hogy „f.sz feláll, ész megáll”. A saját orgazmusán kívül alig érdekli valami az ágyban. És lesz.ja mit okoz ezzel a nőnek. Akár a másiknak otthon, ha megtudja. Vagy a gyereknek, aki egy hipp-hopp kaland után a világra jön, de soha nem fogja ismerni az apját, csak vágyakozni utána. Vagy hipp-hopp kaland, hipp-hopp megoldás: pl. Amerikában kisavazzák az anyából.

A cikk (az eredeti) miért nem próbálta meg a kutatási eredményeket összekapcsolni az elkötelezett, intim párkapcsolat igényével? Mert azon belül viszont ez a női természet, már nagyon sok örömet tudna okozni a párjának, aki úgy gondolom, ha csepp józan esze van, és iciripiciri becsületessége, akkor nagyon-nagyon meggondolja valaha is ki-, vagy félrelépjen-e? Mert mit adhat a másik, amit az asszony otthon nem? Akivel biztonságos a szex, mert tuti egészséges; akit ismer, csomó közös élményük van, és ráadásul állnak az intimitásnak azon a fokán, (ha van elég merszük hozzá) hogy egymással kellően gátlástalanok legyenek. Oda – vissza.

Mert egy elkötelezett kapcsolaton belül? Adj neki! – miért ne? De azon kívül? Rohadt egy rizikó, és érzelmi, intellektuális téren sehol nincs, mert egyetlen éjszaka alatt nem lehet odáig fejlődni.

Nos, akkor én most zártam le a témát.

;-)

 

Zoli

 

A feminizmus, amit én is támogatok. Vendégcikk egy testvéroldalról.

Mit akar, és mit takar a konzervatív feminizmus?

2014. június 04. szerda, 06:46 | Írta: Kölnei Lívia, Kóczián Mária

the new feminist
A feminizmus ma nem túl népszerű: elkoptatott, ugyanakkor mégis indulatokat gerjesztő fogalom lett. Pedig eredetileg ez a női érdekérvényesítő mozgalom fontos érték megvalósítását tűzte ki célul: a férfiak és nők társadalmi esélyegyenlőségét.

 

 

 

 

Mi lehet az oka, hogy a feminizmust ma a társadalom számos csoportja elutasítja, vagy legalábbis ellenérzéssel fogadja – és nemcsak férfiak, hanem nők is? Feltehetően úgy érzik, hogy a feministák szembemennek az érdekeikkel, vagy nem megfelelően képviselik azokat. A férfiak nagy része veszélyt érez a feminista törekvésekben, a nők egy kisebb(?) része pedig úgy érzi, számára nem jelentenek problémát a feministák által kifogásolt élethelyzetek.

Azok a nők, akik fontosnak tartják a feminizmus eszméit, szintén nem gondolkodnak egységesen. Ma már láthatóan elválik egymástól legalább két főbb irányvonal (nevezzük az egyiket konzervatívnak), és minden fő irányvonal perifériáján vannak szélsőséges, párbeszédre képtelen csoportok.

A mai nyugati civilizáció (Közép- és Nyugat-Európa, valamint Észak-Amerika) valamennyi fő politikai irányvonala rendelkezik keresztény gyökerekkel, hiszen a mai, nyugati értelemben vett demokráciák csak keresztény hagyományú országokban jöttek eddig létre. A gyökereken túl azonban a kötődés a keresztény hagyományhoz már eltérő mértékű. A konzervatív feminizmus sok hasonlóságot, átfedést mutat akeresztény feminizmussal, amelynek alapelveit Slachta Margit és Farkas Edith fogalmazták meg 1918-ban.

A közelmúltban megjelent egy gondolatébresztő interjú Pető Andreával, a CEU gender tanszékének docensével „Ez így alapvetően igazságtalan” címmel (Magyar Narancs, 2014.05.22, 18-20.). A szerző a feminizmus mai hazai, közép-kelet-európai helyzetét tekinti át saját (talán leginkább liberálisként definiálható) nézőpontjából, és arra a következtetésre jut, hogy az általa progresszívnek, modernnek tartott feminista vonulat mára erőtlenné vált, válságban van, miközben a konzervatív vonalba sorolható (általa antimodernistának és az emberi jogi diskurzussal szembenállónak tartott) női szervezetek száma egyre nő.

Ez a témafelvetés bennünket, a Talita szerkesztőit arra ösztönzött, hogy tekintsük át a nem annyira harsány, de kétségkívül létező, növekedést mutató konzervatív feminista mozgalom jellemzőit. Vállalkozásunk csak egy tisztázó folyamat kezdete, távolról sem mutatja a teljes képet.

 

Mi jellemzi a konzervatív nőmozgalmat?

