Férfipanasz kategória bejegyzései

A férfiak lelki és fizikai sebeiről

Egy szerető apa kálváriája – A magyar apai jogok testközelből

A cikk eredetije itt.

A férfimozgalom, az apajogi mozgalom hosszú ideje minden eredmény nélkül ismételgeti, hogy az apai jogállás megállapítása és az apai jogok bírósági érvényesítése tekintetében nagyon súlyos hiányosságok állnak fenn hazánkban. A Valódi Egyenlőségért Civil Társaság és a Férfihang Civil Társaság most arra tesz kísérletet, hogy egy sajnos szokványosnak nevezhető apai perspektívából mutassa be, hogy a magyar jogrend miként taposhatja sárba az elvált apák jogait. Interjúalanyunk, Takács László, csak egyetlen azok közül a millió számra létező apák közül, akiknek a nők irányba elfogult magyar bíróságok és a nőszervezetek összefonódásának köszönhetően eredményesen sikerült tönkretenni az életét a gyermekével együtt.

 

Ahogyan azt ennek az interjúnak az első részéből is láthatjuk, elképesztő kettős mérce feszül a magyar jogrendben: gyakorlatilag a nők bármiféle számonkérés nélkül hónapokra is elzárhatják a gyermeket az apa elől, de az apán számon kérik, ha ennek az állapotnak véget kíván vetni. A nyugati apaszervezetek már régen felismerték és próbálnak küzdelmet folytatni a szinte általános anyai önkény és az azt aktívan támogató jogrend ellen. A jelenségnek neve is van: “parental abduction”, amit nemes egyszerűséggel “szülői elrablásnak” vagy “szülői gyermekrablásnak” fordíthatunk. Ahogyan azt az interjú alany, Takács László is jól megfogalmazza, a jogrend gyakorlatilag a női gyermekbántalmazóknak, gyermekrablóknak, elidegenítőknek nyújt segédkezet, akik visszaélve az anyaság iránti társadalmi tisztelettel gyakorlatilag a gyermeket mindenféle retorzió nélkül elzárhatják az apától, ezzel fejlődésében visszavethetik, gyakorlatilag megnyomoríthatják őket.

 

Súlyosan elfogult, prekoncepciózus tárgyalási módszerek, manipulált jegyzőkönyvek, manipuláló szakértők, feminista szervezetek a bíróságokon, szándékosan olyan hosszan elhúzott eljárások, amely idő alatt a gyerek lényegében elidegenedik az apától, mi több felnő, és így válik az egész peres ügy végül okafogyottá. Ez képezi ma az igazságszolgáltatást ebben az országban az apák részére.

Figyeljünk az interjúban elhangzó nevekre különösen: ott találjuk például Dr Spronz Júlia nevét is, aki Magyarország egyik első számú férfigyűlölő szervezetének az alapítója. A PATENT egyesület vagyis a “Patriarchátust Ellenzők Társasága” már a nevében is egy vicc: mintha valaki hókuszpókról beszélne valóságként, úgy beszélnek ők a “patriarchátus” igazolatlan feminista elméletéről. Ha létezne a patriarchátus, vagyis az apajogú társadalom, akkor nem úgy állna a helyzet, hogy ma a magyar bíróságokon egy apa még a másik fél alkalmatlansága esetén sem kaphat felügyeleti jogot a gyermekei felett.  Ha valaki úgy érzi, hogy szégyenteljes morális összeférhetetlenség, hogy valaki egy ilyen férfigyűlölő szervezetben vezető tisztségviselő és emellett jogászként praktizálhat, az talán nem jár messze a valóságtól. De a feminista, férfigyűlölő szervezetek és a jogrendszer valóban alávaló összefonódásáról mesélhetünk hátborzongatóbb történetet is: említhetjük a Justitiát megcsúfoló “Bírónők Egyesületét” is, amely szervezet egyik alapítója egyben a NANE vérfeminista, férfigyűlölő szervezetnek az egyik vezető tisztségviselője is, Dr Wirth Judit. Az egyebek mellett általa életre hívott Bírónők Egyesülete évek óta “érzékenyíthet” a bíróságokon, hogy miként kell a nők irányában kellően szenzibilis,  valójában lényegében előítéletes, férfigyűlölő eljárásokat lefolytatni, mintha azok nem lennének maguktól is kellően elfogultak. Mit kereshet egy ilyen szervezet a magyar bíróságok közelében?

