Címke: bátorság

Meg kell változtatnunk a világot

Meg kell változtatnunk a világot 1

” Az együttes a klip forgatásának helyszínén”

Most megy Jon Bon Jovi 2010– es száma, a „We weren’t born to follow”. „Nem követni születtünk”. Ez jutott az eszembe róla.

Urak és Hölgyek!

Még mindig sok magzatot abortálnak, a munkavállaló sokszor ki van szolgáltatva a munkáltatónak, vidéken védelem nélküliek a nők, dúl a radikál feminizmus hazugsággépezete, az állam ellenőrizetlenül költi adóforintjainkat és az egyházak hanyagolják Jézus hirdetését.

Le kell számolnunk azzal, hogy majd valaki megoldja helyettünk. Tenni kell, tennünk kell a rossz ellen, és A JÓ MELLETT! Az okos azonban nem egyedül cselekszik, hanem társakat gyűjt maga köré, mert együtt hatékonyabbak.

Én így csinálnám: választanék egy ügyet, ami közel áll hozzám. Például a kiszolgáltatott munkavállalók ügyét. Apró lépésekkel indítanék: elkezdeném keresni a környezetemben azokat, akik olyan munkahelyen dolgoznak, ami nekik, vagy a családjuknak rossz, de váltani nem tudnak. Nem ragaszkodnék hozzá, hogy csak a törvényszegést keressem, jöhet minden, ami pl. túlzott stresszt okoz a családnak. (Például ahol a szülők alig tudnak találkozni a váltott műszak miatt.) Elkezdenék társadalmi támogatottságot gyűjteni, pl. honlapot indítanék a témának, ahol közösséget is lehet szervezni, és informálni a társadalmat a tevékenységről, eredményekről. A barátaim között keresnék először társakat, aztán jöhetnek azok barátai, ismerősök, munkatársak, stb.

Kis célt tűznék ki először: melyik mikrovállalkozással vannak gondok? Lehetőleg a lakhelyem közelében. Igyekeznék a társaimmal nyilvánosságra hozni a problémát, vagy ennek lehetőségével nyomást gyakorolni a vezetésre. Az informátorokat védeni kell, hiszen ők az állásukkal játszanak!

Meg kell változtatnunk a világot 2

” Egy férfi, aki küzd azért, amiben hisz”

Ha sikert értünk el, közzé tenném. Ezzel lehet újabb támogatókat szerezni. Felkészülnék: sok alázat, türelem, bátorság kell majd. Csak a közösség, mely valami jót tűzött ki célul, egysége sok energiát fog lekötni, minél nagyobb, annál inkább. Én azt is észben tartanám: ha nem leszek jobb ember attól, amit végzek, nem éri meg belefogni. Tetteim mindenképpen visszahatnak rám, és akkor már inkább pozitívan, mint negatívan. Igyekeznék minél több emberrel beszélni, megkérdezni az ő véleményüket, bölcsebbé válni. Megpróbálni meggyőzni őket, hogy támogassanak.

Pihenésre is szükség lesz, hiszen az ilyen küldetés teljesítése közben nagyon el lehet fáradni. Sokszor küzd az ember, küzd, és minden csak még rosszabb lesz.

Legalábbis látszólag. Meg kell néha állni, megkérdezni: honnan indultam, mi a célom, és hol tartok? Kellenek, akik tartják bennem a lelket, akik hisznek bennem és a küldetésemben. De ami nagyon fontos: én tudjam éleszteni magamban a lángot. Ha bennem kialszik, kívülről, mások által nagyon ritkán és nagyon nehezen lehet újra fellobbantani, pláne, hogy tartós legyen. Ha elveszett a lelkesedés, célszerű önvizsgálatot tartani: túl nagy pofont kaptam a világtól? Csalódtam valakiben, akiben bíztam, akire építettem? Monotonná vált a szolgálat, mókuskerékké? Nem oda értem, ahova akartam? Elvesztettem a bátorságom, visszariadtam a nehézségektől? Az őszinte válaszok után jöhet az ötletelés, hogyan lehetne kijavítani a bajt? Talán csak hátra kell lépni, hagyni, hogy minden történjen magától. Talán szakemberhez érdemes elmenni, pszichológushoz, remek motiváló, és problémamegoldó módszereket fejlesztett ki a pszichológia az elmúlt években. Ne feledjük, a szolgálatomra, ha őszinte, nem csak nekem van szükségem (de nekem is), hanem a többieknek, a közösségnek, a világnak. (Azért a család, a munka rovására ne menjen a világmegváltás! ;-) ) Meglehet, túl nagy falatot akartam egyszerre megrágni, kisebbet kell (legalábbis egyelőre) választanom. A problémamegoldó ötleteléshez ajánlom Kaszás György: Gondolkodjunk, mert vagyunk! c. könyvét. Nekem nagyon bevált.

