Agyunk bizonyos helyzetekben élményeket, érzéseket elraktároz, de nem felejt. Különösen olyanokat, nem melyek kellemetlenek.Mintha egy titkos helyre félre tenne Ennek jó oka van: kímélni próbálja önmagát a fájdalomtól, amivel nem bírna, az ilyen dolgok felidézése során.
Magamon is tapasztaltam, mikor sok év után elővettem a hangszerem, amin középiskolában tanultam, és ömlött a könnyem. Érettségi után esküdtem, ám egy hónap után éreztem, talán inkább a szabadságra lett volna szükségem. Amikor pedig a hangszerem hangja felcsendült, az érettségi előtti énem egy része szólalt meg. Ha énekelni kezdek, akkor is kiszakad valami. Feltör belülről.
Szóval a félretett dolgokat, amivel nem tud mit kezdeni az agy, elraktározza, de terápiákkal elő lehet hozni és lehet dolgozni vele. Jó az ilyesmit oldani. Különféle terápiák léteznek: tánc-, mozgás-, zene-, rajz-, állatok gondozása, és a hagyományos módszer: amikor egy szakember segít azzal, hogy meghallgatja az emlékeket, terelgeti az embert, hogy az feldolgozza a sérelmeket, és oldódás, megkönnyebbülés következhessen.
Kati