Címke: egyenlőség

A férfiak is hátrányos helyzetben vannak?

„Bántalmazott férfiak”, „Az agresszió nem függ a tesztoszterontól”, „Feministák fúrják a férfiak jogegyenlőségét” – ilyen és hasonló című írások olvashatók a „Valódi Egyenlőséget” weboldalon. Egyik író-szerkesztője Szujó Flórián. Arról kérdezte őt, Kölnei Lívia a Talita online keresztény női magazin szerkesztője, hogy tényleg hátrányban érzik-e magukat a férfiak, és miért lett ő a „férfiügyek” képviselője.


– Milyen tapasztalataid késztettek arra, hogy felvállald a férfiak társadalmi érdekérvényesítésének ügyét?

– Gyerekkoromban – különösen az általános iskola első pár évében – sokszor elég nehezen éltem meg azokat az elvárásokat, amelyek arra vonatkoztak, hogy miként kellene fiúként viselkedni, gondolkodni vagy érezni bizonyos szituációkban. Nagyon introvertált, passzív, érzékeny, félénk voltam. Azokhoz az elvárásokhoz, amelyek ezzel élesen szemben álltak, nem igazán tudtam alkalmazkodni. Feltehetően ez a tapasztalat adott egy olyan alapgondolatot, hogy nem jó, nem igazságos, nem helyes a nemi egyenlőtlenség sem. Elvileg a modern társadalmak alapgondolata is ez, a gyakorlatban – tehát a politikában – mégis azt láthatjuk, hogy nincs kritikus szemléletmód a férfiakkal kapcsolatos elvárásokkal, sztereotípiákkal, diszkriminációval kapcsolatban. Ennek a hiánya önmagában is nagy probléma, de ezt fokozza még, hogy az egyenlőség kapcsán gyakran kifejezetten negatív attitűd jelenik meg férfiakkal szemben. Azt gondolom, hogy fontos változtatni ezen.

– A „gender” (társadalmi nem) fogalmának bevezetése éppen azért történt, mert a férfiakkal és a nőkkel szembeni elvárások korszakonként és embercsoportonként eltérők, változók. A gender alapon egyenlőségért küzdők – saját érvelésük szerint – éppen azt szeretnék elérni, hogy ne csak kétpólusúan, ne csak férfiben (férfiasban) és nőben (nőiesben) gondolkodjunk, hanem tekintsük természetesnek az átmeneti identitásokat. Nem ez lenne a megoldás például az érzékeny, befelé forduló fiúk vagy a harcias, erős akaratú lányok számára?

– Érzésem szerint ez már túlmegy a nők és a férfiak esélyegyenlőségén, hiszen ez a nemi identitáskategóriák átalakítása vagy felszámolása lenne. Azt gondolom, hogy korszaktól, helytől függetlenül egy funkciója mindig van a nemi identitásnak: a társadalmi reprodukciót segíti elő. Társadalmi reprodukció nélkül nincs fenntartható társadalom sem. A társadalmi nemi identitáskategóriáknak nem lenne értelme, ha elszakadnának a biológiai nemtől. A férfiakkal, nőkkel szembeni elvárások mindig változtak – és most is változnak. Egy érzékeny fiú is lehet éppannyira fiú, mint bármelyik másik fiú, és egy harcias lány is lehet éppannyira lány, mint bármelyik másik lány – társadalmilag is. Tőlünk függ, hogy annak tartjuk-e.

A teljes interjú a talita.hu-n olvasható el.

A mai nő lehetséges helye

 

családRöviden: a feminizmus, és emancipáció hirdetőivel mélységesen egyetértek a következőkben.

A nő és férfi egyenlő értékűek – mint emberek. A nő nem egyenlő értékű a férfival a férfiasság terén. A férfi nem egyenlő értékű a nővel a nőiség terén. A férfi férfibb férfi a nőnél, és a nő nőibb nő a férfinél. Elvben ez olyan világos, mint a nap, de ma, a gender feminizmus idején alapvető dolgokat is ki kell tisztázni sokszor.

A nő helyét két szempontból közelítem meg. Először is a családon belül. Másodszor a társadalomban.

