A munkahelyemen Opa (nagypapa) és én járunk vásárolni. Néha kész bajvívás, amit csinálunk. J
Első állomás: gyümölcsök. Megnézem a barackot, szerintem túl kemény. Opa szól, miért nem veszek. Mondom, miért. Nem az nem úgy van, vegyek csak, majd otthon megpuhul. Oké, veszek.
Mikor távolabb van, szépen benyúlok a pultba, kiveszek egy szép szőlőt. Beteszem a kosárba. Na, Opa, ha kifejezetten mondod, hogy nem kell, akkor kiteszem. Különben marad. Opa nem szól semmit.
Tej. Szeretnék venni, de Opa mondja, nem kell, van otthon kettő. Válaszolok, igen van, de azok kávéhoz valók. Nem, nem kell tej. Hát, ha ennyire fontos neked, akkor hagyjuk. Máris egy csokor retek landol a kosárban. Jó lesz az nekem.
Csemege pult. Szafaládét látok, gondolom, ezt jó lesz megsütni. Opa bizonytalan, minek? Érvelek, krumplipürével jó az. Még mindig bizonytalan. Jól van, Opa nem voltál határozott, állok is be a sorba. Két pár szafaládéval lettünk gazdagabbak.
Pénztár. Opa szól, tartsam a táskát, pakoljak bele! Ő a főnök, teszem, amit mond. A végén kicsit ideges, mert elindultam a kosárral, amiben benne volt a botja. Nem direkt volt! J Becsszó. Megállok, bocsánatot kérek, odaadom.
Indulunk haza.
Ja, emancipált férfi vagyok, fondorkodom és taktikázom. A felszínen persze mindig Opa a főnök. Meg azért a valóságban is. Hatalma van elküldeni, meg kell felelnem neki. Mint régen a zsidó feleségeknek a férjük számára. ;-)
férfi