Nézzünk a szemébe! Figyeljük.Engedjük, hogy körülöttünk tegyen vegyen. Ösztönei még őszintén jeleznek. Nem nyomta még el annyira, mint a felnőttek. Akinek van kutyája, szintén tapasztalja, ahogyan ösztöneik vezérlik. A kutyusokat valamivel nehezebb megérteni. A gyerekek, már jobban bírnak segíteni nekünk. Ha kellően fogékonyak vagyunk és figyelünk. Készek vagyunk szembesülni a jelzéseikkel. Bizony szükségünk van a jelzéseikre, segítségeikre. :)Kati
Címke: érzések
Feltörő érzések
Agyunk bizonyos helyzetekben élményeket, érzéseket elraktároz, de nem felejt. Különösen olyanokat, nem melyek kellemetlenek.Mintha egy titkos helyre félre tenne Ennek jó oka van: kímélni próbálja önmagát a fájdalomtól, amivel nem bírna, az ilyen dolgok felidézése során.
Magamon is tapasztaltam, mikor sok év után elővettem a hangszerem, amin középiskolában tanultam, és ömlött a könnyem. Érettségi után esküdtem, ám egy hónap után éreztem, talán inkább a szabadságra lett volna szükségem. Amikor pedig a hangszerem hangja felcsendült, az érettségi előtti énem egy része szólalt meg. Ha énekelni kezdek, akkor is kiszakad valami. Feltör belülről.
Szóval a félretett dolgokat, amivel nem tud mit kezdeni az agy, elraktározza, de terápiákkal elő lehet hozni és lehet dolgozni vele. Jó az ilyesmit oldani. Különféle terápiák léteznek: tánc-, mozgás-, zene-, rajz-, állatok gondozása, és a hagyományos módszer: amikor egy szakember segít azzal, hogy meghallgatja az emlékeket, terelgeti az embert, hogy az feldolgozza a sérelmeket, és oldódás, megkönnyebbülés következhessen.
Kati
Fáj
Fáj
Nem tudok mást tenni
Csak nézem kezem
Nyitott ujjain lassan csepegő
Énvérem
Jó ez? Nem!
De hol van férfiúi méltóságom?
S erőm, mely méltóságomból fakadt?
„Nem vagy családfő, és nem is lehetsz
Hiszen csak elnyomsz, nem vezetsz.
Munkád lecserélhető,
Bármikor beáll a helyedre akárhány
Nő.
Nem vagy fontos, sem egyetlen, sem kizárólagos
Csak pótolható darab, kire rájár a rúd amúgy is.”
Mert férfinak születtem,
S sejtjeimben az xy azt jelenti, nem egész, csak töredék,
Hogy dúvadat rejt a békés felszín
S jövőm: lehetséges börtöntöltelék.
„Vitatják minden jogod,
S régen volt, mikor születésed áldást hozott.”
Jó ez így? Nem.
Nézem a vörös tócsát,
A cseppet, az ujjat, és a gyenge kézfejet.
Tenni kéne ellene, de nincs gyógyszerem
Felkelek holnap, indulok tovább
Az élet megy, menni kell nekem is.
S belül a Remény nem hal meg.
férfi
Magány ellen – tangó
Péter lement a rakpartra. Bámulta a kint lévő vitorlásokat. Tudta, fel kéne állni, és elkezdeni a futást, de belül mardosta a hiány. Egy fiatal nő ment el előtte. Telefonon beszélt valakivel és közben elnevette magát. A férfi maga elé nézett. „Ez az, ami nincs. Egy vidám NŐ az életemben.”
Felállt, és elindult hazafelé. Ma se lesz a futásból semmi. Talán talál egy jó filmet a neten, talán maradt még abból a csokis kekszből, amit tegnap vett, és talán nem fog pornózni. Nem úgy, mint előző este.
Magány. Hála Istennek, ma már mi, férfiak is ugyanolyan bátran kimondhatjuk, mint ahogy a nők mindig is kimondhatták: éppannyira szenvedünk tőle, mint ők. Nem pont ugyanúgy, de ugyanannyira. Az az élmény, amikor éppen csak döcög a szekér, a kazánban pedig csak pislákol a tűz. Nincs kit megölelni, és nincs ki megöleljen – Olvasó, ne kelljen ezen átmenned! Ha mégis át kell… nos itt van néhány tipp, mit kezdhetsz életed ezen szakaszával!
Barátok, társaság – járj emberek közé! Akik figyelnek rád, akik megértenek, akiknek fontos vagy. És akik igénylik a te figyelmed és szereteted. Csináljatok közös dolgokat!
