Címke: sport

Lelkileg kallódó fiúknak

 

Liam Neeson, a Taken első részében (Elrabolva) Egy aggódó apa, aki elrabolt gyermekéért mindent meg akar tenni.

Liam Neeson, a Taken első részében (Elrabolva) Egy aggódó apa, aki elrabolt gyermekéért mindent meg akar tenni.

Bevezetés:

Nem kezdeném mérgesen, ha nem érezném magam SZINTE teljesen tehetetlennek. Na, de azért valamit mégis tehetek.

Azon tinik számára, akiknek ez szól, néhány tévképzetet szeretnék eloszlatni a karate (vagy ökölvívás, vagy általában bármilyen küzdősport) menetével kapcsolatban.

1. Képzett edzők dolgoznak ott, akik mind fizikai, mind elsősegélynyújtó, mind pedagógiai értelemben tanultak.

2. Nem az ellenség táborába küldelek, hanem szövetségesek közé. Nem alázni és megverni vannak ott, hanem hogy megtanulj azzal szembenézni, ha idegenek akarnak megszégyeníteni, vagy fizikailag is megtámadni téged, vagy azokat akik fontosak neked, vagy akik rászorulnak a védelmedre.

3. Fokozatosság – egy kezdő még nincs úgy terhelve, mint egy haladó. Lépésről – lépésre vezetnek be a küzdő és védőtechnikákba, a szükséges emberi alapokat is megtanítva hozzá, hogy becsületes, jó értelemben vett hétköznapi emberként tudjál élni mindazzal, amit megszerzel.

4. Te irányítod a haladásod. Vannak normák, amiket az edző közvetít, vannak, amit a csapat alakít ki, de végül te döntöd el, ebből mennyit fogadsz el, és ehhez mennyit teszel hozzá. Ha végképp nem megy a beilleszkedés – akkor leszel elküldve. De még mindig vannak másik csapatok.

Szóval Hajrá, lelkileg kallódó fiúk!

Pótapátok

Tárgyalás (avagy miért is kezdtem úgy, hogy “dühöngök”?):

faceKedves tini pajtikáim, EZÉRT én K-ra szégyelném a pofám. Bírlak titeket, de ezek balf…ságok! Személyes beszélgetésekből tudom mindezt.

a) mértéktelen ivászat, a haverokkal éspedig márkás és tömény szeszekkel (vagyis sok pénzt áldoztok arra, hogy erős mérgekkel tartósan tegyétek magatokat tönkre. És a ti korotokban még egy egész emberi életről van szó.)

b) a tanárok kiidegelése, hogy lehetőleg már úgy menjen be az osztályba, hogy gyomorgörcsük van. A tanár nem ember, vagy mi van?

c) csúnya beszéd (jó ebben én sem vagyok patyolat, de legalább mértéket igyekszem tartani. Azt hiszem.)

d) részegen autót vezetni (volt, aki azt is megírta, hogy világításom sincs.) KO. Virít a sötétség.

e) szülők becsapása, hol vagytok, és mit csináltok. Ti terroristák gyerekei vagytok?

Fiúk! Ha tényleg olyan tökös gyerekek vagytok, mint állítjátok, gyertek szépen küzdősportot űzni, két éven belül versenyezni, nyári táborokat végigcsinálni (ahol nincs ám ott apu meg anyu, orrot törölni!), aztán ÉN fogok ELŐTTETEK fejet hajtani.

A Budoka Karate Sportegyesület pl. Szombathelyen is tart edzést. Az edzője tavaly világbajnok harmadik helyezett volt harcban. Nem katában, harcban. Pedig a formagyakorlat is szép.

A Karate Do egyesület szintén jelen van Kőszegen és Szombathelyen.

A Sakura egyesület még versenyeket is rendez.

Ökölvívás is tutira van Szombathelyen, mert Kőszegen pl. interjút készítettem a volt edzővel, aki helyett már fiatalabbak viszik a stafétát. Akkor a megyeszékhelyen csak jobban kell, legyen!

És országszerte vannak sportegyesületek, a küzdősporton túl is! Futball, triatlon, tenisz, íjászat, úszás, ha mozogsz mellette, még a sakkot is idesorolom. Versenytánc, balett (pontosan olyan nehéz, mint amilyen könnyednek látszik!) Csak rajtatok áll, és a szüleiteken, váltok –e Igaz Harcossá, a Fair Play szabályai szerint. Sok mindent meg fogtok tanulni, amire majd később jöttök rá, hogy az Élet is úgy működik.

Louie Zamperini olimpikon jelmondata volt: „You make it, you take it!”, „Ha megteszed, viheted!” Én még ezt tenném hozzá, mert ez így túl tömény: apró lépésekben, nap, mint nap, minden előrehaladásnak örülve, nem hasonlítgatva az eredményeket, haladj a célod felé! Ha két lépést megtettél egy nap, már előbbre vagy! És így a sport megtaníthat arra, hogy józan csapatjátékosként, örömtelien, a saját életed éld.

