Színes nagyvilág kategória bejegyzései

Férfiak az éjszakában (Villanó visszajelzés nektek: Pasik! ;-) )

 

diszEgy szombat éjszaka egy idegen városban. Elmentünk barátokkal találkozni, termálfürdőzni, vacsorázni, lazulni. Aztán egy diszkóban kötöttünk ki. Mikor odaértünk, a táncparkett még elég üres, hézagos volt. Azért bevállaltuk, hogy csatlakozunk a többiekhez.

Elkezdtem figyelni a férfiakat csak úgy. Sokféle stílusú képviseltette magát. Próbáltam rájönni, ki melyik, és miért van itt; vagy ha választanék, melyiket választanám. Természetesen célpontjaim egyedül voltak. Kissé hűvös volt a helyiségben, akadt, aki kabátban, sapkában támasztotta a falat, közben a mobilját nyomkodta. Elgondolkoztam… Ezért fizetett belépőt?

Majd felfigyeltem egy másik pasira. Diszkréten ingbe öltözött, jóvágású figura volt. Mellettünk táncolt egyedül. Láthatóan jól érezte magát, és nem az alkoholszintre értem. Gondoltam, aranyos,bevállalós lehet. Miért táncol egyedül? A következő is felhívta magára a figyelmet. Ügyesen táncolt, illetve táncoltatott egy lányt. Hm… lettem volna a lány helyében.

Elég sokan sablonosan a pultot támasztották, és stírölték a lányokat. Várták a csodát? Sült galambot a szájba?

Végül is nem találtam olyan férfit, akire az elvárásaim mindegyike illett volna. (Szerintem nem vagyok nagyigényű. :) )

diszkAztán miközben véleményeztem magamban a férfiakat, engem szólított meg egy figura :)

Lehet, a férfiak is ugyanezt játszották fejben? Hát persze, mi mást csinálnának egy szórakozóhelyen! Tehát leszólítottak. Bár nem emlékszem, hogy indított, mert németül beszélt. Aztán azért tudtunk beszélgetni, ismerkedni, táncolni. Kedves volt, és meghívott egy pohár italra. Aztán hívott a természet, ki kellett mennem. Mire visszajöttem, nem találtam meg. Sajnos. Mintha egy villanás lett volna a jelenléte, mint ahogy a mienk is a barátainkkal, hisz tudtuk, nem mostanában megyünk oda vissza. Lényeg a lényeg: jól éreztük magunkat, és engem is megtáncoltattak, mint azt a másik lányt.

Uraim, ki ismer magára?

;-)

anoním nő

Ezerarcú szerelem

 

buszMár középiskolába jártam… busszal, vonattal, ami éppen adódott. Időközben azt vettem észre, hogy egy férfi utas hazafelé ugyanazzal a járattal jár, mint én. Egy héten egyszer utaztam haza. Először ügyet sem vetettem rá. Aztán újra és újra együtt utaztunk. 16-17 éves lehettem, ő tudtam, kicsit több. Kezdett fel – feltünedezni, ha nem utazott velem – hiányzik.

Belém ötlött, hogy hűha, mi van velem? Kedvelem? Miért hiányzik, mikor egy szót sem váltottunk soha, egymás mellett sem ültünk soha, azaz semmi kapcsolat nem jött létre köztünk. Nem tudhatta, hogy tetszik nekem. Volt, csak azért mentem le a buszmegállóba, hogy lássam utazik-e. Hm, visszagondolva kis diáklány önmagamra… Mosolygok.

