Címke: apai jogok

Egy szerető apa kálváriája – A magyar apai jogok testközelből

A cikk eredetije itt.

A férfimozgalom, az apajogi mozgalom hosszú ideje minden eredmény nélkül ismételgeti, hogy az apai jogállás megállapítása és az apai jogok bírósági érvényesítése tekintetében nagyon súlyos hiányosságok állnak fenn hazánkban. A Valódi Egyenlőségért Civil Társaság és a Férfihang Civil Társaság most arra tesz kísérletet, hogy egy sajnos szokványosnak nevezhető apai perspektívából mutassa be, hogy a magyar jogrend miként taposhatja sárba az elvált apák jogait. Interjúalanyunk, Takács László, csak egyetlen azok közül a millió számra létező apák közül, akiknek a nők irányba elfogult magyar bíróságok és a nőszervezetek összefonódásának köszönhetően eredményesen sikerült tönkretenni az életét a gyermekével együtt.

 

Ahogyan azt ennek az interjúnak az első részéből is láthatjuk, elképesztő kettős mérce feszül a magyar jogrendben: gyakorlatilag a nők bármiféle számonkérés nélkül hónapokra is elzárhatják a gyermeket az apa elől, de az apán számon kérik, ha ennek az állapotnak véget kíván vetni. A nyugati apaszervezetek már régen felismerték és próbálnak küzdelmet folytatni a szinte általános anyai önkény és az azt aktívan támogató jogrend ellen. A jelenségnek neve is van: “parental abduction”, amit nemes egyszerűséggel “szülői elrablásnak” vagy “szülői gyermekrablásnak” fordíthatunk. Ahogyan azt az interjú alany, Takács László is jól megfogalmazza, a jogrend gyakorlatilag a női gyermekbántalmazóknak, gyermekrablóknak, elidegenítőknek nyújt segédkezet, akik visszaélve az anyaság iránti társadalmi tisztelettel gyakorlatilag a gyermeket mindenféle retorzió nélkül elzárhatják az apától, ezzel fejlődésében visszavethetik, gyakorlatilag megnyomoríthatják őket.

 

Súlyosan elfogult, prekoncepciózus tárgyalási módszerek, manipulált jegyzőkönyvek, manipuláló szakértők, feminista szervezetek a bíróságokon, szándékosan olyan hosszan elhúzott eljárások, amely idő alatt a gyerek lényegében elidegenedik az apától, mi több felnő, és így válik az egész peres ügy végül okafogyottá. Ez képezi ma az igazságszolgáltatást ebben az országban az apák részére.

Figyeljünk az interjúban elhangzó nevekre különösen: ott találjuk például Dr Spronz Júlia nevét is, aki Magyarország egyik első számú férfigyűlölő szervezetének az alapítója. A PATENT egyesület vagyis a “Patriarchátust Ellenzők Társasága” már a nevében is egy vicc: mintha valaki hókuszpókról beszélne valóságként, úgy beszélnek ők a “patriarchátus” igazolatlan feminista elméletéről. Ha létezne a patriarchátus, vagyis az apajogú társadalom, akkor nem úgy állna a helyzet, hogy ma a magyar bíróságokon egy apa még a másik fél alkalmatlansága esetén sem kaphat felügyeleti jogot a gyermekei felett.  Ha valaki úgy érzi, hogy szégyenteljes morális összeférhetetlenség, hogy valaki egy ilyen férfigyűlölő szervezetben vezető tisztségviselő és emellett jogászként praktizálhat, az talán nem jár messze a valóságtól. De a feminista, férfigyűlölő szervezetek és a jogrendszer valóban alávaló összefonódásáról mesélhetünk hátborzongatóbb történetet is: említhetjük a Justitiát megcsúfoló “Bírónők Egyesületét” is, amely szervezet egyik alapítója egyben a NANE vérfeminista, férfigyűlölő szervezetnek az egyik vezető tisztségviselője is, Dr Wirth Judit. Az egyebek mellett általa életre hívott Bírónők Egyesülete évek óta “érzékenyíthet” a bíróságokon, hogy miként kell a nők irányában kellően szenzibilis,  valójában lényegében előítéletes, férfigyűlölő eljárásokat lefolytatni, mintha azok nem lennének maguktól is kellően elfogultak. Mit kereshet egy ilyen szervezet a magyar bíróságok közelében?

Nem marad más lehetősége a férfiszervezeteknek, minthogy a köznyilvánosság szégyenfalára írjuk mindazoknak a nevét, akik feminista szervezetként a férfiak ellen uszítanak és akik egy ilyen jogrendszer működtetésében személyesen részt vállalnak, mind bírósági, mind gyámügyi vonalon. Határozottan felszólítjuk az államot, hogy az apák diszkriminációjára uszító, apahibáztató, férfigyűlölő szervezetektől vonjon meg minden állami támogatást! A férfigyűlölet és az apaellenes jogi uszítás és manipuláció nem képezheti legitim részét Magyarország államilag támogatott civil szférájának. Méltányos, tisztességes, időhúzástól mentes, sőt gyorsított bírósági és gyámügyi eljárásokat követelünk az apáknak! Követeljük a megfelelő, új, diszkriminációtól mentes törvényeket és rendeleteket az apák jogainak érvényesítéséhez! A gyermek-szülő kapcsolatokból eltékozolt évek soha nem hozhatóak vissza!

