Egymást kérdezik a fiatalok a filmben arról, hogy miről tudnának lemondani. Joy hosszasan hezitál. Mire kibőki: Nem tudok dönteni. „Egy nő kell kenyéren.” Mit bírunk elengedni? Apát? Anyát? Az előző partnert? A szexet? A meghalt férjet? A holmikat, a házat? A gyereket… Íme egy helyzet: Elvesztette anyját a férfi és már csak az apjával él. Tart attól, hogy a koros apa is eltűnik az életéből végleg. Próbál megfelelni apjának amiben csak lehet. Inkább az esetleges párkapcsolatát sorolja háttérbe. Elég gyakori, amikor elveszítjük egyik szülőnket, hogy a még élőhöz úgy kötődünk, mintha éreznénk, ha mindkét szülőnk oda, akkor bizony fel kell nőni végleg. Már senkinek nem leszünk a gyereke. Felnőtté kell válni, nincs mese. Döntéseket kell hozni. Felelősséggel. A negyvenes kamaszként viselkedők korunk jellemzői. Örökre maradnának ha lehetne gyermetegek. Az olyan fiatalos, kényelmes, a mamahotel, papahotel. Minél később vállalni mindenért felelősséget, mert az eléggé nyomasztó, gondterhes. Menőbb, tetszetősebb, lazább, a mának élni. :) Kati