Vajon az első klipp fájdalmas-haragos-csalódott hangulatából el lehet jutni a második örömteli, az Életet dicsérő, játékos és mégis komoly hangulatáig? Szerintem igen. A recept: nagy adag megértés – mi is mozgatja, miért csinálja, mi is lehet az igazi célja? (Nem amit mond! Sokszor magához se őszinte az ember: férfiak és nők. Apropó – gondolkoztatok rajta, hogy ember nem is létezik? Férfiak vannak és nők. Egy férfi és egy nő – vajon ez lenne az Ember?)
A következő hozzávaló: megbocsátás. Ha már értem, túl tudok lépni rajta.
Végül elengedés: menj, éld világodat! Azért egy fohász nem árt az első klipp önimádó vámpírférfija után: „Uram, vigyázz rá, mert éppen a saját sírját ássa.”
(Egyébként én még kb. tíz mp-t hozzáforgattam volna. A srác felkel, és kótyagos fejjel próbálja folytatni a lányok szívének összetörését. És már nincs hatalma. Kénytelen leülni elgondolkozni.)
Egyébként gyönyörűszép szenvedélyes zene az első. Mint amikor összetörnek az első álmaink. Boldog, aki mer újakat keresni helyettük.
;-)
Zoli