Megéri?

Na, vissza, kicsit még dühösködni.

Azt hiszitek, akkor vagytok Valakik, ha kiakasztotok engem, vagy más felnőttet az ostobaságaitokkal való dicsekvésekkel? Vívjátok ki a tiszteletemet, azt a kutya mindenit! AZ lesz teljesítmény. Tessék pl. egy fiú, akit tisztelek.

BálintTudjátok, hogy az a kis tökös középen kiállt a mellette álló fiatalemberrel? Se övfokozatban, se életkorban a közelében nincs. De megpróbálta. Sok érmet szerzett már, és még sokat is fog, és már most előfordul néha (pedig még csak narancssárga öves, vagyis a mester vizsgáig még minimum hét komoly megmérettetés áll előtte), hogy tíz-tizenöt percre edzésen kicsiket bíz rá az edző. Ha így folytatja, szerintem maximum húsz év, és shihan, Nagymester lesz. Bár a szabályokat nem ismerem pontosan, az életkora miatt lehet, valamivel hosszabb az idő.

EZ tiszteletre méltó. Viszont nem elvárás, mert azért erre kevesen képesek. Küzdősportot űzni, erőt fejleszteni, öntudatosabbnak lenni a valamire, (és nem a semmire, hogy vagy, mert azt egy fűszál is elmondhatja) FEGYELMET ÉS TISZTELETET tanulni, és örömteli mértékkel duhajkodni – na ezért érdemes ilyen csapatokba belépni.

Befejezés:

A fiút egyébként Bálint Győzőnek hívják. Méltó a nevéhez.

 

;-)

 

Zoli

Ami segíthet, hogy idegileg, lelkileg erősebb férfiak legyünk

sports-slideshow-songNem hiszem, hogy ez a cikk túl népszerű lesz, mégis fontosnak tartom szót ejteni róla. Mi segíthet a túlzott nemi vágy ellen, hogy szexuális erőnk mederbe legyen terelve? A maszturbáció ellen?

Miért fontos ez egyáltalán? Először egyik kedvenc pszichológusomtól idéznék. Dr. James Dobson: Fegyelmezz! Megéri! c. könyvében írja: „Kérdés: Több alkalommal elmondta, hogy a társadalom csak annyira lehet szilárd, amennyire az egyes családok erejéből telik. Konkrétabban azt mondta, hogy a szexuális viselkedés közvetlenül kapcsolódik a nemzetek életben maradásához. Kérem, magyarázza meg, hogyan!

Válasz: Könyvet lehetne írni erről a témáról, ám hadd válaszoljak röviden! Arra a kapcsolatra, amelyre ön utalt, először J D. Unwin angol szocializációs antropológus derített fényt, aki hét évet töltött nyolcvan civilizáció születésének és pusztulásának tanulmányozásával. Kimerítő tanulmányában arról számol be, hogy a világtörténelem minden ismert kultúrája ugyanazt a szexuális viselkedést követte: kezdetben a házasság előtti és a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok szigorúan tilosak voltak. Nagy teremtő energiát tulajdonítottak a szexuális élet eme korlátozásának, ami meghozta a kultúra virágkorát. A társadalom életében sokkal később a nép lázadozni kezdett a szigorú tilalmak ellen, teret követelt, hogy szabadjára engedje belső szenvedélyeit. Az erkölcsök lazulásával a társadalmi energia is csökkent, míg végül a civilizáció lehanyatlott és elpusztult.

Dr. Unwin kijelentette, hogy az energia, amely a társadalmat összetartja, szexuális jellegű. Amikor egy férfi hűséges egy nőhöz és egy családhoz (Illetve egy nő ugyanígy! Ma ez egyáltalán nem evidens! – megjegyzés a cikk írójától), ez arra serkenti, hogy értük építsen, takarékoskodjon, védelmezze őket, nekik tervezzen, és teremtsen jólétet. Ha azonban a szexuális érdeklődése szétszórt és általános, erőfeszítését érzéki vágyainak kielégítésére fordítja. Dr. Unwin így foglalja össze: Bármilyen emberi társadalom vagy nagy energiáról tesz tanúságot, vagy szexuális szabadságot élvez, de minden jel arra mutat, hogy nem tehetik mindkettőt egyszerre egy nemzedéken túl.

Hiszem, hogy Amerika pénzügyi helyzetének meggyengülése a világban, és az amerikai családok és gyermekek által tapasztalt nehézségek a hagyományos erkölcsöktől és az erkölcs bibliai felfogásától való eltérésünkre vezethetők vissza.”

