Címke: kapcsolat

Az időt szeretnék lespórolni az emberek az udvarlásban

kisherceg rózsa rókaÉppen azért kezd egyre fontosabbá válni a másik a számunkra, mert időt fordítottunk a megismerésére. Emlékezzünk a kisherceg rózsájára! Valamint a történetére a rókával. Ahogyan lassan engedjük egyre közelebb magunkhoz a korábban idegen, másikat. Aki nem engedi az ismerkedés gyorsítását, azt a sietős ismerkedni vágyó alaposan kioktatja. Érvel arról, h ogy ha mutatkoznak közös hasonló vonások, akkor miért is kellene várni a kapcsolat komolyra fordulásával. Felgyorsult a tempója a mai életritmusnak. Ez a kapcsolataink kiépítésére is hat. Szeretnének pillanatok alatt körbe járva kiismerni a másikat és tovább állni, ha nem illik az elképzelésbe. Önigazolásul: “Lám ő sem az igazi. Pedig én megpróbáltam. Sőt tudattam is vele, hogy komoly kapcsolatot keresek. “Gondolkodjunk ezen is! Türelemre biztatom az ismerkedni vágyókat. Adjunk időt a “megszelidülésre” , a kibontakozásra. Lehessen a másiknak bumfordi, hibás megnyilvánulása. Hiszen a régi barátainktól is elviselünk, megtűrünk ilyen dolgokat. Lehet, hogy olyan áll most előttünk, aki majd nekünk régi barátunkká válhat. :) A sietéssel megfoszthatják az emberek  önmagukat olyantól, akinek az életükben helye, szerepe volna. :) Kata :)

Se vele, se nélküle: Héja-nász az avaron

Ady LédaHányszor próbál jobbá tenni egy ember egy kapcsolatot! Maximalista módon keres tökéletesebbé tehető pontot. Pedig a kapcsolat is olyan, mint az elménk: nem tökéletes. Hiba mindig lesz benne. Valamilyen ponton “nem stimmel”-drága jó nagyikám szavaival élve. Az elménk, ha megold egy problémát, mintha hibakereső üzemmódba kapcsolna át, egy új megoldandó után kutat, míg nem talál. A tenger is folyton folyvást sodor a partra hordalékot. Az agyunk is. A párkapcsolatunk is. Senki sem tökéletes, sőt nem is teljesen normális. Ég óvjon a túl normálisoktól! Ha alaposabban megnézzük őket, sokszor éppen náluk van a háttérben a legnagyobb takargatni való! Fogadjuk hát el a tényt, hogy az ember nem gép! A párkapcsolat sem az. Hibákat észlelve hányan próbálnak távolodni egymástól, aztán ha mégis elviselhetetlen a másik hiánya, próbálják kezdeni újra. Ismerünk híres embereket akiknek a kapcsolata viharos volt. Nagy erővel vonzódtak és megéltek távolodásokat, újra és újra. Ady és az ő Lédája, Latinovics Zoltán és Ruttkai Éva. Idézzük fel a verset, ami annyira kifejezi az emberi küzdelmeinket:

Ady Endre :

Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

 

:-) Kati

Beérett Szerelem

indexöreg párÁlltam a piros lámpánál, és láttam a verőfényes tavaszi napsütésben két embert. Egy szatyrot vittek ketten, egy-egy fület fogva, apró léptekkel. Lassan haladtak, kicsit görnyedten. Éreztem az éveket, amiket együtt töltöttek. Megannyi szépet és nehézséget. S most itt vannak. Viszik a szatyrot és mennek előre. Együtt – apró léptekkel.

Hullott a könnyem, amíg őket néztem. Eszembe jutott sokminden. A nagyszüleim, akik ugyanígy lépegettek: egymásra támaszkodva, amikor a gyerekükhöz látogatóba mentek. Az apám, ahogyan búcsúzott anyámtól, amikor utoljára kórházba vitte. Majd megszakadt akkor a szívem.

