Próbál valahogy sokunk reggelente vagy napközben, esetleg este különböző módszerekkel teremteni az életben maradáshoz kedvet. Kávéval erősebb teával, orbáncfűvel, tornával, futással, illetve egyéb dolgokkal. Most az ártalmasakat inkább kihagytam, mert azokkal később csak újabb megoldandó problémákat teremtünk magunknak. Világszerte minden korosztálynál van letargia, depresszív időszak. Az évszak is okozza. A nyár elmúlása, a hidegebb idő, a több sötét. A gondok, terhek sokasodása. Nézzünk tükörbe! Ilyen akartam lenni korábban? Nézzünk az otthonunkra! Ilyen környezetet képzeltem önmagamnak? Úgy nézek ki? Olyasmivel veszem körbe magam? Olyasmivel foglalkozom naponta? Mennyire bírok módosítani rajta? Mennyi erőm van? Mennyi maradt? Elhagyom magam? Mozogni még van erőm? A mozgás endorfint adhat. A hajunknál fogva kihúzni a gödörből önmagunkat, azért kell megpróbálni, mert a saját kritikus pontjainkat mi ismerjük a legjobban. Hazudhatunk kifele másoknak, de önmagunknak jobb ha beismerjük a botlásainkat. Játszhatja előttünk az eszét más korunkbeli. A jelek megmutatkoznak nála is illetve rajta. Nem kell hozzá magasabb iskola, hogy meglássuk a nagy hasat, az elfojtott indulatokat, a súlyfelesleget, a ráncokat, a keserű félmondatokat, A kekeckedéseket, az arroganciát. Mind megannyi feldolgozatlan bánat. Valamit nem úgy akart. A frusztráltsága utat tör másutt magának. Ezekkel dolga, teendője van! :) Kata