A rivális apa (Megtörtént eset alapján)

novella„Kíváncsi vagyok, hová fog futni szünetben a fiam…” – gondolta András, miközben leült a lelátón. Tőle jobbra, talán tíz méterre foglalt helyet egykori szerelme, Anna, és mostani élettársa, József. Anna korábbi férjével, aki őt követte az asszonynál, jó volt András viszonya, sajnos jó öt éve elhagyta a nőt. József… más lapra tartozott.

Tomi még kinézett hozzájuk az öltözőből, immár mezben. Apja odament hozzá; hozzá és a két másik felnőtthöz.

–  Kérsz vizet? – kérdezte a fiát. Mielőtt az megszólalhatott volna, József közbeszólt.

–   Ne igyál, lötyögni fog a hasadban!

András jóindulatúlag bólintott.

–   Talán tényleg jobb, ha nem iszol.

Tomi megölelte, intett az édesanyjának, és visszament a társaihoz. Hamarosan kivonultak mind a pályára, és megkezdődött a meccs. Tomi hátvéd volt, jó ideig nem akadt dolga: jól támadott a csapata, a másik térfélen rúgták a bőrt. Aztán az ellenfél csatára elindult a kapu felé.

–   Tomi! Jobbról! Figyelj! – kiáltotta András.

–   Balra, Tomi! Hallod, balra! – ugrott fel József.

–   Nem fogja tudni ez a gyerek, mit csináljon – nevetgélt idegesen András, Annáék felé fordulva.

Azok ránéztek, majd vissza a pályára. András ujjai alatt kezdett meghajolni a drótkerítés drótja, ahogy szorította. Ő is a fia felé fordult.

Közben a fiú megszerezte a labdát a csatártól, és nézegetett, merre rúgja. Azonban a csatár sem volt rest, próbálta visszaszerezni a focit.

–   Add haza! Majd a kapus kirúgja! Bízd rá! – harsogta András. A sikeres hazaadás után rögtön felcsattant József hangja:

–   Minek rúgtad hátra?! Elől mindenki szabad volt!

András szemét egy pillanatra vörös köd lepte el. Nagyot nyelt és kifújta a levegőt. Azon tanakodott, meddig kell még a jófiút adnia. Kiengedte a szorításba gémberedett ujjait, és mereven a pályát nézte, rajta nyolcéves fiával. Lassan engedett a feszültsége. „Ha még egyszer megszólal ez a kretén…”

novella1Eljött a szünet. Tomit véletlenül combon rúgták, picit húzta a bal lábát. Egy perce kijött a szüleihez: az édes és a nevelőapjához, meg anyukájához.

–   Fáj a lábad, Tomi? – hajolt le András a gyerekhez, hogy lássa a combját.

–   Hát… valamennyire igen – húzta fel a nadrág szárát a fiút, mutatta apjának, hol rúgták meg.

Piros folt látszott a helyén.

–   Ne a lábaddal foglalkozz, hanem focizz! – lépett melléjük József. András szó nélkül megfogta Tomi karját, és húzni kezdte.

–   Na, apa, ez fáj!

–   Ne haragudj, Tomi! Szeretném, ha kicsit itt maradnál – azzal András visszalépett az éppen tiltakozni készülő Józsefhez.

–   Na ide figyelj, te szarházi! Ne ugass bele a fiam és az én dolgomba, és ne utasítgasd, amikor vele vagyok!

–   Igen, te köcsög? A focival foglalkozz, ne velem! – replikázott a másik férfi.

–   Leverlek, kishuszár, csak szájalj még velem! – András pontosan tudta, hova fog ütni először. Mindkét keze ökölbe szorult.

Anna ugrott a két férfi közé.

–   Andris! Nem ismerek rád! Te nem ilyen vagy! Nyugodj le, nehogy már verekedj a fiad előtt!

–  Tudod, ez nagyban függ a mostani párodtól – nézett József szemébe András. Az állta a tekintetét, majd félrenézett.

–  Mennem kell – hallatszott Tomi hangja. Bizonytalanul intett a szüleinek, és visszasomfordált az öltözőbe.

Annáék felől nem hallatszott több utasítás a meccs alatt.

Már az autók felé mentek, amikor András úgy érezte, nem hagyhatja annyiban. Mégiscsak Istenfélő ember. Odalépett Józsefhez.

–  Nézd, sajnálom. Viszont én vagyok az apja. Ha itt vagyok, hagyd meg nekem, hogy neveljem a fiam!

–  Mindenki tudja, hogy te vagy apja, nem kell kakaskodással bizonygatnod – válaszolt József helyett Anna, meglehetősen epésen.

–  Igen, Anna? – vett mély levegőt András. – Akkor mond meg nekem, miért szervezel úgy programot, hogy mindketten itt legyünk Józsival? Olyan helyzetet teremtesz, amit aztán nem tudsz kezelni. Javíts ki, ha tévedek, de a mai veszekedés jó részt a te hibád.

Megint József felé fordult.

–  Nézd, én ezt a gyereket nyolc éve szeretem. Azóta kísérem, mióta először felsírt a kezemben. Egyszerűen BIZTOS vagyok benne, hogy több jogom van hozzá, mint neked.