Címke: nevelés

Feltétel nélkül

parncsnok gyA szülő szeretete. Minden egyén és közösség határokat feszeget. Meddig mehet el. A kamasz különösen. Van határa a feltétel nélküli szülői szeretetnek is. Például amikor már megy szembe a kamasz a szülőnek és tettleg akarja bántalmazni. Akkor bizony hiába mondogatja az a szülő annak a gyereknek, hogy szeretlek. Hazánk nagyjai a szakemberek is beismerik, hogy hiba volt ilyen mértékű engedékenység, elfogadó hozzáállás a nevelésben. Felnőtt egy generáció, akik bizonyítják ezt. A korábbi generációk tudnának mesélni arról, hogy sokszor, ha nagyon iparkodtunk, akkor sem fogadtak el. Nem dicsértek. Csak a hibákra fókuszáltak. A eredményt nyugtázták és a hiányosságainkat, hibáinkat olvasták a fejünkre főleg. Ha nem is ide kellene vissza térni, de a túlzott kényeztetés mérséklése mindenképp bölcs dolog lenne.  :) KatiMother Arguing With Teenage Daughter Over Online Activity

Mama nevelni próbált

mamamondásokMondásai: „Megállj megállj!  Sok van a rovásodon. már megint mit csináltál! Az anyád hétszentségit! Mindent elhagysz. Mindent elrontasz. Minden hazugság a napvilágra kerül.  Megállj megmondalak apádnak!.  Tiszta apád vagy. A mamának ne mondj semmit! Ha kérdezi, mond, hogy nem tudom! Ne mondjam még egyszer!  (aztán még elmondta vagy tízszer)  Szíjat hasítok a hátadból. Mindent csinálsz, csak nem eszel. Egggyéé már! Kriminális vagy. Nem alhat itt az a fiú. Mit szólnak a szomszédok. Na jó itt alhat, de nem a te szobádban. Mit szólnak a szomszédok. „( Az a fiú 4 évig udvarolt és 36 évre a férjem lett.) Egy kis ízelítő, ahogyan próbál nevelni egy mama. Mindannyiunknak van ilyen anyukájától a tarsolyában. Ha nem is mindig a legjobb módszerekkel nevelgetnek a szüleink, de azért jót akarnak és a többségünk elég jó emberré válik lassan. :) Kata

Igenis Férfinak nevelem őket!

Megvan az Echo tv Keménymag című műsora? Megadja Gábor, Apáti Bence, Ambrózy Áron és Jeszenszky Zsolt viccelődnek és egyben őszintén kommentálnak híreket, Velkovics Vilmos műsorvezető segítségével. Múlt héten volt lehetőség kérdezni tőlük nézőként egy kérdést. Én a fiúk neveléséről kérdeztem őket, hogy mi a véleményük erről, miközben a balos média ezerrel azon van, hogy pszichológiailag lányoknak alakítsa a fiúkat. Valamiért a sok egyéb kérdés közül ezt tette fel nekik Velkovics Vilmos, és ők a szokásos viccelődős stílusukban tulajdonképpen komolyan megválaszolták azt. Ne joghurtot egyen a gyerek, hanem steak-et! Családon belül dől el minden, mi döntjük el, mit engedünk be, és mit tartunk kívül. Vigyük el őket csajozni és piálni. Stb. Akkor érlelődött bennem elhatározássá: Férfinak nevelem őket, nőbolondító macsóvá. De legalábbis tökös legényeknek.

nevelés

A balos média a nők vélt vagy valós igényein rugózik, állítja, hogy a női problémákhoz képest a férfigondok tulajdonképpen nem is léteznek. Ugyan már, minek arról beszélni? És eleve, ha majd a fiúk ugyanúgy gondolkoznak, mint a libsi média által istenített lányok, na majd akkor, akkor eljön a Kánaán! Elhatároztam, szakítok ezzel a nézettel, amely sokáig beárnyékolta a saját ifjúságomat (sok nőközpontú Ezotériát olvastam akkoriban, kicsit csodálkozom is rajta, hogy nem nőtt puncim.) Nem, jöjjenek csak a kihívások a fiúk életébe, jöjjenek a szőke nős viccek, és tanuljanak meg bókolni az eladó kisasszonyoknak és pénztáros lányoknak!

Aztán továbbfűztem ezt a gondolatot. Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója nemrég írt egy cikket arról, hogy lányos apaként milyen dilemma, hogy önálló, versenyképes férfipótlékká nevelje a lányait, vagy olyan nővé, aki számít a mellette élő férfira, okosan választja ki azt és holtomiglan-holtodiglan házasságban akar élni vele. Feltette a kérdést, hogy találnak-e megbízható, a családjának élni akaró fiatal férfiakat majd a lányai maguknak? És ehhez fiús apaként van némi közöm nekem is.

Mert akarjon a férfi családot, akarjanak a fiúk az övéiknek élni! Tudjanak osztozni a mindennapi feladatokon a párjukkal, és vegyenek részt abban, hogy a romantika ne szökjön el a kapcsolatukból! Akarjanak legalább három gyereket, legyen élet a családjukban, ahol valami mindig történik! Ahol többen vannak, ott ez mindennapos, és mindig ráér valaki odafigyelni az éppen figyelmet igénylőre. Akarjanak időt tölteni a gyerekeikkel, segíteni a tanulásban, megtanítani biciklizni, megtanítani kapcsolatot teremteni (fontos az őszinteség és a dicséret) és kapcsolatot fenntartani (ez a nagy kihívás!)