Mint oly sokszor, had hivatkozzak személyes tapasztalatra. Persze távol álljon tőlem, hogy általános következtetéseket vonjak le belőle, de elvetni éppolyan butaság lenne. Az előzményekről annyit, hogy korábban spiritiszta körbe jártam, ahol (reikis műszóval élve) „megnyitottak” a szellemvilág felé. Nem nagy ügy, manapság sok ember megél hasonlót. Azt hiszem, mondhatom, hogy mára már „visszacsukódtam”, de sok ima és bűnbánat, gyónás kellett hozzá. A lényeg: önkielégítés után mindig meggyengült a lelki védelmem a szellemvilág felé. Sokkal könnyebben hatottak rám (és nem a tisztább részéből!) Egyébként kifejezetten rafinált, magukat a fényesség angyalának kiadó lelkek is meglátogattak ilyenkor. Ezekkel mindig sokkal nehezebb, mert ravaszul hatnak, nagyon tudnak hízelegni. Rejtett hiúságot, gőgöt, fájdalmakat hoznak elő – legalábbis az én pszichémből.

Tehát az én tapasztalatom: ha a szexuális erő mederben van tartva, idegerőink megerősödnek, és ellenállóbbak vagyunk a túlvilág káros hatásainak. Véleményem szerint nemcsak a szellemvilágnak, de általában az érzelmi behatásoknak is jobban ellenállunk, ilyen pedig bőven ér minket mindennapjaink során. Azt hiszem, sok nő van, aki szereti tudni, hogy erős férfi áll mellette, aki nem futamodik meg egy kis női hisztitől. (Vagy dúló orkántól sem ;-) )

Mi segít?

Jó technika, ha a hirtelen ránk törő nemi vágy esetén (amikor természetesen nincs lehetőség a párunkkal megoldani a dolgot), egyszerűen várunk öt percet. Ezalatt az idő alatt a vágy intenzitása csökkenhet, és már oldódik is a kényszer, hogy magunk segítsünk magunkon. Fontos, hogy amíg tart az öt perc, kerüljük az erotikus gondolatokat! Ez erős vágy esetén alkalmazható.

Nekem segített, ha az érzékeimet takarékra vettem. Kerültem a túlzottan édes, fűszeres ételeket, italokat. A túl sok evést, ivást.

Segíthet az ima is. Nem hívőknél nehezebb, mert a lelkük még nem járatódott be (ha hajlandók kísérletet tenni) az Istennel való találkozásra. Gyakorlat teszi a mestert, és ha a jótettek sem maradnak el, Isten belép az őt hívó életébe. Erejével, vezetésével sokat segíthet, hogy ellenálló, erős és jószívű, segítőkész férfiak legyünk. És itt nem a főleg a Katolikus Egyház által propagált, a végletekig szelíd, mindent eltűrő férfiideálra gondoltam!

Testedzés, vagy kemény fizikai munka. A test megedzése visszahat a lélekre, amely megszokja, hogy hogyan győzze le önmagát. Férfias sportok segíthetnek szintén sokat: karate, boksz, futball, kézi – vagy kosárlabda. Ami igénybe veszi a szervezetet. (Nem mellesleg komoly egészségvédő hatásuk van. Egyébként mindez szerintem nőknek is segít, hogy erősebb, összeszedettebb nők legyenek. Nyugati társadalmunk általában kedvezően ítéli meg ezt.)

43

Maszturbáció közben lényegében a saját nemzőerőnket éljük fel. Pedig azzal valaki mást kell megajándékozni. ;-)

Pap ismerősöm ajánlotta, (ő már csak tudja ;-) )érdemes az étkezésre odafigyelni. Különösen este a húsokat, tojást, édes vagy fűszeres ételt kerülni. Általában is jó gyakorolni a böjtöt. Nem hívő ismerősöm pl. heteken át gyakorolta ezt, és egészen megrendítő szellemi tapasztalatai lettek. Sokkal tisztábban gondolkodott, jobban átlátta a dolgok összefüggéseit. Amikor beszámolt nekem erről, azt mondta, szerinte ezt hívjuk mi, vallásosok Szentléleknek. Hát én örülök, hogy Isten-élménye volt.

Jó ötlet szublimálni a szexuális energiát. Sportról már volt szó, de szintén hasznos, ha alkotunk. A művészet élvezete, űzése örömöt ad, és nemesíti ezt az erős belső energiát. Lehet klasszikus zenét hallgatni, képeket festeni, énekelni, írni, filmet készíteni (ezeket ma már nem nehéz a youtube-ra feltenni), stb. Ráadásul ezzel még értéket is állítunk elő. Miért ne legyen gazdagabb a világ általunk is?

 

 

 

 

Zoli

Budoka – egy férfiasan családias közösség

A Budoka ma. Itt még vendég Katona Péter sensei (5 danos mester) a Shotokan alapítójának képétől jobbra, és jobboldalt két tanítványa: a magas szemüveges férfi, és átlóban előtte a hosszú hajú nő. Nem ismerem őket, nevüket nem tudom.

