Tele tyúkhúrral ( tótul: kurjacskával) a kiskert. Kínálja a baromfit szinte. Ha ezt eszi a csirke, jobban tojik. Kell is, mert a húsvét közeleg. Micsoda összhang van a természettel! Télen nem, vagy csak esetenként tojtak, a hidegben. Tavaszodva ez is beindul. Lenyűgözve figyelhetem. A napokban egy solymász előadásában is hasonló természetbeli csodálatos összhangokról hallhattam. Ott értettem meg a madarakkal kapcsolatos figyelmem. A baromfi, a papagáj, a galambok, a gerlék, a varjak. Ahogyan gyermekkoromtól a családomban ott voltak, mutatták az életüket. Üzeneteiket korosodva egyre jobban értem. Talán, mert már kevésbé rohanok el a jelzéseik mellett. Megértettem, hova rohanjak? Megvár minden, ami lényeges. Ami nem, az mehet. Apámnak galambjai voltak. Hosszan, nyugodtan, békésen figyelte őket. Ha anyámmal konfliktusa volt az eltérő temperamentumuk miatt, akkor a szárnyasok és a kert nyugtatta le. Tele üzenettel. Ha a munkám hajszolt tempót eröltet rám és terhelt idegrendszerű emberekkel kell foglalkozzak, akkor a magánéletemben a természetes nyugtatókat a kertben és az állatokban, a mozgásban lelhetem. :) Kati