Nem marad más lehetősége a férfiszervezeteknek, minthogy a köznyilvánosság szégyenfalára írjuk mindazoknak a nevét, akik feminista szervezetként a férfiak ellen uszítanak és akik egy ilyen jogrendszer működtetésében személyesen részt vállalnak, mind bírósági, mind gyámügyi vonalon. Határozottan felszólítjuk az államot, hogy az apák diszkriminációjára uszító, apahibáztató, férfigyűlölő szervezetektől vonjon meg minden állami támogatást! A férfigyűlölet és az apaellenes jogi uszítás és manipuláció nem képezheti legitim részét Magyarország államilag támogatott civil szférájának. Méltányos, tisztességes, időhúzástól mentes, sőt gyorsított bírósági és gyámügyi eljárásokat követelünk az apáknak! Követeljük a megfelelő, új, diszkriminációtól mentes törvényeket és rendeleteket az apák jogainak érvényesítéséhez! A gyermek-szülő kapcsolatokból eltékozolt évek soha nem hozhatóak vissza!

Szakik egymás közt (dokumentum novella)

– Na, ki a király csávó? – kérdezte Atti, kezében a kis fellépővel. A kerthelyiségben már ketten ültek az asztalnál: Imi, Atti állandó társa a kőműves melóban, és Tibi, aki fémkéményeket épített. Tibi dolgozott pár napja Attiék keze alá, egy gázkéményt kellett úgy igazítani, hogy szigetelhető és színezhető legyen a fal a rászerelt kéménytől. Akkor maradt ott a fellépő.

– Iszol te is? – kérdezte Imi. Előttük már állt egy-egy üveg sör.

– Csak citromosat – válaszolta Atti és leült. Imi folytatta Tibivel megszakított beszélgetését.

– Ja, szóval egybe volt vagy kétszáz négyzetméter. Képzelheted, igaz, Atti? Felmentünk délben az állásra, és abban a tűző melegben le sem jöttünk hatig. Már azt hittem, vattát köpök.

– Nem állhattok meg munka közben?

– Színezést csak saroknál lehet abbahagyni, különben látszani fog hol tartottál szünetet. Ha egyszer elkezded, végig kell nyomni.

Tibi elismerően biccentett.

– Nem szédültetek már a végén? A vízhiánytól.

– Azért innivalót vittünk fel magunkkal, de mondjuk ha lendületben van az ember, nem ér rá inni. Mindegy, ez van. Férfisors, ahogy apám mondta régen.

Atti is megszólalt:

– Nem egyszer mondtam már a megbízónak, hogy csak jöjjön fel velem az állásra, nem kell dolgozzon, csak álljon ott mellettem, amíg én le nem jövök.

– Miért mondtad ezt? – kérdezte Tibi.

– Mert például múltkor is: bekérdez a fickó, hogy már megyünk is? Mondta, hogy elmennek sétálni az asszonnyal, szép az idő, nem lesznek kicsit otthon, mire én, hogy oké, mi is már mossuk a szerszámokat. Erre visszakérdez, hogy aszongya: már mentek is? Hát mondom, szép, igaz, csak reggel öttől vagyunk itt, és már este nyolc van. Bassza meg az ilyen! Csak hogy végezzünk, egyszer éjfélig az álláson voltam.

construction-workers-549086_1280

– Meg nincsenek szakemberek. Alig lehet találni embert. Segédmunkás is – egy se. Egymásnak megyünk kisegíteni, és egyszerűen el kell menni segíteni, vagy különben máskor azok hagynak majd szarban engem – fűzte hozzá Imi. – Egyszerűen nem érti meg a megbízó sokszor, hogy milyen kurvára egymásra vagyunk utalva, csak pampog, hogy miért nem vagyunk nála, mikor azt ígértük, de ha egyszer el KELL menni segíteni, akkor el kell.

