Címke: megbocsátás

Férfigyűlölet

„A férfiak agresszívak.” „Rendszerszintű nőelnyomás van (a férfiak részéről)” „A férfiak szerint minden nő szőke nő (buta és kihasználható)”  – Müller Pétertől. Ilyen és ehhez hasonló üzenetekkel elég sűrűn találkozhatunk az átfeminizált médiából. Nőgyűlölet  címmel már írtam a gyűlölködés hasztalanságáról, itt az ideje, hogy az érem másik oldaláról is írjak. Ez a darabja a mini cikksorozatnak a fontosabb, hiszen androfóbiáról (férfigyűlöletről) szinte sehol nem beszélnek, holott általánosabb, mint a nők gyűlölete. 

fgy

Általános ma a férfiakat degradáló, megalázó, megszégyenítő, szükségleteiket figyelembe nem vevő, ellenben azok egy részét gúny tárgyává tevő, valamint a férfinemet általában lejárató, sőt, démonizáló médiatartalom. Vagyis a férfigyűlölet. Sajnos ez a mindennapi életbe is egyre inkább átszivárog.

Jómagam emlékszem a húszas éveimre, amikor (90′-es évek) hazánkban még semmilyen férfijogi kezdeményezésnek híre-hamva sem volt, ám feminista tartalmakat már közvetített a magyar média. Feminista filmben szétdurranó Superman (jelezve a férfiak egóját), és az alóla előbukkanó kisegér, az állítás, hogy a családon belüli erőszak (ma: párkapcsolati erőszak) felelősei egyedül és kizárólagosan a férfiak (az állítás szerint, melyet megbízható empirikus kutatások cáfolnak: 95%-ban férfiak követik el azt nők és gyermekek ellen, 5%-ban homoszexuálisok a partnerükkel szemben, illetve a nők kizárólag önvédelemből férfiak ellen)… Az igénytelen férfi karikírozása, aki részegen megy randira a kiszemelt nővel, vagy a feminista kijelentés, hogy a férfigyűlölet jogos reakció csupán az elnyomott nők részéről – lehetne hosszan sorolni. Túlzások, tévedések, gúny és hazugságok természetesen némi igazságmaggal, hiszen a férfiak sem tökéletesek.

Ezekkel szemben a társadalom, az újságíró szakma szinte néma, még ma is. Ennek két oka van: egyrészt van egy olyan berögzülés a köz gondolkodásában, hogy a nők alapvetően hátrányosabb helyzetben vannak, mint a férfiak (ld. még az Alaptörvényünket is, mely szerint a nőket külön törvényekkel kell védeni), ezért aztán a szórakoztatóipar és a média a feministákkal karöltve pozitív színben és kicsinyítve beszél a nők hibáiról, másrészt ahol csak tud, kedvez nekik, és erényeiket kidomborítva mutatja be őket. Ennyit az általánosan terjedő-lappangó férfigyűlöletről. Nézzük egyéni szinteken!

A nőkben egy negatív apafigura, párkapcsolati krízis, ismerkedési/szexuális sikertelenségek, péniszirigység, illetve mindez megspékelve némi androfób feminista narratívával – ez mind oka lehet személyes férfiellenességüknek. A férfiak túlnyomó részében jelen lévő erős szexuális késztetés, mások vezetésére való igény eleve rosszként való interpretációja tipikus ezen nők (és a később említendő férfigyűlölő férfiak) részéről.

Egy negatív apafigura, aki szükségtelenül korlátoz, aki bántalmaz, általában nem vér szerinti apa esetén akár szexuálisan is – okai lehetnek a későbbi fóbiáknak. Bevallom, erről a kérdésről nem szeretnék túl sokat értekezni, ezzel messze túl sokat foglalkozik a média. Természetesen érthető a férfigyűlölet ebben az esetben – de nem helyes. Érdemes elgondolkodni az apa neveltetéséről, önmeghatározásáról (mit tartott férfiasnak magára nézve), életének lehetőségeiről (pl. mennyire élhette azt az életet, amit szeretett volna). A megértés minden elengedés, megbocsátás, lelki szabadság záloga. A belső, érzelmi-szellemi szabadság pedig a boldog életé.