1. Célja a nők és férfiak egyenlő társadalmi esélyeinek a megteremtése.

2. Elsőrendűen családcentrikus. Hosszú távon úgy látja, hogy a társadalom, sőt, a nyugati típusú civilizáció fenntartását, önreprodukcióját a – minél teljesebb – családban felnövő gyerekek biztosítják. Minden olyan tendenciát, amely a család atomizálásának, háttérbe szorításának, gyengítésének veszélyét hordozza magában, elutasít vagy legalábbis a saját törekvéseivel ellentétesnek tekint. (Ez utóbbiak közé tartozik pl. a törekvés a homoszexuális kapcsolatok egyenrangúsítására a hetero házassággal, az abortuszhoz való jogok, a reproduktív jogok és lehetőségek szélesítése, stb.)

A fenti megfontolás miatt a házasságot (a közösség előtt hivatalosan is felvállalt és kinyilvánított, férfi és nő közötti élettársi kapcsolatot) előnyben részesíti az együttélések másféle formáival szemben. A családcentrikusság nem jelenti az egyedülállók, gyermektelenek problémái iránti érzéketlenséget, pusztán a preferencia-irányt jelzi az előnyösebb társadalmi folyamatok érdekében.

3. A nők társadalmi egyenjogúsítására az élet három területén: anyaként, dolgozó nőként és társadalmi szereplőként egyformán nagy szükség van. E területek egyformán értékesek, elkerülendő azonban, hogy utóbbi kettő az anyai szerep rovására menjen, vagy azt lehetetlenné tegye. A gyermekvállalás (vagy örökbefogadás) és gyermeknevelés anyagi és erkölcsi elismertségét egyenrangúvá szeretné tenni a társadalmi karriert építő nőével és férfiéval.

4. A férfiakat semmilyen körülmények között sem tekinti ellenfélnek, akiket „le kell győzni”. Nem akar a férfiakban bűntudatot kelteni az elmúlt évezredek patriarchális társadalmi viszonyai miatt, nem akarja leverni rajtuk azt, hogy eddig egyértelmű „előnyben” voltak, sőt látja és elismeri, hogy a férfiak számára is számos problémát jelent a társadalmi szerepek jelenkori gyors átalakulása. A konzervatív feminizmus törekvéseinek az egész társadalom elégedettebbé tétele a célja. Vallja, hogy a férfi és a gyerek boldogsága a nő boldogságának feltétele, és viszont, tehát mindenképpen a férfiakkal való együttműködésre törekszik.

5. A konzervatív feminizmustól távol áll az az elmélet, hogy a nemek közötti egyenlőségért úgy lehet a leghatásosabban küzdeni, ha a biológiai nemek közötti határokat nemlétezőnek tekintjük. Nem osztja más esélyegyenlőségi mozgalmaknak azt a szemléletét sem, amely a nemi szerepeket egyfajta (társadalmi) kényszerként éli meg. A nemek közötti átmeneti, átfedést mutató emberi szerepek, szexuális adottságok nem kérdőjelezik meg, és nem is írják felül a két nemről alkotott felfogást. Ez utóbbi határeseteket nem tekinti általános érvényűnek, és nem is akarja azzá emelni, a norma részévé tenni.

6. A konzervatív női civil szervezetek tevékenységeinek jelentős területei: a családvédelem (pl. válságba kerülő családok segítése, felelős párválasztásra és szexuális életre nevelés); a válságba került várandósok segítése, hogy gyermekük életét lehetőleg ne kelljen kioltaniuk; az anya és újszülött speciális igényeit jobban figyelembe vevő szülészetekért indított mozgalom (ez kiváló terepe a nem konzervatív nőszervezetek tagjaival való együttműködésnek is); valamint segítségnyújtás az anyák visszailleszkedéséhez a munkába, társadalmi életbe.

A konzervatív feminista mozgalmak szélsősége: „A nő dolga kizárólag a férj és a gyerekek ellátása, a háztartás vezetése. A férfi dolga a család anyagi hátterének biztosítása, a döntéshozás”-elvet kizárólagosan vallók, akik rossz néven veszik a nők beleszólását bármilyen közéleti kérdésbe. De úgy látjuk, ők egyre kevesebben vannak, ill. szűk, elsősorban szektákhoz, kisebb szubkulturális, politikai csoportokhoz tatoznak. Létezésük leginkább kétségbeesett válaszreakció a másik oldalon igen hangosan fellépők akcióira, lásd pl. a Femen áldásosnak messze nem mondható tevékenységét, ill. válasz a világban eluralkodó általános értékválságra, az erkölcsi normáknak az egyént és a társadalmat egyaránt veszélyeztető felbomlására. Ezzel együtt a konzervatív feministák úgy gondolják, hogy ez a patriarchális modell nem tudja megállni a helyét – gyakran külső okok miatt (a férfi elveszíti munkáját), ill. olyan zárt életformához, gondolkodáshoz vezet, amely elszigeteltséget, jövőtlenséget eredményez.

A fenti hat alapelv mentén gondolkodó nők (és férfiak) bátran vallhatják magukat konzervatív feministának. Érdemes lenne visszaadni a feminizmus fogalmának és mozgalmának eredeti sokszínűségét – a javunkat szolgálná.