Teltek a hetek, hónapok. Kimaradtam a suliból. Természetesen elvesztettem a fonalat vele kapcsolatban. Aztán a sors keze belenyúlt a dolgok menetébe. Valahogy, már nem tudom hogyan, megtudtam, hogy útépítőknél dolgozik vezető beosztásban. Néha megláttam a cég autójában. Persze sok ilyen autó volt. Mindegy. Néha egy-egy pillantásra láttam, ekkor már csak véletlenül. Ismét teltek az évek…

Aztán az óvodás fiamat beírattam focizni. Sosem voltam az a típus, aki összebarizik a szülőkkel, cseveg, stb. Inkább külön ülve a padokon, figyeltem a gyerekeket, mikor egyszer csak felfigyeltem egy apukára. Elég sokszor hozta a fiát ugyanarra az edzése. Nem tudtam, vajon ő – e a régi emlékeimben lévő emberke vagy sem. Mivel közben sok év telt el. Gondoltam, valahogy meg kell tudnom, beszélnem kell vele, ha már olyan hosszú idő alatt nem sikerült.

Továbbra is külön ültem. Figyelni kezdtem, gondoltam, csak észrevesz. Hazafelé, a piros lámpánál egymás mellé kerültünk és a kocsiba átnézve, csak néztük egymást, míg zöld nem lett. Többször megismétlődött mindez. Aztán, már kicsit homályos, hogy hogyan, de odajött hozzám és elkezdtünk beszélgetni. És igen! Megtudtam amit akartam. Királyság, Ő volt az! Hihetetlen, hogy teljesen véletlenül egyidősek a fiaink, és ugyanahhoz a klubhoz mentünk velük. Természetesen elmondtam neki, hogy mit éreztem iránta. Mosolyogtunk rajt.

Sajnos, már akkor nős volt, mikor először láttam életemben.

csNem tudom, csúnya rész jön-e, de persze találkozgattunk, sokat beszélgettünk, incselkedtünk, flörtöltünk. Aztán egyszer csak megtört a jég… boldog névnapot kívánt, majd hosszan megcsókolt. Aztán még párszor megismétlődött a jelenet. És ennyi. Újra szétváltak útjaink.

Ismét teltek az évek. Azóta tán kétévente egyszer leültünk egy kávéra. Azóta is bennem motoszkál a kérdés: kinek köszönhetem, hogy ez így történt? Újra és újra megjelent az életemben, és végül megtudhattam ki ő. Érdekes számomra. És a csókok alapján –én is neki.

Persze, tudom a számát, néha csevegünk, húzzuk a másik agyát. :)

Közben telnek az évek…

 

Anonym nő

 

Nett-etikett

netről csokorHa a neten töltjük az estéinket, meg kellene tanulnunk, milyen ki nem mondott szabályok élnek. Úgy gondoltam, a közösségi oldalon való kommunikálás olyan, mint egy gimis osztályban az élet. Mindenki szól mindenkihez. Ám az egyik ismerősöm a párját megszólta, miért ír más férfinak, mikor van partnere. Az iskolai tananyag része kellene legyen, az ilyen téren való erkölcsi normák ismerete is, ha egyszer a net az életünk része lett. Ismeretségek, barátságok keletkeznek itt, kötődnek. Véleményt alkotnak rólunk, benyomások keletkeznek.

Néhány kérdés, amelyen érdemes elgondolkodni: írhatunk- e és milyen gyakran kommentet, üzenetet? Milyen következménye lesz, ha többször tudatjuk valakivel a véleményünket? Mennyire legyünk diszkrétek? Hogyan hívhatjuk fel magunkra a figyelmet? Mit tegyünk, hogy ne töröljenek? Ha megtörtént, hogyan dolgozzuk fel? Milyen határt tanácsos megtartani a képeinken, magunkból mennyit mutathatunk meg? Hogyan vigyázzunk magunkra? Mit tegyünk, ha erőszakosan ostromolnak, kérik az elérhetőségeinket?

Kialakulóban egy élettér, ahol sok időt töltünk. Fontos hogyan élünk vele, dolgozzuk fel, hogy sérülés mentesen fejlődhessünk.

 

Kati

Opa és én, avagy két férfi idétlenkedése

nincs-ket-egyforma-idos-ember-m-128A munkahelyemen Opa (nagypapa) és én járunk vásárolni. Néha kész bajvívás, amit csinálunk. J

Első állomás: gyümölcsök. Megnézem a barackot, szerintem túl kemény. Opa szól, miért nem veszek. Mondom, miért. Nem az nem úgy van, vegyek csak, majd otthon megpuhul. Oké, veszek.