De az ember sokat kibír.

Alig láttam az utat, amíg a következő lámpáig elértem.

Vinni a szatyrot, amibe rakjuk a dolgainkat. Húzzuk vele a másikat is, ha lemaradna, hisz a másik fülét fogja. Közös a holmink, az utunk. Igazodunk egymáshoz, amíg lehet, lassan-lassan. Nem felejtem el a képet. Köszönöm, Isten, hogy láthattam.

:-) Kati

Nő-bosszantó (pedig még messze a Farsang ;-) )

Mert mindig éppen az kell, ami Nincs.

Mert mindig éppen az kell, ami Nincs.

Megnyílik egy új üzlet, ahol a nők férjet vásárolhatnak maguknak. A bejáratnál az alábbi utasítás olvasható:
– Az üzletet csak EGYSZER látogathatják meg.
– 6 emelet van, a férfiak tulajdonságai emeletenként javulnak.
– Bármelyik férfit kiválaszthatják az adott emeleten, vagy felmehetnek a következő szintre.
– Előző emeletre visszamenni nem lehet.

Egy hölgy úgy dönt, hogy kipróbálja az üzletet, és partnert keres magának. Az első emelet ajtaján a következő felirat várja: „Ezeknek a férfiaknak van munkája.” A nő úgy dönt, hogy megnézi a következő emeletet. A második emelet ajtaján ez áll: „Ezeknek a férfiaknak van munkája és szeretik a gyerekeket.” A nő továbbmegy. A harmadik emeleten: „Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket és félelmetesen jóképűek.” Wow, gondolja a nő, és továbbmegy. A negyedik emeleten: „Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképűek és segítenek a házimunkában”. Hihetetlen, gondolja a nő, nehezen áll ellen a kísértésnek, de valami arra készteti, hogy továbbmenjen. Az ötödik emelet: „Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképűek, segítenek a házimunkában és romantikusak!” Úgy dönt, hogy benyit, de az utolsó pillanatban megtorpan és felmegy a hatodikra. Az ajtó ezt találja: „Ön a 31.456.012-es számú látogató. Ezen a szinten nincsenek férfiak, csak azért van, hogy bebizonyítsuk, hogy a nők sosem elégedettek. Köszönjük a látogatást!

Az utca szemközti oldalán egy hasonló üzlet nyílik, ahol a férfiak kereshetnek maguknak asszonyt. Az első emeleten vannak a nők, akik szeretik a szexet. A másodikon a nők, akik szeretik a szexet, és nem bánják, ha a férjük időnként elmegy sörözni a cimbikkel. A harmadik, negyedig, ötödik, hatodik emeleten még SENKI sem járt…

Nem lehetne, néha csak úgy: Lenni?

Ici-pici férfisóhaj: “Nem lehetne, néha csak úgy, hogy: Legyünk?”

Generációs kapocs?

imagesanya lánya képAmikor tervezzük a kicsinyünket, elgondoljuk, hogy a legjobbat fogjuk tenni vele. Aztán törekszünk is erre, több – kevesebb sikerrel. Kamaszodva, ha egészségesen fejlődik, a legnagyobb ellenségünk lesz. Hiszen két dudás egy csárdában, hogy is férhetne meg? Eltávolodik, és egy kitérő megtétele után, ismét közelít az övéihez. Kérdés, hogy van- e erőnk kivárni mindezt? Vívódunk, vergődünk kétségek közt. Próbáljuk a legjobbat tenni, az eredmény pedig kétséges. Visszatekintünk az elődeinkre. Vajon, miképpen értek el tőlünk nagyobb tiszteletet? Honnan volt nagyobb erejük egy-egy területen?

Érdemes mesélni mindezekről a gyerekeinknek. Hiszen lesznek ők is a helyzetünkben, amikor visszaemlékeznek a szavainkra, a nehézségeinkre. Mindezeket tudva talán megértőbbek lesznek.

Kati