Szeretett fiam apja (Férfipróba) – novella

(A képek stílusidegenek, ám remélhetően a novella érzelmi mondandójának mai kori kifejezői – Zoli)

(Máté 1, 18-24)

Fájdalom

Fájdalom

– József… én tényleg… – a fiatal nő kinyújtotta a karját az asztalra borulva ülő férfi felé. Az megrándult az érintéstől. Mária háta megmerevedett. József mindig örült az érintésének. Szép szeméből könnycsepp indult az arcán lefelé.

– De hát akkor kitől van? – nézett fel a könyökhajlatából a férfi. Szeme kissé zavaros volt és véreres. Üvöltött az a két szem, üvöltött, de nem kifelé, hanem valahova a férfi lelkének sötét mélye felé.

Mária nyelt egyet.

– József… Ne tarts bolondnak! … Szerintem Istentől.

Férje fürkészőn felesége szemébe nézett. Egy pillanatra felcsillant a szemében a remény, de aztán ismét sűrű, sötét fájdalom ereszkedett a helyére.

– Jó asszony vagy Mária. Legalábbis az voltál. De ilyen sokat ne képzelj magadról! Nem te fogod megszülni a Messiást.

Felállt, és az ajtóhoz lépett. Szavai kegyetlenül, keményen csengtek.

– Az a legszörnyűbb, hogy az árulásodat erénynek, a házasságtörésedet pedig tisztaságnak hazudod – mélyet, fájdalmasan remegőt sóhajtott  – Önimádó nő vagy, Mária. Talán mindig is az voltál – azzal kilépett a házból.

Asszonya hangtalan ült, lehajtott fejjel. Válla rázkódni kezdett a sírástól.

 

Visszafogadlak

– József, kérlek, gondold meg, mit teszel! Mária végül is a feleséged, és mindig szeretett. Kíméld meg az életét! Méhében a gyermek nem tehet semmiről. Ha megkövezik az anyját, ő is meghal – az öreg Joachim, Mária apja, csendesen beszélt a fiatal áccsal. Felesége, Anna halkan tett – vett körülöttük, majd ő is leült a két férfi mellé.

– Fiam, nekünk is nagyon fáj lányunk botlása, MERT csak botlás lehet az, semmi más. Pillanatnyi zavarodottság, egy fiatal legényke mesterkedése, a Sátán ravasz cselvetése. Mária jó, de ő sem tökéletes. Egyikünk sem az. Légy irgalommal felé, és ne szomoríts meg öreg napjainkra bennünket! – kérlelte az idős asszony a vejét.

József az idős szülők elé guggolt, és térdükre tette kezét.

– Drága szüleim! Ilyen gonosz férfinak gondoltok, hogy könyörögnötök kell lányotok életéért? Talán kielégülne fájdalmas bosszúszomjam, ha meghalni látnám, de utána SOHA nem tudnám megbocsátani magamnak. Hiszen szeretem. Még mindig, és jobban, mint az életemet. Ha nem szeret engem, ha másé már, hát elengedem. Majd élek nélküle, hiszen meglett férfi vagyok. Holnap titokban el fogom bocsátani. Ne bántsa senki, mert eltévedt szíve vágyában. Hiszen más vétke nincs, Mária különben tényleg Jó.

A két öreg átölelte József vállát. A csend betöltötte a szobát.

 

József felült. „Hol vagyok?”, gondolta és körbenézett. Egy réten volt, árnyas fa alatt. Napot nem lehetett látni, mégis fény áradt mindenünnen. A virágok ékszerekként csillogtak a smaragd fű között.

Fentről erősödött a ragyogás, és hófehér alak ereszkedett József elé.

– Üdvözlégy József, az Isten leendő nevelőatyja! – szólt a tündöklő idegen szelíd hangon, melytől József szíve kihagyott egyet a dobbanásából.

– Üdvözlégy, Idegen, ki vagy te? – szólalt meg végül a férfi.

A baloldali kép a fontos. Az Élet néha nem azt adja, amit akarsz. De szembe tudsz nézni vele. (Ne szégyellj segítséget kérni! Nem a gyengeség – a bölcsesség jele ez. Csak aztán élj, és ne visszaélj vele!) A képen Németh Kristóf színművész látható.

– Az Isten angyala vagyok, s hírt hoztam neked. Úgy van asszonyoddal, ahogyan állítja: az Isten Fiát hordozza a szíve alatt. Az Úr Lelke árnyékozta be, és Szent Ő is, és a fiú is, aki benne növekszik. Ne félj magadhoz engedni őket!

József teliszívta a tüdejét a rét tiszta, éltető levegőjével.

– Ó… valóban… ? – elakadt a szava. Túláradó életöröm feszítette belülről. A Nő, akit szeret: tiszta, ártatlan, Isten Kedveltje, és immár – Anya is. Ő pedig: Apa.

– József! – mint távoli mennydörgés hallatszott az angyal szava, és a jelenés egészen közel hajolt a férfi arcához. Mélyen a szemébe nézett (az övé perzselő láng volt; a férfi nem menekülhetett előle) és általa Valaki, az Örök Lét; Az, Aki Van szólalt meg, és sugárzott elő.

– Ennek meg kellett történnie! Mert Szeretett Fiam nevelőapja nem lehet akárki!

 

Toplak Zoltán

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?