Nézzünk a szemébe! Figyeljük.Engedjük, hogy körülöttünk tegyen vegyen. Ösztönei még őszintén jeleznek. Nem nyomta még el annyira, mint a felnőttek. Akinek van kutyája, szintén tapasztalja, ahogyan ösztöneik vezérlik. A kutyusokat valamivel nehezebb megérteni. A gyerekek, már jobban bírnak segíteni nekünk. Ha kellően fogékonyak vagyunk és figyelünk. Készek vagyunk szembesülni a jelzéseikkel. Bizony szükségünk van a jelzéseikre, segítségeikre. :)Kati
Mai család kategória bejegyzései
Legyen Fiúk Világnapja!
Alábbi petíciót a Valódi Egyenlőséget csoport indította egy új ünnep létrehozása céljából: legyen egy napja a fiúknak is! A petíció címzettje Kövér László, az Országgyűlés Elnöke.
„Indítványozza a Magyar Országgyűlés előtt a Fiúgyermekek Napjának bevezetését szeptember 15- re, illetve világnappá terjesztését az ENSZ-ben!
Az ENSZ, illetve gyermekvédelmi szervezete, az UNICEF Október 11-én tartja a Lány gyermekek világnapját. Az ENSZ közgyűlésében 2011-ben Kanada indítványozta, hogy ezt a napot ismerjék el a Lány gyermekek világnapjaként, azzal a céllal, hogy minden évben legyen egy nap, amikor a figyelem a lányokra, és különösen azokra a nemi egyenlőtlenségekre irányul, melyek a lányokat sújtják.
A szervezetnél viszont a mai napig szó se esik a fiúgyermekekről, holott nemi egyenlőtlenségek sújtják a fiúkat is, például a gyermekkatonaság intézménye, a gyermekmunka vagy az egészségügyileg nem szükséges körülmetélés esetében.
Holott a nyugati kultúrkörben, beleértve hazánkat is, a fiúk családon belüli megítélése bizonyos esetekben szigorúbb, mint a lányoké például gyakrabban vállnak kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény áldozatává*. Holott számos plusz nehézséggel kell szembenézniük fiús, mozgékony, nehezebben koncentráló természetük miatt az iskolapadban, ami rontja az iskolai eredményességüket is. Holott feléjük, nemük alapján sokkal merevebb szerepelvárással él a társadalom, mint a lányok felé (családfenntartó, mindenképpen pénzkereső, feminin attitűdökkel szemben intolerancia, stb.).
Holott számos sztereotípia nehezíti az egészséges lelki fejlődésüket. Már kisfiúként is erőszakos, agresszív jellemvonásokat tulajdonítanak nekik sokan, megelőlegezve olyanokat is, amelyek valójában a felnőtt férfiak közül is csak egy elenyésző kisebbségre jellemzőek. Illetve mindenképpen jót tenne a fiúknak és a fiús családoknak, ha több pozitív figyelem esne a fiúgyermekekre.
Mindezek miatt tartom fontosnak, hogy legyen egy nap, szeptember 15 – e, amikor rájuk figyelünk. Kérem, írja alá ezt a petíciót!
*Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Statisztika (1997-2002)”
Kötekedő vadócból átlag felett teljesítő férfi
Ágostont régóta ismerem. Kisiskolás korunkban ő volt, aki mellett óvatosan kellett elmenni, mert könnyen válhatott az ember egy erőpróba alanyává: kaphattunk kettőt az arcunkba. Amennyire én tudom, nem volt könnyű neki otthon, szóval vadságának oka volt. Aztán pár hónapot együtt szolgáltunk a katonaságnál. Akkor kezdett először derengeni nekem, hogy lehet vele értelmesen is beszélni. A leszerelési bulit már együtt tartottuk.
Pár hónapja lettem rá figyelmes, hogy Facebook oldalán sorra osztja meg saját készítésű ételek fotóit, és a képeket, ahol fia, vagy a fiával ő látható. Meg kellett tudnom, mitől lett az egykori vadócból ennyire gondoskodó, gyengéd férfi.
Némi unszolásra ráállt, hogy egy villáminterjúban mesél az életéről.
– Csodálkozom, hogy nő sosem látható a képeiden. Mi ennek az oka?
– Egyszerű: a fiam édesanyja már nem része az életünknek.
– Hopp, akkor te egyedül állsz helyt otthon? Kezdjük az elején! Hogyan ismerkedtetek meg?
– Semmi különleges sztori, egy buszmegállóban találkoztunk először.
– Megszólítottad, és ment minden a maga útján. Hogyan kezdődtek a gondok?
– Nem voltak gondok. EGY gond volt. Egy félrekacsintás. De az alaposan.
– Ha jól értem, nem kapott második esélyt, ezek után eldöntötted, hogy kész, vége?