Mikor távolabb van, szépen benyúlok a pultba, kiveszek egy szép szőlőt. Beteszem a kosárba. Na, Opa, ha kifejezetten mondod, hogy nem kell, akkor kiteszem. Különben marad. Opa nem szól semmit.

Tej. Szeretnék venni, de Opa mondja, nem kell, van otthon kettő. Válaszolok, igen van, de azok kávéhoz valók. Nem, nem kell tej. Hát, ha ennyire fontos neked, akkor hagyjuk. Máris egy csokor retek landol a kosárban. Jó lesz az nekem.

Csemege pult. Szafaládét látok, gondolom, ezt jó lesz megsütni. Opa bizonytalan, minek? Érvelek, krumplipürével jó az. Még mindig bizonytalan. Jól van, Opa nem voltál határozott, állok is be a sorba. Két pár szafaládéval lettünk gazdagabbak.

Pénztár. Opa szól, tartsam a táskát, pakoljak bele! Ő a főnök, teszem, amit mond. A végén kicsit ideges, mert elindultam a kosárral, amiben benne volt a botja. Nem direkt volt! J Becsszó. Megállok, bocsánatot kérek, odaadom.

Indulunk haza.

Ja, emancipált férfi vagyok, fondorkodom és taktikázom. A felszínen persze mindig Opa a főnök. Meg azért a valóságban is. Hatalma van elküldeni, meg kell felelnem neki. Mint régen a zsidó feleségeknek a férjük számára. ;-)

 

férfi

Ami segíthet, hogy idegileg, lelkileg erősebb férfiak legyünk

sports-slideshow-songNem hiszem, hogy ez a cikk túl népszerű lesz, mégis fontosnak tartom szót ejteni róla. Mi segíthet a túlzott nemi vágy ellen, hogy szexuális erőnk mederbe legyen terelve? A maszturbáció ellen?

Miért fontos ez egyáltalán? Először egyik kedvenc pszichológusomtól idéznék. Dr. James Dobson: Fegyelmezz! Megéri! c. könyvében írja: „Kérdés: Több alkalommal elmondta, hogy a társadalom csak annyira lehet szilárd, amennyire az egyes családok erejéből telik. Konkrétabban azt mondta, hogy a szexuális viselkedés közvetlenül kapcsolódik a nemzetek életben maradásához. Kérem, magyarázza meg, hogyan!

Válasz: Könyvet lehetne írni erről a témáról, ám hadd válaszoljak röviden! Arra a kapcsolatra, amelyre ön utalt, először J D. Unwin angol szocializációs antropológus derített fényt, aki hét évet töltött nyolcvan civilizáció születésének és pusztulásának tanulmányozásával. Kimerítő tanulmányában arról számol be, hogy a világtörténelem minden ismert kultúrája ugyanazt a szexuális viselkedést követte: kezdetben a házasság előtti és a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok szigorúan tilosak voltak. Nagy teremtő energiát tulajdonítottak a szexuális élet eme korlátozásának, ami meghozta a kultúra virágkorát. A társadalom életében sokkal később a nép lázadozni kezdett a szigorú tilalmak ellen, teret követelt, hogy szabadjára engedje belső szenvedélyeit. Az erkölcsök lazulásával a társadalmi energia is csökkent, míg végül a civilizáció lehanyatlott és elpusztult.

Dr. Unwin kijelentette, hogy az energia, amely a társadalmat összetartja, szexuális jellegű. Amikor egy férfi hűséges egy nőhöz és egy családhoz (Illetve egy nő ugyanígy! Ma ez egyáltalán nem evidens! – megjegyzés a cikk írójától), ez arra serkenti, hogy értük építsen, takarékoskodjon, védelmezze őket, nekik tervezzen, és teremtsen jólétet. Ha azonban a szexuális érdeklődése szétszórt és általános, erőfeszítését érzéki vágyainak kielégítésére fordítja. Dr. Unwin így foglalja össze: Bármilyen emberi társadalom vagy nagy energiáról tesz tanúságot, vagy szexuális szabadságot élvez, de minden jel arra mutat, hogy nem tehetik mindkettőt egyszerre egy nemzedéken túl.