– Én meg azt vettem észre, hogy sok építtetőnek egyszerűen fogalma sincsen róla, hogy mi munkába és kockázatba kerül, amit kér. Ácsok mellett dolgoztunk pár hete, hát eleve ők is ketten voltak – mondták nekik sincsen több emberük. Nem tudom, nem akarnak dolgozni a mai fiatalok, inkább anyuci meg apuci pénzén elbulizgatnak hétvégén, tanulják azokat az ostoba divatszakmákat, értelmiségi, vízfejű lesz ez az ország, sok állástalan diplomás, mi meg belepusztulunk a melóba, annyi van… – kezdte mondani Tibi. Imi közbevágott.

– Ne is mondd, amikor velünk dolgoztatok, most, amikor a fellépő ott maradt, mondtuk, biztos emlékszel, hogy van kétezer négyzetméter, amit meg kéne csinálni. Hát azóta már van az háromezer is. Négy lenne belőlem, se tudnék mindenhol ott lenni.

– Ja, igen. Na, szóval néztem azokat az ácsokat, és baszki az egyik áll a gerendán három méter magasan, egyensúlyoz, tartja az anyagot, igazítja, közben fúrnia kéne, a másik meg alulról támaszt, hogy az egész szét ne essen. Egy kicsit nem figyelnek, kész a csonttörés.

– Pontosan, az hogy mit be kell vállalnia az embernek, csak, hogy a megrendelőnek meglegyen amit akar – bólogatott Tibi szavaira Atti.

– És még ki ilyen, hogy kiosztja a munkát, nem nézve, mit fogsz szenvedni vele? – kérdi mosolyogva Tibi.

– Na, ki? – kérdezik vissza a kőművesek.

– Hát legalábbis nálam az asszony. Ő olyan okosan kitalál feladatokat, például kell egy lyuk a falba, hogy a szagelszívó működjön. Koronafúróval megfúrom a falat, erre kiderül, ott futnak vezetékek. Jjjó, akkor alatta, ott már jó, és utána tömhettem falazóval meg téglával be a felső lyukat.

– Mondjuk nem a feleséged fűzte ott a vezetékeket. Csak mondom, te tudod, miért hibáztatod az asszonyt – emeli fel védekezőn a kezét Imi.

– Jjja, végül is ez tényleg nem volt jó példa, de kitalál ő minden hétvégére valamit nekem.

Kicsit hallgatnak, aztán megint Tibi szólal meg.

– Figyu, fél éve, voltam egy kis faluban, Tóalmáson. Szigetelt kéményt kellett építeni. Persze fújt a szél, mint a rohadt élet. Most szegény tata, akié volt a kémény, éppen csak a kezét nem tette össze, hogy tegyem fel a kémény utolsó, három méteres tagját is a helyére. Mondom, ha nem esek le a tetőről, akkor gyertyát gyújtok a Szűzanyának. Vagy a kéményt is leejthettem volna, minimum százötvenezer volt. Sikerült, pedig kurva nagyot kellett emelnem, de minden klappolt. Sérvet se kaptam. Szegény kis öreg, ott hálálkodott.

– Persze, nincsen különben se fűtésük, se meleg vizük – bólogatott Attis. – Végül is sokszor ez az egész nem csak a pénzről szól. Hogy is mondjam… jót is teszünk közben másokkal. Tényleg szükségük van a munkánkra – csörgött a telefonja.