Mit tehetek ezért én? Elsősorban azt, amit minden emberi kapcsolatban meg lehet tenni. Meghallgatom őket. Meséljék csak el, hogy a legjobb barátjuk épp mással ment közös programra, őket nem hívták, és ez fáj. Hogy a kedvenc nagynéni képes úgy kibeszélni őket, hogy közben ők talán három méterre ülnek tőle, és minden szót hallanak. Miután kiöntötték a szívüket, már lehet beszélni arról, amiről én szeretnék. Hogy nem kell félni a csajozástól, persze, úgy érzik, nem megy nekik ez a lányokkal, de idővel tapasztaltabbak lesznek, és igazából a Sors terelgeti is a kiszemelt nő felé az embert. Amúgy meg nyugi! Úgyis menny és pokol lesz a házasságuk, úgyhogy arra kell gyúrni, hogy amikor épp pokol, akkor ne adják fel. Imádkozzanak, meditáljanak, járjanak önsegítő csoportba, legyen hobbijuk, éljenek a gyerekeiknek, nekem mindegy, de merítsenek valamiből erőt, ami megtart és segít átfordítani a szituációt.

Egy igazi Férfi, egy igazi patriarcha mindig családos férfi! A zsidók között csak nős férfi lehet rabbivá. Ez évezredek óta mindig így volt, csak az utóbbi évtizedek „alkotása” ez a „nem kell gyerek” szindróma, hogy pl. hazánkban a 40 alatti férfiak 70%-nak nincs gyereke. Holott a gyerek, a család igazi vezetővé, felelős emberré nevel.

És végül szeretném megtanítani a fiaimnak, hogy bízzanak a nőkben. A legtöbb nő megbízható, bár tökéletlen (akárcsak mi, férfiak) és ugyanakkor vannak egészen rendkívüli erkölcsi kvalitásokkal rendelkező nők is. Akárcsak férfiak. Érdemes végiggondolni, mit akarnak majd a fiaim az élettől, a társuktól, a gyerekeiktől és mit akarnak nyújtani nekik? Nemcsak az érzelmekre alapozni, de okosan dönteni. Szerintem megfelelő „kínálat” van a párválasztáshoz.

És legvégül legyenek hajlandók fegyvert fogni Magyarországért. Vannak annyira értékesek az itt élő emberek, hogy ölni, akár halni is érdemes legyen értük.

Ariadné fonalán 8. rész (avagy a homikról)

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában VIII. rész

George Michael, egy híres énekes, aki vállalta a homoszexualitását

George Michael, egy híres énekes, aki vállalta a homoszexualitását

Ha fütyink van, biológiai nemünk: férfi (fiú). Punci esetén nőknek (lányoknak) számítunk. Viselkedésünk már kicsit keresztbe tehet ennek. Bizonyos gesztusok, mozdulatok, gondolkodási módok férfiasnak, illetve nőiesnek számítanak. A kultúránkban lévő képtől függ mindez, társadalmi nemnek nevezzük. A ma sokszor halható gender (dzsender) szóval utalunk rá. A legváltozatosabb a szexuális orientációnk lehet. Hatféle! Férfiként nőkre, férfiakra és mindkettőre vágyhatunk. Nőként ugyanígy. Messze többségben vannak, akik az ellenkező nemre vágynak, és másféle gondolat csak látogatóban van a fejükben, de akadnak eltérő orientációk is. Mivel szexről van szó, és ez eléggé eltér a megszokottól, igen szívesen figyelünk ezekre. És ez tökre oké, ha kellő jóindulattal, és tőlünk telő bölcsességgel tesszük. Például nem fér a fejünkbe a dolog, de max. némi morgással békén hagyjuk őket. Vagy vad mámorban a keblünkre öleljük őket, de a hagyományos orientációjú emberek átneveléséről szívesen lemondunk.

Jó tudni, miként történik a homoszexuális orientáció felismerése. Kisiskolás korban már jelentkezik, amikor a kisfiú/kislány azt éli meg, hogy őt más dolgok érdeklik, mint a többieket, és általában a másik nemből jobban tud barátokat választani, az érdeklődése inkább hajaz azokéra. A különbözőség élménye elmélyül és bekövetkezik az identitáskrízis. Beszélni könnyű róla, megélni cafrangos lehet. Én csak félénk és bizonytalan voltam a lányokkal, pedig csak ők érdekeltek. És ez is sz..r volt. Milyen lehet, mikor egy fiú fiúk társaságára vágyik, de mélyebben, mint a barátság? Esetleg valakibe beleszeret, és érzi a dolog reménytelenségét? Talán megbeszélni sincsen kivel…

Az elítéléstől való félelem, amihez egy közösségen belül nem kell, hogy kimondva legyen, a burkolt kiközösítést a gesztusok, pillantások még enyhébb formában is híven közvetítik. És van az „üsd a gyengét!” effektus. Nem szó szerinti ütésekről van szó. Kínzó beszólások, látványos, de be nem vallott eredetű hátat fordítás, lekezelés, ami, mivel oka homályban marad, nehezen megragadható, és leküzdhető. És még olyan helyzetet ábrázolok ahol a másféle tinédzser nem ellensége magának. Mert nem biztos, hogy a másságát el tudja fogadni, öngyűlölővé is válhat! Érzékenységében teljesen egyedül. Na jó, nem fokozom.

hevesi25Előfordult már, hogy még hagyományos házasságot is kötött valaki, és egy idő után a felesége is tudta, miért nem igazán vonzó ő a férjének. Micsoda kereszt ez mindenkinek! Elképzelni nem bírom. Az elfogadó, támogató közeg rengeteget segít. Kriszta is azt vallja, hogy gyógyíthatatlan, sőt gyógyításra nem szoruló jelenségről van szó. Dr James Dobson mást állít. Akárkinek van igaza, tény, hogy romboló betegségeknél – alkoholizmus is, pl. – de az én addikciómnál is: az egyénre van bízva a döntés. Tehát kezeltetheti magát, ha akarja. Vagy nem. A homoszexualitás önmagában nem rombol. Nem is fertőző. Az agresszív lobbi inkább, ami ráépül. (Bécsben Schwulhaus, rajta lepedő nekünk, „heteroszexuális fasisztáknak” üzenet? Ott, ahol évente van báljuk… de ez a lobbi és nem a homik. Néha hittérítők is elmennek ilyen türelmetlenségbe, amikor biztosak benne, hogy a legnagyobb gond, az, hogy a másik gondolkodik. Nem az ő türelmetlenségük… az tuti nem. Zanyám!)