A Budoka ma. Itt még vendég Katona Péter sensei (5 danos mester) a Shotokan alapítójának képétől jobbra, és jobboldalt két tanítványa: a magas szemüveges férfi, és átlóban előtte a kék öves nő. Nem ismerem őket, nevüket sajnos nem tudom.

 

„A Budoka szó mozaikszó, az összes japán harcművészetek nevéből (Budo) és a karatéka (karatét tanuló elnevezése) ka végéből képzett. Jelzi a hagyományőrzés melletti nyitottságot is. Kicsit innen is gyakorlunk, kicsit onnan is. De azért Shotokan karatésok vagyunk.” – Pál Tibor sensei a Budoka szó jelentéséről.

Két karatékát kérdeztem először: mi a céljuk a karatéval, mi a véleményük a Shotokan karatéról, a Budoka dojó-ról, és eddigi legemlékezetesebb élményükről a karatéval, illetve a Budokával kapcsolatban. 

Tamás Attila, egy éve tag, jelenleg narancssárga övfokozatú (harmadik vizsgáján van túl):

Célom az egészségmegőrzés, fejlődés, hosszú, egészséges, nyugodt életet szeretnék élni.

Véleményem a Shotokan karatéról: mozgáskultúra, ami az életemben korábban már megvolt, mint küzdősport, a Kyokushinkai, illetve nyolc éven át a versenytánc; rendkívül energiaigényes mindkettő. Emellett vannak elérendő célok, van miért küzdeni, és a Shotokan karate valóban harcművészet, vagyis szép. És ez is rendkívül fontos.

A tánc: mozgáskultúra, mely segített a megfelelő energiák felszabadításában. Most a karatéban is hasonlót keresek, a meglévő energiáimnak csatornát biztosít, koncentrálja, a nem megfelelő energiákat pedig segít átalakítani olyanokká, amelyekre az életemben szükségem van. Eddigi életemben is rengeteg volt a versenyszellem (Attila pl. vállalkozó) és mindig igyekeztem az életkoromnak és élethelyzetemnek megfelelő kihívásokat, irányzatokat megtalálni. Tehát igyekeztem – talán ösztönösen is – egy természetes életciklus szerint élni.

Tamás Attila

Tamás Attila

A versenyszellem egyébként az egész életünkben ott van. Egyszerűen áthat mindent, nem egyforma mértékben, de biztosra vehetően. Egyfajta pozitív versenyszellemű hozzáállás nélkül lehetetlen boldogulni az életben. Nem lenne állásunk, vagy olyan, és kilátástalanul, amilyent a hátunk közepére sem kívánunk, amiben nem tudunk megfelelően teljesíteni, nem tudunk utána megfelelően kikapcsolni. Egy normális, pozitív keretek közötti versenyszellemnek ott kell lenni az emberben, mert nélküle se testi, se spirituális, se semmilyen szinten nem tud előbbre jutni, fentebbi lépcsőt elérni.

A véleményem a Budokáról: úgy kerültem ide, mint te – a gyerekemet hoztam, aztán itt ragadtam. Több sportágat megnéztem a környéken, még az Aiikido tetszett, de ők továbbléptek másfelé Kőszegről. Jó váltás volt, bár teljesen más irány ez. Úgy érzem per pillanat – és több mesterrel volt már tapasztalatom – hogy a környék szerintem legjobb mesterével dolgozunk együtt. Az átadási metódus az, amiben ez számomra leginkább tetten érhető.

A legkedvesebb élményem: az első olyan versenyélmény, amikor úgy éreztem, nagyon kevés tudással összekerültem kata (formagyakorlat) versenyszámban egy fekete öves karatékával (mester fokozatúval) és bírói döntés kellett a végén, hogy melyikünk a jobb. Ahogy a sensei – ünk is szokta mondani: az Élet. Egy mester is hibázhat, az ellenfelem is tévesztett, én megoldottam a feladatot, és a bírói döntés oldotta fel a helyzetet. A fekete öves mester jutott tovább. A legfontosabb tapasztalat számomra ebből az, hogy ha nem megfelelő koncentrációval dolgozol: téveszteni fogsz. Nagy öröm volt, mert én jól dolgoztam, és intenzív élmény volt megélni, hogy akár tovább is juthattam volna.

 

Kuntner Erik

Kuntner Erik

Kuntner Erik, fehér öves, első vizsgáján túl lévő karatéka

Célom: a sajátmagam fejlesztése, fizikai és szellemi téren. Önuralom, pl.

Véleményem a Shotokan karatéról: még nem ismerem annyira, hogy korrekt választ tudjak adni, harmadik hónapja járok edzésre.

Budoka: már jártam hat évig Kyokushin kai karatéra, húsz évvel ezelőtt. Amit itt a Budokában már eddig megkaptam, azt kerestem akkor is. Ez a három hónap nekem többet jelent, mint az a hat év. Sok küzdősportról szóló filmet láttam, és ott mindig az szerepelt, hogy család, összetartás, egység, közösség. Ez itt megvan. Szinte egy férfias alaphangú család tagja vagyok. Úgy, hogy kislányok és felnőtt nők is járnak edzésre. Abszolút koedukált minden edzés.

