Kedves nővérkémet kezdték el a gyerekei így nevezni, mikor nyugdíjba vonult a nők 40 évével. Kerestem, mit jelent . Pejoratív (sértő) értelemben használatos kifejezés a nyugger. Az unszimpatikus, rámenős, ellenséges, agresszív, tolakodó, összeférhetetlen, támadó, kötekedő, lökdösődő, furakodó, szitkozódó nyugdíjast nevezik így. Nem minden nyugdíjas nyugger. De minden nyugger nyugdíjas. Kérdeztem a nemrég nyugdíjba vonuló rokonomtól, hogy milyen a nyugger élet. Nem vette magára, mert, hogy ő nem az. Ő egy békés nyugdíjas. Tehát elgondolkodtam, nézelődtem, keresgéltem. A nővérkém is egy békés ember. Vagyis a gyerekei csak élcelődtek vele. Milyen is nyugdíjasnak lenni? Túl nagy lesz a csend? Kevés lesz a korábbiakhoz képest az impulzus. Üresebbé válik az élés. Majd meghallgattam egy dalt a nyugger életről. Itt már kicsit tompított ennek a szleng kifejezésnek az élén a szerző. Gondoljunk csak bele miért is lesz morózus a magányosan egyedül élő? Akár koros, akár fiatalabb, ha eltűnik az életéből a flow élmény, a tevékenység, amitől áramlatban lehetett, amihez értett, a teendői törlődnek, amik motiválták. Megnyugszik, megpihen, ha fárasztotta a munkája. Ám amikor kipihente a fáradalmait, lehet, hogy unatkozni kezd. Vágyódni fog a színesebb életre. Kicsit talán vissza is tér dolgozni. Kevesebb óraszámban. Ez is megoldás lehet. :) Kati

Akinek mindig megvan Hallottam ezt a félmondatot, ma. Utaltak valakire, akiről mindannyian tudjuk, hogy folyton olyan undok hangulatban van. Mindannyian ismerünk ilyen embert. Vagy a rokonaink vagy a kollégáink közt van ilyen. A szája szinte rögzül lefele görbületben. Mintha mindig a nehéz napjait élné. Van az életünkben nehezebb nap vagy nehezebb időszak. De elmúlik. Próbáljuk túlélni. Dehogy marasztalnánk. Ám lehet, hogy tudat alatt van aki ezt teszi? A szenvedés erőket hoz fel belőle. Motiválja a nehézségek elhárítása. A közömbösség, a közöny, a langyos vízben lét unalmas. Minden olyan helyzet amivel meg kell küzdeni élcesít. Akár ilyen magyarázat is lehet. Sajnos rá is lehet szokni a folytonos siránkozásra, károgásra. A belső monológ is rögzülhet ilyen rossz pozícióban. Össze kell szedni magunkat. Hallhattam neves pszichológus előadásán, hogy próbáljunk meg mosolyogni és elindul egy folyamat az agyunkban, a bensőnkben. Majd az ad kifele is egy megerősítést. Tehát tükröződik. Pozitív változást generál. Megtörhető tehát az ördögi kör, a lefele húzó spirál. Magunk tehetünk ellene. Még akkor is , ha eleinte nem őszinte a mosolyunk, mert még belül nincs rendben sok minden.

Értékesnek érezhetem magam? Mikor? Ha teljesítek? Ha más is annak tart? Ha olyan valaki közelében vagyok, akinek szimpatikus vagyok? Egyedül is az lehetek. Mennyire? Megannyi olyan kérdés, ami naponta foglalkoztat minket. Akár tudatosítás nélkül is. Hiszen az önbecsülésünk sok dologra hat. A párkapcsolatunk, a munkák, a hangulatunk is függ tőle.Gondoljunk a féltékenységre, a sikerességre! Van amikor egy párkapcsolatban a sok kritika után kételkedni kezd az ember a saját értékességében. Hallottam egyszer egy neves terepeuta előadásán, hogy úgy engedi el a terápiából a korábban önbizalomhiányos kezeltjét,hogy az legyen kicsit elbizakodott. Hiszen a zord világ azon van, hogy földbe döngölje az emberek önbizalmát. Tehát meg kell erősítenünk rendszeresen a hitünket önmagunkban. :) Kata