– Nézd, Zoli, úgy gondolom, a hűség az hűség. Eszem ágában nem volt azon gyötrődni, hogy éppen miért késik hazafelé, őszinte – e velem, lehet-e számítani rá itthon? Igen, eldöntöttem, hogy vége.
– Házasok voltatok?
– Nem, véletlenül sem. Nem bíztam annyira benne, de a mai világban sem. Ha azok lettünk volna, nagyot buktam volna. Nagyon a nőket támogatja a férfiak rovására a családjog.
– Mennyi idős volt a fiatok akkor?
– Három éves.
– Elég szokatlan, hogy szétváláskor az apánál marad a gyerek. Itt hogyhogy így történt?
– Mert én a gyerek érdekeit tartottam és tartom szem előtt!
– Vagyis ezt te küzdötted ki.
– Pontosan. Az én gyerekemet ne nevelje más!
– Az anyja könnyen lemondott a fiáról?
– Mit mondjak? Ő ilyen. Mondjuk nem bántam, szerintem így volt jó mindnyájunknak.
– Szerintem nagyon bátor lépés volt egy három éves gyereket vállalni egyedül.
– Az apja vagyok elvégre.
– Akad segítséged? Mégis pénzt keresel, háztartást vezetsz és neveled a gyereked. Szülői értekezletek, tanszerek beszerzése, közös játék és munka…
– Nincs, de már nem is kell! Tíz éve csinálom. Alaposan beletanultam. Az igaz, hogy a fiam jobban ismeri a munkám, mint a legtöbb barátom – egyszerűen rengetegszer vittem magammal. Így tudtam megoldani, hogy együtt legyünk, és enni is legyen mit. Estig meló, aztán hazaérünk, még nekiállok főzni, mosogatni. Fáradt vagyok, de hozzá lehet edződni. Kell is. Reggel először én kelek, hisz anyja helyett anyja is vagyok. Szendvicskészítés, gondoskodás, hogy időben minden meglegyen: fogmosás, suliba érkezés, táska bepakolva, rendesen reggeli. Nap mint nap. De szeretem a fiam, és elmondhatom: már rég átvészeltük a nehezét!
– Nagyon ragaszkodtok egymáshoz, gondolom.
– Így, ahogy mondod!
– Menet közben tanultál meg pl. főzni?
– Nem, már gyerekkorom óta tudok. Emiatt nem estem kétségbe, mikor rám maradt minden. Én választottamezt az életet, és tudom, hogy jól döntöttem.
;-)
Zoli
Lehet – e bántalmazó egy anya? (vendégcikk)
Eredeti cikk itt olvasható: az Apák az Igazságért közösség honlapján.
Elkövethet-e a családon belüli erőszakot egy anya? Lehet-e ő egy bántalmazó? A megalázással, a megszégyenítéssel, a szavakkal vert áldozat életre szóló traumát él meg. Mennyire árt ez a gyermeknek, férjnek, apának?
Jár az apáknak védelem a családon belüli erőszak esetében? Ki védi meg az apát?
Jár a gyermeknek védelem, ha az anya bántalmazza? Ki védi meg a gyermeket?
A hatóságok az apáknak nem hisznek… Miért? – A gyermek védelme alacsonyabb érdek mint az emancipáció? Helyes ez így?
Hova fordulhatnak a bántalmazott apák és gyermekeik?
Lehet-e jó anya a bántalmazó?
A bántalmazás formái
Verbális bántalmazásról akkor beszélünk, ha valakit hosszabb ideig csúfolnak, viccnek álcázva leszólnak, elveszik az önbizalmát, mert nem ismerik el a teljesítményét, sértő neveken szólítanak, megalázó helyzetekbe hoznak. A verbális erőszak a másik természetét, képességeit támadja. Lehet nyílt és rejtett. A bántalmazó tudatában van annak, hogy rossz érzéseket okoz a másiknak.
Fizikai bántalmazásról akkor van szó, amikor valakit fájdalommal járó testi sérelem ér, megütik, megrúgják, tépik a haját, vagy megitatnak vele több liter vizet, csikket nyomnak el a tenyerében, nem adnak neki enni, szexuálisan bántalmazzák.
Az érzelmi bántalmazás természetesen a fizikai és a szóbeli bántalmazást is magában foglalja, de a személyiséget leginkább károsító formája a személyességet teljesen megvonó magatartás (kirekesztés), a teljes közöny a másik felé, akin keresztülnéznek, akinek a „létére” nem reagálnak, akihez nem szólnak, és egyáltalán nem vonják be a hétköznapi társas helyzetekbe, vagy olyan dolgokra kényszerítik, amelyek megalázóak, rossz érzésekkel járnak.