Legintenzívebb élményem: tavaly decemberben voltunk versenyen, Sopronban. Én csak fényképeztem, akiktől hallottam, fogalmuk nem lehetett, ki vagyok, a kőszegiekhez tartozom – e vagy sem. A nézőtérről hallottam, két karatéka beszélgetett. Az egyik mondta a másiknak: „Figyeld a kőszegieket, mert nagyon keményen csinálják.” Ez így volt. Ez nekem egy nagy élmény volt.

 

sensei Pál Tibor

sensei Pál Tibor

Pál Tibor, jelenleg három danos fekete öves, Shotokan karate mester és tanító (sensei). A Budoka Shotokan Karate Közhasznú Egyesület és a Budoka dojó (ejtve: dódzsó, jelentése: edzőterem, tágabb értelemben az adott mesternek és tanítványainak közössége) alapítója, elnöke.

Kezdjük a Shotokan karate múltjával, gyökereivel: Indiából jutott Kínába, majd onnan Japánba, Okinawa szigetére. Nem tudjuk, kik által „utazott” a karate. Kereskedők, harcosok, vándorszerzetesek vitték a tudásuk tovább? Ma már rejtély. A mai, modern karate megteremtője Gichin Funakoshi mester. 1868 – ban született Shuriban. Ez egy falu. Vidéki ember volt. 1957 – ben halt meg Tokióban. Eljutott a fővárosba hosszú élete végén. Nagyon nagyot változott a Shotokan karate az ő élete alatt. Tanítványsága idején az akkori mesterek még csak egy – egy tanítványt fogadtak magukhoz, akinek nagyon jó alapképességekkel kellett rendelkeznie. És pl. nem voltak övfokozatok. Ha a tanítvány becsületesen gyakorolt kb. tíz éven keresztül, (ami alatt végig fehér öves volt) akkor bebizonyíthatta, hogy kész a mesterré válásra, és a bizonyítás (vizsga) után kapta meg a fekete övet. Mesterévé vált a karaténak. Nem a karate do – nak (a Shotokan szellemisége és erkölcsi kódexe): a karaténak.

Érdekesség, hogy az alapkatát, a legelsőt (Heian Shodan) húsz éven át fejlesztette ki az alapító, és eredeti neve Pinan volt, ott, Okinawán. Nagy szellemi erő koncentrálódik abban a katában. Sokat sétált a természetben, valószínű átjárta a természet hangulata, ritmusa, és ihletett állapotba került, írói álneve (Shoto) is innen ered, „Suttogó fenyő”. Egész biztos, sok, a karatét érintő döntés, ötlet származik ezekből a sétákból. Később számára is rejtélyes módon az irányzatát Shoto-kannak kezdték nevezni, és ez is maradt a neve. Ő eredetileg kínai boksznak hívta.

Kisgéczi Jenő mesternél kezdtem el tanulni. Ők aztán más stílust kezdtek gyakorolni, akkor kerültem K. G. senseihez. Az ő edzéseivel nem voltam megelégedve. Túl durva volt a gyerekekkel. Kisebb gyerekeken is olyan erős és gyors lábsöpréseket hajtott pl. végre, hogy szegények szó szerint repültek jobbra-balra. Engem is bántalmazott: zöld övvizsga előtt álltam, és azt mondta: ha ezt nem bírod ki, soha nem leszel zöld öves. Három gyakorlatot végrehajtott rajtam, szó szerint én voltam a próbababája. Úgy hajtotta végre, mintha egy egyenrangú, veszélyes ellenfél lettem volna a számára. Akkor, és ott nyomban elhagytam a dojó-ját. Azt kiabálta utánam: „akkor se leszel soha zöld öves”. Volt merszem váltani, tudtam: ha meg akarom tanulni a karatét, meg fogom tanulni. Azóta már találkoztunk, barátságos volt, bocsánatot kért, meg is bocsátottam, de, gondolom, érzed a hangomból az emlék erejét. Józan ésszel ezt megérteni is nehéz. Ne boncolgassuk! Én is kemény vagyok, te is kaptál már tőlem gyomorütést, de nagyon ritkán csinálok ilyet. Gyerekkel meg soha. Mert kicsit a fájdalmat is meg kell szokni. Az Élet se kímél mindig minket.

A "legshotokanosabb" alapállás: Kokutsu dachi. Passzív, várakozó, ellentámadásra kész helyzet. A mellkasnál pihenő kézzel lehet villámgyors ellentámadást végrehajtani - pl. De egy mester més minimum tízféle támadást, támadássorozatot ki tud vitelezni ebből a várakozó testhelyzetből.