– A csajom – mosolyodott el, és félrefordulva telefonálni kezdett. Imi szólalt meg:

– Arról nem is beszélve, hogy a családot hogyan látja az ember. A kisebbik gyerek kórházban van, az anyja mellette van éjjel-nappal. Én is, hazaértem tegnap is este nyolckor, akkor vacsorázunk a nagyobbikkal, fürdünk, esti tevékenység. Volt éjjel tizenegy, míg elaludtunk. Egész nap a nagyival volt a Lóránt, ma meg én jöttem negyed ötre színezni az Attival. Egyszerűen nem látom a gyereket! Ennyire korán kell nekiállnunk, mert már tudunk dolgozni, meleg még nincs, fény már van. Megint a nagyanyja jött át a gyerekhez. Attinak ezért nincsen még gyereke. Azt mondta, majd ha már összeszedte magát anyagilag, és megengedheti magának, hogy hétköznap időben hazaérjen, hétvégén meg a családdal legyen.

– Ne már az anyja nevelje csak azt a gyereket – teszi hozzá Atti, aki közben letette a telefont. – Apa akarok lenni, nem pénzautomata. Szeretni akarom a gyerekemet, nevelni, meg az anyjával lenni. Végül is ezért gürizek.

Ülnek, nézik a lassan kiürülő sörösüvegeket.

– Na, kipanaszkodtuk magunkat. Megváltottuk a világot. Mehetünk vissza gályázni – summázza a beszélgetést Atti. Felállnak, az üvegek mellé pénzt raknak. Nemsokára csapódik a kocsijaik ajtaja, felbrummog a motor, és indulnak a dolgukra. Csak a nyári szellő lebegteti utánuk a letett papírpénz sarkait.

Frusztráció

Zökkent a busz a kora hajnali sötétben, majd megállt. Fiatal lány állt a megállóban, fehér fogsora rávillant a férfire. A férfire, aki a buszról nézelődött lefelé, és megakadt a mosolyon a tekintete. Őszbe csavarodó szakálla mosolyra húzódott, ahogyan önkéntelenül is végigmérte a lányt. Kék szemek, szép, kerek arc, nőies vonalak – a fiatal nő alakja jól látszott a jármű belső világításától. Egymás szemébe néztek, hosszan.

– Felszáll? – kérdezte a busz vezetője kicsit türelmetlenül. A lány bólintott, fellépett, jegyet váltott, majd kicsit odébb ment és leült. A középkorú férfi kis mosollyal fordult utána. Fejében meglódultak az ismerkedési szövegek.

biker-1329315_1280

A lány kibámult az ablakon, a férfi apró jelzésére ránézett. Mielőtt amaz szóra nyithatta volna a száját, el is fordította a tekintetét. Az újabb jelzésre – kitartott köhintés és torokköszörülés – felállt és zárkózott arckifejezéssel hátrament.

A férfi ösztönösen utánabámult, míg rájött, hogy teljesen faképnél hagyták. “Nevetséges vagy! Vén kéjenc! Beképzelt alak!” – kezdett futni agyában a berögzült program. “Learatta a tetszésed felszálláskor. Már nem kellesz neki.” – szólalt meg a józanabb énje. A csalódottság elől oda menekült lélekben, ahova ilyenkor szokott: a hitéhez. De most Isten is kacagott rajta és bosszankodott egyszerre. Csendben sóhajtott benne a feloldatlan fájdalom.

A busz robogott előre a sötétben. Messze elől, keleten, kis világos csík jelent meg: elkezdett hasadni a hajnal.