Tény, hogy ami szexuális, az erősen és érzékenyen érint minket. Legtöbbünkben, ha homoszexualitással találkozunk, felmerül (hetero férfiakra gondolok), „Úristen, remélem, én nem!” Nem könnyű ám ez. És míg két nő szexuális aktusa nagyon is érdekelni szokott minket (mégis, két nő, mindkettő szép, vonzó) két férfié… Erős taszító érzéssel jár, hogy hasonló helyzetbe képzeljük magunk, ami pedig önkéntelenül is megtörténik. Kemény intraperszonális (személyen belüli) bunyó ám ez! És van, aki magában nem hajlandó ezt a meccset lejátszani, inkább kivetít és mindenáron kint akar megoldani. És hát a helyes, a jó (márpedig az ő elképzelése az, tutira így véli) az minden áldozatot megér. A másiktól. Kész, innentől a világ (vagyis a másik ember) türelmetlen, erőszakos „átgyúrására” minden eszköz meg van engedve. Az ideológiai, vallási erőszak és háború alapja el is készült. Egyszerűen a tökéletes világ kialakulása, ami felé az evolúció testi és lelki szinten is tart, sokkal-sokkal hosszabb ideig tat, mint sokszor hisszük. Célszerű sok-sok generációval előre gondolkodni. Mint a kis veréb, aki csőrének csiszolásával koptatta el a hatalmas vashegyet. És ezt vallásosnak, nem vallásosnak; hominak és heteronak egyaránt írom.

hevesi24Bár kevesen vannak, de szenvedésük nagy, ezért is érdemes szexuális felvilágosítás terén a Homoszexuálisok, leszbikusok, transzneműek (akik biológiai nemüket átoknak élik meg, ellenkező neműnek élik meg magukat) és biszexuálisok felvilágosításával foglalkozni, nem kiemelve őket a hetero többség közül. Nekünk is jobb, ha tudunk életükről, gondjaikról. Jobban megtapasztalhatjuk emberileg értékes voltukat, és segíteni is jobban tudunk nekik. Az ismerkedési lehetőségeik is igen korlátozottak, még a részükre fenntartott bárokban sem egyértelműen jó. Közülük sem hajlandó mindenki józan, érzelmekkel bíró, őszinte emberként viselkedni. Sokuknak a kellő felvilágosítás hiánya miatt elrémisztő első szexuális alkalmaik vannak. Lehet tenni ellene. Kéne is.

Fontos, hogy emberies közösségeket alakítsanak ki egymással, ahol sok őket érintő kérdést meg tudnak beszélni. Ne csak a pornó informálja őket a technikai részletekről.

Mivel nem tudom, mi az igazság, Kriszta viszont szakembere a szexuális területnek, és hangsúlyosan kiemeli, így én is ezt teszem.

Nagyon fontos a heteroszexuálistól eltérő identitás elfogadása! (De nem kialakítása – ez én voltam.) És a társadalom szemléletének, magatartásának ehhez alakítása. (Remek terep a türelem, megértés, segítés erényeinek gyakorlására. Minden jó szándékú, de főleg keresztény tesók számára írom. Nem, mert hunyóknak tartom őket, hanem a legmotiváltabbaknak.) Főleg, mert semmi lehetetlent nem kér tőlünk. Felvilágosítás, korrekt ismerkedési lehetőségek, megjelenhessenek köztünk, mint más szerelmespárok. Igaz a családalapítás, örökbefogadás, házasodás kemény dió. Én az „élettársi kapcsolat, gyermekek nélkül” híve vagyok. De még sok tapasztalni és tanulni való áll előttem, meglátjuk, mi bizonyul igaznak és helyesnek.

hevesi26

;-)

Zoli és Kriszta

Ariadné fonalán 2. rész

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában (II. rész)

Nagyon fontos: magunkkal és másokkal szembeni elvárásaink döntően befolyásolják szexuális életünk alakulását. (Vagyis célszerű megismerni magunk, és időnként kihívások elé állítani. Apró célkitűzésekkel fejleszteni magunkat: előnyös külső kialakítása, kellő magabiztosság (amiben jók vagyunk, arra építsünk – mert nők közt is a nőiesen öntudatos a nyerő, és férfiaknál a maszkulin <de nem szélsőséges> öntudatra bódulnak a nők. )

hevesi7hevesi8Na. Kérem. Most szó szerint és vastag betűvel idézek egy mondatot Krisztától. Elképesztő módon igaza van abban, amit mond. Oroszlán Szonja mesélte, hogy Amerikában ez nincs így, és bizony ezért olyan sikeresek ők sok mindenben. Miről is van szó?

„…milyen fukarul bánunk a pozitív, biztató szavakkal! Megszoktuk, hogy csak akkor szólunk, ha valami nincs rendben – míg a jó, az természetes.”

