Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában VIII. rész
Ha fütyink van, biológiai nemünk: férfi (fiú). Punci esetén nőknek (lányoknak) számítunk. Viselkedésünk már kicsit keresztbe tehet ennek. Bizonyos gesztusok, mozdulatok, gondolkodási módok férfiasnak, illetve nőiesnek számítanak. A kultúránkban lévő képtől függ mindez, társadalmi nemnek nevezzük. A ma sokszor halható gender (dzsender) szóval utalunk rá. A legváltozatosabb a szexuális orientációnk lehet. Hatféle! Férfiként nőkre, férfiakra és mindkettőre vágyhatunk. Nőként ugyanígy. Messze többségben vannak, akik az ellenkező nemre vágynak, és másféle gondolat csak látogatóban van a fejükben, de akadnak eltérő orientációk is. Mivel szexről van szó, és ez eléggé eltér a megszokottól, igen szívesen figyelünk ezekre. És ez tökre oké, ha kellő jóindulattal, és tőlünk telő bölcsességgel tesszük. Például nem fér a fejünkbe a dolog, de max. némi morgással békén hagyjuk őket. Vagy vad mámorban a keblünkre öleljük őket, de a hagyományos orientációjú emberek átneveléséről szívesen lemondunk.
Jó tudni, miként történik a homoszexuális orientáció felismerése. Kisiskolás korban már jelentkezik, amikor a kisfiú/kislány azt éli meg, hogy őt más dolgok érdeklik, mint a többieket, és általában a másik nemből jobban tud barátokat választani, az érdeklődése inkább hajaz azokéra. A különbözőség élménye elmélyül és bekövetkezik az identitáskrízis. Beszélni könnyű róla, megélni cafrangos lehet. Én csak félénk és bizonytalan voltam a lányokkal, pedig csak ők érdekeltek. És ez is sz..r volt. Milyen lehet, mikor egy fiú fiúk társaságára vágyik, de mélyebben, mint a barátság? Esetleg valakibe beleszeret, és érzi a dolog reménytelenségét? Talán megbeszélni sincsen kivel…
Az elítéléstől való félelem, amihez egy közösségen belül nem kell, hogy kimondva legyen, a burkolt kiközösítést a gesztusok, pillantások még enyhébb formában is híven közvetítik. És van az „üsd a gyengét!” effektus. Nem szó szerinti ütésekről van szó. Kínzó beszólások, látványos, de be nem vallott eredetű hátat fordítás, lekezelés, ami, mivel oka homályban marad, nehezen megragadható, és leküzdhető. És még olyan helyzetet ábrázolok ahol a másféle tinédzser nem ellensége magának. Mert nem biztos, hogy a másságát el tudja fogadni, öngyűlölővé is válhat! Érzékenységében teljesen egyedül. Na jó, nem fokozom.
Előfordult már, hogy még hagyományos házasságot is kötött valaki, és egy idő után a felesége is tudta, miért nem igazán vonzó ő a férjének. Micsoda kereszt ez mindenkinek! Elképzelni nem bírom. Az elfogadó, támogató közeg rengeteget segít. Kriszta is azt vallja, hogy gyógyíthatatlan, sőt gyógyításra nem szoruló jelenségről van szó. Dr James Dobson mást állít. Akárkinek van igaza, tény, hogy romboló betegségeknél – alkoholizmus is, pl. – de az én addikciómnál is: az egyénre van bízva a döntés. Tehát kezeltetheti magát, ha akarja. Vagy nem. A homoszexualitás önmagában nem rombol. Nem is fertőző. Az agresszív lobbi inkább, ami ráépül. (Bécsben Schwulhaus, rajta lepedő nekünk, „heteroszexuális fasisztáknak” üzenet? Ott, ahol évente van báljuk… de ez a lobbi és nem a homik. Néha hittérítők is elmennek ilyen türelmetlenségbe, amikor biztosak benne, hogy a legnagyobb gond, az, hogy a másik gondolkodik. Nem az ő türelmetlenségük… az tuti nem. Zanyám!)
Tény, hogy ami szexuális, az erősen és érzékenyen érint minket. Legtöbbünkben, ha homoszexualitással találkozunk, felmerül (hetero férfiakra gondolok), „Úristen, remélem, én nem!” Nem könnyű ám ez. És míg két nő szexuális aktusa nagyon is érdekelni szokott minket (mégis, két nő, mindkettő szép, vonzó) két férfié… Erős taszító érzéssel jár, hogy hasonló helyzetbe képzeljük magunk, ami pedig önkéntelenül is megtörténik. Kemény intraperszonális (személyen belüli) bunyó ám ez! És van, aki magában nem hajlandó ezt a meccset lejátszani, inkább kivetít és mindenáron kint akar megoldani. És hát a helyes, a jó (márpedig az ő elképzelése az, tutira így véli) az minden áldozatot megér. A másiktól. Kész, innentől a világ (vagyis a másik ember) türelmetlen, erőszakos „átgyúrására” minden eszköz meg van engedve. Az ideológiai, vallási erőszak és háború alapja el is készült. Egyszerűen a tökéletes világ kialakulása, ami felé az evolúció testi és lelki szinten is tart, sokkal-sokkal hosszabb ideig tat, mint sokszor hisszük. Célszerű sok-sok generációval előre gondolkodni. Mint a kis veréb, aki csőrének csiszolásával koptatta el a hatalmas vashegyet. És ezt vallásosnak, nem vallásosnak; hominak és heteronak egyaránt írom.
Bár kevesen vannak, de szenvedésük nagy, ezért is érdemes szexuális felvilágosítás terén a Homoszexuálisok, leszbikusok, transzneműek (akik biológiai nemüket átoknak élik meg, ellenkező neműnek élik meg magukat) és biszexuálisok felvilágosításával foglalkozni, nem kiemelve őket a hetero többség közül. Nekünk is jobb, ha tudunk életükről, gondjaikról. Jobban megtapasztalhatjuk emberileg értékes voltukat, és segíteni is jobban tudunk nekik. Az ismerkedési lehetőségeik is igen korlátozottak, még a részükre fenntartott bárokban sem egyértelműen jó. Közülük sem hajlandó mindenki józan, érzelmekkel bíró, őszinte emberként viselkedni. Sokuknak a kellő felvilágosítás hiánya miatt elrémisztő első szexuális alkalmaik vannak. Lehet tenni ellene. Kéne is.
Fontos, hogy emberies közösségeket alakítsanak ki egymással, ahol sok őket érintő kérdést meg tudnak beszélni. Ne csak a pornó informálja őket a technikai részletekről.
Mivel nem tudom, mi az igazság, Kriszta viszont szakembere a szexuális területnek, és hangsúlyosan kiemeli, így én is ezt teszem.
Nagyon fontos a heteroszexuálistól eltérő identitás elfogadása! (De nem kialakítása – ez én voltam.) És a társadalom szemléletének, magatartásának ehhez alakítása. (Remek terep a türelem, megértés, segítés erényeinek gyakorlására. Minden jó szándékú, de főleg keresztény tesók számára írom. Nem, mert hunyóknak tartom őket, hanem a legmotiváltabbaknak.) Főleg, mert semmi lehetetlent nem kér tőlünk. Felvilágosítás, korrekt ismerkedési lehetőségek, megjelenhessenek köztünk, mint más szerelmespárok. Igaz a családalapítás, örökbefogadás, házasodás kemény dió. Én az „élettársi kapcsolat, gyermekek nélkül” híve vagyok. De még sok tapasztalni és tanulni való áll előttem, meglátjuk, mi bizonyul igaznak és helyesnek.
;-)
Zoli és Kriszta