…,hogy megerőltesd magad.”-Hallottam, a szomszéd kamasz a nagyiját óvta. Nyírtam az udvarban a füvet és ezen a félmondaton elgondolkodtam. Mennyi munka van egy ilyen félmondatban. Hányszor tettük tisztába a gyerekünket, unokánkat. Büfiztettük. Türelmesen vártuk, hogy a dackorszakaik majd csak elmúlnak. Segítgettük a tanulmányaikat minden erőnkkel, tudásunkkal és anyagiakkal. Etettük, ruháztuk. Aztán felnőttek lesznek egyszer csak. Ha elhangzik ilyen mondat, érezhetjük, nem volt hiába.Van aki már vigyáz ránk és fontos neki, hogy ne erőltessük meg magunkat. Nem csak telhetetlenül folyton kapni akar. Ő már ad. Figyelmet. Oda figyel, hogy ne kerüljünk rosszabb pozícióba. Nem kihasználni, kiélni akar, mint ahogyan sajnos teszik ezt sokan. :)Kata