Kati bejegyzései

Hivatkozás, kibúvó

Megfigyeltem olyan apák viselkedését, akiknek a fiaival probléma volt és van. Legyen a fia férj valaki mellett. Majd onnantól kezdve, már a neje gondja, hogy mi lesz. Tereli egy lelkismeretes nőhöz. Tudja, hogy nem lesz egyszerű, hiszen, amíg felnőtté vált a srác, tapasztalta a szülő, hogy komplikált. Nem csak ilyen helyzetekben fordul elő, hogy a gyerek érdekére hivatkozva tesznek emberek dolgokat, ami valójában a saját érdeküket szolgálja. Felmentést fogalmaznak, hangoztatnak. Megannyi nem fer dolog. Mögötte a magyarázat: „A gyerek miatt tettem.” El lehet bújni mögé. Takarózni lehet vele. Kibúvó. Megannyi önző dolgot elrejthet. Hány elrotott helyzet mögött ilyen magyarázat lapul. Motiváció, indíték, felhasználás, másnak ártás, kihasználás, lehúzás. Mennyi keserű tapasztalás. Az elszenvedők mesélhetnének regényeket. Akiket tönkre tettek. Itt megtorpan az okfejtés, mert a kezek feltéve.: „Csak a gyerek miatt tettem.” Attól még marad a sok használhatatlan helyzet. Alig van család, ahol nem fordul elő ilyen. Felül emelkedni rajta, nagy bölcsesség kell. :) Kati

Kommunikációsmódok

Egyre direktebbé, célratörőbbé, célratartóbbá válik a kommunikáció. A gépekkel a lényegre kell kattintani és az gyorsan adja a megoldásokat. Ezt megszokva az emberrel is lényegretörően, sürgetve, gyorsítva szándékozik kommunikálni az egyén. Az eszmecsere már alig tűri a körülírásokat. Idegesítő, ha valaki kicsit hosszabban taglal. Kíméletlenül fogalmazva: „Add amid van és takarodj!” Ezt a kemény mondatot már írtam arra a helyzetre, ahol a középkorú az elődjével így bánik. Sajnos, ha fájdalmas is, ez érezhető más téren is. Nem ér rá senki. Rohan, kapkod. Felveszi a gépies tempót. Pörög. Ahogy tegnap az egyik bölcselkedő említette:” 60 másodpercig sem marad veszteg már az ember, csak úgy magában. ” Figyelhetjük önmagunkat, másokat. Sajnos mennyire igaz. Amikor tapasztalom, útjára bocsájtom: „Jól van, akkor rohanjál!” Tény, hogy annyi féle dolgot várnak el. Iktassuk az életünkbe, a napirendünkbe, hogy felvesszük ezt a ritmust. Sürgetve vannak a gyerekek, felnőttek egyaránt. Annyi a program. Hazánk egyik nagyját idézem: ” Játszani is engedd!” Sőt unatkozni is! Akkor fog „kínjában” ötletelni, játékokat kitalálni. Alkotni. A saját napirendünk megtervezéskor, önmagunkra is így gondoljunk. Legyen tartalékidőnk! Ha belegondolunk, ugye, hogy nem is olyan egyszerű? Fel van adva a lecke. Azért se pörögjünk folyton fel! Aki sürget, azt figyelmeztessük: „Türelem!’ :) Kati

Ezt dobta a gép

Szoktam mondani. Természetesen sosem akartam megözvegyülni. Senki sem úgy tervezi, hogy majd így fog élni. Vergődve kerültem ebbe a helyzetbe. De ha a sors ezt hozta, élhetőre rendeztem be így az életem. Visszatekintve erre az elmúlt 10 évre, valahogy túléltem az adódó helyzeteket. Eleinte valamiért azt hittem, csak átmeneti időszak lesz. Mostanra tapasztaltam meg, hogy nem. Figyelem az egyedül létezőket, erőt mindehhez honnan nyernek, merítenek. Érkezik a válasz, a példaképeket figyelve. A profin önálló, függetlenek szinte üzennek. azzal amiket, ahogyan írnak, tesznek. Nem ijednek meg a szabadságtól. Visszagondolok. 9-10 évesen fontolgattam, az igen szigorú szüleim közelében, hogy szükségem lesz házra. Most már tudom, kell, saját otthon, ahol feltöltődni lehet. Szerettem volna társat és gyerekeket. Lehetett. Mindezekért hálát érzek. Ha nem is volt egyszerű. Megélhettem. Teendőim is lettek, ami élteti az embert. Érezheti általuk önmagáról, hogy szükséges. A felsoroltak lehetnek az életünk részei, akkor is, ha egyedül él az ember.:) Kati

