Idéz a párkereső bemutatkozó leveléből a barátném. „Olyan férfit keresek aki kifizeti a rántott húsomat.”Ez jelöl egy szintet. Nem vagyok telhetetlen. Nem szuper nívót várok el. De azt igen, hogy legyen annyira gavallér az úr, hogy meghív egy egyszerű ebédre. Elgondolkodtam. A gazdaságilag potens férfi megteremt egy alapot idővel. Bizonyos kor felett, már a gyerekeinek segítését is letudta. (Hiszen örökké az utódokat sem kell segíteni. Nekik is meg kell tanulni szülői segítség nélkül is boldogulni.) Van bizonyos tartaléka. Tudja, hogy úgy sem viszi a túlvilágra. Marad kerete arra, hogy a választottját meghívja. Nem kicsinyes, nem irigy. Ha igen, akkor ez jó, ha minél hamarabb kiderül. Jó tudni, mennyire segítőkész, jószívű. Ha a nő megtapasztalhatta, hogy egy férfi a tenyerén hordozza, majdan alkalom adtán számíthat rá az úr, hogy egy betegségben a nő hasonló jószívvel ápolja, gondozza. Hiszen, mint tudjuk, még a legfiatalabbak is, a korosabbak is vágyódnak tradicionális, jó párkapcsolatra. :) Kata