Szex ide, szex oda: tessék dicsérni! Észrevenni, ami érték, és kiemelni, elismerni, esetleg meg is indokolva, miért. A flörtölés alapja is ez. Akár férfi, akár nő teszi. Férfi a nőiességet, nő a férfiasságot emelje ki. Ami tényleg ott van, vagy számítani lehet rá, hogy ott lesz.

Meglepő következtetést lehet levonni abból, amit Kriszta ír énképünk és hitünk, hiedelmeink világáról: szexuális teljesítőképességünk és örömélményeink minőségét nagyban meghatározzák! Bizony a férfias erő teljesítményét nagyban meghatározza mi, és környezetünk miképpen viszonyul hozzá. Amennyire kemény tud lenni (konkrét és átvitt értelemben) annyira esendő és sebezhető is lehet.

Mint a legenda szerint a falu hárpiái, nagyhangú vénasszonyai, akik cinikus kárálásukkal a fiatal férfiak, legények férfiasságát tudták elvenni azzal, hogy kialakulatlan énképüket becsmérlő, lekicsinylő jóslatokkal béklyózták le. Ezeket a produktivitás dönthette volna meg, ám pont a magabiztos és rosszindulatú megjegyzések, elsúgott, de jól hallható (tehát védhetetlenül becsúsztatott) megjegyzések miatt vált ez lehetetlenné. A tapasztalt férfiaknál ez már nem működött, de aki az út elején volt, ott bizony… Igaz, ez nem tipikus, és félig – meddig legenda, de. A férfierő elvesztett birtoklásának pótélményét azért adhatta pár irigy öregasszonynak.

És egy pozitív példa ugyanerre, ami annyira jó, hogy megint szó szerint idézem: ”… sok esetben elég, ha a „megoldás” … ott lapul a zsebben: ez éppen elegendő biztonságérzetet ad. Nincs szorongás, aggodalom, elterelő gondolatok – viszont ott a megnyugtató tudat, hogy ha gond támadna, csak hamm, és a kígyó megbűvölve!” Hát ezt a hamm – ot más is megteheti… igaz, nem feltétlen a Viagrával.

Negatív hit rögzülése esetén amúgy ritkán segít a „csakazértis” görcsölése. Célszerű erőszakos és vak lelki nyomulás helyett inkább hátralépni, és a kialakult belső képünk megnézni. Mi a gyökere annak a szorongató érzésnek, ami miatt kishitűvé, görcsössé váltunk? Ha csak bizakodva megéljük pillanatnyi önmagunk, az önelfogadás már sokszor oldja, akár feloldja a negatív beidegződést.

Fontos, hogy a kudarc okát hol keressük: magunkban, vagy a körülményekben? Ha saját teljesítményünk felől nyugodtak vagyunk, jó eséllyel rendeződik a diszfunkció. Nagyon fontos, hogy a férfi teljesítményére miképpen reagál a nő? A türelmes, bizakodó, bátorító hozzáállás mindkét féltől sokat segíthet. Nőknél tipikus reakció a féltékenység, a szerető feltételezése, a férfi érzelmeinek megkérdőjelezése, de a leggyakoribb a testi vonzerő elveszítésétől való félelem. Ilyenkor ördögi kör indulhat be, egymás okolásával, sértegetésével, mivel mindkét fél magát féltő módon a másikra kezdheti hárítani a lelki terheket.  A legjobb módszer: mindketten elfogadóan és bizakodóan fordul a helyzethez. Legtöbbször ennyi elég is. Ha emellett is visszatér a probléma, akkor célszerű szakemberhez fordulni. (Aki előtt viszont butaság szégyenkezni. Erre képezték ki – szexuális gondok oldására. Nem valószínű, hogy akár a hátunk mögött is kinevessen.)

Korai magömlésre (tipikus férfiprobléma) pl. jó módszer a maszturbációval megtanított késleltetés, miközben képzeletben a vágyott partnert és helyzetet éli át a férfi. Sok nő nem biztos abban, hogy ő kívánható, elég jó. Bók, bók és bók. Szavakkal és/vagy anélkül. Virággal, csókkal, puszival, mimikával, gesztusokkal. Célszerű megindokolni röviden miért a bók – így átható, hogy őszinte, és partner tényleg vágyott és Igazi NŐ.

Ízig és vérig.

Stílusosan, ismét a pszichológus, írónő, modell és celeb hölgy egyik képével zárunk. ;-) Jó nő, igaz?

Stílusosan, ismét a pszichológusnő, írónő, modell és celeb hölgy egyik képével zárunk. ;-) Jó nő, igaz?

 

;-)

Zoli

Lelkileg kallódó fiúknak

 

Liam Neeson, a Taken első részében (Elrabolva) Egy aggódó apa, aki elrabolt gyermekéért mindent meg akar tenni.

Liam Neeson, a Taken első részében (Elrabolva) Egy aggódó apa, aki elrabolt gyermekéért mindent meg akar tenni.

Bevezetés:

Nem kezdeném mérgesen, ha nem érezném magam SZINTE teljesen tehetetlennek. Na, de azért valamit mégis tehetek.

Azon tinik számára, akiknek ez szól, néhány tévképzetet szeretnék eloszlatni a karate (vagy ökölvívás, vagy általában bármilyen küzdősport) menetével kapcsolatban.

1. Képzett edzők dolgoznak ott, akik mind fizikai, mind elsősegélynyújtó, mind pedagógiai értelemben tanultak.

2. Nem az ellenség táborába küldelek, hanem szövetségesek közé. Nem alázni és megverni vannak ott, hanem hogy megtanulj azzal szembenézni, ha idegenek akarnak megszégyeníteni, vagy fizikailag is megtámadni téged, vagy azokat akik fontosak neked, vagy akik rászorulnak a védelmedre.

