A kicsik amikor már inkább maguk szeretnének tenni a dolgukat, mondogatják: „Ededüj”. Megtapasztalni, hogy képes rá, mekkora önjutalom. (Hatékonynak lenni alapszükségletünk.) A normális, egészségesen fejlődő fiatal tinédzser is önállósodni akar. „Közöd?”- hangoztatja. Ha van rá módja, amint lehet a fészekből kiröppenni akar. Önállóan akarja vezetni az életét. Megtapasztalni, hogy képes rá. Teljesít, újabb és újabb kihívásokat. Teremt magának. Amikor már elég ideig volt egyedül, próbál találni, olyat, akihez képes alkalmazkodni. Még a szeszélyeit is elnézi., csak, hogy lehessen a közelében. Rálelni olyanra, akiknek nagyon tetszem, úgy ahogy vagyok. Alakulhat, úgy az élet, hogy valamiért magunkra maradva önállóan kell egyedül talpon lenni és akkor is tudni jól érezni magunkat, kihívás. Azért az ember társas lény. Amikor már egyedül is elfogadhatóan van, akkor mellé szegődni próbálnak. Ki-ki bármely ponton magára ismerhet a leírt mondatokban. Az elakadások után, ha már elég ideig időztünk megérik bennünk a hogyan. Figyeljünk belül, mi szólal meg? Kérdeztem a nővérkémet, hogy milyen volt egyedül, amikor az élettársától szétmentek. Azt mondta el volt, csak rövid ideig tartott. Mostanság, hogy a társa elment, egyedül él, jó ideje. Azért tudakoltam, mert akkoriban az együttélésemben megoldhatatlan problémák voltak jelen. Olyankor érthetően, egyedüllétre, egyedül élésre vágyik ember. Akkoriban is láttam a filmet, amiben naplót vezet a főszereplő és rossz neki magában. Más szemmel láttam a filmet, akkoriban és tegnap. (Miután már lassan tizedik éve élek magam, önállóan. :) Kata