Címke: elengedés

Férfigyűlölet

„A férfiak agresszívak.” „Rendszerszintű nőelnyomás van (a férfiak részéről)” „A férfiak szerint minden nő szőke nő (buta és kihasználható)”  – Müller Pétertől. Ilyen és ehhez hasonló üzenetekkel elég sűrűn találkozhatunk az átfeminizált médiából. Nőgyűlölet  címmel már írtam a gyűlölködés hasztalanságáról, itt az ideje, hogy az érem másik oldaláról is írjak. Ez a darabja a mini cikksorozatnak a fontosabb, hiszen androfóbiáról (férfigyűlöletről) szinte sehol nem beszélnek, holott általánosabb, mint a nők gyűlölete. 

fgy

Általános ma a férfiakat degradáló, megalázó, megszégyenítő, szükségleteiket figyelembe nem vevő, ellenben azok egy részét gúny tárgyává tevő, valamint a férfinemet általában lejárató, sőt, démonizáló médiatartalom. Vagyis a férfigyűlölet. Sajnos ez a mindennapi életbe is egyre inkább átszivárog.

Jómagam emlékszem a húszas éveimre, amikor (90′-es évek) hazánkban még semmilyen férfijogi kezdeményezésnek híre-hamva sem volt, ám feminista tartalmakat már közvetített a magyar média. Feminista filmben szétdurranó Superman (jelezve a férfiak egóját), és az alóla előbukkanó kisegér, az állítás, hogy a családon belüli erőszak (ma: párkapcsolati erőszak) felelősei egyedül és kizárólagosan a férfiak (az állítás szerint, melyet megbízható empirikus kutatások cáfolnak: 95%-ban férfiak követik el azt nők és gyermekek ellen, 5%-ban homoszexuálisok a partnerükkel szemben, illetve a nők kizárólag önvédelemből férfiak ellen)… Az igénytelen férfi karikírozása, aki részegen megy randira a kiszemelt nővel, vagy a feminista kijelentés, hogy a férfigyűlölet jogos reakció csupán az elnyomott nők részéről – lehetne hosszan sorolni. Túlzások, tévedések, gúny és hazugságok természetesen némi igazságmaggal, hiszen a férfiak sem tökéletesek.

Ezekkel szemben a társadalom, az újságíró szakma szinte néma, még ma is. Ennek két oka van: egyrészt van egy olyan berögzülés a köz gondolkodásában, hogy a nők alapvetően hátrányosabb helyzetben vannak, mint a férfiak (ld. még az Alaptörvényünket is, mely szerint a nőket külön törvényekkel kell védeni), ezért aztán a szórakoztatóipar és a média a feministákkal karöltve pozitív színben és kicsinyítve beszél a nők hibáiról, másrészt ahol csak tud, kedvez nekik, és erényeiket kidomborítva mutatja be őket. Ennyit az általánosan terjedő-lappangó férfigyűlöletről. Nézzük egyéni szinteken!

A nőkben egy negatív apafigura, párkapcsolati krízis, ismerkedési/szexuális sikertelenségek, péniszirigység, illetve mindez megspékelve némi androfób feminista narratívával – ez mind oka lehet személyes férfiellenességüknek. A férfiak túlnyomó részében jelen lévő erős szexuális késztetés, mások vezetésére való igény eleve rosszként való interpretációja tipikus ezen nők (és a később említendő férfigyűlölő férfiak) részéről.

Egy negatív apafigura, aki szükségtelenül korlátoz, aki bántalmaz, általában nem vér szerinti apa esetén akár szexuálisan is – okai lehetnek a későbbi fóbiáknak. Bevallom, erről a kérdésről nem szeretnék túl sokat értekezni, ezzel messze túl sokat foglalkozik a média. Természetesen érthető a férfigyűlölet ebben az esetben – de nem helyes. Érdemes elgondolkodni az apa neveltetéséről, önmeghatározásáról (mit tartott férfiasnak magára nézve), életének lehetőségeiről (pl. mennyire élhette azt az életet, amit szeretett volna). A megértés minden elengedés, megbocsátás, lelki szabadság záloga. A belső, érzelmi-szellemi szabadság pedig a boldog életé.

