Nagy valószínűséggel önmagunkból indul ki a feltételezés, a gondolat, amikor úgy véljük valamelyik hozzánk közel álló odaátról jelt ad. Legtöbben álmukban találkoznak azzal, akivel szeretnének beszélni, de már ne tudnak. Legkevésbé akkor sikerül mindez, ha nagyon szeretnénk. Ha mégis megtörténik, akkor erős élmény. Elgondolkodtató az a tény is, hogy ha vissza emlékezünk, akkor dominánsan az utolsó időszak jelenik meg. Pedig időtartamát tekintve hosszabb az az idő, amikor nem volt a hozzátartozónk sovány, legyengült beteg. Feltehetőleg, nagyon nem akartuk, hogy az legyen, de hiába. Így kellett lennie. Szívesebben gondolnánk rájuk vissza olyan állapotukban, amikor még erejük teljében voltak. Úgy is nevezik ezt a szakemberek, hogy gyász munka. Nem sürgethetjük. Lassan gyógyul. Ahogy mondani szokták: „Az idő kezeli minden nap.” :) Kata

Az orvos. Ezt a címet is adhattam volna az írásomnak. Van szerencsém ismerni olyan orvost, akihez, ha elmegyek, már attól gyógyulni kezdek, ahogyan hozzám beszélni kezd. Valamilyen ponton minden betegség pszichoszomatikus. A szervezetünk egy ponton feladja és meghibásodik. Fejben dől el minden. Valamilyen ponton az agyban egy porszem kerül a gépezetbe. Még a balesetek sem véletlenül történnek. Minden konfliktushoz 2 fél kell. Tehát, amikor jelez a szervezetünk, hogy valami nem jól működik elmegyünk és kérünk segítséget. Már ahogyan elkezd velünk foglalkozni a gyógyász, az az empátia is gyógyítólag hat. Számtalan munkahelyen a hibák keresésére összpontosítanak. Ez pont az ellentéte az empátiának. Ha telítődik ezzel az ember, akkor jelez a lelke, majd a teste is. Tehát már az orvos empátiája, a megértő felénk fordulása is fél gyógyulás. Ha ehhez, még az odaadó tudása is társul, akkor nagy szerencsénk van.  Van egy szokásom. Amit felír az orvos kiváltom és kis ideig még a bevételt halogatom, mintegy fontolgatom. Így aztán van sok kiváltott gyógyszerem, vagy amiből, csak 1-1 szem hiányzik.  Ez is egy fajta placebó hatás. Mint tudjuk, azt jelenti, a placebó, hogy ártalmatlan, hatóanyag nélküli gyógyszert kapó emberek is meggyógyultak a kísérletek során,amikor összehasonlították állapotukat a kontrollcsoportbeliekével. Hát jusson ez is az eszünkbe, amikor a bajainkra gondolunk. Hallottam annak idején apámtól, hogy a földeket művelők télen voltak betegebbek, mert akkor jobban ráértek ilyesmire. Amikor már dolog volt kinn, akkor kevésbé figyeltek, arra, ami fájt és mintegy kimozogták a bajaikat. Jusson ez is eszünkbe. :) Kati