Nézek ki a fejemből a halasnál a karácsonyi forgatagban a hosszú sorban állva. Egyszer csak eszembe jut, hogy kis fenyőfámat a sütőtök árusnál felejtettem, mikor a nehéz tököket valahogy sikerült elpakolgassam. Rohantam vissza  és az árus már messziről kiáltott, hogy a vevők olyan rendesek voltak, említették neki: „Valakinek itt maradt a kicsi fácskája.” Nem is mertem remélni, hogy ott lesz. Szívet melengető érzés volt. Lám azon lepődünk meg, ha nem bántanak, ha nem veszik el amink van. Annyira hozzá szokunk, hogy a világ gyarló, az embereket az érdekek mozgatják. Mindenhol hazudnak. Tegnap láttam egy fotót, amin azt írták: Ne legyenek illúzióid. Mindenki hazudik, a saját érdekét nézi. Minden a pénzről szól. Egyedül vagy, csak magadra számíthatsz. Ennek tudatában viszont keserű szájízzel lehet csak létezni. Még ha így is van.:) Kata