Annyit esetleg még ehhez a témához, hogy a vezetés és dominancia igény nagyon mélyen kódolt a férfiakban, már óvodáskorban hierarchiát alakítanak ki a fiúk egymást között. Egy átlagos, a gyermekét szerető apa (és anya) is képes azonban ennek a felelősségére, terheire, szolgálat jellegére ráirányítani a saját gyermeke figyelmét. Azt is meg lehet mutatni a lányoknak, hogy ők mit tehetnek hozzá egy férfi által vezetett családban a családi szerepekhez. A gondoskodó, a férfi érzelmi támaszának és a gyermekek legfőbb nevelőjének szerepe egyáltalán nem kell, hogy az igazságtalan korlátozás, az elnyomás szinonimái legyenek egyetlen nőnek is. Lehet önmegvalósítani az anyaságban is, illetve a gyerekek kiröpülte után is. Ezzel kapcsolatban kellene segítségért lobbizni az államnál!

flörtHa a nő elutasítja a saját nőiségét, nem ápolja szépségét, vagy egyszerűen nem szép, nem vonzó a férfiak számára – a párkapcsolati, ismerkedési kudarcok újabb okai lehetnek a férfifóbiának. Mindazonáltal egy nő, ha kicsit is bátor, könnyebben akaszt le magának férfit, mint ez megtörténhet fordítva. A nőnek van valamije a két lába között, ami ellensúlyozza a megjelenési és kommunikatív illetve kisugárzásbéli hátrányokat. Egy férfi ha rosszul néz ki, bátortalan, és nehezen kommunikál akkor viszont esélytelen a nőknél. Ehelyütt jegyzem meg, hogy akár a nők is próbálkozhatnának a férfiaknál kezdeményezni, vannak erre indirekt, régi módszerek, bár talán – kissé negatívan – a férfi behálózásának hívja ezeket a köznyelv. Lehetőséget teremteni a találkozásra, biztató gesztusokat küldeni felé (mosoly, bólintás, pillantás, stb.), közös ismerős által megsúgni, hogy itt érdemes lenne kezdeményezni – megannyi lehetőség, hogy rábírja a kiszemeltet a kezdeményezésre. Indirekt, nőies, finom módszerekkel élni – miért is ne?

A társ, akivel nem tud, vagy nem eleget, kommunikálni, érzelmi meghittséget átélni, akit ridegnek tapasztal, esetleg bántalmazónak (bár ezt ebben a cikkben nem szeretném túldimenzionálni, jóval kevesebb férfi bántalmaz, mint azt ma a véleményformálók állítják), nos, ilyen esetekben ha a nő beszűkül saját ki nem elégített igényeire és csalódásaira, fájdalmára, akkor megint csak cinikussá válhat az erősebb nemmel szemben. Vannak azonban nyertes nők az életben, akik képesek a csalódáson, testi és lelki fájdalmakon túllépni, vagy legalább azt belátni, hogy nem a „férfiak” ilyenek, hanem csak az, akivel ők élnek/éltek együtt. Ki lehet kerülni a férfifóbiát, ami szükségtelenül szűkíti le a nő életét.

A péniszirigység ma már sokak által inkább mentális betegségnek van felfogva, olyasformán, hogy a nők az idealizált férfi sikereit, státuszszimbólumait irigylik, ezért lesznek karrierista, férfias stílusban kommunikálók és öltözködők. Ha belegondolunk a szüntelenül a legsikeresebb (vagyis idealizált) férfiak jövedelmére, pozíciójára és státuszára ácsingózó feminizmusra, ez meglehetősen igaznak tűnik rájuk. Ennek kezelése szakorvosra tartozik, az én kompetenciámat messze meghaladja. Annyi azért elmondható, hogy a sebezhetőség, egészséges énvédelem, illetve a női szerepekre való alkalmasság érzésével kell a megoldásra törekvő nőnek dolgoznia.

Miért lesz férfigyűlölő egy férfi? Mert elutasította a barátságát a többi fiú gyerekkorban. Túl nőiesnek találták és kiközösítették. Mert az elvált anyja megkeseredettségében az apja és a férfiak ellen nevelte. Ok lehet még: elutasítják a férfiak pl. kockázatkerülő (gyáva) viselkedése, vagy homoszexuális hajlama miatt. Mert azon törekvésében, hogy a nőknek megfeleljen, pozitív reakcióikat, szeretetüket bebiztosítsa, magára veszi a nők minden fájdalmát és csalódását – és a férfiakat azonosítja legrosszabb tulajdonságaikkal. (Én Müller Pétert ilyen embernek gondolom.) A látókör szélesítése, a nők vélt és valós problémáira történő fókuszálás helyett a két nem kapcsolatának szélesebb perspektívájú megközelítése segíthet. Ha észreveszik az átlagférfit, aki szívesen és sokat tesz a családjáért, unokáiért. Ha később olyan közegre találhat a társaitól elutasított férfi, ahol elfogadják őt, és kibontakoztathatja képességeit.