Annyit esetleg még ehhez a témához, hogy a vezetés és dominancia igény nagyon mélyen kódolt a férfiakban, már óvodáskorban hierarchiát alakítanak ki a fiúk egymást között. Egy átlagos, a gyermekét szerető apa (és anya) is képes azonban ennek a felelősségére, terheire, szolgálat jellegére ráirányítani a saját gyermeke figyelmét. Azt is meg lehet mutatni a lányoknak, hogy ők mit tehetnek hozzá egy férfi által vezetett családban a családi szerepekhez. A gondoskodó, a férfi érzelmi támaszának és a gyermekek legfőbb nevelőjének szerepe egyáltalán nem kell, hogy az igazságtalan korlátozás, az elnyomás szinonimái legyenek egyetlen nőnek is. Lehet önmegvalósítani az anyaságban is, illetve a gyerekek kiröpülte után is. Ezzel kapcsolatban kellene segítségért lobbizni az államnál!

flörtHa a nő elutasítja a saját nőiségét, nem ápolja szépségét, vagy egyszerűen nem szép, nem vonzó a férfiak számára – a párkapcsolati, ismerkedési kudarcok újabb okai lehetnek a férfifóbiának. Mindazonáltal egy nő, ha kicsit is bátor, könnyebben akaszt le magának férfit, mint ez megtörténhet fordítva. A nőnek van valamije a két lába között, ami ellensúlyozza a megjelenési és kommunikatív illetve kisugárzásbéli hátrányokat. Egy férfi ha rosszul néz ki, bátortalan, és nehezen kommunikál akkor viszont esélytelen a nőknél. Ehelyütt jegyzem meg, hogy akár a nők is próbálkozhatnának a férfiaknál kezdeményezni, vannak erre indirekt, régi módszerek, bár talán – kissé negatívan – a férfi behálózásának hívja ezeket a köznyelv. Lehetőséget teremteni a találkozásra, biztató gesztusokat küldeni felé (mosoly, bólintás, pillantás, stb.), közös ismerős által megsúgni, hogy itt érdemes lenne kezdeményezni – megannyi lehetőség, hogy rábírja a kiszemeltet a kezdeményezésre. Indirekt, nőies, finom módszerekkel élni – miért is ne?

A társ, akivel nem tud, vagy nem eleget, kommunikálni, érzelmi meghittséget átélni, akit ridegnek tapasztal, esetleg bántalmazónak (bár ezt ebben a cikkben nem szeretném túldimenzionálni, jóval kevesebb férfi bántalmaz, mint azt ma a véleményformálók állítják), nos, ilyen esetekben ha a nő beszűkül saját ki nem elégített igényeire és csalódásaira, fájdalmára, akkor megint csak cinikussá válhat az erősebb nemmel szemben. Vannak azonban nyertes nők az életben, akik képesek a csalódáson, testi és lelki fájdalmakon túllépni, vagy legalább azt belátni, hogy nem a „férfiak” ilyenek, hanem csak az, akivel ők élnek/éltek együtt. Ki lehet kerülni a férfifóbiát, ami szükségtelenül szűkíti le a nő életét.

A péniszirigység ma már sokak által inkább mentális betegségnek van felfogva, olyasformán, hogy a nők az idealizált férfi sikereit, státuszszimbólumait irigylik, ezért lesznek karrierista, férfias stílusban kommunikálók és öltözködők. Ha belegondolunk a szüntelenül a legsikeresebb (vagyis idealizált) férfiak jövedelmére, pozíciójára és státuszára ácsingózó feminizmusra, ez meglehetősen igaznak tűnik rájuk. Ennek kezelése szakorvosra tartozik, az én kompetenciámat messze meghaladja. Annyi azért elmondható, hogy a sebezhetőség, egészséges énvédelem, illetve a női szerepekre való alkalmasság érzésével kell a megoldásra törekvő nőnek dolgoznia.

