Hallom aki morog, mert a kertjében már szinte medve túrja fel a földet, akkora vakondtúrások várják reggel. A vödrömbe sodrom és hordom oda, ahol tavaly a vihar a meggyfát kidöntötte. Kráterszerű mélyedés lett, mikor a fa maradványait kiszedtem. Még öblös, ahová hordhatom a földet. Ha nem segítene a vakond, máshonnan kéne ásnom. Próbálok a kellemetlenségből hasznot kovácsolni. A 3 szomszéd szinte az egész udvarát, kertjét letérkövezte. Ez a vakond oda nem megy. Itt még talál magának ennivalót és helyet. Láttam, írják a neten a lustaságról, hogy először csak a veteményes helyett fűnyírás van, aztán mindent letérköveznek. A telkeiket teljesen kihasználók a maximális szintig beépítenek és bérlőktől havonta szedik a pénzeket. Amikor a kertünket gondozzuk, ők szánakozva néznek. Nyugtázzák, mennyivel talpraesettebbek. Élelmesebbek. A begyűjtött pénzeiken, másik földeket vesznek és újra ugyanezt teszik. Valamint utaznak idegen helyekre. Hát én és még itt néhányan szeretjük a saját földünket és foglalkozni is vele. Szanatóriumként hat a lelkünkre. :) Kati

…belévetem lelkem búbaját. Énekelte a kórus. Dúdolom a fűnyírót tolva. Hány férfi ” szántja” rendületlenül nyaranta. Valamint sok szingli nő is. Sőt olyan nem szingli nő is, akinek a párja nem csinálja. A monoton munka közben ha szántottak eltöprengeni bírtak. Ma, ha zúg a gépünk, azért a heti sok infótól elterelődhetdhet az agy. Eltávolodva a rálátásunk javulhat. Megkönnyebbülést hoz valamennyire. Figyelem ki hogyan vonul félre. A gyerekeim keresztapja a szuterinban festegetett. A szomszéd ember a két kutyájával tesz sétákat. A környékbeli srácok és magam a fűnyíróval. Futok is. Őrömmel látom az ismerős arcokat. Az ilyen téren „tesóimat.” Bár van a futóknak, úszóknak magányossága, mégis a monoton mozdulatok az elmének felszabadulást hoznak. Volt viszont, amikor annyira elgondolkodtam, hogy a köröket nem is számoltam. :) Kata

A pufók kislányra a közösség központi tagja rámordul. „Miért nem vesznek neked cipőt?” Vállát vonogatja a halkabb. Érkezik a védelem: „Viszont milyen szuper művészfilctollai vannak!” A kislány szemében látszik a hála. Megvédték a támadóval szemben. Átélhette, hogy nincs egyedül. Átélhette, a központi figura leszerelhető. Hatalmaskodása megkérdőjelezhető. Velünk is a helyzet munkahelyre kivetíthető. Van bizony még a vezetőséget is manipulálni törekvő. Családban is van, amelyik figura folyton csak az észt osztja. A többi legtöbbször pedig inkább hallgat. Konfliktust nem akar. A béke fontosabb. Nyugalom van? A frusztáltban azért akkor is valami ott marad. Hányszor megtapasztaltam, idővel érkezik a revans. Végig nézhettem, milyenné vált, aki alsóban magamögé sorakoztatott néhányat támadásra. Idővel, a máshol is provokáló emberére akad. aki helyre rakja. Mint ahogyan a régi kolleganőm mondta: „Lehet, hogy egyre csak vársz segítést valahonnan, de az másfelől fog érkezni.” Tekints körül! :) Kati

Rádöbbenteni a gyereket, hogy nem vehet mindent el. Még ha máshonnan azt is hallja. Nem lehet mindenkit lehúzni. Kifosztani. Nem is olyan könnyű másnak is hagyni. Felnőtteknek sem mindig megy. Van időszak, amikor nem azonos nevelési élvek érvényesülnek a gyerekre minden helyről. Átéltem, hogy másképp működött az egyik nagyapám és másképp a másik. Mást mondtak a suliban és mást tett anya. Figyelem, hogyan teszi a fejében helyre a gyerek, amikor mást tesz az apukája és máshonnan mást tapasztal. Buszon, metrón nem enged enni az óvónéni, tanítónéni, anya viszont igen. Apa úgy nevel kaparintsd meg mindenből a javakat, szerezd meg! A közösségi emberré pedig úgy nevelünk, hogy ne lökj félre mindenkit. Másnak is hagyj. Nem az a cél, hogy utáljanak. Tudj hagyni is, adni is. Megtapasztalni emberpróbáló. Nemet mondani népszerűtlen feladat. Legyen valamennyi itt is. Úgy osszunk, hogy jusson a másiknak is. Lehessen valamivel játszani itt is. :) Kati

