Például szeretne az ember egyszerre szabad is lenni, ám szeretné kapni is azokat az előnyöket, amik egy elköteleződéssel keletkeznek. A biztonságot, melegséget, segítséget, erősítéseket. Egyedül élve minden felelősség egy emberen. A szabadság érzet jó, de ára van. A magány pedig kegyetlen tud lenni. A kapcsolatban létnek is árai vannak. A másik fél számon kérhet. Egyedül állóként vágyunk arra, hogy valakink legyen. Elköteleződve pedig arra, hogy szabadon létezzünk az életben. Manapság a minglik a saját területükön élnek és együtt töltik a szabad idejüket. A kijelentés számít. Önmagának az egyén a helyzetét hogyan definiálja? Egyedül álló? Kapcsolatban él? Még az anyagiak is számítanak sok esetben. A házas- és élettársakra jellemző, hogy közös kasszát vezetnek. Az egyedül álló maga oldja ezt meg. Esetleg segítséget remélhet. Írásomat gondolatébresztőnek szántam. Mit áldoz be az egyén azért, hogy a kapcsolatban lét előnyeit átélhesse. Mennyi időre igényli a kapcsolatban létet? Órákra? Napokra? Hosszabban? :)Kata
Címke: elköteleződés
Beérett Szerelem
Álltam a piros lámpánál, és láttam a verőfényes tavaszi napsütésben két embert. Egy szatyrot vittek ketten, egy-egy fület fogva, apró léptekkel. Lassan haladtak, kicsit görnyedten. Éreztem az éveket, amiket együtt töltöttek. Megannyi szépet és nehézséget. S most itt vannak. Viszik a szatyrot és mennek előre. Együtt – apró léptekkel.
Hullott a könnyem, amíg őket néztem. Eszembe jutott sokminden. A nagyszüleim, akik ugyanígy lépegettek: egymásra támaszkodva, amikor a gyerekükhöz látogatóba mentek. Az apám, ahogyan búcsúzott anyámtól, amikor utoljára kórházba vitte. Majd megszakadt akkor a szívem.
De az ember sokat kibír.
Alig láttam az utat, amíg a következő lámpáig elértem.
Vinni a szatyrot, amibe rakjuk a dolgainkat. Húzzuk vele a másikat is, ha lemaradna, hisz a másik fülét fogja. Közös a holmink, az utunk. Igazodunk egymáshoz, amíg lehet, lassan-lassan. Nem felejtem el a képet. Köszönöm, Isten, hogy láthattam.
:-) Kati