A “legshotokanosabb” alapállás: Kokutsu dachi. Passzív, várakozó, ellentámadásra kész helyzet. A mellkasnál pihenő kézzel lehet villámgyors ellentámadást végrehajtani – pl. De egy mester még minimum tízféle támadást, támadássorozatot ki tud vitelezni ebből a várakozó testhelyzetből.

Varjú Gyula senseihez kerültem, és mindig hangsúlyozni fogom, hogy én neki köszönhetek szinte mindent, amit elértem. Másképp láttunk aztán később dolgokat, és ő ösztönzött, hogy csináljak saját klubot, vagy, ahogy te mondod: dojó-t. Tulajdonképpen végtelenül természetes folyamat játszódott le: a tanítvány fokozatosan leválik mesteréről, és a saját útját kezdi járni. És Varjú sensei ezt a folyamatot támogatta, nem csinált presztízskérdést belőle, egyszerűen együttműködött az emberi természetben lévő belső törvénnyel. Igaz, zöldövesen rám merte bízni az edzés elkezdését. Én pedig bízva magamban, a bemelegítést levezettem, és a szokásos módon elkezdtük a tanítványokkal az edzést. Nyitva tartottam a szemem, és tudtam, mi a dolgom.

A következő jelentős esemény a mesterfokozat megszerzése volt. Pécs, 2001 – ben. Edzőtábor és dan vizsga. Két és fél órás vizsga, nem nekem egyedül, hanem valamennyi jelöltnek összesen.

A dan vizsga ugyanúgy áll lényegében össze, mint a kyú (kjú) vizsgák. (Kyú fokozatok a színes övfokozatok. A dan fokozat elérése után az öv maga már nem jelzi a mester szintjét. Maximális szint a kilencedik dan, és létezik az elvi tizedik, a tökéletes karatéka. Halál után szokták adományozni az arra méltónak talált kilenc danos mestereknek. Távolról emlékeztet a katolikus szentté avatásra.)

Kihon – különböző ütés és rúgás, illetve védekező technika kombinációkat kell végrehajtani. A vizsgáztató mondja meg japánul a teljesítendő feladatot. A kombinációk állhatnak kettő, vagy akár hat technikából is. Maximális Spirittel (támadó energiával, tűzzel), Kimével („az erő fókuszba gyűjtése” – levegő kipréselése minden gyakorlat végrehajtásakor, jó végzése erősíti a technikát, és támogatja a Spirit – et)  Kiai –val (harci kiáltás, csak meghatározott esetekben alkalmazza a karatéka. Lélektani hatása van, erősíti a karatékát, és megfélemlíti ellenfelét. Versenyen pl. kötelező minden technikát Kiai -val végezni. Katákban általában kétszer kell hallatni.)  

Ez tartott háromnegyed – egy órát.

A Budoka (mint minden dojó) nők számára is nyitott. A szőke, orosz szépség pl. Erik felesége.

A Budoka (mint minden dojó) nők számára is nyitott. A szőke, orosz szépség pl. Erik felesége.

Aztán Kihon Ippon Kumite (kümüte – harc): meghatározott támadás meghatározott védekezés, egyszer végrehajtva, végül kontra támadás, ami gyaku tsuki (ejtve: gyaku cuki, az elől lévő lábbal ellentétes kézzel végrehajtott ütés). Kiai támadáskor, védéskor, ellentámadáskor. Mindkét fél megcsinálja.

Gohun Kumite. Itt az előzőhöz képest az az eltérés, hogy a Tori (támadó) öt támadást hajt végre folyamatos előrehaladás közben, az Uke (védekező) hátrálva védekezik, aztán támad ellen.

Jyu Ippon Kumite: (ejtve: dzsiú ippon kümüte) meg van határozva hova és mivel kell támadni, a blokk tetszőleges. Itt is be kell mondani (keményen, férfiasan) a támadás nevét, a védekező visszamondja, ezzel jelzi, hogy felkészült azt fogadni, és ekkor indul a végrehajtás. A támadó itt becserkészi a védekezőt, fokozatosan, akár irányt váltva közelít, és amikor gondolja, támad. A védekező itt sem, mint egyébként sem, a támadás megindításáig nem mozdulhat. Azt nem szeretik, ha a támadó szinte lehetetlenül nehéz helyzetbe hozza a védekezőt, pl. teljesen kimegy oldalra, a háta mögé pedig nem is kerülhet.

Ezután Jyu Kumite következett. Szabad küzdelem. Hasonló, mint versenyeken, csak nincsen Seiken védő a kezeken. (Ütés erejét tompító kesztyű.) És fogvédő sincs. Tulajdonképpen egyáltalán nincs védőfelszerelés. Tízszer két perc. Váltott ellenfelekkel. El nem durvulhat a küzdelem, nem pusztán a győzelem a fontos, hanem a kellő kontrollal való küzdelem.

Amit nagyra tartok, az az Ippon Shobu küzdelem. Életszerű, az utca törvénye. Egyszer találd el, de akkor úgy, hogy elmenjen a kedve a további harctól.