Ahogyan a gyerekek annyiszor mondják: …az mondja magára.” A pszichológiában ismert 11, sőt talán több elhárító mechanizmus, módszer is. A feszültségekkel való megkűzdéshez stratégia, ami az elménket a sok probléma megoldásában, feldolgozásában segíti, önértékelésünket védi / tagadás, hasítás, leértékelés, elfojtás, kiélés (pl. dühkitörés) bűntudatkeltés, távolságtartás, eltolás, racionalizálás, humor, álmodozás, fantáziálás, sajnáltatás, testi szomatizálás, magunkra vonatkoztatás, regresszió, kivetítés, eltolás…… Felsoroltam néhányat a teljesség igénye nélkül. Vegyünk egy példát!: Azt mondja ránk valaki: Konok, makacs, fafejű, Csak mert nem az ő elvárásai szerint viselkedünk. Majd alaposabban belegondolva, rájövünk, hogy az állítása inkább őt jellemzi. Tudjuk a párkapcsolatok bizonyos pontján, eljön a hatalmi harc időszaka. A két fél mintegy lemeccseli, mely téren ki van feljebb. Még szerencsés a helyzet, ha érvényes a mely téren és nem arról van szó, hogy minden téren az egyik fél akar felül lenni. Hatalmaskodni, dirigálni. Ilyenkor tanácsos menekülőre fogni. Lehet, hogy a szakítás után el kell telni bizonyos időnek, míg felismerjük, ki merjük mondani: Hiszen annyira a hatása alatt voltam, hogy csak most kezdek tisztábban látni. Merem az állításait megkérdőjelezni. Olyan szinten nyilatkoztatott ki állításokat. Önmagunk leértékeltük általa. Elhittük neki, hogy velünk van baj. Hiszen olyan magabiztosan állította. Idő kell a felgyógyulásra. :) Kata

Mondtam anyumnak, amikor kiskoromban vitt engem a biciklin magával. Jöttem ma haza és szinte hazáig sokszor meg-megállva próbáltam elhárítani a kerék surlódási baját. Egyre csak az első féket igazgattam volna. Már azon voltam, hogy leállítok egy bringást, hogy segítsen már rajtam. Egyszer csak megjavítottam. Máshol volt eldeformálódva. Roppant büszke voltam magamra. Hiszen, keservesen, de megoldottam. Lám. Azt mondják, a konfortzónán túli lét alkalmával erősödik az önbecsülésünk. Figyelem azokat, akiken azt érzem elég rátarti, már már nagyképűek. Lehet, hogy az ő önbecsülésük van rendben és bennem van szolgalelkű, alázat? Ez a generációkra is levetíthető. Az x még a korosabbak előtt jobban meghajolt. A fiatalabbak egója nagyobb. Egy bringajavítástól meddig jutott a töprengés! :) Kati

A kerti fűnyírásban megkopott, ám olyan, mintha nem is lenne a lábon semmi, annyira kényelmes. Munka közben nem kell foglalkozni vele, hogy milyen. Keleten messze menő következtetéseket vonnak le abból, hogy az ember lábbelije milyen. Miközben üdvözléskor fejet hajtanak mélyen. Alaposan szemügyre veszik. Drága, márkás, olcsó, szegényes? Utal az illető anyagi helyzetére. Tiszta, poros? Milyen közlekedési eszközzel érkezett? Kocsija van-e? Mennyire gondos, ápolt. Erre is hangsúlyt fektet? A fenti képen a kerti cipőm van. Munkába nagyon kényelmes, hasonló fazonú cipőben megyek. Fontos a lábunk, mint fundamentum. Alap. Segít, hogy a terhelést bírjuk. Hasonlóan a kezünk is sokat elárul. A terheltségünket, a korunkat, az ápoltságunkat, időbeosztásunkat. Van e időnk a körmeink ápolására. Esetleg díszítésére. Akik bőségben élnek és sok plasztikai beavatkozásra invesztálnak, még azoknak sem egészen megoldott a kezükről a kort eltüntetni. Kesztyűkkel leplezik, ha mindenáron törekednek fiatalabbnak tűnni. Amikor felvállalom a kinti munkáimban kesztyű nélküli földdel foglalkozást, eltöprengek a fentieken. Valamint azon is, hogy a kesztyű nélkül hasonlóan elhatárolódom, mint amikor kocsival közlekedek. Két kerekűvel a természethez közelebb kerülhetek. Jobban feltölt, amikor az idegeket erősen terhelő munkából ismét a kertembe kerülhetek. Nem pázsitos mintakert, de ad helyet a kutyáimnak nekem, az utánam következőknek, ahogyan adott az elődeimnek. :) Kati

