Önbizalom és a gőg.Volt már amiko fejtegettem ezt a témát. Függ a megitélés a neveltetéstől. Azok, akiket arra neveltek, hogy az öndicséret büdös, az a generáció most tanulja, hogy önmagunkat menegelni kell. Az egészséges önbizalmút a szerényebb gyakran beképzeltnek érzékeli. Hát még a gőgös, túlzottan büszkéket. A gőg manapság azt is mutatja, hogy ha nincs is mire, akkor is arcoskodik az illető. Lenéz sokakat. Fölényes. Napjainkban a fölényes, arogancia gyakori megnyilvánulás. Padlóra küldeni, könyökölni, lealázni, megsemmisíteni a másikat pszichológiai hadviseléssel. Kűzdelem van. Kenyérharc. Az állásért. A pénzért. Fokozódni fog. Hiszen minden munkakört képes lesz betölteni rövideseen valamilyen gép. Az állás, az egzisztencia elvesztése megtöri az embert. Megsemmisíti az illetőt anyagilag is és pszichésen. Ember legyen a talpán, aki átvészeli épségben. Amennyire csak lehet fejlesztenfő az ember önismerete. Egy esetleges megújulásra képes legyen. Új helyzethez igazodni, alkalmazkodni, feldolgozni a veszteségeket, nyereségeket. Mert hiszen az esetleges rossz mellett az új hoz jót is természetesen. Vegyesen dob az élet.