A szóbeli bántalmazás formái
A kirekesztés, amely a kapcsolat jellegének megfelelő intimitás hiányával jár. Elmarad az érintett bevonása a közös tevékenységbe, és nincs reagálás az ő megnyilvánulásaira, tetteire. A kommunikáció csak a legszükségesebbekre korlátozódik. Távolságtartás, hűvös közöny, lenéző arcjáték kíséri.
Sértő néven való megszólítás, csúfolódás. A sértő becenevek és gúnynevek legtöbbször valamilyen testi jellemzőre, negatív tulajdonságra vagy hiányosságra utalnak. Olykor a viccesnek talált becenevek is sérthetik a másik méltóságát.
Leszólás, amikor leértékelik a másik érzéseit, élményeit, teljesítményét. Mivel ez a visszajelzés tagadja az érintett valóságról és önmagáról szerzett tapasztalatát, az ő énképének, önbecsülésének alakulására nézve rendkívül romboló hatású.
Viccnek álcázott bántalmazás, amikor valaki durván, esetleg szellemesen, de mindig lekicsinylő megjegyzést tesz a másikra, s ezzel elbizonytalanítja, megalázza őt.
A fenyegetés a félelem gerjesztésével manipulál. Olyan történéssel riogat, amely a másiknak lelki vagy testi fájdalmat, veszteséget, rossz érzést okoz.
Az állandó kritizálás, szidalmazás a szóbeli bántalmazás nyílt formája. Minden helyzetben hibáztatja valamiért a másikat. Bármit is tesz a célszemély, csak negatív minősítést kaphat. Gyakran a bűnbakképzés kísérőjelensége.
Mi vagyunk az Apák az Igazságért
Apák az Igazságért Egyesület (b.a.)
Sajtótájékoztató
2015.09.17.
Bő évvel ezelőtt, kezdetben asztaltársaság formájában alakult ki az a közösség, amely ma márApák az Igazságért név alatt, lényegében társadalmi szervezet formájában, világosan kijelölt célokért működik. A Magyarország minden vidékét képviselő mintegy hatszáz hasonló sorsú férfi, apa egyesületi kérelmét azonban újabb és újabb adminisztrációs hiányokra hivatkozva több mint egy éve vonakodik bejegyezni a hatóság. Az Apák az igazságért közösség ezért egyelőre öntevékeny, önszervező facebook csoport, amely jogi tájékoztatást tapasztalatcserét, információkat, szaksajtót nyújt a tagjai részére. Az Apák a Igazságért csoport a gyermekeiket veszélyeztető súlyos társadalmi igazságtalanságok ellensúlyozására, ártalmas működési zavarok elhárítása érdekében keletkezett.
A nemek közötti egyenlőtlenségek, az élet legtöbb területén tapasztalható férfi dominancia általános jelenségével szemben egyetlen olyan társadalmi szféra van, ahol a nők erőfölénye vitathatatlan: s ez a család, valamint a körötte kialakult intézményrendszer: óvoda, iskola, gyámügy, gyermekjóléti ellátó rendszer, családjogi bíróságok, szakértők. Meggyőződésünk, hogy a felismerhető, gyermekeket tönkretevő, férfiakat hátrányosan érintő mindennapos és rendszer szintű súlyos kártevések, igazságtalanságok elleni leghatékonyabb eszköz a társadalmi fellépés, az érintettek összefogása, hatékony fellépése.
Az említett társadalmi szerepeltolódások következményei azok a közhelyszerűen ismert jelenségek, hogy a válások messze nagyobb hányadát nők kezdeményezik, a gyermekelhelyezési perek során – a gyermek szempontjait mellékesen kezelve – a bíróságok aránytalanul sokszor ítélnek a nők javára. Hiába változott meg 2014 márciusában sok szempontból korszerűen a családjog jogszabályi környezete, a gyámügyek mindennapi munkáiban, a családjogi bíróságok ítéleteiben ma még az ötvenes években kialakított ítélkezési gyakorlat szelleme kísért.
Kimondhatjuk: egy férfi még ma is összehasonlíthatatlanul hátrányosabb helyzetben van válóper, gyermekelhelyezési per során, hiszen egy anya szülői képességét ezek az intézmények akkor is készpénznek tekintik, ha a közös gyermekkel szembeni ártó lépései bizonyítást nyertek, ellenben az apák – méltánytalan módon, – ilyen esetekben is hátrányból kénytelenek szülői képességeiket bizonyítani. A legfontosabb kérdésben ugyanis az új Polgári Törvénykönyv gyávának bizonyult: nem vezette be a csak három európai (Románia, Lengyelország és Magyarország) országon kívül ma már Unió szerte általánossá váló rendszert, a válásokat követő időszakra a gyermekek osztott elhelyezésének gyakorlatát. Nem vezette be tehát a család intézményét itthon évtizedek óta aláásó folyamat megállításának legfontosabb elemét: helyén hagyta ugyanis a hatalmas zsarolási potenciált biztosító, elsősorban az apákat sujtó, kéthetente hétvégén egy-két nap láthatás rendszerét. Nyilvánvaló, hogy ez a gyakorlat egy olyan bosszú, vagy károkozási eszközt hagyott a peres felek kezében, amely bár legtöbb esetben a férfi ellen irányul, annak legnagyobb kárvallottja egyértelműen a válást elszenvedő és kiszolgáltatott gyerek. E változás nélkül a szemléleti átrendeződés is elmarad, indokolatlanul lassan, – rengeteg fölösleges szenvedést okozva gyermekek tíz- és százezreinek, valamint elképesztő anyagi terhet róva az államra.