Rendületlenül

Naponta önmagunkat nem csak a kihívások elé kell vigyük. A külvilág abban úgy sem kímél. Hanem amiben a külvilág erősen fösvény, arról is kell gondoskodjunk. Mivel fukarkodnak irányunkba a meleg megsegítésekkel lelkileg, ezért pótolnunk kell. Versenyezve könyöklés van a legtöbb helyen. Lenyomás, letaposás. Magánéletekben, családokban, szomszédokkal, munkákban. Sokszor párkapcsolatokban is. Olvasom, hogy szomját oltani kell szinte a lelkünknek. Érzékletes a kép. Igaza van a bölcselkedő üzenetének: Benn a forrás, nem kinn. Az elvárásokat kezeljük ennek megfelelően! Helyezzük a megfelelő helyre! Oda ahová valók. Például, a velünk szemben hozzánk nem méltó hangnemet megütőket is. Valamint, azokat akik céljaikhoz minket csak felhasználni próbálnának. Megfigyeljük és bízzuk a sorsukra. Hallottam: Idővel mutatkozni fog, amint lerendezi őket egy hozzájuk méltó történés. Visszatérve a címre, rendületlenül önmagunk lelki támaszaként legyünk! Idézek:”Ne legyek hajlandó bántalmazni önmagam!” Azért a felszólítás, mert figyeljük csak meg, hányszor azon kapjuk magunkat, hogy a „külsősökkel” azonosulva önsanyargatás, önpusztítás, önutálat van. Márpedig adni csak úgy fogok bírni, ha van miből. Milyen szívet melengető érzés adni! Anyámtól nagyanyámtól láthattam szerencsére. Csak szánni tudom, aki nem képes rá. Apáim azt is mutatták, hogy mikor és mit. :) Kati

Aki a jég hátán is megél

Másik kollegával leszek párban várhatóan. Mesélem annak, aki megismert évek óta. Mivel még nem dolgozik nálunk a várható új kollega, ezért tartok attól, hogy jól lehet-e majd együttműködni vele. A reakció meglepett, amit a hangos töprengésemre kaptam. Nem kell téged félteni. Inkább az újnak lesz tőled tartani valója. A nővérkém is mondta egyszer: „De hát te a jég hátán is megélsz.” Ha kívül állók így vélekednek, akkor a belül álló énem, miért kételkedik folyton? Miért szorong? Miért vannak fenntartásai. S aztán megoldja flottul az élet adta dolgait. Az is lehet, hogy mások is legbelül hasonlóan vívódva teszik a nagy dolgokat. Csak kifelé kevesen vállalják fel a tépelődéseiket, szorongásaikat. Emberi dolog felvállalni szerintem, hogy nem csak úgy félkézzel oldjuk meg a nehézségeinket. Van ott mögöttes munka bőven. Kell a bátorítás a kihívások előtt. Mivel magam is törekszem lelkileg megerősíteni azt akit elakadni látok, lám új helyzetekben nekem is akad bíztatóm. Igaz elhinni alig merem. Sokszor úgy vélem, biztos csak udvariasságból teszik. Most viszont olyan fejezte ki véleményét, aki nem szokott udvariaskodni. Hát akár el is hihetem neki, amit mondott. :) Kató

Ha az ellenség közel…

Mondja a kínai bölcselet, hogy, ha az ellenség közel, akkor tudhatod mire számíthatsz. Hol kell erősödj. Ergó, ne pánikolj, ha kollegád vagy a családodba tolakodó rossz természetű vő, meny, partner, bárki közel. Összeszedettségre sarkall. Irigyeink mindig lesznek. Jelzés, hogy van mit elkívánni tőlünk. Szellemileg fizikailag készülten kell reagálnunk, a ránk könyökölni törekvőkkel szemben. Némely elméletek szerint kifejezetten vadásznak a jószándékú, jóakaratúakra az élősködő parazita, lehúzósak. Ma nárcisztikusoknak nevezik a játszmás, manipulátorokat. A közelbe férkőző képmutató idővel mutatja meg valódi önérdekét mindenáron érvényesítő önzőségét. Fel kell vértezni információval önmagunkat, ha sokadik közelít. Felismerni és a megfelelő helyen kezelni. A tudás hatalom. Szociális téren is tisztán látás szükségeltetik. Átlátni , előrelátóan közlekedni. Kiváltképp, ha úgy alakul, hogy egyedülálló vagy. Nézzük csak meg hányszor az alattomos rosszakaratú aljasok összefogva támadnak. Gondoljuk át! Próbáljunk nem paranoiássá válva félni, de amennyire csak lehet átgondoltan, összeszedetten a létünket szervezni. :) Kati

Mennyi reménykedő!

Azt írják önmagukról: ” Remélem , megtalálom.” Bizakodnak. Különböző stádiumában vannak a magányban. Aki feladta és például vidéken él, a volt kolleganőm, őszintén bevallja, már nem is hisz benne, hogy neki társa akad. A nem túl régen özvegyülők vagy elváltak még próbálkoznak. Az emberismeretünk a többiek figyelésekor egyre pontosabb. Pár szó után már látjuk, egyre élesebben, tisztábban, azt, hogy ki hol tart. Üzenetek érkeznek felénk, még olyanoktól is, akik csak szemlélik az életünket távolról. Közvetett módon is üzen az univerzum. Az álmainkkal esetleg a tudatalattink jelzi nekünk, hogy mi a helyzet. „Az álmok nem hazudnak.” Sok fiatalabb is jelzi, hogy komplikált találnia valakit. Pedig azt hittem, nekik könnyebb. Vagy, mert hiszékenyebbek vagy mert még nem csapták őket annyiszor be. Talán, akik párral vannak kiegyeznek több ponton is nekik nem tetsző dolgokkal. Annyira nem akarnak egyedül maradni. Gondolják, mindennek ára van. Ennek ez az ára. Figyeljük csak meg! Mennyit ér meg nekünk ? Mely pontokon bírunk beáldozni? :) Kati