Átlagférfi élete

Elterjedt nézet, hogy a férfiaknak tiszta habzsidőzsi az életük, és amúgy is ők vannak hatalmon, elnyomó patriarchátus van, saját érdekeik szerint úgy élnek vissza a helyzetükkel, ahogy csak akarnak. Attól eltekintve, hogy ennek a jelei tulajdonképpen sehol sem látszanak (egy-két erőszakos bolondot persze mindig észre lehet venni), kicsit szeretnék utánamenni, milyen is Átlagférfi élete, aki tisztességesen játszik a leosztott lapokból.
Először is: őt a kutya sem veszi észre. Hiszen az a legtermészetesebb, hogy ha kicsi párja leküldi a meleg és kényelmes fotelből, a napi újság mellől a boltba pl. tejfölért, akkor ő ugrik és megy. Ha gyerek kerékpárját kell megszerelni, akkor megszereli, amikor a havi fizetést be kell tenni a közösbe, akkor ő beteszi, bár az elosztásában (lustaságból is) már nem vesz részt.
Fegyelmezi magát, őt arra nevelték, hogy „a nem az nem”, és tisztelje a nőket. Így persze kínban érzi magát, amikor rögtön szexet fantáziál egy csinos nő láttán, és fogalma sincsen, hogyan szólítsa meg, hiszen az csinos, ő meg olyan átlagos. Viszonylag kevés szexben lesz része, mert csak attól a nőtől kap, akivel kölcsönösen hosszú távra kötelezik el magukat. Ezzel együtt tud élni, de az jóval nehezebb, hogyha segíteni akar magán, mert mégiscsak többre és változatosabbra volna szüksége, a társadalom egy emberként kiállt fel: „Fúj, ez undorító!” Holott ő a férfiösztöneit, amelyek felett állandóan uralkodnia kell, nem kérte, csak kapta. Ezek pedig két telt kört és alattuk egy tompa hegyű háromszöget látva, már beindulnak, és azt fantáziálják, ami a papíron ott sincs.
wolf-1388613
Nem karrierista, ő a családjáért dolgozik, nem a státuszért. Mivel képességei és/vagy becsvágya szerényebb, ezért külön melóval tud csak annyit összeszedni, amivel már elérheti, hogy a felesége ne tartsa őt lustának, és vele akarjon maradni, mint aki elég agilis a családja eltartásához. Tehát gyermekei jó eséllyel elidegenednek tőle, és öregkorában egyedül hagyják majd az Idősek Otthonában.
Betartja a szabályokat, de cserébe annyit kap, hogy jó esetben nem rúgnak belé (néha ez sem biztos), hülye főnök, őt kihasználó kolléga éppen ugyanúgy jut neki, mint a dolgozó nőknek, semmivel nem kevesebb a terhe. Sőt, a munkahelyen több is, mert valószínűbb, hogy veszélyes és/ vagy nehéz munkát űz, illetve mert apa, több túlórát várnak el tőle. Hisz ő felelősségteljes férfi, rá számíthat a családja.
És milyen a hangulata?  Ha nem néz tévét, olvas újságot és internetezik, valamint moziba sem jár, akkor jó. Hiszen egyébként mindenhonnan időről időre felbukkan, hogy a férfiak erőszakolók (metoo), hatalmaskodók, hogy a nők démoni arcának kell felülkerekedni, és lázadniuk kell a férfiak ellen (Müller Péter), mert szerencsére a nők eddig sem tettek utcára elég férfit, és nevelték a gyerekeiket az elvált apjuk ellen, és készítették ki a férfiakat érzelmileg és idegileg az öngyilkosság határáig.
Ezt a cikket főleg  a Nő  – médiának szánom, mert oly sokszor hiányolták a férfiak érzéseinek kimutatását, hát itt van egy szelete, tessék! Csalódottság és kiábrándultság, keserűség és panasz. Ez nem lányregények romantikája, amikor Ronaldo szemében könnycsepp csordul, mert Esmeraldára gondol, akit ahanyira szeheret. Ez rög valóság és súlya van, mert tapasztalatokon nyugszik. De tényleg ki hallgat meg manapság egy férfit? Talán csak egy másik kiábrándult férfi, mert a nők vélt és valós kegyeiért a férfiak egymásnak is hajlandók esni, metoo-t és lovagiasságot rikoltozva közben.