Hiszem, hogy Amerika pénzügyi helyzetének meggyengülése a világban, és az amerikai családok és gyermekek által tapasztalt nehézségek a hagyományos erkölcsöktől és az erkölcs bibliai felfogásától való eltérésünkre vezethetők vissza.”

Mint oly sokszor, had hivatkozzak személyes tapasztalatra. Persze távol álljon tőlem, hogy általános következtetéseket vonjak le belőle, de elvetni éppolyan butaság lenne. Az előzményekről annyit, hogy korábban spiritiszta körbe jártam, ahol (reikis műszóval élve) „megnyitottak” a szellemvilág felé. Nem nagy ügy, manapság sok ember megél hasonlót. Azt hiszem, mondhatom, hogy mára már „visszacsukódtam”, de sok ima és bűnbánat, gyónás kellett hozzá. A lényeg: önkielégítés után mindig meggyengült a lelki védelmem a szellemvilág felé. Sokkal könnyebben hatottak rám (és nem a tisztább részéből!) Egyébként kifejezetten rafinált, magukat a fényesség angyalának kiadó lelkek is meglátogattak ilyenkor. Ezekkel mindig sokkal nehezebb, mert ravaszul hatnak, nagyon tudnak hízelegni. Rejtett hiúságot, gőgöt, fájdalmakat hoznak elő – legalábbis az én pszichémből.

Tehát az én tapasztalatom: ha a szexuális erő mederben van tartva, idegerőink megerősödnek, és ellenállóbbak vagyunk a túlvilág káros hatásainak. Véleményem szerint nemcsak a szellemvilágnak, de általában az érzelmi behatásoknak is jobban ellenállunk, ilyen pedig bőven ér minket mindennapjaink során. Azt hiszem, sok nő van, aki szereti tudni, hogy erős férfi áll mellette, aki nem futamodik meg egy kis női hisztitől. (Vagy dúló orkántól sem ;-) )

Mi segít?

Jó technika, ha a hirtelen ránk törő nemi vágy esetén (amikor természetesen nincs lehetőség a párunkkal megoldani a dolgot), egyszerűen várunk öt percet. Ezalatt az idő alatt a vágy intenzitása csökkenhet, és már oldódik is a kényszer, hogy magunk segítsünk magunkon. Fontos, hogy amíg tart az öt perc, kerüljük az erotikus gondolatokat! Ez erős vágy esetén alkalmazható.

Nekem segített, ha az érzékeimet takarékra vettem. Kerültem a túlzottan édes, fűszeres ételeket, italokat. A túl sok evést, ivást.

Segíthet az ima is. Nem hívőknél nehezebb, mert a lelkük még nem járatódott be (ha hajlandók kísérletet tenni) az Istennel való találkozásra. Gyakorlat teszi a mestert, és ha a jótettek sem maradnak el, Isten belép az őt hívó életébe. Erejével, vezetésével sokat segíthet, hogy ellenálló, erős és jószívű, segítőkész férfiak legyünk. És itt nem a főleg a Katolikus Egyház által propagált, a végletekig szelíd, mindent eltűrő férfiideálra gondoltam!

Testedzés, vagy kemény fizikai munka. A test megedzése visszahat a lélekre, amely megszokja, hogy hogyan győzze le önmagát. Férfias sportok segíthetnek szintén sokat: karate, boksz, futball, kézi – vagy kosárlabda. Ami igénybe veszi a szervezetet. (Nem mellesleg komoly egészségvédő hatásuk van. Egyébként mindez szerintem nőknek is segít, hogy erősebb, összeszedettebb nők legyenek. Nyugati társadalmunk általában kedvezően ítéli meg ezt.)

