Bevásárlás. Kedves pénztárosnő ül a székben. Kipakolok, lehúzza a terméket, kezdek elpakolni. „Most vagy soha!” – gondolom – „Elmegy az alkalom!”
– Maga ma olyan kedves és csinos – mondom neki. Nevetés a jutalmam. Király, ez talált.
Fizetés után kapok egy elkapott oldalpillantást, akarok-e többet is? Hát persze, hogyne akarnék. Férfi vagyok, hajt az ösztön. De nős ember elégedjék meg ennyivel is. Ezt a mézet sem szabad túl sokat nyalogatni, szerintem, mert előhozza a vadászó kandúrt belülről. Azonkívül zaklatottá tesz, és meggyengül a hűség a szívemben.
De néha – kell, és kihagyhatatlan. ;-)
férfi