No, ezután két perc pihenőnk volt, és hármasával el kellett kezdenünk katázni. Spirittel, szabályosan. Dan vizsgán, ez tudod, nem egy katát kell bemutatni. Annyi pihenőnk volt, míg a másik katázott. Két tanuló, két mester és egy tokui (kedvenc) katát kellett bemutatni. Ezután elméleti kérdések következtek.

Aztán kihirdették az eredményt. Elhangzott a többi sikeres végző nevével együtt: „Pál Tibor, első dan, mester szint”

folytatás következik

 

Zoli

Nyílt levél Görbicz Anitának

Görbitz Anita

Görbitz Anita

Vigyázz Kedves Olvasó! Ezzel a cikkel megpróbállak csapdába csalni. Csak az alaposságodon múlik, hogy sikerül-e.

Kedves Anita!

A „Tény a békemenet lapja” újság 2012. november-december – i számában (11.oldal) nyilatkoztál, egy számomra fontos kérdésről. A cikk címe, amiben ezt tetted: „Görbicz Anita őszinte vallomása: IGAZI NŐNEK kell lenni egy párkapcsolatban”. Ezt mondtad: „Egy nő a sportban is nő, de természetesen nem játszhatunk magas sarkú cipőben. Éppen ezért úgy kompenzálok, hogy a hétköznapokban szeretek nőiesen öltözködni, és csak úgy, mint a legtöbb hölgy én is szeretnék minden nap tetszeni a páromnak. Egy kapcsolatban nem szabad ellustulni és én erre nagyon figyelek.” Szerintem ez mind nagyon fontos, és ezt a fajta hozzáállást én is nagyra értékelem, mint férfi.  Azonban végül is mindez csak felszín, cicoma, és bár fontos, de fényévekre sincsen az IGAZI NŐISÉGTŐL. Mit szólnál ehhez?

Versenyre kell menni, mondjuk Brazília ellen. Egy héttel a meccs előtt odaállsz az edző elé, szelíd határozottsággal a szemébe nézel, és ezt mondod:

– Ne haragudj, ezt a megmérettetést nem tudom bevállalni.

– Miért? – hangzik a döbbent kérdés.

– Mert a férjem nem engedett el.

És továbbra is szelíd határozottsággal várod, mit szól ő mindehhez.

 

;-)

 

Zoli

Kemény igazság

adélAdél huszonkét éves, öt éve bokszol. Többször tartott edzést már az edző távollétében. Tehetséges, igyekvő.

DE.

A fiatalok sokkal fegyelmezetlenebbek, amikor ő van, mint amikor az edző. Az edzés általában (nem mindig, de majdnem) könnyebb, sokat pajtáskodik. Múltkor energiaitalt és csokit hozott be, és edzés előtt azt ette, a szőnyegen üldögélve. Felmerül bennem, hogy milyen példát mutat? Persze, fiatal, szeretné érezni, hogy szeretik őt a tanítványok. Elfelejti, hogy bokszot oktat, ami rendkívül férfias sport. Az oktatónak elsősorban nem szeretetre, hanem tiszteletre van szüksége.

És hát igen. Nő. Magasabb a hangja, sipítva nem lehet rákiáltani a fegyelmezetlen tanítványokra. Vékonyabb a testalkata, ösztönösen merül fel a kérdés, hogy fegyelmezésnél mekkorát tudna ütni? (És szó nincs róla, hogy valóban meg kéne tennie, de a tudattalanba beépül, hogy hát tőle nem kell félni, mert gyengébb testalkatú, mint én.)

Adél, ez egy olyan versenyfutás, ahol ezer méteren ötszáz hátránnyal indultál, és bizony amiatt, ami a bugyidban van. A nemed miatt.

És megint: DE.

Adél önmagához képest jól csinálja. Fiatal is, nő is, ám ő eddig az egyetlen, aki pl. szólt azért, mert senki nem futja tisztességesen a köröket bemelegítéskor az épület körül. (Ezt eddig az edző is eltűrte.) Tud kemény lenni, bár szemmel láthatólag utálja, hogy emiatt bunkónak kell magát éreznie. Járnak gyerekek is az edzésre, meglehet, nekik Adél pajtáskodása jót tesz.

És nem lehet mindig keménynek lenni. Azt én sem bírnám. A mester is tud haver lenni, és néha nevetünk, vagy a történeteit hallgatjuk edzés alatt.

Nincs kétségem, Adél, ha kitart, jó edző lesz. És ne feledjük, sokkal tiszteletreméltóbb az a teljesítmény, amit valaki hátrányból teljesít, mint aki a génjei miatt előnyből indul.

Jól van, Adél. Rajtam nem múlik, én támogatlak. Megtisztelsz, ha elfogadod a segítségem.

Ennyire emancipált azért vagyok.