43

Maszturbáció közben lényegében a saját nemzőerőnket éljük fel. Pedig azzal valaki mást kell megajándékozni. ;-)

Pap ismerősöm ajánlotta, (ő már csak tudja ;-) )érdemes az étkezésre odafigyelni. Különösen este a húsokat, tojást, édes vagy fűszeres ételt kerülni. Általában is jó gyakorolni a böjtöt. Nem hívő ismerősöm pl. heteken át gyakorolta ezt, és egészen megrendítő szellemi tapasztalatai lettek. Sokkal tisztábban gondolkodott, jobban átlátta a dolgok összefüggéseit. Amikor beszámolt nekem erről, azt mondta, szerinte ezt hívjuk mi, vallásosok Szentléleknek. Hát én örülök, hogy Isten-élménye volt.

Jó ötlet szublimálni a szexuális energiát. Sportról már volt szó, de szintén hasznos, ha alkotunk. A művészet élvezete, űzése örömöt ad, és nemesíti ezt az erős belső energiát. Lehet klasszikus zenét hallgatni, képeket festeni, énekelni, írni, filmet készíteni (ezeket ma már nem nehéz a youtube-ra feltenni), stb. Ráadásul ezzel még értéket is állítunk elő. Miért ne legyen gazdagabb a világ általunk is?

 

 

 

 

Zoli

Családon belüli erőszak férfi nézőpontból

Megint csak nem tudományos elemzést fogok végezni. A szokásos élménymegosztás következik, bízva benne, hogy gondolatokat és érzéseket vált ki az ezt olvasóból. Ez a cikk nem szép dolgokról szól! Akik ragaszkodnak hozzá, hogy egy lap mindig szép és harmonikus dolgokról írjon, inkább ne olvassák el!

kulcsKét esetet mesélek el. Az elsőben egy anonim férfi emailjéből idézek:  „a feleségem úgy gondolta, hogy bebiztosítja magánterritóriumát: a szobáját, és a lakás összes belső ajtajához tartozó kulcsát elkezdte begyűjteni. Hogy ha kell, magára tudja zárni az ajtót, és egyikünk se tudjon bemenni hozzá. Közben kiabált, jelzőket aggatott rám. Az utolsó kulcsnál úgy gondoltam, nem hagyom. Nem zárhat ki teljesen a szobából. Elvégre a lakás az enyém is, és nem szoktunk csak úgy rátörni. Nagyon megalázottnak éreztem magam, ezért kezdtem az ujjai közül kifeszíteni az utolsó kulcsot. Feleségem sikítozott, a gyerekek sírtak, a szomszédasszony ránk hívta a rendőröket. Olyan zaklatott voltam, amikor ők beléptek, hogy le sem tagadhattam volna a dulakodást. Papír kitöltése, feleségem úgymond jóindulatú volt, nem jelentett fel – arról persze szó sem esett, mi vezetett ide, mennyire megalázott és megbántott engem az asszony. És mennyire tehetetlennek éreztem magam. A rendőrök is jót akartak, figyelmeztettek, legközelebb akár három napra is elzárhatnak, és pénzbüntetést fognak kiróni. (Milyen jó, mert ez az egész családot fogja sújtani.) Beszéljük meg, ha gond van.”

férfi, nőA másik, egy szintén anonimitást kérő olvasótól: „feleségem hazajött, valamit nem úgy talált, ahogy szerette volna, nekiállt dühösködni, és szidalmazni engem. Nem hagytam magam, bár úgy emlékszem, nem szidalmaztam viszont. Erre azért adni szoktam, bizonyos szintre nem vagyok hajlandó lesüllyedni. Végén megfenyegetett, vér fog folyni. (Késsel való bántalmazással már többször megfenyegetett.) Régebben ilyenkor mindig megijedtem, ezt ő észrevéve, teret nyert, és ha máshogy nem, így kiharcolta, amit akart. Ezúttal nem. Végiggondoltam, mit tanultam a bokszleckéken, és magabiztosan azt mondtam: „Jó, de nem fogom hagyni. Ha kell, a kezed töröm el.” Meghátrált. Nem folyt vér, nem lett bántalmazás. Tudom, kemény dolgot mondtam a feleségemnek, de ma rengeteg nő visszaél a közhangulattal, miszerint Családon Belüli Erőszak esetén ők csak áldozatok lehetnek. Mert ha nő üt, az nem számít, hiszen a lovagias férfi úgysem üt vissza. (A feministák az egyenjogúság címén, érdekes módon nem lobbiznak azért, hogy verekedésben is egyenjogúság legyen. Vagyis ha a nő verekszik, a férfi szintén verekedhessen, megvédhesse magát. EZ lenne az egyenjogúság.)