Miért lesz férfigyűlölő egy férfi? Mert elutasította a barátságát a többi fiú gyerekkorban. Túl nőiesnek találták és kiközösítették. Mert az elvált anyja megkeseredettségében az apja és a férfiak ellen nevelte. Ok lehet még: elutasítják a férfiak pl. kockázatkerülő (gyáva) viselkedése, vagy homoszexuális hajlama miatt. Mert azon törekvésében, hogy a nőknek megfeleljen, pozitív reakcióikat, szeretetüket bebiztosítsa, magára veszi a nők minden fájdalmát és csalódását – és a férfiakat azonosítja legrosszabb tulajdonságaikkal. (Én Müller Pétert ilyen embernek gondolom.) A látókör szélesítése, a nők vélt és valós problémáira történő fókuszálás helyett a két nem kapcsolatának szélesebb perspektívájú megközelítése segíthet. Ha észreveszik az átlagférfit, aki szívesen és sokat tesz a családjáért, unokáiért. Ha később olyan közegre találhat a társaitól elutasított férfi, ahol elfogadják őt, és kibontakoztathatja képességeit.

A férfiak és a férfiasság elutasítása komoly gondok forrása lehet: bizonytalan, férfierények nélküli fiúk, elköteleződni, családot alapítani nem akaró férfiak (hazánkban a 40 év alatti férfiak 70%-a gyermek nélküli!) Tartással, felelősségvállalással teljes férfiakat szeretnénk? Gyarapodó nemzetet? Ismerjük fel a férfigyűlöletet és tegyünk ellene!

Nőgyűlölet

Ma, aki nem ért egyet a harmadik hullámos feminizmussal, annak követőitől hamar megkaphatja a „nőgyűlölő” címkét. Másrészt… van tényleges nőgyűlölet is. Ami pl. az #Itoo cikkekben valóban testet öltött. Hozzá kell tegyem, ahogy a mainstream média, főleg a baloldali szárnya a #metoo kampányt kezelte, az #Itoo cikkeken nem tudok meglepődni. Bele lehet ugyanis gázolni a férfiak érzéseibe, mert van nekik olyan. Gyűlölni hosszú távon azonban nem vezet sehova. De ki is a nőgyűlölő? Miért van mindez? Merre van kiút mindebből? Vizsgáljuk meg!

Amilyennek láttatnak minket a feministák

Amilyennek láttatnak minket a feministák

Nőgyűlölő az én értelmezésemben az, aki nem tiszteli emberi méltóságukban a nőket, rendszeresen lekicsinylően nyilatkozik róluk, fizikailag vagy pszichésen bántalmazza őket, emberi szükségleteiket szándékosan nem veszi figyelembe.

Miért alakulhat mindez ki? A gyerekkori okokról már volt szó.  Azonban ifjú korától fogva is válhat nőgyűlölővé a férfi. A következő rizikófaktor az udvarlással jön el. Fiatalabb korban a szexuális kívánság amúgy is sok belső feszültséget termel. Ha ezt nem sikerül kezelni (szexuális sikerekkel, vagy ami gyakoribb, a figyelem másra történő rögzítésével, pl. valamilyen hobbival lekötni a fiatalnak magát, a barátaival való időtöltéssel <ahol szintén értelmes dolgokkal foglalkoznak és nem mondjuk alkoholt isznak>, sporttal, tanulással, önkéntes munkával, stb.) és a hódítási sikertelenség miatt a másik nem szemében értéktelennek érzi magát, akkor egy kollektív nőellenesség alakulhat ki benne. A kudarc azonban még sikeres hódítás után sincsen teljesen kiküszöbölve, hiszen ebben a korban még saját magáról és általában a nőkről is kevés az ismerete, illetve egy párkapcsolat belső működése sem eléggé ismert a számára. A szakítással való megküzdés pedig ma a férfiaknak nehezebb, mivel egyrészt sokaknak nehéz erről beszélni és így egyedül hordozza a csalódottság és a másik elvesztése fájdalmának terhét, de akár csak ezzel a meglévő fájdalommal való szembenézés is szinte lehetetlen, mivel rezdületlen közönyt és faarcot (röviden: keménységet) vár magától sok férfi. Másrészt meglévő kapcsolataira is nehezebben támaszkodik; míg egy nőnek megszokott, hogy az érzéseiről, beszél a barátaival, a férfiak között nem ez a tipikus téma. Érzelmileg feltárni magát, sebezhetővé válni akár nagyon kockázatos is lehet, hiszen értetlen nevetés és gúny éppúgy lehet a válasz, mint megértő, együttérző fogadtatás.

