Olyan önvédelmi módszereket tanítanak szülők ami veszélyes is lehet. Annak idején mesélte a párom, hogy az apja tanította neki, ha már nem bír máshogy védekezni, akkor a támadója ujját hajlítsa vissza fele. Amíg a másik a bántást fel nem adja. Nemrégiben az egyik fiú a rá támadó szemhéján keresztül a másik szemeit nyomta. Egy gyerek kisebb sértettség esetén is alkalmazhat veszélyes fogásokat. Eldönteni egy helyzet súlyosságát nem kielégítően tudja. Ha erősebben érkező labda eltalálja a fociban és ő agresszív szokott lenni, akkor torol. Hát még, ha erre a szülőjétől szakszerű kiképzést is kap. Az agresszióhoz eszközt adtak. Az önfegyelem, önkontroll működése kérdéses. Veszélyes helyzetekbe sodródnak fiúk a szüleik által. A fogyasztott vizuális tartalmak mesékből, filmekből, játékokból ráerősítenek. Nem megfelelően mérlegelnek. Megfigyelhető játszótereken. Támadó beállítottsággal közelít minden helyzetbe a másik fele. Békésebb felállás kellene. Elhinni, hogy ütések nélkül is lehet együtt jól eltölteni az idejüket. Egy fajta paranoia a becsapásoktól, amit tovább ad sok szülő a gyerekének. Saját gyerekkorából hozott sérelmek, ahol ő alul maradt. Szeretné megóvni a saját gyerekét. Felerősíteni amennyire csak lehet. A gyerek haza szeretné vinni az „érdemeit”, amikor visszavágott. Reméli, hogy megdicséri a bátor kiállásáért a szülője. A közösségre vigyázó személy, óvónő vagy tanár viszont mindenki testi épségét óvná. Békés légkört törekszik teremteni. :) Kati