Címke: Anya

Anyuci pici fia? (Avagy a túlzásba vitt anyai féltés)

anyuci pici fiaKörnyezetünkben biztosan mindenki találkozott már ezzel a gyakori jelenséggel, ahol az édesanya nehezen tud elszakadni a fiától, vagy attól, hogy irányítsa az életét. Nem tudják elfogadni a fiúk választottját, mindenben segíteni szeretnének, mert a legjobbat akarják szemük fényének. De vajon mindig az a legjobb a fiúnak, amit az anya a legjobbnak tart? Gyermekkorban biztosan, na de egy felnőtt, döntésképes férfi esetében már egyáltalán nem biztos.

Az anya fontossága vitathatatlan, gondoljunk csak bele a régi családmodellbe, ahol az apa dolgozott, az anya pedig vezette a háztartást, ellátta a férjet és gondoskodott a gyerekekről. Az anya volt a biztos pont a gyermekek számára, akire mindig támaszkodhattak, gondoskodást, törődést kaptak tőle. Az anya hozzászokott, hogy fontos személy gyermeke számára, az egyetlen nő az életében. Nevelgeti, a jó irányba terelgeti, irányítja. Mikor a gyermeke beleszeret egy nőbe, azt a fia árulásának tekinti, és elkezd rivalizálni a fia választottjával.

Mindezt azért – mert fél.

anyuci pici fia3Nem érzi magát olyan fontosnak, hisz kevésbé szorul a fia őrá, és retteg, hogy egyedül marad, vagy a fia szeretetén kell osztozkodnia. A napi telefonos beszélgetések ritkulnak, a látogatások rövidebbek, mint amit az anya eddig megszokott. Ez az új helyzet megrémíti, bepánikol. és már nem a fia boldogságát látja szem előtt, hanem azt, hogy elveszítheti őt.  Egy fiúnak az anyja a legfontosabb személy az életében, az anya hozzászokott, hogy kikérik a véleményét, rajonganak érte. És ha ezt nem kapja meg ugyanúgy, akkor fia választottját hibáztatja ezért, biztos miatta van ez.

„Csak féltelek fiam, mert jót akarok neked!”

Hányszor hallottuk már ezt a mondatot? De a túlzásba vitt féltés balul is elsülhet. Ha nem hagyjuk, hogy maga döntsön az életéről, megeshet, hogy örök életében hibáztatni fogja a szülőt, mert hallgatott rá és a befolyására.

A gyerekeket sajnos nem tudjuk megvédeni a csalódástól és szenvedéstől, ellenben meg tudjuk tanítani őket arra, hogyan tudják könnyebben feldolgozni, és újra talpra állni. Emellett pedig biztosítani őket arról, hogy elfogadjuk a döntését – mert bízunk benne, hogy jól dönt, és képes lesz vállalni a döntése következményeit – és bárhogy alakul is, mi mindig mellettük fogunk állni, hogy könnyítsünk a fájdalmán. Hiszen minden ember a saját tapasztalataiból tanul. És ki milyen virágot szakított, olyat kell szagoljon.

„Válassz! Az a nő, vagy én?” 

anyuci pici fia 2Nehéz döntés. De gondolkodjunk reálisan! Ha az anya nem tudja elfogadni a fia választottját, és mindenbe beleszól, az a legerősebb szerelmet is megkeseríti, tönkreteszi. Főként a fiú életét, aki két tűz közé kerül. Így tulajdonképpen az anya – aki a legjobbat akarja a fiának – teszi tönkre a fia boldogságát. Mert úgy nehéz boldognak lenni, hogy ha a szeretteim nem kedvelik egymást. Ezt valóban lehet szeretetnek nevezni? Vagy egyszerűen csak irányításmánia? Túlzott ragaszkodás?

Másrészt, ha az anya nem tud elfogadni egyetlen nőt sem, és ezzel mindenkit elüldöz a fia mellől, akkor ha ő már nem lesz, a fia itt marad feleség, gyerekek és anyuci nélkül teljesen egyedül. Biztos, hogy ezt akarja egy anya a fiának? Vagy ha a fia elég férfi, és van vér a pucájában a sarkára állni és ellenszegülni az anya akaratának, vajon meddig tud haragudni a fiára? Egy anya, aki valóban nagyon szereti a fiát, akkor is mellette állna, ha a gyereke (ne adj Isten!) embert ölne.

Mert bármit tesz is, bármilyen rossz döntéseket is hozzon, mindig az ő pici fia marad.

 

Kyky

 

Halhatatlan

MamaMikor a legbetegebb lett a mama, elrendezett mindent gondosan, mintha egy nagy utazás előtt állna, noha nem járt nyaralni soha. Felkészített mindannyiunkat, milyen teendőink lesznek. Hiszen az élet halad tovább. Azóta is emlékképek villannak fel bennem: mit hogyan csinált, hogyan oldott meg. Még mindig ad az Életével.   Örülök, hogy láthattam, hogyan készítette a túrós batyukat, hogyan gondozta apámat, a házat, az udvart, a kertet, az állatokat. Hogyan vette tudomásul a megváltoztathatatlan tényeket. Mintát adott és erőt. Még most is ad. A példa erősíti az itt maradókat, az utódokat. Gondoljunk erre: ahogyan élünk, azzal adunk az utánunk következőknek! Segíthetjük a fejlődésüket és támaszuk lehetünk amikor elbátortalanodnak. Amikor kamaszként egy hónapig külföldön tanulmányúton voltam, honvágy tört rám és minden este őt láttam belül: ülök a konyhában, míg ő rendezgeti a dolgokat. Segített a kép elviselni a távolságot, az egyedüllétet. Alig vártam, hogy újra ott lehessek, és átéljem a  belső képet a valóságban.

Elmondom még egyszer, nem lehet elégszer hangsúlyozzam: ( :-) ): Ne feledjük: aki figyel minket, fogékony arra, amit mutatunk, és tovább viszi a tőlünk látottakat! Benne tovább élhetünk. Már nem éltünk hiába, hiszen adtunk a világnak.

És így lehet a kis ember is halhatatlan.

:-)  Kati

Ki lehetsz te valójában, Majka?

Rejtély ez az ember. Iszonyú mocskosnak érzem, és… de ez csak egy sejtés, hiszen Majkát egyáltalán nem ismerem. Egy kukkoló show – ból lett ismert, műsorvezető volt, énekel, szerepelt filmben, a kereskedelmi televíziózás (mely sokszor – de nem mindig – viselkedik szellemi szajhaként) felkapta őt. Úgy látom, klippjeiben többször szerepel Isten, de mindig úgy, mint Valaki, aki NEM VÁLASZOL. És ez fáj, az ezredik elsuttogott, vagy elüvöltött kérdés után még mindig fáj.

Hogy csinálod ember? Hogy vagy képes kitartani a reményben, hogy egyszer talán, végre válasz jön, hogyhogy nem váltál cinikussá, nem adtad át magad végképp a bűnnek, egy kegyetlen Istennel szemben, aki korán elvette édesanyádat? Túl korán, még nem készültél fel rá. Ha jól értettelek, erről is énekelsz. Micsoda kib…tt erős hited van neked, basszus?

KI VAGY TE VALÓJÁBAN, Majka? Ki támogat téged ennyire? Anyu odafentről? S vajon Rajta keresztül – Ő?

Majka Papa: Mondd, ami fáj

 

 

Zoli