;-)

 

Két hónap telt el, mióta megírtam a cikket. Zoli nem akarta kitenni, mert hosszútávra tervez, és fokozatosan adagolja a cikkeket. Történt valami, hozzáfűzöm az eddigiekhez.

box-2Ma megint Adél tartotta az edzést. Előtte udvariasan megmondtam neki, hogy bár sokra tartom őt (és ezt komolyan gondolom), de nem elég férfias a fellépése. Azt válaszolta, tudja, de dolgozik rajta. Nagyon más volt ma edzeni. Végig Adél bátyjának éreztem magam. Tudtam, hogy tisztel, (kb. másfélszer annyi idős vagyok, mint ő), és én is az értésére adtam (egyetlen szó nélkül), hogy tisztelem őt ebben a férfias szerepben. Nem éreztem versenytársnak, nő volt, aki bokszolni tanít. Átadta a technikákat, (sokkal jobb, mint én) levezényelte az edzést. Egyik tanuló súlyos tiszteletlenséget követett el vele szemben (engedély nélkül kiment a teremből). Adélhoz mentem, és megkértem, ezt ne hagyja szó nélkül. (Az illető nő volt, bár ez talán nem számít.) Adél elmondta, hogy ez a tanuló ilyen, másik klubban is így viselkedik. (Minden megbélyegző szándék nélkül mondom, hogy aki ilyen viselkedést edzésen, rendszeresen megenged magának, az nagyon valószínű érzelmileg sérült. Vagy totális képzavarban és illúziók közt él. Nem tudom, miért tűrik el neki. Talán amúgy nagyon igyekszik; én őt olyan mélyen nem ismerem, edzésről sem.)

Zoli írta nekem többször, hogy a jó feleség a vállain hordozza a férje tekintélyét. Én ma a vállaimon hordoztam Adél tekintélyét. (Akárcsak valamennyi férfitársam, akik felesége több pénzt visz haza, magasabbra jut a munka hierarchiájában, vagy a társadalmi megbecsültségben ÉS a férfi ezt elfogadja. Nem kis áldozat, tisztelet érte nekik.)

Élveztem ezt a báty szerepet, de jó volt hazaérni a családomhoz, a katolikus, Biblia-hű feleségemhez, aki vacsorával és megfürdetett gyerekekkel várt. Aki hordozza az én tekintélyemet.

 

;-)

 

férfi

Lapindító

Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Férfiak Lapja című oldalon!

Kezdjük a lapindítóval!

Áron ott állt velem szemben, és próbálta összeszedni magát. Újra és újra kihúzta magát, változtatott a válla helyzetén, hiába. Még új volt az edzésen, nem volt miből önbizalmat merítenie. Tudtam, mit vár tőlem az edző, és szívből egyetértettem vele.

 

Az ütéseim pattogóak voltak, gyorsak. Nem vártam Áronra, hogy felvegye a ritmust, kétszer találtam el lassan visszahúzódó karját. Utána ő is igyekezett. Kumite következett, vagyis harc. Csak ököllel. Most is Áron volt a párom. Nem ütöttem túl nagyot, csak, hogy csattanjon, amikor eltalálom. Vette a lapot, az ökle többször pattant vissza a gyomromról, mellkasomról. Egyszer az edzőnek kellett szólnia, kezdtem elvadulni, az ütések fájdalma haragot csalt elő belőlem. Rájöttem, Áron hiába képzetlen, ügyesen felderíti, hol vagyok védtelen, és lecsap oda.

 

Edzés után az öltözőben odajött hozzám, és megköszönte. Azt mondta, király volt. A válaszom az volt, hogy én is élveztem, és elismertem, párszor megkavarodott a gyomrom az ütései nyomán.

 

Egymásra vigyorogtunk, és mentünk öltözni.

 

Kedves olvasó, ez itt a Férfiak Lapja. Leginkább férfiaknak szól, de nem csak. Igyekszünk olyan témákat keresni, ami érdekli a ma férfiait, és hasznos is a számukra. Hatalom, pénz, szex. Hogy a sztereotípiákkal kezdjem. De család, hit, és érzések is. Férfihobbik. Feminizmus és antifeminizmus. Nők, ahogyan ők látják magukat. Nők, ahogy mi látjuk őket. Erő, szabadon és vadul – mégis mederbe terelve, és szükségtelenül nem ártón.

 

Nagyon fontos, hogy a lap amatőr. Szeretnénk élvezni, amit csinálunk, és szerzőink legtöbbje egyelőre a levélírásban profi. De lelkesek, és tenni akarnak ebben az értékvesztett világban. Én hiszek a karizma erejében, abban, ami belülről jön, őszintén, hittel. Persze, hosszú távon ez kevés. Kell a tudatosság, a szervezettség, és igen: némi profizmus is. Mi igyekezni fogunk.

A lappal és annak tartalmával kapcsolatos észrevételeket várom az eposzegy@gmail.com email címre. Őszintén, ha lehet tapintatosan, de mégis inkább őszintén!

Toplak Zoltán főszerkesztő   ;-)