“Azt érzem nem bírok a partneremnek megfelelni. Bennem van általában egy megfelelési kényszer.” Sokan vannak ilyen helyzetben. Nézzük meg mindkét oldalról! Mondhatná a mondatot a szenvedő fél úgy is: ” Nem érdekel, hogy megfelelek vagy sem. Ez van. Ilyen vagyok. Tetszik jó. Ha nem úgy is jó.” Akár motiválhat is a helyzet. Próbálok jobbá lenni. Fejlődöm. Egyre jobb leszek. Van némi pozitívuma tehát az ilyen helyzetnek. Kimozdít a komfort zónánkból. Persze ártalmas is lehet. Az önbecsülésünket rombolhatja azzal az érzéssel való létezés, hogy: ” Ha a fejem tetejére állok, akkor sem vagyok elég jó. Valami mindig hibádzi. A másik a kákán is keres egy csomót, egy kritizálni, kifogásolni, leszólni valót.” Nem egyszerű jelezni az ilyennek,hogy: “Hol érdekel ez engem. Vagyok aki vagyok. Ha megfelel, rendben, ha nem, úgy is jó.” Tehát valahogy a sanyargatást rövidre kell zárni. A fölényeskedő kritus önmagával nem elégedett. Önmagát nem tudja elfogadni. “A hiba a közvetítő vonalban van” Aki önmagát elfogadja, az megérti a másikat. Vannak pozitívumaim. Vannak nehézségeim. EMBERBŐL VAGYOK.:) Kató

2 tojást adott ma a két új, fiatal jérce. Szivet melengető meglepetés volt a pirkadati fényben. Nem is számítottam ilyen kedves meglepetésre. A két kis tojás adta a reggelimet. Amíg sütöttem a mama hangja jutott eszembe, mikor kiskoromban Pipikémnek nevezett. Tegnap az egyik rorkonom is így szólított. Emlékeket ébresztett. Este a kesztyűm kimostam és a szobában felejtettem. Fázott hát a január végi minuszban a kezem. A meleg kis toját tartogattam. Már töprengtem a napokban, azon, hogy vajon mikor kezdenek majd el tojni a kis jércék. Lám eljött az idejük. Lassan kitavaszodik és fű is lesz, amit annyira szeretnek. Legjobban a tyúkhurt kedvelik, a kurjacskát, ahogyan apám nevezte. A fagyoskodás fázás után mennyire várjuk, a napos időket! Csak megadja magát a zord hideg tél uraság. Kénytelen. :) Kati

Nekem nem derogál bizonyos dolgokat megtenni. “Nem esik nehezemre lehajolni egy darab szemétért vagy felseperni”.-mondja a tanítónő, Látnia kell a tanítványomnak, hogy ilyesmiből nem csinálunk ügyet. Az embernek “nem esik le a karikagyűrű az ujjáról”- ahogy mondani szokás. Példát adhatunk a gyerekeknek. Az otthonunkban is takarítunk, rendet tartunk. Ott sem seper ki helyettünk senki, nem veszi fel helyettünk senki sem a szemetet. Az árad a reklámokmól , hogy …”nekem ez jár”, …”mert ön megérdemli”. Gőgős, büszkeség tapasztalható sokszor indokolatlanul is. Hiszen nem jár csak úgy bizony semmi. Tenni kell érte. Figyeljük csak meg, hogy kik azok akik kicsinyesség nélkül bölcs alázatot, nagyvonalúságot mutatnak viselkedésükkel. Kamaszaink figyelnek. Nem akarnak lúzerek sem lenni, természetesen. Figyelik, hogy ki az akinél erőt éreznek. Aki hiteles. Akire hasonlítani szeretnének.