Összességében azért elmondható, hogy változik a társadalom, az évek, évtizedek óta közvetített igény, hogy a férfiak nyissanak az érzelmeik felé, éljék meg, fejezzék ki, lassan-lassan teret nyer. Nem megoldott probléma, de oldódik. Másik gond, hogy ennek férfias megvalósulását kell(ene) a férfiaknak kifejleszteni, mert csak keveseknek vonzó és környezetük által elfogadott a teljesen szabad és korlátlan érzelemnyilvánítás. Nagyon könnyen megkapja egy sebzett férfi, hogy nyafog, picsog és férfiatlan. Nőktől is. Az őszinte, de szemmel láthatóan fegyelmezett, vagy érzéseivel viaskodó, a kontrollt kézben tartani igyekvő képet fogadja talán legkönnyebben el a társadalom. (Hogy aztán ez vezet-e játszmázáshoz és színjátékokhoz az elfogadásért és elismerésért, az külön téma lenne.)

Kis kitérő a férfiak érzéseit illetően: ami egyértelműen elfogadott (maguk, a férfiak által is): a harag kifejezése, mivel ez erőt sugall. Egy férfi pedig legyen erős, vagy legalább tűnjék annak! És ez az elvárás a mindennapi életben nem is feltétlen hamis, mivel pl. a családban egy érzelmileg stabil, mindig jelenlévő és támasz szerepet ellátni képes férfire van szüksége a nőknek és gyerekeknek. Aki a lakás állapotának lassú romlásával, váratlan pénzügyi helyzetekkel és családja érzelmi történéseivel (pl. kiközösítik a gyereket az iskolában és ez visszatérő sírásokban csapódik le otthon) szembenézni képes. Nem teljesen igaz a nőmédia által sugallt kép, hogy sírjon és legyen sebezhető minden férfi, és kitör a boldogság a párkapcsolatokban.

Komplex dolog ma férfinak lenni! Igaz, nőnek is, bár helyzetüket tekintve a nők vannak jobb helyzetben ma.

És ami a valóság

És ami a valóság

Végül oka lehet a nő gyűlöletnek a mai feminizmus is. Miközben egyenlőségről beszélnek, kivételezésért (pl. női kvóták) lobbiznak, s ha a mérleg a nők javára mozdul ki, (felsőoktatás) már nem követelik az egyenlőséget. Rengeteget vegzálják a teljesen rájuk hangolódott (főleg nyugaton, bár idehaza is a baloldali média eléggé) újságírókkal karöltve a férfiakat. Ritkán vannak ugyan egyenesen bántva a férfiak, mindig a rejtett patriarchátus a célpont, de ez igazából a férfiakat jelenti, hiszen ők vannak beállítva a rendszer kedvezményezettjeinek. Holott a legtöbb férfi egyszerűen húzza az igát, és sokszor cseppet sem könnyű igát. A negatív férfivonásokat felnagyítva szerepeltetik a médiában és a szórakoztató ipar termékeiben, valamint gyakran teszik nevetség tárgyává a férfiakat, (kedvelt célpont az éppen udvarolni, ismerkedni próbáló férfi), és egyes férfiak hibáiért szívesen teszik kollektívan felelőssé az egész férfinemet. És a legtöbb nő (ideértve a nőmédiát is) hallgat ezzel kapcsolatban, ami a cinkosság érzését kelti az erősebb nem tagjaiban. A nyugati társadalmak egyre több ügyben kedveznek a nőknek, a mai házasság egy férfinek már alig biztosítja igényei biztos kielégítését, váláskor pedig akár gyerekeitől, lakóhelyétől és pénzétől megfosztva az utcán is találhatja magát. Cseppet sem meglepő, hogy terjed a MGTOW mozgalom és egyre több a nőgyűlölő férfi.