Az öt évvel ezelőtt Szlovákiában bevezetett osztott elhelyezési gyakorlat egyértelmű pozitív következménye lett, hogy a beadott válókeresetek száma radikálisan csökkent, a válások száma 40%-kal (!) visszaesett, következésképpen ennyivel több család tett kísérletet válságának belső rendezésére, ennyivel több gyerek maradt a nevelkedése számára alapvetően fontos szülői környezetben. Ezzel szemben ma Magyarországon 800 ezer válással megszűnt család gyermeke nevelkedik olyan körülmények között, amelyben a gyámügyi, bírósági, szakértői gyakorlat nem a gyermekek szempontjait néző arányos és hatékony keretet teremtette meg, hanem a kártevés eszközét nyújtotta át a bosszúvágytól fűtött fél kezébe.
Nincs mit csodálkozni azon, hogy ezzel az eszközzel sok szülő visszaél: elszaporodtak a válások, gyermekelhelyezési perek idejére időzített megalapozatlan köz- illetve magánvádas feljelentések. Erre a társadalmi anomáliára rátelepedett a családjogi-büntetős ügyvédek és szakértők egész ipara, kimondhatatlanul hatalmas időráfordítást és anyagi terhet róva az államigazgatás, a bűnüldözés, a jogszolgáltatás rendszereire.
Azon a szemponton kívül, hogy az állam miért költ hatalmas pénzeket fölöslegesen, számunkra sokkal fontosabb kérdés a gyermekeink sorsa, jövője, egészséges mentális, érzelmi, erkölcsi és fizikai fejlődése.
Az Apák az Igazságért csoport ennek érdekében jött létre, tevékenységét a gyermekeket intézményszerűen veszélyeztető eljárások és hatósági körülmények elhárítása érdekében fejti ki. Szeretjük a gyermekeinket. Világrajöttük valamennyi, e szervezetbe tömörült férfi életének központi mozzanata. Elegünk van abból, hogy egy közönyös intézményrendszer megfosztja őket a felőlünk érkező, számukra alapvetően fontos apai szeretet élményétől. Elegünk van abból, hogy személyiségfejlődésükre elsődlegesen az intézményesített apátlanítás gyakorol negatív hatást. A gyermekeink most gyermekek, mi most vagyunk az ő apáik. Amit felelőtlen szülők tőlük egy értelmetlen küzdelem jegyében most elvesznek, azt soha senki számukra vissza nem adja. Amilyen hatást egy merev és avitt rendszer ma a gyermekkorukra negatívan gyakorol, azt később már képtelenek lesznek korrigálni, pótolni.
Itt vagyunk. Most vagyunk itt. Nagyon sokan vagyunk, hiszen mögöttünk gyermekek és férfiak tíz és százerei állnak. Apák vagyunk. Igazságszeretők vagyunk. Ezért vagyunk mi az Apák az Igazságért!
Apa álma
Hajnalban ébredtem, mikor még a nap is csak az első sugaraival cirógatta a világot, mint egy szülő teszi óvón a gyermekével.
Még éreztem az álmom ízét, minden részlete bennem volt… Így rögvest papírra” vetettem…
És most megosztom Veled…
Friss volt még a reggel. De a nap már melegen ragyogott a házak felett.
Kertvárosban sétáltam a járdán. Pár perce szálltam le a buszról.
Szeretek busszal közlekedni. Lehet közben a várost, az utcákat nézni. Vagy olvasni.
Takaros házak sorakoztak a járda mentén. Megérkeztem fiam és felesége házához. Egy téglalap alapú ház, a telek közepén, nagy ablakokkal, melyből sok volt mindegyik falon.
Már bent voltam a ház előszobájában, mely egy „T” – re hasonlított. Tágas folyosón álltam.
Dávid fiam engedett be. Magas (édesanyjától örökölte), sportos alkatú, hordó mellkasú fiatalember lett a fiamból, aki mégis mindig az én kisfiam lesz… Még így a harmincas évei elején is.
– Köszi apa, hogy eljöttél vigyázni a lányokra.