3. Fokozatosság – egy kezdő még nincs úgy terhelve, mint egy haladó. Lépésről – lépésre vezetnek be a küzdő és védőtechnikákba, a szükséges emberi alapokat is megtanítva hozzá, hogy becsületes, jó értelemben vett hétköznapi emberként tudjál élni mindazzal, amit megszerzel.

4. Te irányítod a haladásod. Vannak normák, amiket az edző közvetít, vannak, amit a csapat alakít ki, de végül te döntöd el, ebből mennyit fogadsz el, és ehhez mennyit teszel hozzá. Ha végképp nem megy a beilleszkedés – akkor leszel elküldve. De még mindig vannak másik csapatok.

Szóval Hajrá, lelkileg kallódó fiúk!

Pótapátok

Tárgyalás (avagy miért is kezdtem úgy, hogy „dühöngök”?):

faceKedves tini pajtikáim, EZÉRT én K-ra szégyelném a pofám. Bírlak titeket, de ezek balf…ságok! Személyes beszélgetésekből tudom mindezt.

a) mértéktelen ivászat, a haverokkal éspedig márkás és tömény szeszekkel (vagyis sok pénzt áldoztok arra, hogy erős mérgekkel tartósan tegyétek magatokat tönkre. És a ti korotokban még egy egész emberi életről van szó.)

b) a tanárok kiidegelése, hogy lehetőleg már úgy menjen be az osztályba, hogy gyomorgörcsük van. A tanár nem ember, vagy mi van?

c) csúnya beszéd (jó ebben én sem vagyok patyolat, de legalább mértéket igyekszem tartani. Azt hiszem.)

d) részegen autót vezetni (volt, aki azt is megírta, hogy világításom sincs.) KO. Virít a sötétség.

e) szülők becsapása, hol vagytok, és mit csináltok. Ti terroristák gyerekei vagytok?

Fiúk! Ha tényleg olyan tökös gyerekek vagytok, mint állítjátok, gyertek szépen küzdősportot űzni, két éven belül versenyezni, nyári táborokat végigcsinálni (ahol nincs ám ott apu meg anyu, orrot törölni!), aztán ÉN fogok ELŐTTETEK fejet hajtani.

A Budoka Karate Sportegyesület pl. Szombathelyen is tart edzést. Az edzője tavaly világbajnok harmadik helyezett volt harcban. Nem katában, harcban. Pedig a formagyakorlat is szép.

A Karate Do egyesület szintén jelen van Kőszegen és Szombathelyen.

A Sakura egyesület még versenyeket is rendez.

Ökölvívás is tutira van Szombathelyen, mert Kőszegen pl. interjút készítettem a volt edzővel, aki helyett már fiatalabbak viszik a stafétát. Akkor a megyeszékhelyen csak jobban kell, legyen!

És országszerte vannak sportegyesületek, a küzdősporton túl is! Futball, triatlon, tenisz, íjászat, úszás, ha mozogsz mellette, még a sakkot is idesorolom. Versenytánc, balett (pontosan olyan nehéz, mint amilyen könnyednek látszik!) Csak rajtatok áll, és a szüleiteken, váltok –e Igaz Harcossá, a Fair Play szabályai szerint. Sok mindent meg fogtok tanulni, amire majd később jöttök rá, hogy az Élet is úgy működik.

Louie Zamperini olimpikon jelmondata volt: „You make it, you take it!”, „Ha megteszed, viheted!” Én még ezt tenném hozzá, mert ez így túl tömény: apró lépésekben, nap, mint nap, minden előrehaladásnak örülve, nem hasonlítgatva az eredményeket, haladj a célod felé! Ha két lépést megtettél egy nap, már előbbre vagy! És így a sport megtaníthat arra, hogy józan csapatjátékosként, örömtelien, a saját életed éld.

Megéri?

Na, vissza, kicsit még dühösködni.

Azt hiszitek, akkor vagytok Valakik, ha kiakasztotok engem, vagy más felnőttet az ostobaságaitokkal való dicsekvésekkel? Vívjátok ki a tiszteletemet, azt a kutya mindenit! AZ lesz teljesítmény. Tessék pl. egy fiú, akit tisztelek.

BálintTudjátok, hogy az a kis tökös középen kiállt a mellette álló fiatalemberrel? Se övfokozatban, se életkorban a közelében nincs. De megpróbálta. Sok érmet szerzett már, és még sokat is fog, és már most előfordul néha (pedig még csak narancssárga öves, vagyis a mester vizsgáig még minimum hét komoly megmérettetés áll előtte), hogy tíz-tizenöt percre edzésen kicsiket bíz rá az edző. Ha így folytatja, szerintem maximum húsz év, és shihan, Nagymester lesz. Bár a szabályokat nem ismerem pontosan, az életkora miatt lehet, valamivel hosszabb az idő.

EZ tiszteletre méltó. Viszont nem elvárás, mert azért erre kevesen képesek. Küzdősportot űzni, erőt fejleszteni, öntudatosabbnak lenni a valamire, (és nem a semmire, hogy vagy, mert azt egy fűszál is elmondhatja) FEGYELMET ÉS TISZTELETET tanulni, és örömteli mértékkel duhajkodni – na ezért érdemes ilyen csapatokba belépni.

Befejezés:

A fiút egyébként Bálint Győzőnek hívják. Méltó a nevéhez.