A férfiak és a férfiasság elutasítása komoly gondok forrása lehet: bizonytalan, férfierények nélküli fiúk, elköteleződni, családot alapítani nem akaró férfiak (hazánkban a 40 év alatti férfiak 70%-a gyermek nélküli!) Tartással, felelősségvállalással teljes férfiakat szeretnénk? Gyarapodó nemzetet? Ismerjük fel a férfigyűlöletet és tegyünk ellene!

Holding

holding 1Megtartó képességet jelent. Lelki erőt igényel. Az inkontinencia viszont elengedés. A lelki erőink erősíthetőek. Az információk elengedése kiszolgáltatottá, támadhatóvá tesz.  Az énerősítés miként lehetséges? Birtokolni, tartani,  őrizni hogyan tudunk, erősítgetni erőinket? A visszatartási képtelenséget hogyan edzhetjük meg? Először is tudatosítanunk kell a fentieket. Majd, ahogyan a fóbiák esetében, apránként, lépésenként, próbáljuk ki, hogy igenis képesek vagyunk a megtartásra. Például egy klauszto fóbiánál lassan növelik az időtartamot apránként, amíg képes az illatő egy liftben tartózkodni. Önnön magunkkal is tisztáznunk kell, hogy bár a netes világ arra ösztönöz, hogy minél több információt osszunk meg, bizony nem mindig fogja ez szolgálni az érdekünket. Sőt sok esetben inkább kifejezetten sebezhetővé, támadhatóvá, kiszolgáltatottá tesz. Bölcsebb dolog több esetben valamivel kevésbé megbízni az idegenekben. :) Kati

Naplóírás

bridgetTerápiásan képes hatni, ha az ember minden féle kontroll nélkül fog egy papírt és a gondolataiba villanó mondatokat magából kiírja. Megannyi ember égeti el a naplóját, mivel a szülője, vagy a társa olvassa. Magam részéről  mondom egy hordónyit égettem el ezért. Körülményes volt elrakosgatni. Drága Bagdi Emőke ismerősöm nagy sajnálatára. Hiszen a neveket megváltoztatva remek kiadható anyag lett volna, a hatalmas megsemmisített jegyzet, napló. Nos az írásmódja stílusa mindenesetre csiszolódik az embernek. Kamasz kortól írnak naplót sokan. A sérelmek fájdalmak jól kiadhatók ezzel a probléma megkűzdési móddal. Ha nem füzetbe kerül, hanem csak lapokra és utána megsemmisíti az ember, akkor is hat. Ha az a sok széttépett papírfoszlány mesélni tudna! :) Csapvíz alatt eláztatott, széttépett papírlapok viszik a sok titkot sérelmet, fájdalmakat magukkal. Közben erősödik keményedik az ember. Áll és talpon marad. Lép tovább. Állja a kihívásokat:) Kata

Társfüggés, még síron túl is

segito_kezekA társfüggés. hasonló függőség, mint a szerekhez való kötődés. Ital, dohány,drog. Kötődés szokásokhoz tevékenységekhez.Vásárlás, gyúrás, takarítás. A társhoz is kötődhet erősen az ember. Különösen, ha célt ad a másik az életünknek. Például együtt felnevelni a gyerekeket. Segíteni a másikat a betegségében, ápolni őt, ha szükséges. Még az is előfordul, hogy már meghal a társ,de a kötődés nehezebben múlik el. Hiszen hosszú ideig motivált erőfeszítésekre. Serkentett tevékenységre. Erőt mozgósított teendőkre. Türelem kell a gyógyuláshoz. Oldhatók a  kötődések. A figyelem terelhető más éltető, fejlesztő, előrevivőbb teendők, tevékenységek fele. Ilyenkor a jószándékú rokonok,barátok, ismerősök , új kapcsolatok igen sokat segíthetnek. Segítsük a közelünkben levőket !Bármikor kerülhetünk hasonló helyzetbe:)   Kati

Anyuci pici fia? (Avagy a túlzásba vitt anyai féltés)

anyuci pici fiaKörnyezetünkben biztosan mindenki találkozott már ezzel a gyakori jelenséggel, ahol az édesanya nehezen tud elszakadni a fiától, vagy attól, hogy irányítsa az életét. Nem tudják elfogadni a fiúk választottját, mindenben segíteni szeretnének, mert a legjobbat akarják szemük fényének. De vajon mindig az a legjobb a fiúnak, amit az anya a legjobbnak tart? Gyermekkorban biztosan, na de egy felnőtt, döntésképes férfi esetében már egyáltalán nem biztos.