– Ez természetes fiam – válaszoltam.
– A lányok még alszanak. Lassan ébredeznek. Az előbb néztem őket.
– Rendben fiam. Addig majd iszom egy kávét, ha lehet.
– Persze – mosolygott Dávid. – Válassz kedvedre! – Mindketten nagy kávéfogyasztók vagyunk.
– A hűtőben találsz minden földi jót, mint mindig.
– Ok, fiam!
– Tejbedarát készítesz a lányoknak reggelire?
– Nagyjából: pont – mondtam félmosollyal a szám sarkában.
– Mindig szerettem a tejbedarádat. Amit gyermekkoromban főztél nekünk… Apa, ne sok kakaóval!
– Rendben van, akkor csak a fél dobozzal esszük meg.
Mosolyogtunk mindketten.
– Apa, ne engedd nekik, hogy sok édességet egyenek a lányok!
– Rendben fiam, csak módjával, hisz ismersz.
– Ezért szólók, apa – újabb mosoly…
Eddig tartott az álmom. Ízlelgettem még. Megformáltam minden szavát, hogy örökre bennem maradjon.
Olyan valós volt. Még feküdtem a hátamon, az ágyban.
Gyerekszobában ott szuszogott a három éves Dávid fiam. Remélem, megadatik, hogy az álmom megelevenedjen, s valósággá váljon, vagy harminc év múlva.
Még pillanatokig lazultam, majd kikászálódtam az ágyból, hogy tejbedarát készítsek…
Toplak Béla
Ariadné fonalán 14. rész (Némi muníció. Olyan küzdelmekhez, melyekről sokszor nem is tudunk.)
Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XIV.
„Modern kultúránk előbb lerombolja nemi életünket, majd kínál rá „megoldást”.” Így foglalja össze Kriszta a médiából ránk zúduló hatásdömpinget. Olyan szereplőket látunk, akik sugallják, hogy a szexuális életük pazar, velük minden rendben, és mi önkéntelenül hasonlítjuk magunk. Elhisszük, hogy gondunk van, csak mert nem mindig szuperál vágyálmainknak megfelelő tökéllyel a szexuális életünk, nem kapunk annyi érdeklődő figyelmet, mint szeretnénk – és máris készséges vásárlói vagyunk a legkülönbözőbb termékeknek, amelyek mindezen mesterségesen támasztott igényünket hívatottak beteljesíteni.
Férfiaknál elég a külső nemi jelleg hangsúlyozása, nőknél: romantika, hűség, család, és kutya. Így működik ez. Sokan mondják, s itt Kriszta is, hogy a médiából és a reklámiparból érő vizuális ingerek rontják a nők önbizalmát. Az ideális fogalmát nagyon leszűkítik, s a férfivágyakat is abba az irányba vonzzák. Ezáltal csökken az átlag nők felé irányuló figyelem és elismerés, s a nők sokasága érzi értéktelenebbnek magát. S az ipar reagál erre: ontja a megoldásokat a felnagyított bajainkra. Tipikus ilyen „probléma” a narancsbőr. Egyidős az emberiséggel, ám korunkban vált óriási gonddá. Részemről: az exemnek is volt, mégsem zavart különösebben. Másért váltunk el.
Nagyon tetszik a kép, jót mosolyogtam rajta, amikor Kriszta leírja, hogy a strandon mit néz a férfi? A nő alakját, mozgását, kisugárzását. És a nő? A másik nő cellulitiszét! És ez sokszor tényleg így van. Tapasztaltam. :-)
Nagyon elterjedt kultúránkban a folytonos testkarbantartás, a vonzó külsőn való szüntelen ügyködés. (Bár szerintem sokan nem teszik, vagy nem csinálnak igazán nagy ügyet belőle.) Ugyanakkor kultúránk (melynek meghatározó része a reklám, hiszen szüntelen elénk furakszik: otthon, az utcán, és a boltokban is) ellentétes üzenetekkel bombáz: élj a mának, fogyassz! Olyat, ami kielégít és hízlal. Másrészt a fogyasztó termékekből, melyek kompenzálnak. Vagyis éljünk mégis tudatosan, egészségesen.
Érdekes fogalmat vezet be Kriszta a belső test és külső test révén. Előbbi a valódi egészségi állapot jelzője, pl. a rejtett vashiányé, vitaminhiányé is; utóbbi – amilyennek látom és láttatom magam – karcsú, izmos, fitt.
És: félünk az öregedéstől! Fiatalság imádatban élünk, mintha a korosodás nem a kiérlelt bölcsesség és béke állapota lehetne. Vagyis egy kívánatos állapot. Már ha arra fordítottuk az életünket, amire kellett. Így alakul aztán ki az agism (ejtve kábé: édzsizm(us)) a bakfis kor sovinizmusa, mivel az ideált (szép, fiatal és egészséges) ők testesítik meg, és aztán minden más kort viszolyogva kezelnek.