 

;-)

 

Zoli

Generációs kapocs?

imagesanya lánya képAmikor tervezzük a kicsinyünket, elgondoljuk, hogy a legjobbat fogjuk tenni vele. Aztán törekszünk is erre, több – kevesebb sikerrel. Kamaszodva, ha egészségesen fejlődik, a legnagyobb ellenségünk lesz. Hiszen két dudás egy csárdában, hogy is férhetne meg? Eltávolodik, és egy kitérő megtétele után, ismét közelít az övéihez. Kérdés, hogy van- e erőnk kivárni mindezt? Vívódunk, vergődünk kétségek közt. Próbáljuk a legjobbat tenni, az eredmény pedig kétséges. Visszatekintünk az elődeinkre. Vajon, miképpen értek el tőlünk nagyobb tiszteletet? Honnan volt nagyobb erejük egy-egy területen?

Érdemes mesélni mindezekről a gyerekeinknek. Hiszen lesznek ők is a helyzetünkben, amikor visszaemlékeznek a szavainkra, a nehézségeinkre. Mindezeket tudva talán megértőbbek lesznek.

Kati

Vendégcikk: Farkasverem – ahol nevelik és gyógyítják az ifjú farkasokat (Chuck Norris álmának megvalósítása hazánkban.)

A cikk eredetije a Nők Lapja 2014. április 9 -i számában jelent meg. 20. oldal. A Für Anikó van az újság címlapján. Még mindig szép az az érzékien rekedtes hangú bestia.

SKMBT_C28014041112560

SKMBT_C28014041112570

SKMBT_C28014041112571

Itt egycsomó felesleges reklám volt. ;-)

Itt egycsomó felesleges reklám volt. Levágtuk, ez azért ilyen ványadtka itt középen.  ;-)

 

SKMBT_C28014041112580

Hála a szépséges Andinak a Fuji fotóban, aki digitalizálta a képeket. Az ő munkája nélkül itt, ez a cikk nem jelenhetett volna meg. Puszi mindkét gyönyörű orcájára.

;-)

Zoli

Mit tehetünk, hogy férfias élményeket adjunk fiainknak?

fiúk3Köszönöm Gyuri bácsinak, aki a cikk ötletadója.

Egyáltalán, mi számít ma férfiasnak? Kényelem orientált, a szellemi foglalkozásokat az egekig magasztaló társadalmunkban érték-e még a fizikai erő, az önfegyelem, a küzdeni tudás, a kézügyesség és a többi, hagyományosan férfi erény? Támogató-e a közösség, ha fiainkat, és nem lányainkat neveljük férfiasnak? Érdekes gondolati irányok ezek, mégis maradjunk az alapkérdésnél: hogyan adjunk Férfias élményeket fiainknak?

De MIT is kéne adni nekik? Mi is Férfias? Mire van szüksége egy ötévesnek, egy tízévesnek és egy kamasznak?

Figyelem, apák, ez a cikk most elsősorban nektek szól! Fiaikat egyedül, vagy olyan apával, akire nem lehet számítani, nevelő nők számára: keressenek egy megbízható férfit (nagyapa, ha nem túl öreg, keresztapa, a szomszéd apuka, a gyerek sportedzője… most több ötletem nincsen), aki képes kicsit felkarolni a fiút. Körülményekhez, személyes ismeretséghez mérten! A karate edzőt nem biztos, hogy jó ötlet meghívni a gyerek szülinapjára, de esetleg meg lehet kérni, hogy váltson az edzés keménységétől megszeppent gyerekkel pár szót négyszemközt. Még pár mordulás is segíthet, ha a gyerek érzi, hogy az neki szól, és az edző személyiségéhez képest segítő és jóindulatú volt. Én már kértem meg ilyenre a fiam edzőjét. Ő tud olyant adni neki, amire én nem vagyok képes. Én inkább megértem a gyereket, lelkizek vele, de néha nem ez kell. Szerencsére a sportedző segítőkész ember, és elbeszélgetett a fiammal, amikor az mindent fel akart adni, mert annyira keménynek érezte a követelményeket.

Ide tartozik egy fontos gondolat, amit Richard Rohr ferences szerzetes írt le A férfi útja (Ursuslibris adta ki, www.ursuslibris.hu) című könyvében. Nem biztos, hogy mi, apák, egyedül elegendőek vagyunk fiaink Férfivá neveléséhez. Nagyon jó, ha találunk más férfiakat, akikkel ezt a terhet megoszthatjuk. Mindenre nem tudunk megfelelő mintát adni, minden problémánkat mi sem oldottuk meg a személyiségünk mélyén. Személyes tapasztalatom is, hogy nagyon jó, ha egy értékőrző férfitársaság tagjai vagyunk. Ez lehet horgászkör, imacsoport, akár kocsmai társaság is (ha tudnak és akarnak őszintén beszélgetni, és egymással mély és igaz barátságban élni. Felszínes, csak az italért és a fecsegésért együttlévő férfiakban én nem bízom. Mibe vezetnék be velük lévő fiaikat, akik kíváncsian hallgatják őket, amikor őszintén fel kéne tárniuk azt, ami a szívükben van?) Persze egy bizonyos életkor betöltése után, ami talán úgy tíz-tizenkét év körül jöhet el. Az ilyen együttléten, akár kocsmai sörözésen (ahol a gyerek tizennyolc év alatt ne igyon szeszes italt!) résztvevő gyereknek tudnia kell titkot tartani, az apának meg figyelembe kell vennie a gyerek érzelmi biztonság iránti igényét. Pl. szerintem beszélhet az anyával kapcsolatos negatív érzéseiről, de mindvégig legyen érezhető, hogy az apa az anyát így is szereti, vagy legalább jó szívvel elviseli. Meggyőződésem, hogy megfelelő szabályok mellett igenis építő és hasznos egy ilyen együttlét apa és fia számára – mégha kocsmában is történik. Ha azonban a társaságban mértéktelenül fogy az ital, egészségtelenül sok a cigarettafüst, a durva beszéd dívik, a hencegés és nagyotmondás az úr (főleg erkölcstelen kalandokról, legyen ez mások megrövidítése, vagy házastársi hűség megszegése), akkor ez egyáltalán nem építő! De szerintem ez olyan egyértelmű, hogy írnom sem kellett volna. Lelki oldalról talán ennyi.