Még valami. Tudom az előzmények után furcsán fog hatni, de szeretem a feleségem.  Egyrészt a hitemben találok erre magyarázatot, számomra Krisztus ÉLŐ valóság, és tényleg újra és újra motivál a szeretetre, szolgálatra, megértésre, megbocsátásra. Másrészt a házasságunk nem csak ilyen epizódokból áll. A kedvesem tud szeretetteljes is lenni. Harmadrészt szentül hiszem, hogy nekünk egymással dolgunk van. A sorsom ezzel a nővel tudom csak beteljesíteni. Ha nem így lenne, más lenne mellettem. Végül van két szép gyerekünk. Az sem mindegy, hogy ők mindkettőnket szeretnek, és mindkettőnkre szükségük van.”

Mit lehet ezekhez a levelekhez hozzáfűzni?

Egyáltalán semmit.

 

férfi

Szexualitás, szerelem – így is lehet írni róla

Korábbi cikkem, a „Hatalmi játékok az ágyban” nyomán vita alakult ki barátaimmal a Keresztény Férfiak Társaságában. Túlságosan naturális, nem ízléses, hangzottak a kifogások, s most erre szeretnék reagálni. Ugyan szerintem a szexualitás messze lehet mélyen testi, szinte perverz két ember között, de nem KELL annak lennie. Lehet egészen más is. Most erre szeretnék példát adni: így is lehet beszélni két ember szerelméről, szexualitásáról. A példa sántít annyiban, hogy a szerző (Keresztes Szent János, egy csodálatos, misztikus szent) valójában az Istent szeretésről beszél. A két ifjú szerelme, és annak beteljesedése valójában hasonlat. Önmagában a vers parázna örömről szól, ha azonban ismerjük a szerzőt, és tudjuk, miről ír valójában, akkor megértjük, mi rejlik a rímek mögött.

Remélem, további verses és prózai megfogalmazások fogják követni a témát: szerelem, szexualitás keresztény nézőpontból. Ígéret van rá, s bízom benne, nem lesz túlságosan (valóban túlságosan) hangsúlyos a szerelmi, lelki oldal, mert gyáván elmismásoljuk, hogy bizony a dolognak van olyan része is, ami mélyen testi. És ettől még jó és szent – feltéve, hogy házasfelek közt történik.

(Ha nem, akkor csak jó. Gonosz kis vicc volt, mi? :-D)

szerelem

KERESZTES SZENT JÁNOS

A KÁRMEL HEGYÉRE VEZETŐ ÚT

Fénytelen éjszakában,

szerelem vágyától lángokban égve,

én boldog, messze jártam!

Nem vette senki észre,

csöndes volt házam, elpihent a népe;

biztosan a homályban,

a titkos lépcsőn át utamra térve,

én boldog, messze jártam!

Arcom elfödve, félve,

csöndes volt házam, elpihent a népe;

sötét és boldog éjjel,

titokban jártam, senki meg se látott,

nem láttam senkit én sem,

más fény nem is világolt,

egyetlen a szívemben égő láng volt.

Mutatta fényesebben

a délidőben csúcson járó napnál,

utamat hol keressem,

hol vár, kit ismerek már,

hol rejtekünk, ahol most senki sem jár.

Ó, éj, utamra vittél,

ó, virradatnál is gyöngédebb éjjel,

ó, éj egyesítettél

Vőlegényt kedvesével,

s lányt egyformává téve Vőlegénnyel!