Elképesztő. A kis zöldfülűek.
Egyébként ez az édzsizmus a fiatalokkal sem bánik jóságosan, ha eltérnek az ideáltól. Itthon végzett felmérés szerint a megkérdezettek 76%-a változtatna a külsején, ha tehetné. Egyre inkább mások véleményeiben élünk, „azok vagyunk, amit másokban el tudunk hitetni”. Micsoda belső rabszolgaság ez!
Érdekes jelenség a sexercise – é. A szexet is építsük be a mindennapi edzésprogramunkba, így kalóriaemésztő hatására is számíthatunk, ha a mozdulatokat helyesen végezzük. „Ennyit a buja erotikáról” – Kriszta szerint. És szerintem is. KO, ez padló nekem.
Nem állom meg, ide kell írjam, hogy milyen érdekes amiről Kriszta ír: filmeken középkorúak szeretkezéseit sose látjuk. És tényleg! Fiatalok együttlétei, tilosban járó szeretőké is – ez rendben van. Menő. S mit sugall? Hogy jó szex kirárólag házasságon kívül lehetséges – és a fiatalok priviléguma. De most nem ezt sugallja?
És rosszabb, hogy ez sokszor hat ránk, valóságosan. Vagy testi tökéletlenségeink miatt aggódunk (főleg a nők), holott azok a partnert legtöbbször nem is igazán érdeklik, vagy lemondunk életünk egy fontos szeletéről. Pedig a cölibátus a felszentelteknek kötelező. Átlagembernek nem, sőt javalt az ellenkezője. (Igaz, házasságon belül.)
Álítólag akár félórányi tévézés is rombolhatja az önértékelésünket. Évtizedekig tart, míg belül felépül bennünk, hogy a filmesek a hatás kedvéért szinte mindig túloznak. Nem a hétköznapit láttatják, azért, hogy ámuljunk. Én meg is értem, hisz pont azért nézünk filmeket, de ezt jó meg is fogalmazni. Pl. tiszta zsenik lennének a film főhősnői, ha tényleg makulátlan frizurával és karcolás nélküli körömlakkal kerülnének ki egy több hetes sivatagi üldözésből, vagy le a kalappal az előtt a férfi főhős előtt, aki tényleg olyan könnyen dobja oda az életét a nőért, mint ahogy kimondjuk: bikkmakk. Szerintem az ilyen ember valójában pszichiátriai eset. Mer: mér’ nem akar élni? Rendesen ezek K kemény döntések. Nem úgy hozzuk meg őket, mint ahogy tüsszentünk. Bár az őszinte és szükséges önfeláldozás engem is lenyűgöz, mint minden egészséges mentalitású embert.
Röviden: a nők mindig tökéletes külsejűek a filmeken, a férfiak pedig lehengerlő teljesítményűek. Fizikai és erkölcsi értelemben is. Egyébként én miattam legyenek, csak jó tudnunk, hogy az életre alkalmazva célszerű a láttottakat legalább hárommal elosztani. És ez így is tökre működik és jó és megfelelő.
Általában azonban nem ezt tesszük. Fel akarunk nőni ahhoz, amit láttunk, megfeledkezve, hogy a színésznőkön akár órákat dolgoznak a sminkesek forgatási naponként, és a férfi lenyűgöző attrakciói mögött akár száz felvétel is lehet, míg azt olyanra hozzák össze, amilyent a rendező megálmodott. Vagyis hogy a mese – tényleg mese. De mi felnőni akarunk, és ezért vásárlunk. Szépségipari és teljesítményfokozó szereket.
Kimutatták, hogy a férfiak (igen, én is, nem vagyok rá büszke, de ez ösztönösen működik – ezért kell tudatosnak lenni) az átlagnál csinosabb nők képeit nézve a saját partnerüket jóval kevésbbé értékesnek, magukat pedig pechesebbnek tartják. Így jár, aki csak reagál és nem gondolkozik. Ez a cikk is ezt segíteni íródott.
A férfiak szexuális vágyát elsősorban a látvány indítja be, míg a nőkét a hangok és érintések. (Avagy kik sikoltoznak rockkoncerten teljes extázisban? Talált, süllyedt – a csajok. ;-) ) Ha viszont irreális képekkel „vesszük körbe” a férfiakat, akkor ezzel közvetve a párkapcsolatokba avatkozunk bele. És nem igaz, hogy a nők isszák meg a levét ennek. Az elején, meglehet, jobban. Idővel azonban mindenki issza.