Lehet és kell is más élményhez juttatni fiainkat! Pl. kirándulni, ahol a táv hossza, vagy nehézsége miatt fizikailag helyt kell állni. Fontos kihangsúlyozni fiaink előtt, hogy ennek teljesítésével valami igazán Férfiasat tesznek.

Kihívások elé állítani őket. Feladatok, melyek próbára teszik az ügyességüket, eszüket, és önállóan kell alkalmazniuk az addig tanultakat. Pl. egyszer elküldtem a nyolcéves fiam a város másik részében lévő nagyáruházba, hogy hozzon valamit magának és a testvérének. A táv, a tájékozódás – bár már jártunk ott – a zebrákon való átkelés, az áru önálló megtalálása, önálló fizetés a pénztárnál – mind alkalom volt arra, hogy próbára legyen téve, mire is képes egyedül. Nagyon élvezte, én meg nagyon izgultam, de telefonos összeköttetésben voltunk, ha bármi történne, menni tudjak segíteni. Többször felhívott, hogy éppen a zebrán jár, nem találkozott ellenséges nagyfiúkkal, együtt kiszámoltuk, mennyi pénzt kell adnia a pénztárban. Izgalmas és hasznos volt mindkettőnknek. A férfitársaság megint sokat segíthet, közös próba elé állítani a fiúkat, vagy ötleteket cserélni velünk erről.

Aztán ott vannak a közös munkák, melyek a családban a férfiak reszortja. Jó, ha ezek a társadalmi felfogás szerint is férfiasak. Pl. fűnyírás, favágás, begyújtás a kazánba (pedig ez nem tart sokáig, de rendszeresen ismételhető), szerelés. Ezek közben a gyermek megtapasztalhatja, hogy felnőttes dolgot tesz (ez ösztönösen vonzza őket amúgy is), mi pedig szakmai hozzáértésünket csillogtathatjuk meg előttük. Milyen jó érzés, amikor gyerekeink felnéznek ránk, mert: „apa ért hozzá”. (Csak feleségeink, akár féltékenységből ne kezdjék rombolni ezt a képet a gyerekben! Idővel úgyis belátja majd a fiú, hogy apa ügyes, de a szerelő bácsi ügyesebb. Az ellenkezőjére is tudok példát. A mester már idős, tapasztalt és rutinos volt – legalábbis elvben. Az öcsém fele olyan idősen, teljesen más szakmával a kezében megmondta, hogyan kellett volna dolgoznia.) Kamaszkorban változik a helyzet. Ilyenkor már inkább a gyereket kell biztatni, hogy bontakoztassa ki a képességeit, és türelmesen segíteni neki, ahol elakad. Itt már az a fontos, hogy a fiú a saját képességeit, kibontakozó férfias mivoltát megtapasztalja.

Bizonyos életkorig én nagyon jónak tartom, a Dr James Dobson: Fiúk nevelése (Keresztyén Ismereterjesztő Alapítvány, www.kiakonyvek.hu) c. könyvében is leírt együttfürdést. Remélem, nem vádolnak meg ezért pedofíliával. Biztos lesz jó pár kérdése a gyereknek a fütyinkkel kapcsolatban (miért akkora, miért szőrös, stb.), de ez egy igazán intim találkozás apa és fia között és tök jókat lehet játszani fürdés közben. Vicceket mesélni, vizet fröcskölni, akár gyerekjátékokkal csatázni…

Nagyon fontosnak tartom, hogy amikor eljön az ideje, tanítsuk meg fiainkat udvarolni. Nem tartom jónak, ha ennek begyakoroltatása, megtanítása csak a kortársakra marad. Először is, legtöbbje a buliban csak ácsorog, nem mer táncolni. Akinek megy a nőzés, ritka, hogy odaforduló, segítőkész azzal, aki félénkebb, gátlásosabb. Inkább felvágó, dicsekvő, éretlen a viselkedése. Csak fokozza társaiban a kisebbrendűség érzését, hiszen ösztönösen vele, az ő teljesítményével fogják a magukét összehasonlítani. Egy jó könyv (Spielhózni, vagy a Max által írt, www.pua.hu-ról ingyen letölthető csajozási könyv) sokat segíthet. Az utóbbi sikeres technikák terén nagyon jó (szerintem), de vigyázni kell vele, mert ad erkölcsileg helytelen tanácsokat is. Másik nagy veszélye lehet még, hogy rászoktat a kandúrkodásra. Vagyis nem izgalmas és egyben tartalmas kapcsolat kialakítására ösztönöz, hanem a ma nagyon elharapózott gyakori partnerváltásra, természetesen a lányoktól mindig szexet akarva. Féleértés ne essék, Max leírja, hogy ezek a tanácsok meghitt, és tartós kapcsolatok kialakítására is használhatóak. És ez szerintem is így van, ezért is ajánlom a könyvét. Megtaníthat rá, hogy olyan barátnőnk legyen, amilyent szeretnénk, mert lesz fellépésünk, és bátorságunk, kisugárzásunk, hogy meghódítsuk és meg tartsuk őt. De! A könyvben szereplő képek, és a teljes szöveg elolvasása után az az érzésem, hogy maga Max sem erre használja tudását. A könyv összességében nem ezt tanítja, nem ezt sugallja. Ettől még véleményem szerint bátran a kezünkbe vehetjük, és fiainkat is taníthatjuk belőle, különösen, hogy kamaszkorban a kapcsolatok még nem élethosszig tartanak. Mutassunk rá a vitatható pontokra, mindazonáltal ne féljünk tanulni belőle. Ezt őszintén írom. (Főleg hívőknek.) Isten gyermekei vagyunk, jogunk van szabadon megélni a szexualitást, a vonzalmat, a párkapcsolatban lévő örömöt és felelősséget. Ha pedig hibázunk, egyrészt tanulhatunk belőle, másrészt Isten előtt megbánhatjuk, és újrakezdhetünk. Azt hiszem, erről most eleget írtam, továbblépek.