A család

A nő a család belső hierarchiájában a férfi alárendeltje. Ennek pontos mibenlétét azért nem egyszerű számomra meghatározni, mert minden családi struktúrán belül lehetnek egyedi megoldások. Pl. a lakás rendjéért, tisztaságáért a nő felel, tehát megteheti, hogy az egész családot (igen, a férfit is beleértve) szombat délután nagytakarításra „rendeli”. Persze nem úrhatnám stílusban, de ezt mindenki tudomásul veszi, hogy bizonyos okok miatt anyának így az egyszerű, a feladat végrehajtás így hatékony, tehát ennek a programnak alá veti magát mindenki. Ugyanakkor elmondható, hogy a fontos kérdésekben apa dönt. Nem egyedül, mert a hatékony vezetés egyik alappillére, hogy a mindenkit érintő döntésekben benne kell lennie az érintettek elképzeléseinek, ötleteinek, vágyainak –ésszerű mértékig. Ekkor mindenki magának érzi a döntést, szívesen tesz a megvalósításáért. aki úgy éri, hoppon maradt kompenzácó jár neki, egyéb vigasz, program, vagy legközelebb az ő igényeivel kezdjük a megvalósítást, esetleg alkalom adtán a most meg nem valósítható igényeit valósítjuk meg.

Fontos szempont a döntéshozásnál, hogy az alárendeltek –a család- nem gép, és nem hülyegyerekek közössége! Pusztán tekintélyelven – mert apátok mondja, vagyis a családi kisisten – ne hozzunk döntést, és ne hajtassuk azt végre! Jár a magyarázat, és elfogadható, őszinte érvek támasszák meg a másoktól esetleg áldozatot kívánó döntéseket! Ellenérveket ésszerű mértékig meghallgatni kötelező, hibákat belátni még inkább. De a jó döntést és elképzelést megvédeni úgyszintén. Nem kell továbbá bocsánatot kérni azért, mert a családfőnek hatalma van és él vele.

Itt jegyzem meg, hogy én elképzelhetőnek tartok olyan családokat is, ahol szigorúan el van osztva minden, ki van mérve az egyéni egyenlőség és döntéshozás mértéke, (kőkeményen emancipált család vagy a nő vezeti a családot. Ha működik, ha a férfi ennek szívesen alá veti megát –etyge. A cél a működőképes, harmonikus, vagy afelé tartó család. Ha ehhez feminista modell kell – hajrá! Mondjuk számomra több kérdést felvet: hogyan lesznek önbizalommal telt, felelősségteljes férfiakká az innen jövő fiúk, a lányok tudják- e majd, hogyan lehetnek nőies nők – de nem állítom, hogy ez megoldhatatlan feladat számukra. Hajrá, éljenek csak az Istenünk által felkínált szabadsággal!

Én is ezt teszem.

társadalom

angelaAngela Merkell ma Németország vezető embere. Állítólag elbír a feladattal. A Férfisátor (keresztény férfiszövetség) vezetői többször hangot adtak annak, hogy több nő kellene a politikába. Erről én ugyan nem vagyok meggyőződve, mert semmi olyat nem tud bevinni egy nő oda, amit egy normálisan gondolkozó férfi is ne tudna megtenni, de igazából mindegy ez nekem. Nekem tíz éven át voltak női főnökeim, nem volt gondom velük, mert nők voltak. Nagyszerű, rendkívüli emberek is voltak köztük, és átlagos, de megbízhatóak is. A munka és a társadalom más terület, mint az otthon. Tény, hogy több van a nőkben, mint a pelenkázhatnék, takaríthatnék, kiskert gondozása, és így tovább. Viszont ha ez elég egy nőnek, legyen már békén hagyva! Had maradjon otthon, neveljen gyereket, és tegye szebbé az otthonát! Az is fontos, hiszen minden társadalmat formáló intézkedés, gondolat onnan, az otthon légköréből nő ki. Egyáltalán nem mindegy, milyen hely az, amit így hívunk: „otthon”.

Még az kívánkozik ide, hogy míg egy fiatal férfi jól teszi, ha azokat az éveit a karrier építés, társadalmi helyzet megalapozására fordítja, addig egy fiatal nő inkább a család alapvetését tekintse még feladatának. Amikor a család már jobban tudja nélkülözni őt, akkor kellene kifelé fordulnia, a közösség a munkahelyek felé. Ilyenkor már kevésbé van rá otthon szükség, megteheti.