Fáj

Nem tudok mást tenni

Csak nézem kezem

Nyitott ujjain lassan csepegő

Énvérem

Jó ez? Nem!

De hol van férfiúi méltóságom?

S erőm, mely méltóságomból fakadt?

„Nem vagy családfő, és nem is lehetsz

Hiszen csak elnyomsz, nem vezetsz.

Munkád lecserélhető,

Bármikor beáll a helyedre akárhány

Nő.

Nem vagy fontos, sem egyetlen, sem kizárólagos

Csak pótolható darab, kire rájár a rúd amúgy is.”

Mert férfinak születtem,

S sejtjeimben az xy azt jelenti, nem egész, csak töredék,

Hogy dúvadat rejt a békés felszín

S jövőm: lehetséges börtöntöltelék.

„Vitatják minden jogod,

S régen volt, mikor születésed áldást hozott.”

Jó ez így? Nem.

Nézem a vörös tócsát,

A cseppet, az ujjat, és a gyenge kézfejet.

Tenni kéne ellene, de nincs gyógyszerem

Felkelek holnap, indulok tovább

Az élet megy, menni kell nekem is.

S belül a Remény nem hal meg.

férfi