Bencsik Gyula panaszai

clause-684509_640Sajnos anyagi és időbeli korlátok miatt a panasz minden részletének nem tudtunk utánajárni, inkább elgondolkodtatónak szántuk. Szerzője mindenesetre a Facebookon saját nevével szerepel, elérhető.

Bíróság: Gyermekvédelmi törvényben rögzített jogok csak látszólag érvényesülnek. Pereskedés során nem sikerült kideríteni lányom iskoláját, allergiáját. Anyukát előttem lévő kapcsolatából született fia nevelésére alkalmatlannak találták. Elhitték, hogy 2012-ben Budapesten évi 117 500Ft-ból megélt albérletben gyerekkel, de az ügyvédnek tudott fizetni 60 000Ft munkadíjat tárgyalásonként. OBH vizsgálódott. Minimálbérnél egy gyermek után 30 000Ft tartásdíjat állapítottak meg.

 
Ügyvéd: Elméletileg a jog és igazság szolgálatában áll, értelmiségi nőként hogyan küzdhet a gyerek ellen? Pénz számít csak. Panasszal éltem a kamara felé, kimosdatták.
 

Gyámhivatal: Többszörösen elutasítottak olyan indokkal, hogy a pótlást nem a megadott napra kértem, még a beadott panaszomat nem bírálják el addig hiába adok be újat. Óvodai elfoglaltság miatt elmarad a kapcsolattartás, erről tájékoztatott anyuka, emiatt nem jelentem meg. Kértem a pótlását, amit azzal utasítottak el, hogy nem jelentem meg a megadott időpontban. Van olyan végzésem is, hogy anyuka Budapest XIII. kerületi lakcím nélküli lakos. Átkerült a kapcsolattartás hivatalos helyiségbe, ott is volt, hogy anyuka meg se jelent, következménye nem lett.

Védelembe vétel: Elsőt én indítottam, ezt azért utasították el mert anyuka megígérte a családsegítőnek, hogy együttműködik vele. Másodikat a családsegítő indította, hogy nem valósult meg anyuka ígérete. Egyedül ez az irat ami a valóságnak megfelel. Bethesda kórház főorvosa kezelte lányomat, aki rájött anyuka zsiványságaira, utána orvosi kezelésre sem hordta. Főorvos asszony csak annyit írt, hogy vélemény, nem azt, hogy szakvélemény emiatt utasították el. 

Rendőrség: Anyuka lakása előtt igazoltattak, hogy kapcsolattartás céljából megjelentem vagy bementem a kapitányságra bejelentést tenni ha nem valósult meg a kapcsolattartás. Minderről tájékoztatta a gyámhivatalt. 1978-as törvényre hivatkozva addig nem tudnak segíteni, amíg a gyámhivatal meg nem bírságolja anyukát.

Ombudsman: Tájékoztatott, hogy a gyámhivatal kötelezettsége a jogerős bírói végzés betartatása.

EMMI:  a gyámhivatalért felelős hivatalnok, tájékoztatása szerint lányom külföldön él, engedélyem és a gyámhivatal engedélye nélkül. Tudomásom szerint semmilyen intézkedést nem tett megszüntetése érdekében.

Hintalovon Alapítvány is bekapcsolódott az ügybe, gyermek érdekében. Elutasították beadványunkat, -értelmezésem szerint- nagyra értékeli a munkáját az alapítványnak, de gyámhivatalt nem érdekli.

Iskolakezdésre is megegyeztünk plusz egyhavi gyermek-tartásdíjban, de még iskolalátogatási papírt sem láttam. Fővárosi bíróság mégis rám küldi a végrehajtót. Szerintem illene igazolni, hogy a lány jár-e iskolába. Bíróság hogyan képviseli a törvényt?”