Gondos

Örül nekem valaki Amikor meglát igyekszik felém. Vár. Szívet melengető. Mosolygok rá. Igyekszik a közelembe kerülni. Ember, állat. Viszonozza a törődésem. Kimondja: „Még maradni szeretnék. Szeretek itt lenni.” -mondja a négy éves. Figyeltem rá, hogy mit szeretne. Az időm adtam neki. Ami a legdrágább kincs. Akartam látni. Elbűvölnek a megnyilvánulásai. Haza érve a tyúkocska rohan felém. Nem lehet mosoly nélkül nézni, ahogy igyekszik. A fehér puli a másikkal versenyez abban, hogy melyikük lehessen közelebb a lábamhoz. A fáim pedig most is a termésükkel adták a reggelim. Körülöttük a gyomot nem engedtem elszaporodni. A tanítványaim, mint a csibék körülöttem versenyezve jönnek felém. akarják az élményeiket velem tudatni. Ők mind hálásak amiért figyeltem rájuk. Törekednek viszonozni. Gondolkodtam, ha egy műtét után körülményes hazajutni, ki volna aki akarna mellettem lenni. Majd csak valahogy megoldódik. :) Kati

A kis félénket szoktatom, szinte idomítom, naponta ölelem, hogy megértse, nem kell tőlem félnie. Itt jó helyen van mellettem. Biztonságot érezhessen. Velünk ki teszi ezt? Van ilyen a közelünkben? Akinek fontos, mindez. Akarja, hogy ne féljek. Létezhessek. Nem eltaposni a törekvése. Nézzünk körül! Csak akad ilyen. Figyelem a kis állatokat, akiket a közelembe telepítettem. Hogyan léteznek? Védekeznek. Alá, fölé rendelődnek. Pont, mint a családokban, munkahelyeken és minden közösségben. A betolakodók helyet követelnek. Rendületlen törtetnek. Akad olyan, aki képes megfékezni és működőképes létezést teremteni? Átlátja, hogy mi történik. Akarja, hogy a kevésbé előtérben levők is létezhessenek. Képes meglátni, hogy azok is értékesek. Nem csak azok, akik az élvonalba törnek. Milyen érdekek vezérelnek? Mint tudjuk, az igazán bölcs emelni törekszik. Ez belülről jövő késztetés. Nem elnyomni. Törölni. A jó vezető innen ismerszik meg. :) Kati

Figyelem a szinte hiperaktív embereket. írtam már az optimális aktivitás szintről az aorusuelről. A flow, áramlatban létről. Élvezi az illető a tevékenykedését. Az idő múlását sem igen figyeli ilyenkor. A felpörgött állapotban lét után leállni nem is mindig egyszerű. Akár kimerülésig is hajtja magát az ember. Valami elől talán menekül. Valaminek a végiggondolásától. Mert kell a csend is, a nyugalom. A másik véglet pedig aki csak teng leng. Nem tesz mérvadó dolgot, csak alszik eszik. Még bűntudata sincsen. Csak úgy van. A normál működésmódot eltalálni nem mindig sikerül. Az idegrendszer jelez a túlzásokba esésekkel. Figyeljük meg önmagunkat és a körülöttünk levőket! Próbáljunk rátalálni a háttérben, mi az, ami miatt fura lett a tempó. Van amikor egy kívül álló jobban rálát. Objektívebb. Tudjuk, hányan csak akkor tudnak érezni önmagukkal kapcsolatban elégedettséget, ha kimerülésig dolgoztak, tevékenykedtek. Sokszor jut eszembe a mamám. Fájt mindene és nehezen állt le. Ráismerek a közelemben a hasonlóan pörgőkre. Hát még ha elvárják tőlünk is. Sürgetnek, bűntudatot keltenek. Nem is könnyű ilyenkor maradni normál ütemben. :) Kati