Az anya fontossága vitathatatlan, gondoljunk csak bele a régi családmodellbe, ahol az apa dolgozott, az anya pedig vezette a háztartást, ellátta a férjet és gondoskodott a gyerekekről. Az anya volt a biztos pont a gyermekek számára, akire mindig támaszkodhattak, gondoskodást, törődést kaptak tőle. Az anya hozzászokott, hogy fontos személy gyermeke számára, az egyetlen nő az életében. Nevelgeti, a jó irányba terelgeti, irányítja. Mikor a gyermeke beleszeret egy nőbe, azt a fia árulásának tekinti, és elkezd rivalizálni a fia választottjával.

Mindezt azért – mert fél.

anyuci pici fia3Nem érzi magát olyan fontosnak, hisz kevésbé szorul a fia őrá, és retteg, hogy egyedül marad, vagy a fia szeretetén kell osztozkodnia. A napi telefonos beszélgetések ritkulnak, a látogatások rövidebbek, mint amit az anya eddig megszokott. Ez az új helyzet megrémíti, bepánikol. és már nem a fia boldogságát látja szem előtt, hanem azt, hogy elveszítheti őt.  Egy fiúnak az anyja a legfontosabb személy az életében, az anya hozzászokott, hogy kikérik a véleményét, rajonganak érte. És ha ezt nem kapja meg ugyanúgy, akkor fia választottját hibáztatja ezért, biztos miatta van ez.

„Csak féltelek fiam, mert jót akarok neked!”

Hányszor hallottuk már ezt a mondatot? De a túlzásba vitt féltés balul is elsülhet. Ha nem hagyjuk, hogy maga döntsön az életéről, megeshet, hogy örök életében hibáztatni fogja a szülőt, mert hallgatott rá és a befolyására.

A gyerekeket sajnos nem tudjuk megvédeni a csalódástól és szenvedéstől, ellenben meg tudjuk tanítani őket arra, hogyan tudják könnyebben feldolgozni, és újra talpra állni. Emellett pedig biztosítani őket arról, hogy elfogadjuk a döntését – mert bízunk benne, hogy jól dönt, és képes lesz vállalni a döntése következményeit – és bárhogy alakul is, mi mindig mellettük fogunk állni, hogy könnyítsünk a fájdalmán. Hiszen minden ember a saját tapasztalataiból tanul. És ki milyen virágot szakított, olyat kell szagoljon.

„Válassz! Az a nő, vagy én?” 

anyuci pici fia 2Nehéz döntés. De gondolkodjunk reálisan! Ha az anya nem tudja elfogadni a fia választottját, és mindenbe beleszól, az a legerősebb szerelmet is megkeseríti, tönkreteszi. Főként a fiú életét, aki két tűz közé kerül. Így tulajdonképpen az anya – aki a legjobbat akarja a fiának – teszi tönkre a fia boldogságát. Mert úgy nehéz boldognak lenni, hogy ha a szeretteim nem kedvelik egymást. Ezt valóban lehet szeretetnek nevezni? Vagy egyszerűen csak irányításmánia? Túlzott ragaszkodás?

Másrészt, ha az anya nem tud elfogadni egyetlen nőt sem, és ezzel mindenkit elüldöz a fia mellől, akkor ha ő már nem lesz, a fia itt marad feleség, gyerekek és anyuci nélkül teljesen egyedül. Biztos, hogy ezt akarja egy anya a fiának? Vagy ha a fia elég férfi, és van vér a pucájában a sarkára állni és ellenszegülni az anya akaratának, vajon meddig tud haragudni a fiára? Egy anya, aki valóban nagyon szereti a fiát, akkor is mellette állna, ha a gyereke (ne adj Isten!) embert ölne.

Mert bármit tesz is, bármilyen rossz döntéseket is hozzon, mindig az ő pici fia marad.

 

Kyky

 

Szeretett fiam apja (Férfipróba) – novella

(A képek stílusidegenek, ám remélhetően a novella érzelmi mondandójának mai kori kifejezői – Zoli)

(Máté 1, 18-24)

Fájdalom

Fájdalom

– József… én tényleg… – a fiatal nő kinyújtotta a karját az asztalra borulva ülő férfi felé. Az megrándult az érintéstől. Mária háta megmerevedett. József mindig örült az érintésének. Szép szeméből könnycsepp indult az arcán lefelé.

– De hát akkor kitől van? – nézett fel a könyökhajlatából a férfi. Szeme kissé zavaros volt és véreres. Üvöltött az a két szem, üvöltött, de nem kifelé, hanem valahova a férfi lelkének sötét mélye felé.