Persze mindenre van kultúránkban „megoldás”. Az átállított férfipotenciálra mi? Pornó! Elképesztő bevételt hoz, az USA lakói évi 10-14 milliárd dollárt költenek szexipari termékekre. Élcelődjünk kicsit: van a filmek mellett műszűzhártya, lökésszámláló péniszgyűrű, és Örömódát játszó vibrátor. Népművelő hatása vitathatatlan. (Kriszta poénja. Köszi művésznő, ott volt! Ha ilyen előadó is vagy, akkor igen jól csinálod.)
És akármilyen lusta is vagyok, ennek a fejezetnek az utolsó bekezdését szóról szóra idemásolom, mert kár lenne tömöríteni:
„E „megoldások” megítélése változó, azonban napjaink abszolút listavezetőit, a szexfilmeket tekintve folyamatosan újabb és újabb kérdések merülnek fel. Most e helyütt csupán a párkapcsolati hatásokra utalva: egy átlagos pornófilm megtekintése után közvetlenül a férfiak inkább gondolják azt, hogy a nők is élvezik a szexuális erőszakot (hiszen hogy visonganak közben örömükben…), jobban egyetértenek a szexista, a nőket leértékelő, alacsonyabb rendűnek tekintő nézetekkel (lásd férfidominanciát sugalló szexuális helyzetkialakítások és jellemzően alárendelt vagy szolgáltatói női szerepek: titkárnő, pincérnő, ápolónő, diák) kevésbé érzik magukat szerelmesnek a párjukba (egoista, vad és izgalmas szex kontra szerelem), és kevésbé látják szexuálisan attraktívnak, vonzónak saját partnerüket (így persze nehezebb is megkívánni) (Bob Gass, protestáns igehirdető dettó ugyanezt állítja). Kultúránk fiktív képei, jelenetei tehát elveszik tőlünk természetes működésmódunkat – majd az általuk kínált orvosság nemritkán „gyógyszerfüggőséget” okoz, internetes szexaddikció kialakulásához vezet. Túladagolás esetén feltétlenül…”
És ott a pont. Folyt köv.
;-)
Zoli és Kriszta
Adni
A háziasszony a családfő elé combot tett, magának a szárnyat. Az epreket válogatta. A legnagyobbakat a legkisebb gyereknek, akinek most lesz a születésnapja. A papának a következőket, hogy legyen életkedve, hiszen olyan bágyatag. Majd a nyomottakat bekapdosta, és arra gondolt, mintha turmixot inna, de nincs ideje a kavargatásra. :) Életkép. Szemlélet. Kifejezi a dolgokhoz való hozzáállásunkat, az élet tisztelete, az alkalmazkodás, az alázat. A gyengébb segítése, felkarolása, életerő adása. Éltetése, szeretete, gondozása. Anyáinktól is kaptuk, láttuk a mintákat. Apróság és mégis nagy jelentősége van, erőt ad, éltet,mozgat. Kifejezi az odatartozásunkat. Átélhetjük: milyen jó adni a másiknak. :) Kata
Beszélgetés Toplak Zoltán mentálhigiénés szakemberrel
A férfivá válás nehézségeinek talaján kibomló férfiellenes sztereotípiák problémáiról, a két nem párbeszédének fokozódó nehézségeiről, a feminizmus és a férfigyűlölet aggasztó jelenségéről és a férfimozgalom szükségességéről egyaránt szó esik ebben a beszélgetésben, amellyel elsősorban azokat kívánjuk megszólítani, akik a mainstream média elfogultságának köszönhetően mindeddig nem sok gondolatot olvashattak, halhattak a férfiak társadalmi problémáival kapcsolatban.
A videofelvétel ezen a címen szabadon letölthető, megosztható, továbbá közösségi és videomegosztó oldalakon egyaránt tovább publikálható a Creativ Commons licensz alábbi feltételei szerint: To Share, Share Alike, Attribution, Noncommercial, Derivative Works.
Ariadné fonalán 13. rész (Arról amikor, izé… amikor nem kívánjuk)
Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XIII. rész
Egy érdekes anomália az elejére: ha a nő nem kívánja a szexet, attól még valószínűbben létrejöhet az aktus, mintha a férfi nem kívánja. Avagy a síkosítók elterjedtebbek, mint a pénisz… merevítők(?) Tudjuk, a pumpás változat.
Ezenkívül a mi, fiúk alacsony vágyszintje alig feltárt más szexuális zavarokhoz képest. Oka lehet a mi funkcionálisabb szemléletünk (nem merevedik, inkább megyünk orvoshoz), a lelki folyamatok iránti vakságunk (nem kívánjuk, arról csakis a másik tehet, vagy a körülmények. Bennünk biztos nincs oka.)