Hallottam olyan csodálatos elmével rendelkező emberek visszaemlékezését,akik bezárva voltak még a forradalom után. Hogyan tudták túlélni a bezártságot? A testüket bezárták, de az elméjüket nem tudták. Szárnyalt a képzeletük. Verseket álmodtak meg. Egymásnak elmondták. Memorizálták. Korábban tanult verseket mondtak el egymásnak, olvasott regényeket, látott filmeket, történeteket. Az életüket, az emlékeiket, a vágyaikat, az álmaikat mesélték el. Az embert nem lehet olyan egyszerűen elnyomni, megtörni, elpusztítani. Ha szűkül is valamiért az életterünk, nem biztos, hogy mindig úgy marad. Ha korlátozódik is időnként a szabadságunk némely téren, akkor valahol más területen kell magunknak a lehetőségekhez mérten adni teret. Hiszen sokoldalúságra mindig is szükség van. Az életteli, talpra esett, életre való, ahogy mondani szokás a jég hátán is megél. Kell is, hogy ne csak egyoldalúan fejlődjünk. Márpedig az ember az utolsó pillanatáig fejlődik. Némely elméletek szerint még utána is. :) Kati

A férfi aki a gyümölcsöt mérte élcelődött. Nehéz volt a kezemben a gyümölcs, hát leraktam a mérleg elé. Ám a férfi eladó még az előző vevőt szolgálta ki és kellet volna neki az a hely. Mire azt mondta élcelődve: ” A szerencsétlen árus, meg majd hova teszi a holmit. Mikor sorra kerültem, mondom neki: “Dehogy is szerencsétlen, a legkedvesebb eladóm itt a piacon.” Mire ő: “Pedig, hát nem vagyok nagy véleménnyel önmagamról. ” Hát biztosítottam róla, hogy márpedig legyen jó véleménye önmagáról, mert szorgos becsületes, kedves. Haza fele töprengtem, hányan élik a napjaikat úgy, hogy nincsenek jó véleménnyel önmagukról, miközben mások igenis elismerik őket. Miért vagyunk másokkal elnézőbbek, önmagunkkal szigorúbbak? Nem kéne. Mi is megérdemeljük , hogy elnézőbben tekintsünk a hibáinkra. Az erősségeinket pedig ismerjük el. :) Kati

Gyakran hallani mostanság : “Ha az élet citromot dob, csinálj limonádét!” Gyártjuk is sokan a limonádékat. Már az otthonom előtt nyithatnék egy talpon állót “Limonádé” Felirattal. A karate edző ismerősömtől hallom ő is ezt fontolgatja. Íme ilyen, amikor ugyanazt álmodjuk meg egyszerre. Ilyet is produkál az élet. Sőt még ilyenebbet. Erről is fogok írni rövidesen. Tehát, az elme igen találékony. Nem lehet csak úgy elnyomni, elpusztítani. A negatívumokból is profitálni fog. Nézzük csak meg! Akik igazán mély pontokat éltek már át, azok értékelik csak igazán az élet apró ürömeit. Lám egy elírás. Az örömeit, ürömeit. Mert hogy van mindig öröm, az ürömben is. Ha nem látod nézz körül jobban! Mindig vegyesen dob az élet . A rossz történések jókat is hoznak. Például letaglózva vette tudomásul a pedagógus, hogy a kilépő kollega helyett neki kell a rengeteg matek dogát kijavítania. Ám a bizonytalan kezdet után a végére belejött és önbizalma erősödött. Lám ezt is elég jól csinálja. Akár fel is nézhet önmagára. Akárkit nem bíznak meg ilyen feladattal. Ő mégiscsak egy tanárnő. Sokan csak szeretnének azok lenni. Megdolgozott ezért a posztért. Mennyit tanult. Mennyit vizsgázott. Nem kis dolog ez. Tehát, még ha az élet nehéz helyzetbe hoz is, ki lehet jönni gyarapodva belőle. :) Kati

Nem ritka panasz ez sem. Ha nyugtalanságunkat csokodádé evéssel oldottuk , oldották, szüleink, akkor ez rögzülhet. Nem kevéssé költséges. Cukrossá is tehet. Sulyfelesleget eredményezhet. A leszokás egy kihívás ilyen esetekben. Csakúgy, mint a dohányzásról, alkoholizmusról vagy más szenvedélyfüggésről való leszokás. A kakaóban levő szerotonin segíthet a pánik betegeknek. Mint tudjuk a depresszió agyi anyagcsere zavar. A szerotonin nincs egyrnsúlyban az agyban. Lehet a rendszeres csokoládé utáni sóvárgásnak, a csoki evésre való rászokásnak, a kialakuló csoki függésnek, mindez az oka. Behelyettesíthető a csoki álltal kelltett megnyugvás más megnyugtetó dologgal. Például a sport, a mozgások tudjuk, hogy az agyunknak endorfint adnak. :) Kata