Mária nyelt egyet.

– József… Ne tarts bolondnak! … Szerintem Istentől.

Férje fürkészőn felesége szemébe nézett. Egy pillanatra felcsillant a szemében a remény, de aztán ismét sűrű, sötét fájdalom ereszkedett a helyére.

– Jó asszony vagy Mária. Legalábbis az voltál. De ilyen sokat ne képzelj magadról! Nem te fogod megszülni a Messiást.

Felállt, és az ajtóhoz lépett. Szavai kegyetlenül, keményen csengtek.

– Az a legszörnyűbb, hogy az árulásodat erénynek, a házasságtörésedet pedig tisztaságnak hazudod – mélyet, fájdalmasan remegőt sóhajtott  – Önimádó nő vagy, Mária. Talán mindig is az voltál – azzal kilépett a házból.

Asszonya hangtalan ült, lehajtott fejjel. Válla rázkódni kezdett a sírástól.

 

Visszafogadlak

– József, kérlek, gondold meg, mit teszel! Mária végül is a feleséged, és mindig szeretett. Kíméld meg az életét! Méhében a gyermek nem tehet semmiről. Ha megkövezik az anyját, ő is meghal – az öreg Joachim, Mária apja, csendesen beszélt a fiatal áccsal. Felesége, Anna halkan tett – vett körülöttük, majd ő is leült a két férfi mellé.

– Fiam, nekünk is nagyon fáj lányunk botlása, MERT csak botlás lehet az, semmi más. Pillanatnyi zavarodottság, egy fiatal legényke mesterkedése, a Sátán ravasz cselvetése. Mária jó, de ő sem tökéletes. Egyikünk sem az. Légy irgalommal felé, és ne szomoríts meg öreg napjainkra bennünket! – kérlelte az idős asszony a vejét.

József az idős szülők elé guggolt, és térdükre tette kezét.

– Drága szüleim! Ilyen gonosz férfinak gondoltok, hogy könyörögnötök kell lányotok életéért? Talán kielégülne fájdalmas bosszúszomjam, ha meghalni látnám, de utána SOHA nem tudnám megbocsátani magamnak. Hiszen szeretem. Még mindig, és jobban, mint az életemet. Ha nem szeret engem, ha másé már, hát elengedem. Majd élek nélküle, hiszen meglett férfi vagyok. Holnap titokban el fogom bocsátani. Ne bántsa senki, mert eltévedt szíve vágyában. Hiszen más vétke nincs, Mária különben tényleg Jó.

A két öreg átölelte József vállát. A csend betöltötte a szobát.

 

József felült. „Hol vagyok?”, gondolta és körbenézett. Egy réten volt, árnyas fa alatt. Napot nem lehetett látni, mégis fény áradt mindenünnen. A virágok ékszerekként csillogtak a smaragd fű között.

Fentről erősödött a ragyogás, és hófehér alak ereszkedett József elé.

– Üdvözlégy József, az Isten leendő nevelőatyja! – szólt a tündöklő idegen szelíd hangon, melytől József szíve kihagyott egyet a dobbanásából.

– Üdvözlégy, Idegen, ki vagy te? – szólalt meg végül a férfi.

A baloldali kép a fontos. Az Élet néha nem azt adja, amit akarsz. De szembe tudsz nézni vele. (Ne szégyellj segítséget kérni! Nem a gyengeség – a bölcsesség jele ez. Csak aztán élj, és ne visszaélj vele!) A képen Németh Kristóf színművész látható.

– Az Isten angyala vagyok, s hírt hoztam neked. Úgy van asszonyoddal, ahogyan állítja: az Isten Fiát hordozza a szíve alatt. Az Úr Lelke árnyékozta be, és Szent Ő is, és a fiú is, aki benne növekszik. Ne félj magadhoz engedni őket!

József teliszívta a tüdejét a rét tiszta, éltető levegőjével.

– Ó… valóban… ? – elakadt a szava. Túláradó életöröm feszítette belülről. A Nő, akit szeret: tiszta, ártatlan, Isten Kedveltje, és immár – Anya is. Ő pedig: Apa.

– József! – mint távoli mennydörgés hallatszott az angyal szava, és a jelenés egészen közel hajolt a férfi arcához. Mélyen a szemébe nézett (az övé perzselő láng volt; a férfi nem menekülhetett előle) és általa Valaki, az Örök Lét; Az, Aki Van szólalt meg, és sugárzott elő.

– Ennek meg kellett történnie! Mert Szeretett Fiam nevelőapja nem lehet akárki!

 

Toplak Zoltán