Több évtizedes vállalkozói lét után megszokja az ember, hogy a megrendelő felé mindig nagyon udvarias. A tanult hivatáshoz visszatérve, amikor mindent udvariasan megkértem és megköszöntem, a kicsik közül egy figyelmeztetett, hogy nem kell megkérjek, Hanem ahogy a többi vezetőjük teszi, utasítsak. Sok dologra tanítottak a kicsik. Kimaradt több évtizednyi tapasztalat. Más működésmód. Ámbár a saját családomban levő kicsikkel is egészen pici koruktól beszéltem, mintha mindig is mindent értenének. Ugyanis hiszem, érzem, tapasztalom, hogy így van. A napokban fontos megbeszélni valóm volt a kollégámmal és az ebédlőben a történéseket neki, amíg evett elmondtam. Az egyik legérzékenyebb fiú oda jött és kérdezte, ettem e ma. Miért nem eszem? Meghatódtam, hogy valakit érdekel, hogy én ma még nem ettem. Szingliként megszoktam, hogy senkit nem foglalkoztat ez. A kérdését míg élek nem felejtem el. Hiszen anyukám volt akit ez foglalkoztatott régen. De ő sajnos már két évtizede csak odaátról figyel. Elég rossz evő voltam kicsinek.Tehát érdemes nem restellve érzékenyen figyelni az utánunk következőkre. Nem csak a saját gyerekeinkre. Azt tapasztalhatjuk, hogy az egészen kicsiktől is tanulunk sok esetben. :) Kati