Neki őriztem eddig,

virágzó keblem neki odaadtam,

álomba szenderült itt,

én egyre simogattam,

cédruslomb hűsítette lankadatlan.

Csipkés oromba surrant

a szél, és sebzett gyönge kézzel engem,

játszott hajával ujjam,

csak őreá figyeltem,

aléltan már a sebre nem ügyeltem.

Feledtem azt, ki voltam,

fejem Szerelmesem vállára csuklott,

megszűnt, mi volt, mi voltam,

liliomágyra hullott,

elmúlt a gond, és minden vele múlott

Csak egy sejtés

ferfi_no_kanapeTudjátok, mi kell, hogy a NŐ – vel igazán, mélyen eggyé váljatok? Ez:

„Nőivé” kell válni: meztelenné, sebezhetővé és sebzetté (ebben a világban ez nem megy nehezen), lággyá és befogadóvá, MIKÖZBEN férfias, hívogató erődet a háttérben megtartod. (Ez a férfi magába húzódott, sebesült és olyan nyílt, mezítelen, mint egy gyermek. Ugyanakkor Férfi: látszik, nem egy puhány kölyök. Nyavalyogni tilos!)

Tudod mit fog tenni erre a NŐ? Előhívja aktív férfi énjét, és kezdeményezve belép a világodba. És ott megint NŐ – ként fog viselkedni! Bekötöz, megerősít, vigasztal, erőt ad, és közben ő is lemeztelenedik előtted.

Vajon mi jön ezután?

;-)

 

Öcsém, de összetett a Teremtés működése!

Az Isten egy kib…tt zseni.

 

Zoli

Komment: Na jó, azért ez egy ideális eset. Ahhoz, hogy ez tényleg megtörténjen, rá kell készülni. Meg, remélem, egyértelmű, hogy én ezt inkább lelki szinten értettem, mint testin. Persze úgy is, de csak a teljes elköteleződés után. Garanciát kell adni a nőnek és a társadalomnak, hogy a család család lesz, és nem félárva gyerekek nőnek fel. Meg, amit leírtam, inkább folyamat, mint egy egyszeri extatikus aktus. Azzal is járhat, meg szerintem jár is, meg kell is hogy járjon, nem egyszer, de többször… de ez mégis inkább egy összeérés folyamata – nálam. Lehet sima csajozási technika, de az… hát jó, miért ne? Ha nem rögtön ágyjelenet a vége. (Mert jó ám fegyelmezettnek lenni! Mondom én, aki szintén nem voltam az… De akkor is jó. Csak mert valami jól esik, nem kell orrba-szájba gyakorolni. Általában túl későn jön rá erre az ember.)

Agymenés

bácsiMost ment el Gaby, a mostani gondozottam gondnoka. Jól kiakasztott. A bácsi egyedül sétált az utcán, én nem voltam itthon, legutóbb pedig amikor ez történt, éppen aludtam. Gondolom, jól ki lehet rám bukva, milyen felelőtlen alak vagyok.

De: a bácsi korábban nem tett ilyet, a váltótársam sem mondta, hogy szó nélkül kimegy az utcára. Legutóbb megbeszéltük Gaby-val, hogy az ajtókulcsot magammal kell vinnem, amikor nem tudom ellenőrizni, mit csinál a bácsi. Elvittem, a bácsi mégis kiment, hátul, az udvaron át. Gaby észrevette, bukta, nekem meg tök kellemetlen, mert biztos azt hitte, nem veszem komolyan, amit megbeszéltünk.

Igazából az bosszant, hogy úgy láttam, azt várja, majd jól megalázkodom előtte, sűrű bocsánatkérések közepette elismerem a hibám, és szent esküt teszek, hogy tényleg, de soha, de soha többé… Elismertem a hibám, de hozzátettem, hogy ez elismerhető tudatlanságból származott, egyszerűen, nem hittem volna, hogy a bácsi van olyan okos, hogy körbe kimegy az utcára. (Agytumora volt, meg öreg is, sokszor abszolút nem tiszta az értelme, meg elfelejt dolgokat.)