Legvégül pedig vannak, nagyon csekély számban, azok a férfiak, akik fölényük érzésének és annak a „jognak” az alátámasztása miatt gyűlölik, fokozzák le, nézik le és alázzák meg a nőket, mert a dominanciájukat akarják rájuk önkényesen kiterjeszteni. Ez a legszűkebb férfiréteg a médiában túl van reprezentálva, e helyütt többet foglalkozni velük nem látom értelmét. Léteznek, és a jóérzésű férfiak (vagyis a férfiak többsége) tetteikkel nem ért egyet, sőt elítéli azokat.

Jó ez a nőgyűlölet valamire? Én egyetlen egy esetet ismerek, amikor a gyűlöletnek, és csakis rövid távon, haszna van: mikor a faképnél hagyott fél maga is felszabadítja magát a korábbi szövetség ill. alku alól, és érzései a szabadság korai szakaszában a vágyódásból és vonzalomból gyűlöletbe és megvetésbe fordulnak át. Az újraéledő önérzet első lépése ez, jó szembenézni vele, és fokozatosan megbocsátássá, megértéssé, valódi elengedéssé transzformálni mindezt. Amikor a történtekért már hálát is tud érezni az érintett, akkor mondható el, hogy levonta a tanulságokat, bölcsebben, erősebben, szabadabban továbblépett. Ez, véleményem szerint társadalmi méretekben is hasonlóképen működik. Ha másért nem, a harmadik hullámos feminizmus férfigyűlöletéért hálát lehet adni, mert mintegy immunválaszra ösztönözte és ösztönzi a férfitársadalmat, ezáltal pedig sok eddig mellőzött tény, információ, érzés, gondolat, elképzelés és vágy a felszínre kerülhet, és a férfiérdekek kellő képviseletet nyerhetnek. Nem egy nyílegyenes logika, de megvan a létjogosultsága. A létrejött összetartást köszönjük, feminizmus, bár végül is nem a te érdemed.

Mit lehet mindezzel kezdeni? Lehet őrizgetni és táplálni a nőgyűlöletet, ami – láttam sajnos – milyen destruktív és félelmetes módon tud megnyilvánulni. Bátran állíthatom, hogy szellemileg nagyon ijesztő és sötét állapothoz vezet. Az igazi út a megbocsátás és az elengedés.

Ez a megbocsátás azonban nem engedékenységet, az érdekek feladását jelenti. A fenti okok mögötti női mentalitást megérteni, társadalmi folyamatok működését átlátni, amelyek a mai állapothoz vezettek – ez az első lépés. Persze  nagyon valószínű egy red pill (kijózanító) igazságra is rá kell jönnünk: az egyes, illetve a közös férfi igények, szükségletek és érdekek igazán senkit nem érdekelnek mást(egy – két kivételtől eltekintve), mint a férfiakat. Vagyis véget kell vetni a passzivitásnak, mert a világ csak idő kérdése és ledarálja a férfiakat, és mint szükségtelen végterméket kiköpi végül. Ha minket nem érdekel (nem teszünk érte semmit) mi lesz velünk, akkor mást se fog. Viszont ha mi magasba tartjuk a zászlót (és kinek másnak lenne ez a dolga, ha nem pont nekünk) akkor lesznek szövetségeseink! Nők is, és nem is kevesen. Tegyünk magunkért! A boldogabb, megelégedettebb férfi, kiegyensúlyozottabb családokat, épülő társadalmat jelent.

A pozitív, építő aktivitás, amiről most írtam, a következő lépés. Olyan pszichés erőket csatornáz a pszichébe, a cél és hasznosság tudat ajándékával, amely megint csak a sérelmeken segít túllendülni. A felnövekvő nemzedéknek magára talált, építő hozzáállású férfiakra van szüksége. Sok bajba jutott férfi van, akit igazán egy másik férfi képes megérteni, felkarolni. Társadalmunk és a politika nem becsüli eléggé az apaságot. Sok fiú elhagyja az iskolát idő előtt. Lehetne sorolni hosszan azokat a területeket, ahol szükség van a segítő férfikezekre.

