Az életünkbe okkal kerül be valaki-olvasom. Tovább gondolom. Okkal annyii az időtartam is ameddig marad. Amíg tanít valamire. Míg hat ránk. Hiszen így vagy úgy mindenki hat ránk. Még ha próbálnánk is kivonódni a hatása alól. Sőt talán minél jobban erre törekszünk, annál inkább érezhető a befolyása. Mindezek tudatában a kapcsolatainkat szemlélhetjük. Még a minket irritáló egyének sem véletlenül kerülnek a képbe. Ugyan mi dolgunk van például az irigyeinkkel?. Például, ha azt érzem, szinte vonzom őket. Akkor mi a helyzet? Figyelem önmagam és nem mondanám, hogy irigykedem. Sem a gazdagabbakra, sem a fiatalabbakra. Nem szeretném, hogy másnak ne legyen csak nekem. Azt igen, hogy legyen neki és nekem is lehessen. Szeretném, hogy nekem is könnyebben mehessen. A fiatalabbaknak épp elég teendője van. A gazdagabbak pedig szintén nem visznek egy fillért sem odaátra. A bölcsebbeket talán valóban irigylem. Ha higgadtak. Igen tőlük nagyon szeretnék tanulni, hogyan csinálják. Jó pap pedig holtig tanul. Vagyis fejlődni való célt mindig tűzhetünk ki önmagunknak. Ilyen követni valókat szeretnék magam köré vonzani, ha lehet. Nem pedig lehúzókat. Támadókat. Lehet, hogy az önvédelemmel is dolgom, megerősítendőm van. Az asszertivitással. :) Kata