Apósviccek

Furán hangzik, mert „Jé!” egy sincsen. És nem azért, mert nekik, vagy a háttérben sokszor konspiráló vejeknek gyarló dolgaik nem lennének. Hiszen igenis vannak. Lám még egy réteg, akikről szintén nincsenek viccek. Maximum olyan szereplőként, akik az anyóstól kénytelenek elszenvedni nehézségeket. Pedig hát a fiatalabb inkább van ereje teljében és provokál. Valahogy a női nemet szívesebben áldozzák be a nevetség tárgyaként. Lássuk be! Szőke férfi viccek sincsenek. A kivétel erősíti a szabályt. A napokban hallottam egy olyan történetet, ahol is arról mesélt szenzációsan az egyik legkedveltebb humoristánk, hogy a férfiak már a bor készítéskor a még csak némi alkohol tartalmú lét is elkezdik inni. Az viszont kivonja a szervezetből a csontok egyik építő anyagát. Ha pedig a papának ok nélkül combnyaktörése lesz, firtatni kezdi a doki, hogy iszik e az öreg. Ennek tagadását igen nevetségesen mutatja be az előadó. Legyen mindenesetre naponta humor az életünkben! Ahogy legutóbb hallottam: „Szeretem e a humort?” Olyan az életem, hogy az már vicc. :) Kati

Joga a normálisnak

A kép egy torta, amiből egy szelet normálisan kivágva, a másik szelet középről. Így másik 4 ember jogát sértette a középről kimetsző. A munkahelyre, és egyéb közösségekbe bekerülő nagyon problémással is ez a helyzet. Figyeljük meg az iszákos, drogos, agresszív, indulatkezelési zavaros kollegával mennyire lehet együttműködni. Hogyan alakul a munkahelyi légkör? Minden áron integrálandó? Ameddig csak lehet próbál benn maradni a normálisak között. Mutat ugyan némely területeken értékeket, ám a kár, amiket okoz erősen elgondolkodtató. Ez a probléma a fiatalabb korú közösségekben is kardinális kérdés. Hiszen egyre több a pszichés problémás. A jóakaratú normálisat terhelik, ameddig csak tűri. Ám joga van a munkavégzéséhez megfelelő körülményekre. Fejlődhessen. Tény, hogy megtanulható a tolerancia, a nehéz természetűek közelében. Hiszen kénytelen napi szinten tudomásul venni az ember, a komplikált viselkedéseket. :) Kati

Vegyük át a deriválást például

tangenstgx{\displaystyle \operatorname {tg} \,x}1cos2⁡x=1+tg2⁡x{\displaystyle {\frac {1}{\cos ^{2}x}}=1+\operatorname {tg} ^{2}x}
kotangensctgx{\displaystyle \operatorname {ctg} \,x}−1sin2⁡x=−1−ctg2⁡x{\displaystyle -{\frac {1}{\sin ^{2}x}}=-1-\operatorname {ctg} ^{2}x}

Ha felelevenítjük, megy az. Bár a tangens, kotangens fogalmakat is elég kevésszer használjuk a hétköznapokban, ám az iskolában felfogtuk, alkalmaztuk. Átéltük, hogy képesek vagyunk dolgozni bonyolult dolgokkal, függvényekkel, fogalmakkal. Az agyunk a tanulásuk által lett barázdáltabb. A női agy a szociális dolgokra fogékonyabb, azzal többet foglalkozik naponta. Árnyaltabban fejezi ki a lelki történéseket, pszichés és kapcsolati állapotokat. Kész csoda, hogy a férfiakkal szót értenek a nők. Többnyire verbálisan a hölgyek csiszoltabbak. A beszédért felelős agyfélteke működése náluk aktívabb. Kivételek azért vannak. De a férfiak többsége inkább a műszaki területen mozog otthonosabban. Leginkább csak hallgatja, hogy tud ennyit beszélni a nő. Honnan van ennyi mondanivalója. Azért választottam a címbeli viszonylag ritkán használatos matamatikai fogalmat, mert jól érzékelhető vele a távolság. Amikor tanultuk ment. Aztán idővel, homályos, törlődött szinte. A két nem között is nagy táv lehet a megértésben és mégis ha van szándék, milyen mértékben képesek közelíteni. Hosszú távon is együttműködni. Aki olvassa az írásom, azok közt biztos kevés van, aki épp most tanulja a függvényeket. Eltávolodunk a használatuktól. A két nem is igen más a működésében. Olyan távoli tud lenni, alig felfogható, a másik egy egy helyzetet hogyan lát és próbál megoldani. Hányszor mondják. mennyire nem egy malomban őrölnek. Viszont, ahol akarják, ott kifogások helyett megoldások születnek. :) Kati