Önsegítő, támogató férfiközösségek kellenek, akár a neten keresztül is. Fontos a nyitottság egymás élményeire, a tisztelet, az őszinteség. A titoktartás, hacsak nem épp egy férficikk komment mezőjében történik a beszélgetés. Egyre többen vallanak életük bensőséges részleteiről ország-világ előtt. Nem biztos, hogy ez bölcs dolog, de ha már így van, célszerű pozitív módon felhasználni – megértést, segítséget nyújtani, éppen úgy, mintha négyszemközti vallomás történt volna. Szabadulhassanak fel a kötelező fegyelmezettség és a zokszó nélkül mások rendelkezésére állás alól a férfiak! A társadalom ugyanis ma ezt várja el tőlük.

Végül pedig férfi érdekérvényesítésre van szükség. Arra, hogy a média felfedezze a férfiakat. (Az utóbbi években, főleg az apaságot érintő kérdésekben van pozitív elmozdulás.) Már az a tény is hozhat enyhülést a nőkkel szembeni gyűlölet illetve ellenérzés terén, ha a férfiak azt tapasztalhatják: ők is számítanak. Nem csak a nőket érintő kérdések tematizálják a társadalmat. Ha azok a nők is kapnak lehetőséget nyilatkozni, akik nem a férfiakban látják a legfőbb ellenséget, vagy egyszerűen szívesen vállalják egy férfi oldalán a feleség és anya szerepet. Férfibarátabb társadalomra van szükség!

mot

Ilyen volt – ilyen lett.

Vajon az első klipp fájdalmas-haragos-csalódott hangulatából el lehet jutni a második örömteli, az Életet dicsérő, játékos és mégis komoly hangulatáig? Szerintem igen. A recept: nagy adag megértés – mi is mozgatja, miért csinálja, mi is lehet az igazi célja? (Nem amit mond! Sokszor magához se őszinte az ember: férfiak és nők. Apropó – gondolkoztatok rajta, hogy ember nem is létezik?  Férfiak vannak és nők. Egy férfi és egy nő – vajon ez lenne az Ember?)

A következő hozzávaló: megbocsátás. Ha már értem, túl tudok lépni rajta.

Végül elengedés: menj, éld világodat! Azért egy fohász nem árt az első klipp önimádó vámpírférfija után: „Uram, vigyázz rá, mert éppen a saját sírját ássa.”

(Egyébként én még kb. tíz mp-t hozzáforgattam volna.  A srác felkel, és kótyagos fejjel próbálja folytatni a lányok szívének összetörését. És már nincs hatalma. Kénytelen leülni elgondolkozni.)

Egyébként gyönyörűszép szenvedélyes zene az első. Mint amikor összetörnek az első álmaink. Boldog, aki mer újakat keresni helyettük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

;-)

 

Zoli

Szeretett fiam apja (Férfipróba) – novella

(A képek stílusidegenek, ám remélhetően a novella érzelmi mondandójának mai kori kifejezői – Zoli)

(Máté 1, 18-24)

Fájdalom

Fájdalom

– József… én tényleg… – a fiatal nő kinyújtotta a karját az asztalra borulva ülő férfi felé. Az megrándult az érintéstől. Mária háta megmerevedett. József mindig örült az érintésének. Szép szeméből könnycsepp indult az arcán lefelé.

– De hát akkor kitől van? – nézett fel a könyökhajlatából a férfi. Szeme kissé zavaros volt és véreres. Üvöltött az a két szem, üvöltött, de nem kifelé, hanem valahova a férfi lelkének sötét mélye felé.

Mária nyelt egyet.

– József… Ne tarts bolondnak! … Szerintem Istentől.

Férje fürkészőn felesége szemébe nézett. Egy pillanatra felcsillant a szemében a remény, de aztán ismét sűrű, sötét fájdalom ereszkedett a helyére.

– Jó asszony vagy Mária. Legalábbis az voltál. De ilyen sokat ne képzelj magadról! Nem te fogod megszülni a Messiást.