Jó, ha a fiúk leülnek az édesanyjukkal is beszélgetni az udvarlásról. Az anyák sokat elmondhatnak róla, nekik mi esett jól, bizonyos női igények nem változnak. Ezekről taníthatják fiaikat, szerintem ez a leghitelesebb az ő szájukból. Mi is elmondhatjuk, de egy nő, aki ezt egész személyiségével megélte – többet ér.

Amit mi megtaníthatunk fiainknak, az az, hogy – miközben figyelnek arra, mi kell a lánynak – önérzetesen tudassák, mi kell nekik. Például: jól esett, mikor annyira rám figyeltél, és minden érdekelt, amit meséltem. Örültem, mikor érdeklődtél a hobbim iránt. Úgy érzem, felnézel rám az eszem, a fellépésem, a szorgalmam, az erőm, a jó szívem, a sporttehetségem, stb. miatt. Ez nekem nagyon jó, igazi Férfinak érzem magam melletted. (Kérlek, erről soha ne feledkezz el!) Napjainkban nagyon azt tanuljuk mindenhonnan, hogy (bocsánat, de) nyaljuk ki a lányok és nők fenekét a párkapcsolatban, de a mélyről fakadó férfiigényekről alig esik szó. Mi ússzunk szemben az árral! Az eredmény: boldogabb, öntudatosabb, személyiségükben erősebb fiak.

Bátorítsuk fiainkat, ismerkedjenek lányokkal! Ezt a Spielhózni alapján írom. A legjobb tanítómester: maga az élet. Bőven beleférnek a „csak barátság” kapcsolatok fiúk és lányok közt, rengeteget lehet tanulni ezekből, hogy valójában mit és hogyan szeretnek a mai lányok. Mi vicces, mi durva. Hogyan kell bánni velük, hogy felnézzenek fiainkra. Mi tiszteletreméltó a szemükben? Hogyan látja a világot egy nő?

Szerintem a bulizásban alapvető szabály, hogy fiunk egyedül, magában, a saját bőrében jól érezze magát! Ha egyedül megy bulizni, ha társaságban. Örüljön magának, élvezze, hogy ő – ő. Ezt fejezze is ki! Adjon hangot a véleményének, kövesse a szíve vágyát, ne alkalmazkodjon mindenben a társasághoz! Menjen önállóan sörért, álljon akár egyedül a színpad elé, hogy onnan hallgassa a zenét, álljon be bátran idegenek csoportjába táncolni – ha szeretne. Nem kell hanyagolni a haverokat, ki hogy érzi jól magát. Nagyon jó, ha vannak a baráti társaságban lányok. Nagyon jó terep rajtuk begyakorolni a viccelődést, ugratást. Akár közelebbi viszony is alakulhat velük.

Járjunk mi, apák is néha szórakozni, táncolni a párunkkal! Udvaroljunk neki, éreztessük vele (és nagyon jó, ha ez néha a gyerek előtt történik), hogy NŐ – nek tartjuk. Fejezzük ki, mit szeretnénk a párunktól (pl. sminket, csinos ruhát, frizurát a közös programon. Mi is: felkészülünk ezekre az alkalmakra. Borotválkozás, arcszesz és illatszer, fürdés, elegáns ruha.) Ezek a minták beleivódnak a fiúkba, és később eligazítják, ők hogyan viselkedjenek. Ezek az „archaikus” viselkedésmódok a mai fiatal lányoknak is tetszenek, ha meg is lepődnek rajtuk. Tánc után pl. a helyükre kísérni őket, és megköszönni a táncot.

Jöjjünk rá, mivel lehet felbátorítani a fiút! Ha kortársaival egy-egy üveg sör mellett punnyadnak, az nem lesz vonzó a lányok előtt. Vegyük rá, hogy próbálkozzon bátran, Max is azt írja, hogy próbálkozzunk, próbálkozzunk és próbálkozzunk! Legyen cél egy bulin legalább öt lány megszólítása, és beszélgetés kezdeményezése. Tanítsuk meg a gyereket kommunikálni! Jó taktika a másikat magáról beszéltetni, kimondani, ami az eszünkbe jut, beszélgetés közben odafigyelni az érzéseinkre, és megpróbálni megfogalmazni azokat. Például izgalmas benyomást tesz a lány a fiunkra. Próbálja szavakba önteni az érzést, mitől is érzi ezt? A lány illatától, fellépésétől, pillantásától, mozgásától? Mondja ki! Akitől csak lehet, szerezze meg a telefonszámát! Erről Max részletesen ír a könyvében. A személyes tapasztalat a megfelelő hozzáállással a legjobb tanítómester.  Segítsünk fiunknak a ruhatára, frizurája kialakításában! Nem ráerőltetve, amit mi jónak tartunk, esetleg csak jelezve, hogy ez szintén fontos, és fordítson rá figyelmet.

Lehetne írni sokáig. Inkább mindenki olvassa el az idézett könyveket, megéri.

No, akkor most ennyi, hogy mit tehetünk fiainkért, hogy férfias élményeik legyenek, és büszke, öntudatos, örömteli férfiakká váljanak.

 

Zoli