Egy nő, aki küzd azért, amiben hisz

És bátorság és bölcsesség, bátorság és bölcsesség, bátorság és bölcsesség! Önfegyelem, csak mert jó ügy mellé álltam, mert érzem, hogy igazam van, nem ok, hogy akkor szabadon engedjem személyiségem árnyékoldalát. Hogy dühödt haraggal essek neki azoknak, akik szerintem „gonoszok”. Talán ők is félnek, talán szerencsétlen vakok, megtévesztettek, saját vágyaik foglyai. Meg kell próbálnom megérteni őket, mert lehet, ha azt látják, nem ítélem el a személyüket, fognak nyitni felém. És tehetünk egy kis lépést az általam elképzelt jó felé. És akkor még nem beszéltem a hit dimenziójáról, mikor Isten segítségét kéri az ember, esetleg egyházakkal szövetkezik. Ez messzire vezet, és mindig ára van. Isten sem segít ingyen, és egyházai sem. Hosszú távon az ár: a megtérés, Jézus követése. Aki fél ettől, ne keressen szövetségest a hitben! Nagy erő, de fel kell nőni hozzá.

Messze nem merítettem ki a témát.

;-)

Zoli

Flört és ismerkedés – tanácsok nőknek

Na, az ilyen pillantástól olvad a férfi

Na, az ilyen pillantástól olvad a férfi

Nem vagyok mestere a témának – sose flörtöltem férfival. (Remélem, nem is fogok. :-D)

Mégis – érdemes írni róla. Mi vonzza a férfit?

Ha vidám, mosolygós vagy. Ha nevetsz a viccein, vagy legalább elmosolyodsz és értékeled azt. Örülsz a bókjainak, de legalább megköszönöd. Ha Férfinak érezheti magát melletted, vagyis segítséget, információt kérsz, „megszerelteted” (csapot, kilincset, villanykörtét, akármit, ami nem tart sokáig – és ok arra, hogy megkínáld cserébe ezzel-azzal, és ismerkedjetek közben) dicséred az eszét, a szakértelmét, az erejét, önuralmát, bátorságát, kitartását, fellépését. Azért ezt együtt ne! Igen gáz az a férfi, aki ezt mind elhiszi.

De ne feküdj soha túlságosan „alá” egy fickónak! Egyrészt egy sem ér annyit. Másrészt elbízhatja magát, és amikor a bugyidtól kell elhajtani, már rém kellemetlen. Neki is. Harmadrészt, bizonyítson! Egy igazi férfi meg akar küzdeni a nőért, és egy igazi nő elvárja ezt. Nincsen ingyen nő, ez felejtős kategória! Persze nem kell túl magasra tenni a lécet, de akit nagyon ki kell szolgálni, az a férfi szerintem nem férfi. Egy elkényeztetett gyerek, és akarsz állandóan a pótanyja lenni? Néha, egyeseknek sokszor, ez bejön, de állandóan?

Én a pillantásaimmal kezdeném. Ha bátrabb a srác, kicsit kihívóan, lekicsinylően, afféle „felérsz hozzám, kisfiú?” pillantással. Had érezze a kaland szelét! Itt gyötrődni, küzdeni kell, és meg kell ugrani a lécet, mert nem akárki szemelte ki őt! Maga az Éj Királynője.  Ha szolidabb, bátortalanabb a srác, én inkább kedves pillantásokat vetnék rá, és mosolyognék. Akár egy barátságos gesztust is megeresztenék: felé emelem a poharam, kis intés a kézzel, apró, érdeklődő fejmozdulat. Ha erre sem reagál, jöhet a barátnő bevetése, aki „megsúghatja” a bátortalan lovagnak, hogy szimpatikus, de legyen bátor, mert Te igenis azt szeretnéd, hogy ő kezdeményezzen! Hiszen ő a Férfi. Esetleg elköhintheti azt is, milyen indítás nyerő nálad – ha szegény srác nagyon izgulós. De akkor őt neked kell később Férfivá segítened válni, mert azért gáz, ha egy fiú/ férfi ennyire nem bízik magában, és az esélyeiben. Lehet Férfihangot olvasni küldeni, küzdősportra járatni, férfias (és baráti) férfiak közé zavarni, (te éppen csajos napot tartasz, úgyhogy sipirc!) stb.