Szolgálat – nagyon, de nagyon sok lelki nyavalyára jó. Jó észrevenni, hogy másnak is vannak problémái, és bizony sokszor nagyobbak, mint nekünk. Megérteni, meghallgatni, jó szót szólni. Átmenni Rózsi nénihez, vagy a pityókás Józsi bácsihoz; az öregek otthonába, a Karitászhoz, a hajléktalanszálóra, stb., stb., stb.
Tisztes örömök – egy jó vacsora (akár barátokkal), finom desszert (de mértékkel), jó film, zene (néha valami izgalmas és felkavaró, néha meg klasszikus – mert elcsitítja a vágtázó hormonokat) könyv, utazás (ha megteheted), séta, általában a mozgás, sport, tánc, (pl. tangó, jó tüzes tánc, és milyen jól meg lehet hívni a partnert vacsorázni) új dolgokat tanulni (nyelv, kézművesség, szakma, színészet, stb.). Ismerkedni, akár a neten is. Bár ott az anonimitás miatt még gondok is lehetnek; a kedves húsz éves szösziről kiderülhet, hogy ötvenes, sörpocakos, unatkozó rocker, de ki tudja?
Keresd a párod! – ne nyugodj bele, hogy egyedül vagy! Ismerkedj, építs kapcsolatokat! Lehet flörtölni a boltban, a buszmegállóban, és már attól jobb kedved lesz, ha végigfuttatod a szembejövő kikapós negyvenesen a tekinteted, és ő olyan „megnézhetsz, ha akarsz” pillantással félrepillant. Társkeresők vannak a neten, és ott legalább olyanokkal találkozol, akik bevallottan társat keresnek, és általában hosszú távra. Viszont ne fuss egyik nőtől a másikig! Még ki se szellőzött a fejed és a szíved (és esetleg az ágyad) de máris kell az új? Először is: Férfi vagy, nem valami nőfüggő taknyos kölyök. Másodszor: gyászold meg, engedd el! Így leszel túl érzelmileg a kapcsolaton. Persze egy ponton túl elég a fájdalomból, tessék szépen szórakozni menni! Aztán: gondold végig – mi miatt nem működött? Így leszel legközelebb bölcsebb. Ezek után pedig: jöhet a következő! (De egyszerre csak egy. Te is ezzel jársz a legjobban. Így tartósan bízhat benned a társad, és mindenféle fölösleges érzelmi gubanc kilőve. ;-) )
Örülj az egyszerű dolgoknak – nagyon nagy erőforrás, ha a jót tudod meglátni az eseményekben, az emberekben és a körülményekben. Süt a Nap – de jó! Esik – lesz mit inni a növényeknek, ráléptek a lábadra – milyen jó, megbocsáthatsz, és átélheted a nagylelkűség erényét. Igazságtalanok veled – most bebizonyíthatod, hogy van gerinced, ergo nem hagyod! Illetve van szíved – nem döngölöd földbe az igazságtalankodót, csak mert neked van igazad. És közben megmutathatod milyen bölcs vagy –mert tudsz egyensúlyozni a szükséges keménység és az elvárható lágyság közt.
Adj egy esélyt Istennek! – sokba kerül ennyit mondani, mondjuk háromszor egy nap: „Állítólag szeretsz Istenem! Mutasd meg rajtam!”? Máris adtál neki egy esélyt, hogy megvigasztaljon! Hogy legyen is belőle valami, utána adj magadnak is egy esélyt! Szeress, szolgálj, de magadat se hagyd ki a jóból! És tudd: Isten ritkán jön szélviharként, inkább, mint a suttogó szellő, olyan. Egyszerre csak oszlik a rosszkedv, múlik a bánat, és megváltoznak a körülmények, csodás dolgok történnek. Mégis mindez természetesnek hat, mert ha Isten működik, ritka a csinnadratta. Szerény és tapintatos, mire észreveszed, már meg is oldotta a problémát. Mint a jó mozdonyvezető: mire feltűnik, hogy zakatol a vonat, már a váltókon túl jártok, mert olyan csendesen és döccenésmentesen indít. Olvasd a zsoltárokat! Azt sokszor mélygödörben lévő emberek írták, akiket nem egyszer társaik megvetése, vagy éppen az ellenség kardja fenyegetett. És tudtak erőt meríteni, aztán leírták ezt a tapasztalatot, hogy mi, itt és most, ugyanezt megtehessük. Mert már akkor szeretettel gondoltak ránk.
Dióhéjban ennyi.
;-)
Zoli