Igaz, hogy a kapcsolat minőségének romlása lehet oka a hipo aktívitásnak, de a férfi hangulati zavara (szorongás, depresszió), vagy alacsonyabb tesztoszteronszintje is okozhatja. A gond, hogy ezenközben a partner sokszor magát hibáztatja, és van, hogy a férfi is. Csökken az intimitás szintje is, és ez önmagát rontó ördögi körré válhat. Kevesebb a simogatás, a csókok száma is csökken, és inkább az elkerülés, menekülés, hibáztatás lesz a jellemzőbb. Sokszor a rossz férfiúi önértékelés elől a nő külsejének becsmérlése lesz a védelmi zóna, s mi a női vágy első számú gyilkosa? Igen, a saját vonzerővel való elégedetlenség. Ismét egy ördögi kör. Elengedni magát a nő a férfi ölelésében akkor tudja, ha azt érzi, hogy elfogadja és kívánja a testét a férfi, és egyben egész valójában kell, teste és lelke is. Nem csak szexre.
Lelombozhatja a vágyat a terhességtől való félelem is, illetve a túlságosan korlátozó nevelés miatti szégyen is. Könnyűvérűnek tűnhet vagy nevetségesnek, ha egyszerűen kimutatja az érzéseit, vágyait. Fontos a férfi kezdeményezésének formája is és az érzelmi környezet. Fontos az intimitás önmagáért is. Az együttlét öröméért, a megélt bensőségességért és nem csak a szexért. És, hát, az se mindegy, mi milyen benyomást teszünk vágyunk tárgyára. Ha a külsőnk a társadalmilag ideálisnak tartottat közelíti, széles váll, keskeny csípő, szimmetria arcban és testalkatban, akkor a vágy mértéke és az orgazmusok gyakorisága is nő.
Érdekes, hogy ha a nő vágya csökken az életkor előrehaladtával, azt nem éli meg annyira drámaian, mint a férfi. Sőt van, hogy nem is a vágy csökkent… hanem az unalom szintje nőtt. (Az az érzésem, Kriszta kicsit hazabeszél. Mintha a női panaszokra empatikusabb lenne, mint a férfiakéra. A férfipanaszoknál is a nőket igyekezett felmenteni, a női panaszoknál is az derül ki, a férfiakkal van a gond. Hát, nem tudom. Vagy én vagyok bősz és elfogult férfiemacipátor? Minden lehet… ) Szóval a megszokás elleni csendes lázadás a szaporodó „most nincs kedvem”. Illetve még egy akadály: sokszor ma a pár mindkét tagja munka, aztán otthoni munka (nő) főállás, másodállás, fusi, vagy gazdálkodás (férfi) és este szabadok, miután a gyerekek is alszanak… nem könnyű átkapcsolni, ellazulni – és nem elaludni.
Bonyolult jelenségkör a „vágy hiánya” feliratú? Vagy – nagyon bonyolult? Még idehathat, ha rendszeresen van negatív élmény a szexuális visszacsatolás folyamán, pl. fájdalom behatoláskor, vagy gond az erekció megtartásával, máris kevesebb kedvünk van hancúrozni. Kezd kaotikusan összetetté válni a dolog?
Gyakori a vágy hiányának jelenléte más szexuális zavarokkal közösen. Pl. ha valakiből a szexualitás gondolata is undort vált ki, az kevésbé lesz kezdeményező – máris kettő az egyben! Egyébként teljesen logikusan. Mentális zavarokkal is párosulhat, pl. depresszióval. A szexuális kezdeményezés hiányához köthető napjaink jelensége az aszexuálisok mozgalma is, akik egy normális viszonyulásként szeretnék elfogadtatni a szexualitást elutasító, vagy háttérbe toló orientációjukat. Állítólag legtöbbjüknél azonban kimutatható valamilyen szexuális zavar a háttérben, szóval a hozzáállásuk gyökerében éppen nem nevezhető egészséges „normális” – nak. Egyébként napjaink tolakodó és agresszív szexuális dömpingjében érthető, hogy miért alakul ki pont ezzel szemben ellenállás. Itt lehet megemlíteni a szexuális anorexia jelenségét, amely lényege a szexuális étvágy megtagadása. (Óh, keresztényi önmegtagadás! Hogy ünnepelnél ezt látva.)
A férfiak három csoportját vizsgálva a szexuális étvágytalanságról kiderült, hogy az ide sorolt férfiak igen gyakran önkielégítenek. Vagyis nem a szexualitást utasítják el, hanem a valódi partner és aktus ellen vannak. Napjaink szexuális dömpingjében a látott és megvágyott szexualitás a valós, „hús-vér” helyzetek ellen hat. Ugyanezt mondja Bob Gass protestáns igehirdető is a „Mai Ige” egyik kiadványában. Mégpedig szóról-szóra. Kitaláció? Gyógyuló pornófüggőként valódi partneremmel éppen ezzel küzdünk.
;-)
Zoli és Kriszta