Meghallgatni, érdeklődni! Beszéltetni! Hobbi, barátok, sport, tervek, kedvencek (állat, film, könyv, ezekről a gondolatai, érzései) család, örömök, nehézségek, stb. Egy idő után jön a téma magától. Aztán mesélj te is magadról! Mert nem vagy meghallgató gép, érdekes és szép nő vagy, lehet érdeklődni felőled és az életed felől.

Az érintéssel vigyázz! Egy kevés nagyon jól tud esni, futó legyintés, finom másikra támaszkodás. De ha egy nő megérint egy férfit, és az érintés ideje közelíti a 3 mp –t, akkor a férfiagyban szinte azonnal egy hárombetűs szó kezd el vörösen világítani, amely „SZ” –el kezdődik, és ” X” a vége. Szóval mértékkel! Pláne ne ismételd, mert annak összeadódó, kumulatív hatása van, és szegény fickó 99% tesztoszteronnal a vérében mit csináljon? Akkor már lehet kiabálni neki, „hogy a nem, az nem – et jelent!”. Ha tudomásul is veszi, jó eséllyel lesz egy magányos kalandja WC lécén a jobb markával. Azért ezt mégse. Megalázó, nem természetes, és szerintem egészségtelen. Azt, hogy gusztustalan, nem írom, mert vannak gusztustalan dolgok a szexben, amik mégis nagyon jók. Na messzire kanyarodtam.

Egy utolsó gondolat: ne add oda magad rögtön! Igen, sok nőben ott a félelem, hogy ha Béla nem kapja meg hamar, amit akar, akkor lelép. Viszont a korai szex nem garancia a férfi kitartására. Titokban még a megbecsültséged is csökkenhet a szemében, és az is lehet, hogy nem fog megbízni benned. Ilyen hamar odaadtad magad, akkor vajon hány férfi kapott már meg őelőtte? Hűséges leszel hozzá, amikor együtt jártok, vagy egy alkalmi hóbort szimplán elsodor mellőle? A férfiaknak is fontos, hogy a választottjuknak ne legyen „híre” a környéken. Ráadásul egy jó próbája a kapcsolatnak, hogy a férfi ki tudja-e várni, míg kellően megbízol benne. Ha nem, ez később is sok gondot okozhat.

Szóval, ismerkedés, de okosan!

 

;-)

 

Zoli

 

Az igazi férfiszellem: a Békítő

az igazi férfiszellem a békítőHívjuk a barátomat, akinek a történetét továbbadom, mondjuk Péternek. Amúgy más néven szerzőként dolgozik itt, a Férfiak Lapjánál, és a Keresztény Férfiak Társaságának tagja. Másfél évvel ezelőtt mesélte el ezt az eseményt, az akkori (2011-es) lelkigyakorlatunkon.

„A régi cipőgyárnál sétáltam, amikor egy roma párra lettem figyelmes. A férfi szörnyű módon üvöltött a nővel. Volt velük egy rémült kisgyerek is. Nem gondolkodtam sokat, fogtam magam, és átmentem az út túlsó oldalára, mert velem pont szemben történt a dolog. Megkérdeztem a férfit, miért gondolja, hogy így kell megoldani egy problémát? Jóval szelídebben magyarázkodni kezdett, mire én a lassan távolodó párjára és gyermekükre mutattam. „Jó ez így? Mit lát ez a gyerek? Hogy kell bánni a nőkkel? Mit él át a felesége?” Belátta, hogy hibázott, és magyarázkodott, hogy hát hirtelen haragú, és így történhetett ez az egész.”

Ketten hallgattuk a történetet, Pali bácsi, és én. Mindketten elismertük, hogy nem lett volna merszünk odamenni. Péter azt mondta, nem is tudja, nem jutott eszébe félni. Nem volt kérdés, közbelép-e vagy sem.

EZ az a férfiszellem, amiről beszélek. Az IGAZI férfiasság.

;-)

Zoli