Felállt, és az ajtóhoz lépett. Szavai kegyetlenül, keményen csengtek.

– Az a legszörnyűbb, hogy az árulásodat erénynek, a házasságtörésedet pedig tisztaságnak hazudod – mélyet, fájdalmasan remegőt sóhajtott  – Önimádó nő vagy, Mária. Talán mindig is az voltál – azzal kilépett a házból.

Asszonya hangtalan ült, lehajtott fejjel. Válla rázkódni kezdett a sírástól.

 

Visszafogadlak

– József, kérlek, gondold meg, mit teszel! Mária végül is a feleséged, és mindig szeretett. Kíméld meg az életét! Méhében a gyermek nem tehet semmiről. Ha megkövezik az anyját, ő is meghal – az öreg Joachim, Mária apja, csendesen beszélt a fiatal áccsal. Felesége, Anna halkan tett – vett körülöttük, majd ő is leült a két férfi mellé.

– Fiam, nekünk is nagyon fáj lányunk botlása, MERT csak botlás lehet az, semmi más. Pillanatnyi zavarodottság, egy fiatal legényke mesterkedése, a Sátán ravasz cselvetése. Mária jó, de ő sem tökéletes. Egyikünk sem az. Légy irgalommal felé, és ne szomoríts meg öreg napjainkra bennünket! – kérlelte az idős asszony a vejét.

József az idős szülők elé guggolt, és térdükre tette kezét.

– Drága szüleim! Ilyen gonosz férfinak gondoltok, hogy könyörögnötök kell lányotok életéért? Talán kielégülne fájdalmas bosszúszomjam, ha meghalni látnám, de utána SOHA nem tudnám megbocsátani magamnak. Hiszen szeretem. Még mindig, és jobban, mint az életemet. Ha nem szeret engem, ha másé már, hát elengedem. Majd élek nélküle, hiszen meglett férfi vagyok. Holnap titokban el fogom bocsátani. Ne bántsa senki, mert eltévedt szíve vágyában. Hiszen más vétke nincs, Mária különben tényleg Jó.

A két öreg átölelte József vállát. A csend betöltötte a szobát.

 

József felült. „Hol vagyok?”, gondolta és körbenézett. Egy réten volt, árnyas fa alatt. Napot nem lehetett látni, mégis fény áradt mindenünnen. A virágok ékszerekként csillogtak a smaragd fű között.

Fentről erősödött a ragyogás, és hófehér alak ereszkedett József elé.

– Üdvözlégy József, az Isten leendő nevelőatyja! – szólt a tündöklő idegen szelíd hangon, melytől József szíve kihagyott egyet a dobbanásából.

– Üdvözlégy, Idegen, ki vagy te? – szólalt meg végül a férfi.

A baloldali kép a fontos. Az Élet néha nem azt adja, amit akarsz. De szembe tudsz nézni vele. (Ne szégyellj segítséget kérni! Nem a gyengeség – a bölcsesség jele ez. Csak aztán élj, és ne visszaélj vele!) A képen Németh Kristóf színművész látható.

– Az Isten angyala vagyok, s hírt hoztam neked. Úgy van asszonyoddal, ahogyan állítja: az Isten Fiát hordozza a szíve alatt. Az Úr Lelke árnyékozta be, és Szent Ő is, és a fiú is, aki benne növekszik. Ne félj magadhoz engedni őket!

József teliszívta a tüdejét a rét tiszta, éltető levegőjével.

– Ó… valóban… ? – elakadt a szava. Túláradó életöröm feszítette belülről. A Nő, akit szeret: tiszta, ártatlan, Isten Kedveltje, és immár – Anya is. Ő pedig: Apa.

– József! – mint távoli mennydörgés hallatszott az angyal szava, és a jelenés egészen közel hajolt a férfi arcához. Mélyen a szemébe nézett (az övé perzselő láng volt; a férfi nem menekülhetett előle) és általa Valaki, az Örök Lét; Az, Aki Van szólalt meg, és sugárzott elő.

– Ennek meg kellett történnie! Mert Szeretett Fiam nevelőapja nem lehet akárki!

 

Toplak Zoltán