A felszínen megoldottuk a dolgot, Gaby mondta, amikor ő itthon van, jelezzem, mikor megyek el, átjön, ne hagyjuk egyedül a bácsit. Oké, jó ötlet, csináljuk ezt.

Az érzelmek szintjén azt gondolom, mindketten bosszankodtunk. Egyikünk sem kapta meg igazán azt a presztízst, amit elvárt a másiktól. Én nem hajtottam fejet maradéktalanul Gaby előtt – igen, kicsit azért is, mert NŐ, bocsánat emancipált embertársaim, és nem, nem tartom kevesebbre magamnál, kedves férfisovén embertársaim, csak utálom, ha egy nő hatalmaskodni akar fölöttem. Ha a főnököm – mert Gaby helybéli és ő a gondnok – akkor is. Én ezen bosszankodtam.

Mert azt azért hozzáfűzte, hogy adjak kesztyűt a bácsira, mert hideg volt a keze. NNa, ez az agymenés nekem, hogy amikor kint plusz fokok vannak, és a bácsi percekre megy ki, akkor mi a (csúnya szó) – nek adjak rá kesztyűt? És Gaby tudta, hogy nem fogok merni vele vitába szállni, mert jót mond, (csak szerintem fölöslegeset, mert nincs cukorból a bácsi, és a hideg kezétől még senki sem lett náthás, és tüdőgyulladást sem szoktak ettől kapni az emberek) és simán úgy tűnhet kettőnk közt, hogy egy lusta, hanyag alak vagyok, ha vitába szállok vele. Ja, és még lázongó, engedetlen is.

És, kedves olvasó, ne gondold, hogy a nők csak velünk, férfiakkal ilyenek! (Tisztelet a kivételnek, mert vannak olyanok is.) Hihetetlen, de (noha én már megtapasztaltam, hogy pl. egy olyan hírre, miszerint valamelyik nőt milyen brutálisan elnyom és megkínoz <lelkileg mindenképpen> a férje a Közel-Keleten, a nők úgy ugranak össze, és kerülnek egy hullámhosszra, ahogy a mágnes rántja össze a vasreszeléket), elképesztő presztízsharcra, és rivalizálásra és megszólásra, kibeszélésre képesek egymással szemben is. Hogy a Julcsi nem tart rendet otthon, meg olyat főzött, hogy a kutya ette meg, meg mittudoménmi. Tudod, ki tud igazán kegyetlen lenni egy nővel? Egy MÁSIK nő.

Mert csak a tökéletes jó, a megfelelő, az nem. Mert az a (csúnya szó) kesztyű, az aztán mindenképpen kell, mert én tudom ezt jól, mert úgy kell otthon főzni, mintha lakodalmat főzne Julcsi minden héten, mert, ha nem esik hasra a légy a konyhapadlón, akkor Julcsi egy a (csúnya szó) –t meregető (csúnya szó). Az, hogy a Karcsinak semmi baja a Julcsi munkájával, meg a gyerekek is egészségesek, másodlagos. Hiszen a Karcsi egy igénytelen trottli (pont a Julcsihoz való), a gyerekek meg, szegények nem tudják, mi a jó, hogyan is hiányozhatna nekik? Arany drágáim, szegény árvák! (Nagyon-nagyon csúnya szó.)

Nem az igénytelenséget védem, csak tudjunk már egészséges kompromisszumokat kötni! Ha a másik, akár férfi, akár nő, törekszik a jóra, bármilyen értelemben (persze főleg erkölcsileg), legyen már elég! Őszintén: lehet és szabad ennél többet egymástól elvárni, mint hogy minden nap, egy picit jobban csinálni? És ezt se görcsösen, van, hogy a bűnei mélyén eltemetett embertől az az egyetlen elvárható érték, hogy a jobb utáni vágyat ne adja fel. Ebben a világban, ezzel az emberi természettel, ez sem megy Isten kegyelme nélkül. Tök mindegy, miben hiszel.

Persze van, hogy azért a piciért is vért kell izzadni.

:-/

Zoli