Hajnalban ébredtem, mikor még a nap is csak az első sugaraival cirógatta a világot, mint egy szülő teszi óvón a gyermekével.
Még éreztem az álmom ízét, minden részlete bennem volt… Így rögvest papírra” vetettem…
És most megosztom Veled…
Friss volt még a reggel. De a nap már melegen ragyogott a házak felett.
Kertvárosban sétáltam a járdán. Pár perce szálltam le a buszról.
Szeretek busszal közlekedni. Lehet közben a várost, az utcákat nézni. Vagy olvasni.
Takaros házak sorakoztak a járda mentén. Megérkeztem fiam és felesége házához. Egy téglalap alapú ház, a telek közepén, nagy ablakokkal, melyből sok volt mindegyik falon.
Már bent voltam a ház előszobájában, mely egy „T” – re hasonlított. Tágas folyosón álltam.
Dávid fiam engedett be. Magas (édesanyjától örökölte), sportos alkatú, hordó mellkasú fiatalember lett a fiamból, aki mégis mindig az én kisfiam lesz… Még így a harmincas évei elején is.
– Köszi apa, hogy eljöttél vigyázni a lányokra.
– Ez természetes fiam – válaszoltam.
– A lányok még alszanak. Lassan ébredeznek. Az előbb néztem őket.
– Rendben fiam. Addig majd iszom egy kávét, ha lehet.
– Persze – mosolygott Dávid. – Válassz kedvedre! – Mindketten nagy kávéfogyasztók vagyunk.
– A hűtőben találsz minden földi jót, mint mindig.
– Ok, fiam!
– Tejbedarát készítesz a lányoknak reggelire?
– Nagyjából: pont – mondtam félmosollyal a szám sarkában.
– Mindig szerettem a tejbedarádat. Amit gyermekkoromban főztél nekünk… Apa, ne sok kakaóval!
– Rendben van, akkor csak a fél dobozzal esszük meg.
Mosolyogtunk mindketten.
– Apa, ne engedd nekik, hogy sok édességet egyenek a lányok!
– Rendben fiam, csak módjával, hisz ismersz.
– Ezért szólók, apa – újabb mosoly…
Eddig tartott az álmom. Ízlelgettem még. Megformáltam minden szavát, hogy örökre bennem maradjon.
Olyan valós volt. Még feküdtem a hátamon, az ágyban.
Gyerekszobában ott szuszogott a három éves Dávid fiam. Remélem, megadatik, hogy az álmom megelevenedjen, s valósággá váljon, vagy harminc év múlva.
Még pillanatokig lazultam, majd kikászálódtam az ágyból, hogy tejbedarát készítsek…
Toplak Béla